Új Néplap, 2002. november (13. évfolyam, 255-279. szám)
2002-11-09 / 261. szám
4. OLDAL 2002. November 9., szombat HM TŰKOR__________________________________________________________________________________ Oki, a beszédtéma A Vasárnap Reggelben még többet olvashatnak a fiatalemberről! Szóra bírta a plazmalángot Valami olyat alkotott, amely súrolta az elképzelhetetlen határát Oki. Három betű, ami valójában egy ember, aki ma lázban tart nem csak egy kisvárost, hanem egy egész országot. Mezőtúron ma elég csak annyit mondani: Oki, és máris mindenkinek van véleménye, mondanivalója a fiatalemberről. Ma Mezőtúr kétségtelenül legnagyobb sztárja Oki, alias Pintér Zoltán György, aki az RTL Klub valóságshowjában parádézik, és fürdik a sikerben. Talán nem véletlenül... Mezőtúr Ellentmondásos személyiség Oki. Van, aki azt mondja róla, link egy alak, aki ha valahol buli van a városban, máris ott terem, és másnapig marad. Persze a tetthelyről nem józanul távozik. Megint más azt mondja, igenis szeretetre méltó, laza srác, aki szeret élni, igaz, csak a mának. Minden buliban, jó heccben benne van. Egy alkalommal fogadásból teljesen meztelenül biciklizett a városban, mígnem a rendőr megállította. Hogy hogyan igazoltatta, az már más kérdés... Mondják, egy kicsit bunkó, de kulturáltan. A népnek pedig pont erre van ma szüksége. Szóbeszéd tárgya feleségeinek és gyermekeinek száma. Az is téma, hogy hogyan, avagy hogyan nem foglalkozik velük. Az alkalmi kapcsolatairól készült lista pedig olyan hosszú, hogy azt számítógépre kellett vinni... Sokan azt mondják, teljesen normális „főszer”, aki meg fogja nyerni a ValóVilágot. Ha az RTL Klub is úgy akarja. Mert aki ma sztár, az nem biztos, hogy holnap is az. Haverjai azt mondják, aki régen meg sem akarta ismerni, az ma azzal dicsekszik, hogy jó barátja Okinak. A 34 éves fiatalember „farvizén” ma sokan próbálnak evezni. Oki ma annyira népszerű, hogy úgynevezett fan club, azaz szurkolói klub alakult érte Mezőtúron a Bermuda nevezetű helyiségben.- Mindennap nézem a ValóVilágot. Arról le sem maradhatok - mondta lapunknak Margitka, Oki édesanyja. Az 59 éves hölgy a városi kórházban dolgozott mint szakács. Megemlítjük neki, hogy a városban megoszlanak fiáról a vélemények, hogy nem tud megmaradni a fenekén. Ezt ő is tudja - feleli erre. Már gyerekkorában is eleven fiú volt. Nagyon szeret jönni-menni, és mindenhol köt barátságokat. A társaság központja, és nagyon szeret a barátai közt lenni. A családi dolgokról az édesanya nem akar beszélni. Ez legyen a fia ügye. Ő is éli a maga életét, meg más is. Margitka a fiát még éjszaka is megnézi, ahol az intimebb (szex)jeleneteket vetítik. Az édesanya szerint az, hogy Oki volt egy nővel, teljesen a fia dolga. Emiatt nem restelkedik, hiszen úgy van vele, más filmekben is lehet látni hasonlóan forró jeleneteket. Aki nem akarja, az ne nézze - vélekedik. Minden ismerősével kitárgyalják Okit. Van, aki még gratulál is hozzá. Szeremé, ha fia megnyerné a főnyereményt. Ráférne már rá is, meg az egész családra. És akkor beteg kislányára is sokkal többet tudna fordítani. De ha nem is nyeri meg, akkor sem csüggednek el. Legalább jól érezte magát addig, amíg bent volt, meg ismeretségi köre is jól szórakozott a tévén keresztül. Ha megnyeri, akkor is ünnepelni fognak, meg akkor is, ha nem ő lesz a győztes — mondta. t* De mit mondanak Okiról azok, akik közelről ismerik? Mi a véleményük szerepléséről a legbensőbb haverjainak? Erről olvashatnak holnap, az Új Néplap Vasárnap Reggelben. Érdemes lesz megvenni! Ünnep neki november 7-e Jászkarajenö Valamikor november 7-e évtizedekig nagy ünnepnek számított kis hazánkban. Piros betűsnek, munkaszüneti napnak, amikor még tanítás sem volt, hiszen 1917-ben ezen a napon kezdődött a „nagy októberi szocialista forradalom” a cári Oroszországban, és lett szocialista, kommunista típusú államhatalom. Azóta más szelek fújdogálnak Európa ezen a felén is, meg a világ többi részén, és november 7-e visszaminősült annak, ami a második világháború előtt volt mifelénk: egyszerű munkanappá. Csak éppen a jászkarajenői Pusztai Márta szemében maradt igazi nagy ünnepnek. Hogy mi minden miatt, erről szól az írás. Márta dolgozik is, tanul is. Az előbbit Karán csinálja, egy élelmiszerboltban eladó, az utóbbit Szolnokon, ahol ha minden igaz, jövőre érettségizik az egyik középiskolában. Azért az eddigi életében adódik néhány jeles dátum, piros betűs nap. Az egyik a karácsony, ezt rendszerint a szüleivel, a családdal tölti. A másik a szilveszter, amikor általában baráti társaságban, pezsgővel koccintanak a megfáradt esztendőre és a születő újra. Szép nap az életében július 29-e, a neve napja, ekkorra rendszerint valamilyen testápolót, parfümöt vagy - lévén fiatal, csinos kisasszony - dögös cuccot kap ajándékba. Az augusztus 16-a is fontos, szép dátum, akkor Márti egy szülinapi meglepetéssel, a pörkölt dióból, cukorból készült gyöngycsibével, amely előbb-utóbb rövid földi létét a gyomrokban fejezi be FOTÓ: BAKOS JUDIT tartják Karán a búcsút a piactéren. Van itt minden: körmenet, kirakodóvásár, utcabál. Lehet enni, inni, sergőzni, beszélgetni a régen látott ismerősökkel. Azokkal, akik legyenek bárhol, erre a napra, ha csak tehetik, mindig hazatérnek a szülőfaluba. Mégis Márta életében a legszebb dátum november 7-e. Ezek között is kiemelkedik 1981, amikor reggel 8 órakor erre a világra érkezett. Akkor mindössze 2 laló 90 dekával, ámbár azóta alaposan összeszedte magát a 21 éves hölgy. Már megtörtént a rendszerváltás, új időszámítás vette kezdetét a históriában, amikor ugyanezen a napon az egyik tanár kíváncsiskodott a suliban. — Gyerekek, meg tudná valaki mondani, hogy miről volt nevezetes november 7-e? Mi történt ezen a napon? Érkeznek válaszok ilyenek is, olyanok is. Hogy valamilyen harc kezdődött, hogy korábban nem kellett iskolába menni, hogy piros lobogókat raktak az épületekre. Már jó néhány észrevétel elhangzott, amikor Márta jelentkezett: - Tanár bácsi, nekem ez a legnagyobb ünnep. Régebben is, meg most is, mivel november 7-én születtem... Elismerő bólintás volt a felelet, és mindenki tudomásul vette: lehet bármilyen változás, fújhat a szél keletről, nyugatról, netalántán délről, Pusztai Márta életében ez a dátum örökké ünnepnapnak számít. Azok közül is a legnagyobbnak, hiszen a születésnapjáról van szó. D. SZABÓ MIKLÓS Érdekesnek tűnő történetről kaptunk hírt a napokban. Németh Gábor, a szolnoki Pálfy János Műszeripari és Vegyipari Szakközépiskola negyedikes diákja szabadidejében különleges szerkezetet, úgynevezett plazmahangszórót fabrikált. Meglehetősen nagy ritkaság az ilyesmi — állították a szakemberek. Ha már így van, gondoltuk, utánajárunk. Szolnok Könnyed beszélgetésre készültem. Gábor fiatal és talpraesett. Ráadásul a szavakkal sem bánik rosszul. Gördülékenyen, szabatosan fejezi ki magát — konstatáltam, miközben üres oldalak után kutatva a jegyzetfüzetemet lapozgattam. Azóta három és fél óra telt el. Odakint besötétedett. Ám mindez most valahogy nem számít. Csak ülök és hallgatom, ahogy ez a tizennyolc éves srác egyre lendületesebben ecseteli a kísérleti magashang-sugárzó plazmahangszóró működési elvét. Bár becsületére legyen mondva, szemmel láthatóan komoly erőfeszítéseket tesz azért, hogy érthetővé „transzformálja” számomra a felfoghatatlant, én már sejtem, hogy ez a feladat meghaladja tehetségét. Annyi azonban lassanként előttem is megvilágosodik: ez a fiú valami világraszólóan nagy dolgot alkotott. Holott a kezdet kezdetén műszaki vénájú édesapja mindössze annyit nyugtázhatott örömmel, hogy fia örökölt valamit az ő érdeklődéséből. Gábor ugyanis már kisgyermekkorában előszeretettel szedte ripityára elemes játékait, igaz, összerakásukkal akkoriban még hadilábon állt. Általános iskola hatodik osztályában aztán az új tantárgyat, a fizikát azonnal a szívébe zárta. Később azért ezt valahogy elnézték neki, miután első házilag barkácsolt erősítőjével a fiú nagyot lendített a nyolcadikos osztálybulik technikai színvonalán. Ekkor már biztosan tudta, hogy a Pálfyba készül, így a ballagás után boldogan olvasta a szakközépiskola „Örömmel értesítjük, hogy felvételt nyert intézményünkbe” kezdetű levelét. Az első két évben Ritzinger Ferenc vette „szárnyai alá”. A műhelyfőnök óráin ismerkedett meg a fizika elektronikai ágának alapjaival. A suliban sikerrel megoldott elméleti és gyakorlati feladatok pedig kiapadhatatlanul táplálták tovább barkácsszenvedélyét. Amint egy kis szabadidőhöz jutott, a tévé távkapcsolója helyett ő azonnal hangszóróival kezdett szöszmötölni. Nem is eredménytelenül, hiszen tanárának és az iskolai könyvtár köteteinek útmutatásait követve egy pesti cégtől rendelt készletből az első tanév végére komoly berendezést állított össze. Olyan térhangzású erősítőt, amely a manapság agyonreklámozott házimozirendszerek lelke. Otthon azonban emellett „saját szakállára” nagyfeszültségű berendezésekkel is kísérletezett. Az első középiskolás nyári szünetében például speciális transzformátort szerkesztett, amely két végpontja között 8 centiméter távolságra is képes volt elektromos szikrát továbbítani. Erre egy laikus persze csak legyintene. Mindaddig, míg ki nem derül, hogy ez a kis produkció mintegy 160 ezer volt feszültséget igényel, amely az országot átszelő legnagyobb - 750 ezer voltos - távvezetékben folyó feszültség valamivel több mint egyötöde... Aztán úgy két évvel ezelőtt behatóbban is tanulmányozni kezdte Tesla életművét. Lenyűgözte a felfedező és fizikus munkássága. Hatására - feledve családja egyre riadtabb pillantásait - újabb kihívás után nézett. A Rádiótechnika szaklapban meg is találta, amit keresett: egy izgalmas cikket a kísérleti magashang-sugárzó hangszóró működéséről. Első látásra beleszeretett a témába, kutatni kezdte hát a manapság még világszerte tudományos kuriózumnak számító szerkezet adatait. Az újság mellett legtöbbet az internet segített, ám az idegen nyelvű információkat tartalmazó külföldi oldalakon is inkább csak a képek nyújtottak számára némi támpontot. Az ifjú konstruktőr 2001 őszén mégis belekezdett egy olyan munkába, amelynek megvalósítása az ő lehetőségeit figyelembe véve szinte lehetetlen vállalkozásnak tűnt. Nagy hírű fizikusok ritkuló ősz hajszálai egyenként meredtek volna az ég felé, ha tudomásukra jut, hogy egy tizenhét éves gyerek néhány kezdetleges dróttal és ellenállással a saját szobájában próbálja megoldani azt, amit kutatólaboratóriumok elit szakembergárdájának is csak komoly nekigyürkőzések árán, számtalan kudarcot elszenvedve sikerült. Gábort azonban mindez nem izgatta. Nyári keresményéből hozzálátott a szükségesnek vélt alkatrészek beszerzéséhez. Számtalan hasznos apróságot a MÉH-telepen gyűjtött össze, a megfelelő paraméterekkel rendelkező elektroncsövet pedig — az előző gazdája két évig nem tudott tőle megszabadulni, azóta sincs még egy ilyen a piacon — hirdetés útján pár ezer forintért vásárolta. A közel húszkilós készülék házát méretre gyártatta, majd amikor már úgy tűnt, minden összejött, nekiállt kialakítani a „ketyerét”. Előfordult, hogy 16 órán keresztül megállás nélkül dolgozott. Közben ötpercenként szaladt el az egyik közeli csavarszaküzletbe, mert kiderült: valami mégiscsak hiányzik. Ám végül elkészült a nagy mű. Bár - ahogy az már ilyenkor lenni szokott — a bekapcsolást követően meg se nyikkant. Még heteknek kellett eltelni ahhoz, hogy az a bizonyos plazmaláng, a hangszóró működőképességének látványos bizonyítéka egy gyárlátogatással töltött tanítási nap délelőttjén megjelenjen. Emlékezetes pillanat volt ez a pálfys diák számára. Valami olyat alkotott, amely súrolta az elképzelhetetlen határát. Egy eszközt, amely hangsugárzásra szolgál. Ám nem a hétköznapok megszokott módján. Az igazi titkot a készülék tetején található nagyobbik rácshenger rejtette, amely egy elektródát ölelt körül. A „dobozt” feszültség alá helyezve ennek az elektródának a csúcsán az elektromosság egy új, negyedik halmazállapotú, úgynevezett plazmalángot gerjesztett. Ez az aprócska jelenség azonban különleges tulajdonságokkal bírt. Nemcsak azért, mert hőmérséklete a néhány száz fokos gyertyalánghoz képest akár a 2000 Celsiusfokot is meghaladta, hanem mert az egyszerű földi halandók többsége előtt ismeretlen tisztaságú hangok előállítására volt képes. Ennek ellenére a neheze még csak ezután következett. Gábor ugyanis saját erősítőjét a mintául szolgált rendszereknél jóval nagyobb teljesítményűre méretezte, de az eleinte meglehetősen gyenge hatásfokkal működött. Következtek tehát a tökéletesítés hónapjai, amelyek során már külső segítség nélkül kellett boldogulnia. Olykor saját biztonságuk érdekében még szüleit is száműzte a laboratóriummá alakított erkély környékéről. Az anyaggyűjtés első napjától kezdve így majdnem pontosan egy év telt el, mire az utolsó simításokat is befejezte. Az íróasztalán ott állt a berendezés, amelyből nincs még egy a világon. Hasonlót is csak néhányat említ a szakirodalom. Ráköltötte az összes zsebpénzét, de nem bánta. Elégedett volt. Mindez fél évvel ezelőtt történt, ám a fiú még ma sem tud betelni azzal a csodával, amely a hangszóró néhány centiméteres plazmalángjából születik. Régi erősítői egy sarokban porosodnak, hiszen az új berendezésnek köszönhetően korábban ismeretlen minőségben szólalnak meg kedvenc CD-lemezei. Az élet azonban még mostanában is tartogat számára meglepetéseket. A minap ugyanis olyasmi történt vele, amiről néhány hónapja álmodni sem mert volna. A szerkentyű működési elvét ismertető Rádiótechnika újság főszerkesztője felkérte az idén érettségiző középiskolást, publikálja munkájának eredményeit. Gábor azóta ismét lázasan gondolkozik. Azon fő a feje, hogyan fogadják majd konstrukcióját a tudományos fokozattal rendelkező szakemberek, a lap hasábjait hónapról hónapra megtöltő műszaki „ínyencségek” elismert szerzői. BUGÁNY JÁNOS Az igazi titkot a készülék tetején található nagyobbik rácshenger rejti. Ez öleli körül azt az elektródát, amelynek csúcsán az elektromosság különleges minőségű hang előállítására képes plazmalángot gerjeszt - mutatja Gábor fotó: a szerző t i 1 Á
