Új Néplap, 2002. november (13. évfolyam, 255-279. szám)

2002-11-06 / 258. szám

4. OIDAL TÜKÖR 2002. November 6., szerda Kertész-kérdés Internet Edényszobrok a zsinagógában Mint ismert, Kertész Imre irodal­mi Nobel-díjat kapott. A Német­országban és Svédországban leginkább olvasott és ismert ma­gyar származású írónak az Auschwitzban átéltekre épülő könyve, a Sorstalanság hozta meg a legnagyobb elismerést — külföldön. „Hazájában senki sem lehet próféta” — tartja a mondás, s ezt az állítást igyek­szik alátámasztani újságunk honlapján (www.ujneplap.hu) közzétett szavazásunk végered­ménye is. Igaz azonban az is, hogy a Németországban élő Ker­tész Imre világpolgárnak érzi magát, és egyáltalán nem kíván­kozik Magyarországra hazaköl­tözni. (Ezt egyébként több nyu­gat-európai vezető napilapnak is elmondta: „Nem Magyarorszá­gon van a kultúra bölcsője, ott élni ezért nem is érdemes”.) Feltett kérdésünkre — Ön isme­ri Kertész Imre műveit, olvasta már az irodalmi Nobel-díjas író valamelyik regényét? - ugyanis a következő megoszlásban vála­szoltak a honlapra látogatók: hat százalékuk már olvasott (né­hány) Kertész-regényt, 38 száza­lékuk még nem, de most biztosan elolvassa a Sorstalanságot, míg többségük, 56 százalék nem olva­sott, és a jövőben sem tervezi, hogy olvas Kertész-művet, m. g.- Ezt nehéz megmondani, inkább átmenetnek tekinthetők az edény és a szobor között.- Az edények hagyományos funkcióját csak egészen kivételesen tudná néhány darab betölteni, de ezeknél a tárgyaknál talán nem is a funkció a fontos.- Keramikus va­gyok, és ez sok min­dent jelenthet. Mint ahogy a tárgyaim is sok mindent jelenthetnek.- Az edény és a szo­bor „kereszteződéséből” valami egészen sajátos áj minőség jön létre, amely érett művészre vall. Ugyanakkor, mint hallottam, ez az első önálló kiállítása.- Nem vagyok me­nedzseralkat, most sem magam kezdeményez­tem ennek a kiállítás­nak a megrendezését, hanem felkértek rá.- Hallottam, hogy a fotó: cs. i. megnyitón voltak vagy négyszázan, alig fértek el a teremben. Ez azt jelenti, hogy méltán sikere van. Olyan javaslat is született, hogy ne zárják be a kiállítást november 14-én. Ha újabb fölkérést kap valahonnan, rendez újabb kiállítást?- Van annyi kész munkám, hogy ha igénylik, tudok újabb kiállítást rendezni. B. A. Az eredeti tervek szerint november 14-ig lát­ható a mezőtúri zsinagógából kialakított ga­lériában Veress Gyula keramikus edényszob­rainak kiállítása. Veress Gyula egyik kedvenc alkotásával __ Mezőtúr ______ Veress Gyula Mezőtúron él, fazekasságot tanult. Ez az első kiállítása.- Magamban edényszobroknak neveztem el ezeket a tárgyakat. Ön minek tartja őket, edé­nyeknek vagy szobroknak? Ez a „csoda” nem három napig tart Tiszabura Hétfőn hivatalosan is meg­alakult megyénk egyik legfi­atalabb településének ön­­kormányzati testületé. A hír ez idáig protokollárisán szabvány, ám abból a szem­pontból történelmi jelentő­ségű, hogy a már évek óta többségben lévő kisebbség átütő sikert aratott. Nemcsak a polgármester került ki so­raikból, de a kilenctagú tes­tület bét tagja is roma létét vállalva vagy azzal azono­sulva lett községatya. Nem túlzás, talán ombudsmani kivizsgálást sem igénylő az az új­ságírói megállapítás, hogy ez a hír nagyon sokakat sokkolt a faluban. Vélt vagy valós félelmek, sérelmek kerültek középpontba, s a beszél­getések bizony aggódtak a jövő miatt: egyfajta arányeltolódástól tartva a susmusok, de a névvel vállalt kritikák is arról szóltak, hogy ha utat nem is tévesztett még a demokrácia, de az efféle út­keresés nem használ az amúgy is nehéz helyzetben lévő falunak. A tény ennek ellenére tény maiad, jobban mondva olyan csoda, amely esetünkben nem három na­pig, hanem négy évig tart. Az alakuló ülés napján még kí­váncsiak voltunk, ki hogyan véle­kedik arról, hogy itt a kisebbség már nemcsak a statisztikai adatok alapján jelenti a többséget, ha­nem a hatalom gyakorlása szerint is. Megyénk legfiatalabb polgár­­mestere, a 23 éves Farkas László, aki az általa elnökölt Fiatal Ro­mák Országos Szövetsége jelöltje­ként szerezte meg a polgármeste­ri „bársonyszéket” jelentő szava­zatok 46,3 százalékát, eskütétele utáni „szűzbeszédében” elmond­ta, hogy európai mintát szeretné­nek adni ahhoz, hogy a magyar­roma közös lét fejlődésre ítélte­tett. Mindezek mellett már az ün­nepi ülést követő privát beszélge­tés során leszögezte, hogy hallott a sokszor gerjesztett indulatokról, a félelmekről, és a sérelmeket megtorló hiedelmekről. — Szeretném munkámmal, a testület munkájával is bizonyíta­ni, hogy ezek a kritikák alaptala­nok. Itt nem lesznek elbocsátá­sok, nem toriunk meg vélt, de va­lós sérelmeket sem. Sokkal in­kább munkahelyeket szeretnénk teremteni, kiaknázni a Tisza helyi turisztikai lehetőségeit, s partneri kapcsolatban szeretnénk elérni a célt: javuljon egyaránt a magya­rok és a romák életfeltétele is - így summázta véleményét Tisza­bura új polgármestere, aki egyéb­ként a Pécsi Tudományegyetem hallgatója. Az eseményt jelenlétével meg­tisztelő Varga Mihály a térség or­szággyűlési képviselőjeként gra­tulációi mellé az alábbi útravalót adta a jelenlévőknek: — Bárkiben is maradt tüske, nem szabad, hogy hátráltassa a végső célt, me­gyénk egyik legnehezebb sorsú települése felvirágoztatását. Szalóczi Sándor, aki a korábbi polgármester, Gál Zsigmond halá­la után megbízottként irányította a testületet, nem rejtette véka alá intelmeit: — Annak még talán örülni is lehetne, hogy egy fiatal, tehetséges roma ember lett az új polgármester. Az azonban már hordoz magában veszélyeket, hogy közéleti tapasztalatok nél­kül kerültek sokan a testületbe. Ugyan ezt a munkát még maga­sabb iskolai végzettség nélkül is meg lehet tanulni, ám ha ez az új testület nem támaszkodik a 20-30 éves tapasztalatokkal rendelkező apparátusi szakemberekre, az megint nem szül jót. Azt pedig már magam is nagyon szőrmen­tén kezelem, hogy miképpen küzd meg ez az önkormányzat ígéreteivel. Mert az őket megvá­lasztok valóban bíznak egyfajta csodában, ám a realitások nem változtak: itt nincs több pénz a se­gélyekre, az önkormányzat egye­dül nem tud munkahelyeket te­remteni. Nem is folytatom, mert az én aggályom inkább intelem, mint félelem, remélem, értő fü­lekre is talál. Túró Flórián 26 éves község­­atya: — Itt nem kell félni semmi­től, senkitől. Azért vagyunk, hogy az itt élőkért dolgozzunk. Legyenek romák, nem romák. El kell gyorsan felejteni a sérelme­ket, s csak előre kell nézni. Én jónak tartom, hogy beleszólha­tunk saját sorsunk alakulásába, és hasonszőrű társaimmal együtt bizonyítapi szeretném, hogy a hatalom nem bolondítja meg a cigányembert. Mi nem uralkodni akarunk, hanem szol­gálni. * A helyszíni szemlénk itt véget is érhetne, talán azzal a biztató zá­radékkal, hogy sokan búcsúzóul kifejtették: ez a sokakat meghök­kentő újdonság még jól is sülhet el, bizonyítva, hogy a demokrácia Tiszaburán sem tévesztett pályát, hanem keresi a maga útját. Min­denesetre erre a falura ráférne ez az optimizmus, ugyanúgy a ci­gánytelepen, mint ahogy a főut­cán is. Szennyvízterhelés a Tiszán Szolnok és környéke A Tisza magyarországi víz­gyűjtő területén a szennye­zőanyag-terhelés nagy há­nyada Szolnok térségében éri a folyót. A kommunális, ipari és mezőgazdasági szennyezőforrások közül Szolnokon és közvetlenül a város alatt 1994-ben még tíz jelentős szennyezőforrás volt. Az utóbbi években vál­tozott a helyzet, az ipari üze­mek közül szinte valameny­­nyi igyekezett csökkenteni szennyvízkibocsátását. „A Tisza Szolnok környéki szaka­szának vízminősége” című, a szolnoki Tisza Klub gondozásá­ban megjelent, dr. Pethő Mariann szerkesztette kiadvány szerint amellett, hogy természetes terhe­lésnek tekinthető a Zagyva, amely Szolnoknál ömlik a Tiszába, a je­lenlegi terhelés a következő ipari létesítményeken keresztül érinti a folyót: a Szole-Meat Húsipari Kft.­­nél a jelenleg alkalmazott techno­lógia kisebb vízigényű, így kisebb mennyiségű a kibocsátott szenny­víz is, ám annak összetétele ve­szélyt jelent a Tiszára. A vállalat nem fizet szennyvízbírságot, mi­vel egyedi határértékek vonatkoz­nak rá, ami azt jelenti, hogy a kör­nyezetvédelmi tárca engedélyével átléphetik a Magyar Szabvány ha­tárértékeit. A Szolnoki Cukorgyár Rt. a technológiai folyamatok so­rán keletkező szennyvíz jó részét újra felhasználja. Elsősorban kampányidőszakban bocsát ki szennyvizet, mely kibocsátás az összes szennyezőanyag-terhelés 40-60 százalékát jelenti. A cukor­gyár jelenleg nem fizet szennyvíz­bírságot, mivel ígéretet tett a saját szennyvízkezelő kiépítésére. Szennyvizének értékelése jelenleg egyedi határértékekkel valósul meg. A kiadvány megállapítja, hogy a gyár szabadban található szennyvízkezelő tavai rendkívül veszélyesek, mivel egy-egy na­gyobb árhullám vagy árvíz nagy sebességgel viheti tartalmukat a Tiszába. A Tiszamenti Vegyimű­vek esetében rendkívül magas a nitrátion és az összes foszfor men­nyisége, a szervesoldószer-extrakt kibocsátás is meghaladja a szennyvízbírságban megengedett értéket. A TVM mégsem fizet szennyvízbírságot, mivel egyedi határértékek vonatkoznak rá. A bekerülő szennyezőanyagok miatt a Tisza közvetlenül Szolnok alatt nem alkalmas mezőgazdasá­gi és fürdési használatra. Szolnok után további jelentős terhelés Martfűnél éri a folyót: itt kerül be­le a sörgyár, a növényolajgyár és a városi szennyvíztisztító szennyvi­ze. A kiadvány által a problémák megoldását elősegítő tennivalók közé tartozik többek között a Zagyva szennyezettségének csök­kentése csakúgy, mint a Szolnok alatt lévő gyárak szennyvizének jelentős csökkentése, illetve a szennyvíztisztítás hatásfokának javítása. Fontos lenne egy területi környezetvédelmi terv elkészíté­se Szolnokra vonatkozólag (a sze­gedihez hasonlóan), és az, hogy az eddigi méréseket, eredménye­ket, a szennyvízbírság mértékét megismerhesse a lakosság is. _________________________(BOY) Jótékonysági műszak JÁSZBERÉNY A sérült emberek életkörül­ményeinek javítását célul tűző Kézenfogva „Összefo­gás a Fogyatékosokért” Ala­pítvánnyal 1996 óta műkö­dik együtt az Electrolux Le­hel Kft. Az alapítvány működési céljai­nak megvalósításához most a cég egy jótékonysági műszak meg­szervezésével járul hozzá. Az Electrolux az elmúlt években több millió forint értékben ado­mányozott háztartási gépeket a civil szervezetnek, amiket az ál­taluk létrehozott lakóotthonok­ban helyeztek el. A legújabb kez­deményezés, hogy egy jótékony­­sági műszak termelési értékét adományozza az alapítványnak. A különleges műszakot novem­ber 8-án tartják meg. Ennek so­rán a berényi porszívógyárban neves közéleti személyiségek, művészek és sportolók vesznek majd részt. Megjelenését már je­lezte Göncz Árpádné, az alapít­vány kuratóriumának elnöke, Göncz Kinga, az egészségügyi minisztérium államtitkára, Xantus Barbara, Szolnoki Tibor, Zsadon Andrea, Gór Nagy Mária, Mór Marianna színművészek, Vissy Károly, Németh Lajos mete­orológusok. A szervezőmunka folyamatos, az említetteken kívül még jó néhányan jelezték érkezé­süket. Az Electrolux szándéka, hogy az ország negyven pontján létrehozott lakóotthonokba - a jótékonysági műszak anyagi hoz­zájárulása mellett - további ház­tartási gépeket is ajándékoz az alapítványnak. BCS Illegális „kutyafarm” Az idős pár senkit nem enged be _______ Szolnok Az Ágnes utca lakóinak évek óta keserves, mondhatni ku­tya élete van. Noha az egyik legidillibb városrészről, a Holt-Tisza-partról van szó, manapság itt lakni nem fel­üdülés. Apró udvarra zárt ku­tyasereg veri fel állandóan a csöndet a nyugalom szigetén. Egy öreg napjaira egyedül ma­radt idős pár gondolta azt évek­kel ezelőtt, hogy magányukat nem emberekkel, hanem azok leghűségesebb barátaival osztják inkább meg. Ez szép - mondhat­ni -, csakhogy az „illegális” ku­tyafarmot Szolnok egyik üdülő­körzetének közepén hozták lét­re. Először egy, majd kettő, s ké­sőbb egyre több eb talált otthon­ra Tóth Béláéknál, akik minden egyes, a környéken kóborló négylábút befogadtak és azóta is befogadnak a kertjükbe. E nemes cselekedettel azonban nem csu­pán az összes szomszédnak és a azonban továbbra is fennállnak. Dr. Beke Gabriella városi tiszti fő­orvos már régóta jól ismeri az ügyet: — A munkatársak több­ször is eredménytelenül kísérel­tek meg bejutni Tóthékhoz, s csupán egyszer sikerült, amikor a rendőrhatóság segítségét kértük. Akkor jegyzőkönyv készült a kö­rülményekről, amelyben kide­rült, hogy az állattartás szabályai jelentősen sérültek és a köz­egészségügyi feltételek sem adot­tak. A dokumentumokat elküld­tük az állat-egészségügyi ható­ságnak és a városüzemeltetési osztálynak is. Más jogkörünk ne­künk nincsen. Péter István megyei főállator­vos is úgymond széttárta a kezét: - Amit mi is többszöri sikertelen beengedtetés után tapasztaltunk, az valóban megszegi az állatvé­delmi törvényt és más egyéb köz­egészségügyi rendeletet. A ku­tyákat azonban nem tudjuk el­szállítani a területről, mert a vá­ros nem rendelkezik ebmen­­hellyel, csupán egy kutyamegfi­Egyeseknek egyetlen kutya nem okoz örömet illusztrációfotó: m. j. hatóságoknak, hanem maguknak a kutyáknak is jelentős problé­mát okoznak. Az immáron „há­zi” állatoknak ugyanis állandó ál­latorvosi felügyelet szükséges, nem beszélve a megfelelő tartási feltételekről és élelemről. Az ebek - mindezekről semmit sem tudva - éhesen és vadulva ugat­nak a nagyvilágba, és a tisztáta­­lanságuk következményeként még egyre kellemetlenebb szagot is árasztanak. A környéken élő, csendre és nyugodt pihenésre vá­gyók először meg nem hallgatott szép szóval kérték Tóthékat a rendcsinálásra, majd különböző hatóságoknál panasszal éltek. A mai napig eredménytelenül. Az Állat-egészségügyi és Élel­miszer-ellenőrző Állomás, az ÁNTSZ, valamint az önkormány­zat városüzemeltetési osztályá­nak munkatársai személyesen többször is megtekintették a tere­pet. Mindhiába, ugyanis az idős pár senkit sem enged a kapun be­lülre. Egyszeregyszer ugyan mindannyian rendőrségi segít­séggel jártak már a kertben, a szabálysértéseket is mindannyi­szor megállapították, melyek gyelővel. Olyan jogosítványunk van még, hogy adott esetben elal­tatjuk a beteg állatot, ez azonban ennél az ügynél nem állt fenn. Állat életét kioltani csak nagyon indokolt esetben lehetséges. Dénes Gábor, a városüzemelte­tési osztály munkatársa elmond­ta, hogy rendkívül nehéz kommu­nikálni az idős párral, egyrészt ko­ruk, másrészt az abból következ­tethető konokságuk okán. Városi menhely híján egyelőre csak pénzbírsággal sújthatják a jogsér­tőket, akikre számtalan esetben rótták már azt ki. Tóthék és a pa­naszosok aktáit azonban még nem zárták le, csupán a bürokrá­cia malmai lassan őrölnek. Nem voltunk restek, magunk is felkerestük a mintegy húsz ku­tyát elviselhetetlen körülmények között „fogva tartó” idős embere­ket. A hallottak után már nem is volt újdonság, hogy nem jutot­tunk be az ebugatta kertbe. Á kel­lemetlen szag, az égtelen nyüszí­tés és vonítás közepette csupán annyit lehetett kihallani, hogy Tóthék a házon belülről próbál­ják meg csitítani leghűségesebb barátaikat... mészáros géza I é N f

Next

/
Thumbnails
Contents