Új Néplap, 2002. november (13. évfolyam, 255-279. szám)

2002-11-27 / 276. szám

ÍNIflH 2002. November 27., szerda AHOL 7. OLDAL ELÜNK KUNHEGYES ÉS KÖRNYÉKE AZ ÚJ ÉVEZREDBEN Egyetemre készül Farkas Anikó Törökszentmikló­­son érettségizett, a Bercsényiben. A sikeres felvételije tulajdonkép­pen egy árva ponton mú­lott, mehetett volna fize­tős helyre, de hát még sohasem volt ötös talála­ta a lottón, márpedig ah­hoz sok pénz szükséges, így a húszéves roffi kis­asszony szülőfalujában helyezkedett el, ahol ki­alakítottak egy úgyneve­zett közösségi házat. Mégpedig olyan alapítvány révén, amelyet az önkormányzat létesített, és a megvalósításban segített a nemze­ti és etnikai kisebbségi hivatal, il­letve PHARE-támogatást is kap­tak. Mivel Tiszaroff jelenlegi né­pességének a 28 százaléka roma, Anikónak az a feladata, hogy első­sorban nekik szervezzen külön­böző programokat. Természete­sen ezek nem zártkörűek, bárki részt vehet rajtuk, hiszen Ki mit tud?-ok, író-olvasó találkozók ép­pen úgy lesznek benne, mint olyan szakkörök, ren­dezvények, amelyek kézügyességet (agyago­zás, nemezelés, kosár­fonás stb.) igényelnek. Ezek egyfajta közösség­­formáló rendezvények, események, amelyekbe például az is beletarto­zik, miképpen kell ki­tölteni egy utalványt vagy bármi­lyen, nyugdíjjal kapcsolatos iratot. Anikó munkája, megbízatása egy évre szól, hiszen mindenképpen szeretne bejutni a szegedi tudo­mányegyetem budapesti böl­csészkarára, média szakra. Nem másért, mert újságírónak készül. Éppen ezért hobbija az olvasás, meg az unokaöccsei, akik eleve­nek, akár a tűz, éppen ezért imádja őket.______________■ A tél hidege elől Tiszagyendán is egyre több az olyan lélek, akinek már a pos­tás hordja a járandóságot, magyarul nyugdíjas. És sajnos egy­re több az az ember, aki elveszítette, eltemettette párját és egyedül maradt. Akkor is, ha gyerekei, unokái vannak, hiszen azok már felnőttek, saját mindennapjaikat élik. Felvételünkön Kiss Imre és Náhóczki Jánosné között Tassi Istvánná, az otthon vezetője Ezért jó, hogy nyitva a kapuja a gondozási központnak, ahol lehet beszélgetni, újságot olvasni, bem­ről, a meleg szobából nézegetni, ahogyan az utcán lassan a hideg kiszorítja a november végi, késői tavaszt. A lapunkat olvasgató Kiss Imre már 73 éves. Noha eredetileg Szarvason született, harminchá­rom esztendeje Tiszagyenda az otthona. Dolgozott Törökszent­­miklóson, majd itt a téeszben, míg egy infarktus pontot nem tett a munkás évek végére. Hat éve öz­vegy, a lányai már családosak. Az egyik Kunhegyesen lakik, a másik Kisfüzesen. Imre bácsi örömére eddig már négy unoka is született: kivétel nélkül mind fiú. Hétközben itt jól telik a nap, mert műidig adódnak beszélgető­­partnerek, azután több újság jár, amelyeket szívesen olvasgat. Rá­adásul állítja: nagyon jól főznek, igaz, vele jól jár­nak, nem válogatós, még a spenótot is bekanalaz­za. Hétvégén Hegyesről a lánya hoz ebédet, így tel­nek, mennek a hónapok. Húzódni egyikhez sem akar, legalábbis amíg el­bír maga körül. Igaz, már oda a sok jószág, a gazdit otthon csak egy hűséges eb várja. Az asztal másik olda­lán Náhóczki Jánosné Erzsiké, aki hetvenöt múlt. Tíz éve veszítette el a párját, azóta egyedül él. Oly­annyira, hogy otthon se kutyája, se macskája. A gyerekek felnőt­tek, máshová repítette őket a sors. A fia Pesten lakik, ő ritkább ven­dég, a lánya Kunhegyesen, az Arany János úton. Szeret ide járni, hiszen ízletesnek, nagyon jónak tartja az ebédet, amiért naponta 198 forintot fizet. Igaz, a nyugdíja sem veri a mennyezetet, havi 36 ezer. Elég, mert elégnek kell len­nie. A ház körül a portát, a kertet eddig ő tartotta rendben, de hát ahogy rohannak az évek, egyre nehezebb lesz az ásó is, kapa is. Általában fél tízre érkezik, és fél háromig, háromig van benn. Ol­vasgat, beszélgetnek, meghány­­ják-vetik a világ, a falu, a gyere­­kek, a család mindennapjait. ■ Mindennap piac Kovács Mihály több szakmával most a piacon árul Kovács Mihály eddigi negyven­­egynéhány esztendejéből huszon­kettőt szakmunkásként a vízgépé­szetnél dolgozott. Igen ám, de amikor érkezett a rendszerváltás, és átalakultak, neki is fizetnie kel­lett volna azért, hogy maradhas­son, hogy valami kezdőtőke gyűl­jön össze a további léthez. Ezt ő konok kunként nem vállalta, és in­kább Nyugat-Európában nézett körül. Le is húzott ott öt küzdel­mes esztendőt, de azután rájött, másodosztályú munkásként bánnak velük. Hiszen szak­emberként ugyanazt végezte, mint a né­metek, mégis a kere­sete egyharmada volt a kintieknek. A többit nem ő, mások tették zsebre. Haza­jött, jobban mondva itthon maradt, és al­kalmazottként a pia­cot járja. Zöldséget, gyümölcsöt kínál, hetente háromszor Kunhegyesen, olykor más kör­nyékbeli helyeken is. Szereti a pi­acok nyüzsgését, a változatossá­got, a temérdek embert, hozzá­szokott ehhez a lüktető élethez. Csak egy a gubanc: errefelé, He­gyesen meg a környékén még az átlagosnál is nagyobb a munka­­nélküliség, az állástalanok aránya. Márpedig a pénztelenség a forgal­mon is meglátszik. Pedig azt állít­ja: az a keddi nap, amikor ott jár­­tunk, még úgy ahogy elment... ■ Kilométerkövek a levegőben Talán a magasságos a megmondhatója, hogy mikor rakták le ezeket a mázsányi, súlyos behemótokat a Kunhegyes—Tiszagyenda közötti országút szélére. Összesen tízet, mivel hogy ennyi kilométer a két te­lepülés távolsága. Hej, de sokszor nézegettük, szá­molgattuk Hegyesről Gyendára pedálozva: a félút már megvan. Pontosan az erdőnél, amellyel szemben egy iga­zi kun házikó, az úgynevezett „tapasztos tanya” ál­lott. Amelyik onnan kapta a nevét, hogy a külseje 1880-ban is csak imitt-amott volt betapasztva, akár 1940-ben vagy 1985-ben. Végül miért, miért nem, lebontották, eltűnt ebből a világból. Mint ahogy el­tűntek ezek a kilométerkövek is, helyükre apró táb­lák kerültek, rajta a korábbi számokkal, hiszen a tá­volság azért ugyanannyi maradt. Felvételünk azt a pillanatot örökítette meg, amikor a szakemberek Kunhegyes alatt, a temetőnél a 10-es követ emelik gépi erővel az autóra. Komor hadfi — érzékeny lélek A falut csinosítják Tiszaroffon harminc közhasznú munkást foglalkoztat az önkor­mányzat. Az egyik csapat a zárt csapadékelvezető rendszer kar­bantartását végzi, a másik az utakat, útpadkákat csinosítgat­­ja, míg a harmadik csoport az erdei iskola kialakításán szor­goskodik. A havi juttatásuk a minimálbérnek megfelelő, álta­lában szociális segélyeken él­nek, és húsz-egynéhány eszten­dős éppúgy akad köztük, mint a nyugdíjkorhatárhoz közelítő. Egy biztos: Tiszaroff rendezett, kulturált kinézetét ők biztosít­ják. Elment Gyuri bácsi Kozányi György, vagy ahogyan a község apraja-nagyja ismerte, Gyuri bácsi nem akármilyen alakja volt Kunhegyes minden­napjainak. Cudarul ki tudott öl­tözni. Amikor télidőben egy hosz­­szú, viseltes nagykabátban, csizmában, óriási bundasapká­ban, amelyet még átkötött egy sállal is, bekerékpározott laká­sából, a város széléről az állami gazdaság konyhájára az ebé­dért, inkább csavargónak, kül­telki guberálónak nézett ki, mint diplomás, művelt ember­nek. Holott Gyuri bácsi az volt, több nyelven beszélt, de ottho­nosan mozgott a világpolitika minden terén, akár a sportban vagy bármilyen művészetben. Évtizedekig a gazdaság tolmá­csa volt, majd amikor nyugdíjba került, még sokszor és sokan keresték fel segítségért valami­lyen fordítással. És ő örömmel vállalt mindent, mert a jót nem szavakban, hanem tettekben gyakorolta. Pap létére éveket töltött a bá­nyában, mert a Mindszenty-per­­ben a hercegprímás mellé állt. Ott, odalenn is angolra, oroszra, németre tanította az embereket, nem győztek rajta csodálkozni: ki maga? Pap? Tolmács? Kém vagy valaki? Valaki volt, egy em­ber. Gyermektelen özvegy, aki élete értelmét, párját már régeb­ben elveszítette. Jó szomszédai néztek rá, de gondozni nem kel­lett, mert nyolcvanévesen máról holnapra intett örök búcsút a kunhegyesieknek. Az esperesplébános úr évfo­lyamtársa volt a teológián, aki Kozányi Györgyöt saját versei­vel búcsúztatta. Végakarata szerint hamvai Váraszón nyug­szanak, egy templomkert feny­vesében, mindig imádott és ra­jongásig szeretett hitvese sírja mellett. Az oldalt írta: D. Szabó Miklós Fotó: Mészáros János A morc hadfi amúgy jámbor gyűjtő, és Ulicsni Norbertnek hívják Meglehet, első ránézésre a 28 esztendős kunhegyesi Ulicsni Norbi a militarizmus bősz lovag­jának számít, pedig a kép csaló­ka, mert szelíd, érzékeny lelkű, családszerető őkelme, csak ép­pen sok mindent gyűjt. így például második világhá­borús katonai felszereléseket: si­sakokat, gázálarcokat, üres töl­tényhüvelyeket. A kezében lévő borjúbőr hátizsákot a németek találták fel és viselték, hiszen a praktikusságán kívül a vállra csa­tolva még meleget is biztosított hordozójának. Ami a szibériai, moszkvai, leningrádi teleket is­merve nem jött rosszul. A kellékekhez olykor cserebe­re révén jut, máskor alkudni le­het, néha egy fillért sem enged a korábbi tulaj: ennyiért viszi, vagy marad. Bizony, ilyenkor sokszor marad, mert előfordul, nincs anynyi pénze, amennyit kérnek érte. Pedig milliomos, sokszoros milliomos, sőt billiói is hevernek a sublótfiában. Mert Norbert portréjához még hozzá­tartozik, hogy tíz éve gyűjti a nemzetek pénzét. Jelenleg száz­­nyolcvan náció apróival, olykor papírpénzeivel dicsekedhet, Ma­dagaszkártól Kambodzsáig, Me­xikótól Kubáig, Irakig vagy Bah­rainig. És akadnak mill- és bilipengős bankói is a háború utáni Magyar­­országról, amikor hirtelenjében elszabadultak az árak, és kétmil­lióért például három tojást adtak. De igyekezni kellett a vásárlással, mert ha nem sietett az ember, le­het, mire kiballagott a piacra, már feljebb kúsztak az árak. Ezekből a pénzekből is akad pár tele maréknyi Norbinak. Ötven­­egynéhány éve két tojást értek, ma annyit sem, így azért békésen szunnyadnak a gyűjtők fiókjai­ban. KUNHEGYES, Kossuth út45. TeL/fac 59/530067. Tel.: 59/325-694,06-30/928-1249 Vasanyagok, fürdőszoba-felszerelések nagy választékban. Szolgáltatás: kozmetika, szauna, manikür, pedikür, testmasszázs, szolárium. A Ford Sándor Service Kft helyi, nyílt versenytárgyalási eljáráson való részvételre hívja fel a feltételeknek eleget tevő, megfelelő gyakorlattal és referenciákkal rendelkező vállalkozókat. 1. A résztvevők köre Az ajánlattételi eljáráson való részvétel azonos feltételek mellett nyitva áll az Európai Unió tag­országainak és a Phare-program kedvezményezett országainak, valamint Ciprus, Málta, Törökor­szág összes természetes és jogi személye előtt. A szerződés teljesítése során behozandó áruk csak a fenti országokból származhatnak. 2. Tárgy. AUTÓÉRTÉKESÍTÉSI CENTRUM ÉPÍTÉSE 3. Elvégzendő munkák: A projekt tárgya gépkocsi márkakereskedés és szerviz egy részének megépítése a Kisújszállás 455 helyrajzi számú földrészleten. A telephelyen a megépülő autószalon körül térburkolatok építése kiállító terület, közlekedési felületek és 20 db személygépkocsi parkoló részére. A későbbi ütemben megépülő szervizépület üzemi szennyvíz kezelése zárt rendszerben, a telep­helyen belül történik. Az ehhez tartozó csővezeték hálózat megépítése nem része jelen projektnek, de az üzemi célú zárt-szigeteit szennyvíztárolótjelen projekt keretén belül megkell építeni. 4. Finanszírozás Közép- és kisvállalkozások elősegítése, Phare 2000 program. HU 0008-05-1-0016, (HU 0008-05- 1-019 EA) 5. A versenykiírási dokumentáció átvétele, információ Ajánlattételben érdekelt vállalkozók további információt kaphatnak és megvásárolhatják a verseny­­kiírási dokumentációt 2002. november27-től, munkanapokon 9 és 15óra között40.000,- Ft+25% ÁFA vissza nem térítendő összeg befizetésének igazolása esetén, az alábbi címen: Ford Sándor Service Kft 5310 Kisújszállás, Közraktár utca 4. Tel.: 59/321-134 Fax: 59/322-300 6. Versenyeztetés előtti helyszíni bejárás Helyszíni szemlére 2002. december 10-én, 10.00 érakor kerül sor. Találkozó a fent megadott időben az 5310 Kisújszállás, Közraktár u. 4. címen. (Kapcsolattartó személy: Sándor Ferenc, Tel.: 59/321-134). 1. Ajánlati biztosíték Ajánlati biztosíték összege 3.400,- euré (azaz: háromezer-négyszáz euró), melyet bankgarancia formájában kell az ajánlattal együtt benyújtani. 8. Az ajánlatok benyújtásának batárideje 2003. Január 27., 16.30 éra (helyi idő szerint). Minden ezen határidő után beérkező ajánlatot figyelmen kívül hagynak. Az ajánlatokat az alábbi címre kell benyújtani: Észak-alföldi Regionális Fejlesztési Ügynökség Kht. 4025 Debrecen, Miklós utca IS. 9. Az ajánlatok felbontása Az ajánlatokat 2003. január 28-án, 10.00-kor, (helyi idő szerint) a fenti címen, nyilvános ülésen 1 1 i

Next

/
Thumbnails
Contents