Új Néplap, 2002. november (13. évfolyam, 255-279. szám)

2002-11-25 / 274. szám

TÜKÖR 5. OLDAL 2002. November 25., hétfő MEGYEI „A versmondás sokat segített” Nagy Tímea két éve él Szolnokon, és bár több országos szavalóversenyt is meg­nyert, a nevét kevesen ismerik a város­ban és a megyében. Szolnok- Néha már hívnak verset mondani - tette hozzá és szívesen vállalom a szereplést. A versmondás nagy öröm, sok nehézségen átsegített. Nagykanizsán élt hosszú ideig, ott járt is­kolába, ott kezdett szavalni.- Versenyszerűen 13 éves koromban kezdtem, és egy iskolai versenyen rögtön én lettem az első. Nagykanizsán jártam kö­zépiskolába is, furcsa, hogy az első próbál­kozásom sikertelen volt, nem vettek föl. Ké­sőbb is mindenért jobban meg kellett küz­denem, mint másnak. Középiskolás korom­ban volt olyan verseny, amelyre el sem akartak küldeni, azután mégis elmehettem. Goethe A tündérkirály című versét mond­tam el, és nyertem. Sokan nem nézték ki belőlem, hogy képes vagyok ilyen eredmé­nyekre. Itt szükséges magyarázatképpen megje­gyezni, hogy Tímea fogyatékkal él.- Sokáig tele voltam gátlásokkal, a karom miatt rövid ujjú ingben nem mertem kiállni a közönség elé. Nem voltam biztos benne, hogy a teljesítményemért, vagy vigasztalás­képpen tapsolnak-e nekem. Ma már túl va­gyok ezeken az aggodalmakon.- Két éve hagyta ott Nagykanizsát, és Szolnokra jött. Miért éppen Szolnokra?- Gyerekkoromtól szinkronszínész akar­tam lenni. Beiratkoztam egy stúdióba, el is vé­geztem, Tomasevics Zorka volt az egyik taná­rom. Szinkronizáltam is valamennyit. Mindezt azonban Nagykanizsáról nem tehettem, a Bu­dapestre költözés pedig nem sikerült. Kerestem hát egy közeli várost, így kerültem Szolnokra. Ki­derült azonban, hogy a rendszeres szinkronizá­láshoz még Szolnok is messze van Budapesttől. Ebből nem lehetett meg­élni, munkát kellett ke­resnem, és találtam is a Realba Kft.-nél. A szink­ronra változatlanul meg­van a lehetőség, de nem ettől függ a megélheté­sem. Kérésemre fölsorolta néhány jelentősebb si­kerét, ami nála általában országos verseny meg­nyerését jelenti. A két­évenként megtartott Csengey Dénes szavaló­versenyen egyszer első, egyszer második volt, megnyerte a Radnóti Miklós szavalóversenyt Győrben, ami Radnóti-díjat is jelentett. Leg­utóbbi sikere, amelyről lapunk is beszámolt, az Illyés Gyula szavalóverseny megnyerése volt november 9-én. — Illyésnek egy viszonylag ritkán hallható versét, A thébai menekülőt mondtam el. Ál­talában nem készülök hónapokig egy-egy versenyre, a túl nagy biztonság már nem inspirál. — Kik a kedvencei, milyen verseket szeret? — Mindig szomorú versekkel nyertem, ezek állnak közel hozzám. Talán túlságosan is érzékeny vagyok, a szívemre tudom ven­ni a dolgokat. Radnóti na­gyon közel áll hozzám, azután Nagy László, Szi­lágyi Domokos, szeretem Weöres Sándor bölcsessé­gét...- Beszélgetésünk köz­ben sokat mosolyog, nem látszik tragikus alkatnak. — Lenne igény vidám versekre, és nem is csak külső, de bennem megfo­galmazódott belső igény is. Az életem nyugodt és kiegyensúlyozott, van társam, akit szeretek... Egyszer talán mondok vi­dám verset is. Azután a tervekre tere­lődött a szó. Legközelebb a Sinkovits Imre szavaló­versenyen indul decem­ber 8-án, Gál Sándor Kö­nyörgés című versét választotta ki. Beszél­getésünk már a vége felé közeledett, amikor megkérdeztem, hogy a versmondással van-e valamilyen távolabbi célja, vagy „csak” a vers szeretete vezérli.- Cél volt a Radnóti-díj elnyerése - vá­laszolta. — Más célom egyelőre nincs. A versmondás maga öröm, és amíg öröm, ad­dig akarom csinálni. Ha pedig egyszer majd családom lesz, továbbadom a versek szeretetét. BISTEY ANDRÁS VÉLEMÉNY PÓKÁSZ ENDRE Borban az igazság Megyénk turisztikai kínálata, valljuk meg, elég szegényes. Nem a falusi vendéglátás vagy a gyógyfürdők egyre növekvő színvonalával van gond, a Tisza-tó is évről évre több vendéget vonz, ám sajnos ezzel nagyjából el is mondtunk minden fontosat. De talán érdemes lenne egy ki­csit odafigyelni igazi értékeinkre, azokra a természeti és emberi adottságokra, amelyeket nem kell mesterségesen felnagyítani, illet­ve túl sokat költeni rá. A legjobbak saját Történt nemrégiben, hogy egy hivatalos delegáció a megyéből külföldre utazott. Vittek sok min­dent, kerámiát, könyveket és egyéb apróságokat, valamint tokaji bort, hazánk legismertebb italát. Persze Tokaj szép hely, a borászata elsőrangú, ám kicsit messze ta­lálható tőlünk. Tény, a megye borkultúrája már csak az alföldiség miatt sincs éppen a csúcson, de itt is lehet igazi kincsekre akadni. Ti­­szakürt a legjobb adottságú borvidék talán az egész Alföldön, évek óta aranyérmet nyer az ottani három borász valamelyike a - kissé ellentmondásosnak hangzó — síkvidéki hegyközségek versenyén. Magyarán bizonyítottan a legjobbak saját kategóriájukban. Sőt a kürti hegybíró legutóbb a történelmi borvidékek gazdáival kelt ver­senyre és nyert ezüstérmet kékfrankos borával. A mezőnyben pedig Balaton-felvidéki, szekszárdi, illetve más híres termőterületek nedűi voltak! Ez egy hatalmas szakmai siker, az már más kérdés, hogy me­gyei, esetleg régiós szinten ezt mikor veszi észre valaki. Természete­sen ahhoz, hogy a borkultúra fejlődjön, sok pénzre lenne még szük­ség, ám ennek a történetnek nem szabadna csak a pénzről szólnia. Ha abban a bizonyos turisztikai kalapban kicsit nagyobb hangsúlyt kapna a tiszakürti és a szomszédos cserkeszőlői hegyközség, az a te­rület, ahol már több évszázados múltra tekint vissza a szőlőterme­lés, akkor talán könnyebben felfigyelne egy-egy befektető is minder­re. Nevezhetnénk úton-útfélen ezt a bort az Alföld legjobb borának, dicsérhetnénk joggal a minőségét, s eközben fellendíthetnénk egy mezőgazdasági ágazatot. Már csak ez utóbbi miatt is megérné. kategóriájukban Fenyeget és éltet a folyóvíz Nagykörű A vízgazdálkodásban és az alföldi tájhasználatban érin­tett szakemberek érdekei sokszor ellentétesnek tűn­nek, de az egyeztetés szán­déka összehozta őket azon a konferencián, amelyet a WWF Magyarország „Árvíz­­védelem és gazdálkodás a hullámtéri erdőkben” cím­mel szervezett a Tisza-parti településen. Vízügyi, erdészeti és természet­­védelmi szakemberek értekeztek a hullámtéri erdők szerepéről, társadalmi hasznáról, fejlesztési lehetőségeiről. A WWF, a termé­szetvédelmi szervezet által szer­vezett konferencia célja az volt, hogy olyan megoldást találjanak a hullámtéri erdők kezelésére, amely vízgazdálkodási, erdészeti és természetvédelmi szempont­ból is megfelelő. Nem új keletű a felismerés, hogy csak az ágazatok közötti egyeztetés és összehangolt lépé­sek vezethetnek valódi ered­ményhez. J^len esetben azonban ez fokozottan érvényesül, hiszen az ártéri területek árvízkezelési, gazdasági és természetvédelmi jelentősége egyaránt kiemelkedő, s egyik sem hanyagolható el a másik mellett. Nagy folyóink jelentősen meg­határozzák a helyi közösségek életét; táplálják és veszélyeztetik a mai hullámtéri tájat és a benne gazdálkodó embert. A mára le­szűkült hullámtér egyre újabb és súlyosabb problémákat okoz a térségben, a soha nem látott ma­gasságú árvíz és a szélsőséges szárazság szinte egy időben pusztít az egykori folyóvölgyek­ben. Az egykor nagy kiterjedésű erdők csillapító hatása csak az összeszűkült hullámtéren érvé­nyesül, amely ma már csupán tö­redéke a hajdanvolt paradicsom­nak. Mint elhangzott, a WWF Ma­gyarország nem csak szakértői szinten, de a politikai döntésho­zóktól is várja azokat a felelős döntéseket, amelyek megterem­tik az eszközöket és forrásokat a gazdasági, árvízvédelmi és termé­szetvédelmi szempontoknak egy­aránt megfelelő ártéri erdők hely­reállítására. ____________________________________(BOY) Sorokban KAMARATÁRLAT. Vuics István festőművész ké­peiből nyílt kiállítás szombaton Jászberényben, a Hamza Múzeumban. A tárlatot a művész örököse­inek képviseletében Leirer József nyitotta meg. A kiállított képek megvásárolhatók, amely bevételét a jövő februárban megjelenő Vuics-monográfiára fordítják. A kiállítás december 6-ig tekinthető meg. BCS VANDALIZMUS. Ismét nem múlt el nyomtalanul Jászberényben a hétvége. A helyi „erős legények” útját egyre-másra felborogatott kukák, letört ágak, tönkretett szobrok jelzik. Most épp egy KRESZ- tábla volt az áldozat, bcs GYÖNGYFŰZÉS. November 25-én, azaz ma tart­ja első foglalkozását a kunmadarasi művelődési házban a kézművesszakkör. A szakkör keretében a gyerekek megismerkednek a gyöngyfűzéssel, a gyöngyszövéssel, a gyertyaöntéssel és a papírhaj­togatással is. DE NYÍLT NAP. A szolnoki Ranex Kft. Daewoo Márkakereskedés és Szerviz nyílt napot rendezett a hét végén. A program során az érdek­lődők a márka teljes választékát, köztük az új, kedvező árú Kalos Sedant és ötajtós változatát is megtekinthették, kipróbálhatták. FOTÓ: CSABÁI ISTVÁN Volt mit megbocsátani (Folytatás az 1. oldalról) Az érdeklődés nagy volt, hiszen bár használt, de viszonylag jó állapotú és olcsó könyvekhez juthattak az olvasók a Verseghy könyvtártól. Érdekes kezdeményezés a „Fogadjon örökbe egy könyvet” akció is, amelynek során egy bi­zonyos összeg kifizetése mellett bárki örökbe fogadhatott egy­­egy könyvet, amely számára kü­lönösen sokat jelentett. Erről a tényről a könyvbe cédulát ra­gasztottak, amelyen az örökbe­fogadó ajánlja is a könyvet má­soknak. Volt, aki több könyvet is örökbe fogadott, a legmagasabb összeg pedig, amit ezért kifizet­tek, kétezer forint volt. BA A roma polgárjogokért Parkerdő és tornapálya Karcag Szeptember végén leégett a kar­cagi Zuglógeri sportpályánál lé­vő faház-öltöző, melyet más for­mában építene újjá a város. Az önkormányzat még tavaly dön­tött arról, hogy a sportpálya kö­rül elhelyezkedő erdőben jóléti parkerdőt alakít ki. A parkerdő és erdei tornapá­lya kivitelezése érdekében együttműködési megállapodást is kötöttek a Nefag Rt.-vel. Már készülnek is a parkerdő tervei, melyhez az idei költségvetésben a város egymilliót biztosított, a költség többi részét a Nefaggal közösen, pályázaton nyerték el. Szeptember végén azonban egy sajnálatos esemény is történt, a Zuglóger területén lévő sportpá­lya melletti faház leégett, és le kellett bontani. A városi parkerdőt készítő cég tanulmánya egy oktatóköz­pont megépítését is tartalmazza, ahol az oktató-nevelő feladatok ellátása mellett kialakítanának olyan szociális helyiségeket is, amelyek a későbbiekben bizto­sítanák majd a különböző ren­dezvényekhez a szükséges felté­teleket. DE JÁSZLADÁNY Megalakult a Jászsági Roma Polgárjogi Szervezet szom­baton a településen. Kállai László, a polgárjogi szer­vezet vezetője, a helyi kisebbségi önkormányzat korábbi elnöke szerint a választások alkalmával alapvető kisebbségi jogaiktól fosztották meg a romákat, az új civil szervezet létrehozásával ezen a helyzeten szeretnének változtatni. Leginkább az általuk tapasz­talt rasszista, diszkriminációs helyzeteket szeretnék kezelni — mondta Kállai - a 39 taggal meg­alakult a civil kezdeményezéssel. Teljes körű és ingyenes jogvédel­met kívánnak biztosítani a ci­gányságnak. Szeretnének létre­hozni egy közösségi házat, ahol saját politikai és kulturális életet élhetnek. Az egészség- és kör­nyezetvédelem, a kultúra, a ha­gyományőrzés, az oktatás támo­gatása is feladataik között szere­pel. Kállai hangsúlyozta, a Ladá­­nyon megalakult kisebbségi ön­­kormányzatban nincs igazi roma képviselet, így ezt a munkát sze­retnék átvenni. Hozzátette: az új kisebbségi önkormányzat képvi­selőit nem a romák választották meg. A birtokában lévő nyilatko­zatok — amelyet a romák aláírá­sukkal hitelesítettek - szerint azonban a választójoggal rendel­kező ladányi romák több mint fe­le őt támogatja. Érdeklődtünk arról, hogy a bí­róságok, illetve az ügyészség vé­leménye szerint is törvényesen létrehozott alapítványi általános iskoláról milyen véleményt alakí­tanak ki. Mint mondta, eddig sem az alapítványi iskolát támad­ták, hanem a faji és szociális ala­pú elkülönítést. Ez utóbbi ellen pedig ezután is fel fognak lépni. Mindent megtesznek azért, hogy a következő tanévkezdésre ösz­­szegyűjtsenek annyi pénzt, hogy az összes jászladányi roma diá­kot beírathassák az alakuló ala­pítványi intézménybe, mert csak így tudják megakadályozni az el­különítést. Az új polgárjogi szervezet működésének első szakaszában a kapcsolatokat veszik fel más roma szervezetekkel, kisebb­ségjogi szervezetekkel, minisz­tériumokkal, majd a jövő év ele­jétől indítják tényleges-tevé­kenységüket. ________________ B. cs. Többet autózik mostanában? Körkérdés A motorbenzinek árát újabb három, a gázolajét pedig két forinttal csökkentette a Mól Rt. a minap. Ezzel az elmúlt néhány hét során végrehaj­tott árcsökkentések mértéke a motorbenzinnél elérte a li­terenkénti 17, a gázolaj ese­tében pedig 11 forintot. La­punk ennek apropóján arra volt kíváncsi, vajon a járóke­lők többet használják-e mos­tanában au­tójukat. Herédi János, 36 esztendős tanár: — Se többet, se ke­vesebbet nem közlekedem autóval, mint máskor. Ahová lehet, most is ke­rékpárral járok. A kocsit csak ak­kor veszem elő, ha valóban szük­ségem van rá. Olyankor viszont nem szempont a benzinár. Kirán­dulni pedig akkor sem jutna el gyakrabban a család, ha fele eny­­nyibe kerülne az üzemanyag. Ah­hoz ugyanis elsősorban eddig is a szabadidő hiányzott. Szarvak Zsuzsanna, 25 éves varrónő: — Bár saját autóval nem rendelke­zünk, olykor azért megesik, hogy mégis kocsival közle­kedünk. Ilyen­kor általában az anyósomé­­két szoktuk kölcsönkérni. Ez azonban csak indokolt esetekben fordul elő, amikor sürgős elintéz­nivalónk akad, vagy távolabbi az úticél. Ám ezek gyakoriságát ter­mészetesen nem a benzinár hatá­rozza meg. Balangó László, 35 esztendős igazgató: - Mi­vel a gépkocsit én munkaesz­közként hasz­nálom, nem te­hetem meg, hogy a felada­taimat a min­denkori üzem­­anyagárhoz igazítsam. Ez persze nem jelenti azt, hogy ne fogadnám örömmel az efféle bejelentéseket. Olyany­­nyira figyelembe veszem ezeket a változásokat, hogy - amikor le­het - a tankolást is igyekszem a csökkentés utáni időszakra ha­lasztani. BUGÁNY Á 1 á

Next

/
Thumbnails
Contents