Új Néplap, 2002. november (13. évfolyam, 255-279. szám)

2002-11-20 / 270. szám

4. OLDAL TÜKÖR 2002. November 20., szerda MEGY Marad-e az integráció? Jászberényi tervek rövid és hosszabb távra Néhány hónapja olyan hírek kaptak lábra, hogy „válófélben” van a gödöllői Szent István Egyetemet alkotó integráció. Megkérdeztük dr. Szabados Lajost, a jászberényi főiskolai kar főigazgatóját, hogy mi igaz a híresztelé­sekből, és a jászberényi kart mennyiben érintik az események Felsőoktatás- Az integráció törvény adta lehetőség - kezdte válaszát a főigazgató. - Ahhoz pedig, hogy vál­tozzon, a törvény megváltoztatására van szük­ség. Eddig úgy tudtuk, hogy ez minden mozgás­ra vonatkozik. Most az utolsó, de nagyon lénye­ges, pletykaszintű információ szerint, ha az in­tegrációból karok akarnak kiválni, és egy másik integrációhoz akarnak kapcsolódni, ez a döntés a kormány illetékességi köré­be kerül. A másik dolog az, hogy nem tudunk sem tör­vénymódosításról, sem kor­mányhatározatról, tehát az, hogy karok válnak ki, is­métlem, pletykaszintű dol­gok, és az ilyen információk máról holnapra változnak. Talán Gyöngyöst engedik kilépni az integrációból, és a salgótarjáni Pénzügyi, Számviteli Karral vagy Inté­zettel fog integrálódni. Ez azonban az én olvasatom­ban eltér attól a kormányza­ti állásfoglalástól, miszerint nem növekedhet az egyete­mek, főiskolák száma Ma­gyarországon. Ennek elle­nére elképzelhető, hogy a kivétel erősíti a szabályt, és Gyöngyösnek megengedik a kiválást. Ezen kívül a Szent István Egyetem öt kara, a Kertészeti, az Élelmezéstudományi, a Tájépítészeti, az Állator­vostudományi és az Ybl Miklós Műszaki Főisko­lai Kar egyenként tanácsülésen úgy határozott, hogy megalapítják a Corvinus Egyetemet. Mivel azonban ez abba a kategóriába tartozik, hogy több egyetem lesz, úgy tudom — és ez megint nem hivatalos információ —, hogy az oktatási kormányzat ehhez nem járult hozzá. Azt mond­ták, hogy legföljebb arról lehet beszélni, hogy ők egy másik integrációhoz csatlakozzanak. Volt ré­szükről erre is kezdeményezés, de állítólag nem jött össze. Tehát az eddigiekből arra következte­tek, hogy a tízkarú egyetemből esetleg lesz egy kilenckarú Szent István Egyetem, ami lényeges eltérést nem okoz.- Ebben a mozgásban vagy szándékolt moz­gásban milyen helyet foglal vagy foglalna el a Jászberényi Főiskolai Kar?- Az integrációnak van egy formális és egy funkcionális oldala. A formális oldala azt jelenti, hogy itt tíz kart integráltak, és formálisan megtör­tént egy integrált egyetem létrehozása. Úgy gon­dolom, hogy ezek után kell megkezdődnie a funkcionális integrációnak, ami tartalmi együtt­működést jelent. Ilyen módon egy egyetemen be­lül a Bolognai Programnak meg tudnánk felelni, vagyis a főiskolai karra ráépülne az egyetemi képzés, és az egyetemi képzés a főiskolai jellegű képzés kreditjeit beszámítja. Magam azt az elvet képviselem, hogy az integráció önmagában nem jó és nem rossz, hanem olyan lesz, amilyenné tudjuk tenni.- Mit tehetnek Jászberényben?- Jászberényben elkezdtünk azon gondolkoz­ni, hogy ezzel az egyetemi háttérrel milyen fej­lesztést tudunk csinálni. Egyetemi szakokat sze­retnénk indítani, ehhez tökéletes háttér ez az in­tegráció. Ha önállóak lennénk, vagy egy olyan in­tegrációnak lennénk a tagjai, ahol csak főiskolai karok vannak, majdnem kilátástalan lenne ez a fejlesztés. Tehát most úgy érzem, hogy mivel lé­nyeges változás nem történt, nincs mit tennünk, és folytami akarom azokat az elképzeléseket, amelyeket megfogalmaztunk. Amikor kiderül, hogy mi lett a Szent István Egyetemből, akkor ne­künk is kötelességünk felülvizsgálni önmagunk helyét, szerepét, és hogy van-e szükség változta­tásra. De mindaddig, amíg ilyen pletykaszintű infor­mációk vannak, butaság­nak tartanám, ha elkezde­nénk kapkodni.- Időről időre fölmerül az elképzelés, hogy a megye fő­iskolája és másik két civil főiskolai kara, a jászberényi és a mezőtúri esetleg alakít­son egy megyei integrációt. Ezzel tulajdonképpen nem jönne létre új felsőoktatási egység, hiszen a Szolnoki Főiskola önmagában is egy integráció.- Amikor a jászberényi kar úgy döntött, hogy a Szent István egyetemi in­tegrációhoz kapcsolódik, nem én voltam a főigazga­tó, de az akkori főigazgató­tól tudtam arról, hogy van egy Szolnok megyei integ­rációs elképzelés. Két lehetőség volt, vagy több is, nem tudom, és ebből a Szent Istvánt válasz­tottuk. Amikor a Szolnoki Főiskola élére került Törzsök Éva főigazgató asszony, ő nagyon ro­konszenves módon megkeresett engem rövid időn belül, és leültünk beszélgetni. Ez a téma is fölvetődött, és azt mondtam, hogy mi jól érez­zük magunkat a Szent István egyetemi integráci­óban. Érzem a fejlődés lehetőségét, tehát a mi ré­szünkről nem tárgyalási alap a szolnoki integrá­ció. De azt gondolom, hogy ez sem kőbe vésett örök igazság, ezért elkezdtünk egy együttműkö­dési megállapodás alapján dolgozni, aminek két eredményéről már be tudok számolni. Az egyik az, hogy a megye országgyűlési képviselőivel ta­lálkoztak a vezetők, és nem is a három, hanem a négy egységé, mert a szolnoki katonai főiskola főigazgatója is ott volt. Kijelenthetem, eredmé­nyes tanácskozás volt. A hónap elején meg a doktoranduszok találkoztak. Az említett főisko­lán doktori képzésben részt vevő kollégák szá­moltak be arról, hogy milyen kutatási témával foglalkoznak. Egy laza kapcsolat tehát ma is mű­ködik. Egy kar vezetőjének nemcsak úgy kell gondolkoznia, hogy most mi van, hanem úgy is, hogy holnap mi lesz. Attól függően, hogy hogy alakul a Szent István egyetemi integráció, el kell majd gondolkoznunk azon, hogy szükséges-e lépnünk vagy nem szükséges. B.A. Nagy feladatok megcélzója Kultúra A jászapáti Kökény Gábor volt már művelődésiház­­igazgató is. Most népműve­lő, valamint rendező és szí­nész is egyben az általa ala­pított színjátszó körben, sőt sokszor vállal játékvezetést is a futballpályákon.- Honnan az örök nyugtalanság, az állandó tenni akarás? — Talán onnan, hogy nyolcán voltunk testvérek, ami egyrészt hatalmas családszeretetet hagyo­mányozott rám, másrészt a nagy létszám biztosította, hogy sose unatkozzunk. Mindig történt va­lami nálunk. Emlékszem, míg édesapám élt, a kis szoba-kony­­hás lakásukban volt, hogy har­minc-negyvenen szorongtunk, ám igen jó hangulatban múlattuk az időt együtt. A konyhában a nők, az összekötőben a gyere­kek, míg a szobában a férfiak! Szép idők voltak! Ez lehet az oka, hogy szeretem és keresem a nagy társaságot, s próbálok mi­nél többeket rávenni arra, hogy együtt tegyünk valami értelme­set. A játékvezetés is ezért van már gyermekkoromtól: jó társa­ság, elfoglaltság, kis mellékes. Aztán a versmondás is ugyanígy volt. Még középiskolában a ven­déglátás mellett abban is gyako­roltam magam — állítólag nem is rosszul. — Azóta sem nyugszik, igaz?- Középiskola után a legszín­vonalasabb vendéglátásból jöt­tem haza a későbbi feleségem­hez. Átmentem a tanácshoz dol­gozni, s elvégeztem a főiskolát. Később igazgatóként talán sike­rült olyan embereket lehívnunk, akiknek a jelenléte megpezsdítet­­te városkánk életét. Aztán mikor kirepültek a gyerkőcök, hirtelen üresség vett körül minket a ne­jemmel, s ő biztatott, hogy való­sítsam meg gyermekkori álmom, vigyem színre a János vitézt. így vágtam hát bele újabb „őrületem­nek”, a színjátszó körnek a létre­hozásába. Ázt hiszem, sikerrel. Kicsit úgy vagyok ezzel: nagy fel­adatokat kell megcéloznunk ah­hoz, hogy legyen is belőle vala­mi!- Jól sejtem, hogy még mindig vannak vágyai, megvalósítandó ötletei?- Két nagy álmom van. Az egyik, hogy rendszeres véradóvá váljon az egész nagy családom. Bár ez egyszer, egy alkalom erejé­ig sikerült. A másik, hogy a fele­ségemmel jövőre a harmincadik házassági évfordulónkat az Eiffel­­torony tetején ünnepelhessük. No, ezeknek a megvalósítása még hátra van. Mit gondol, sikerül? T. FODOR ILDIKÓ Ahol a lakók pótcsaládot kapnak ke példája. A férfi bal lábát érszű­kület miatt amputálták, két man­kóval közlekedik. A szobában épp egyedül van, mert Erzsiké az ebédlőben terít az ebédhez. A 67 éves férfi elmondja, hogy amikor az otthonban megismerkedtek, mindketten özvegyek voltak. Pél­dájuk bizonyítja, idős korban is van szerelem. Immár öt éve élnek boldogan. Erzsiké a főkönyvelő, Lányaihoz ma is hazajár. Kora miatt már nem vesz részt vetélke­dőkön, versenyeken, de amikor jól érzi magát, megnézi társai szereplését. S mi hiányzik itt neki a legjobban? Az ő finom tortái. De sajnos akkor sem ehetné meg, ha elkészíthetné az otthonban ked­vencét, mert cukorbeteg. Szoboszlai Istvánná Szolnokról jött. Amikor férje agyvérzést ka­Az otthon egy pillanata Szociális gondozás A kisújszállási szociális gondozási központban 120 ember ellátásáról gondos­kodnak. Sokszor a gondozó­nők jelentik a lakóknak a családot is. írásunkkal az itt élők életétbe kukkantunk be.- Az intézetbe kérelem alapján le­het bekerülni - tudtuk meg Ta­pasztó Szabolcs igazgatótól. - Ter­mészetesen az elbírálásnál min­denkor előnyt élveznek a kisúj­szállási lakosok. Az elhelyezés 2- 3-4 ágyas szobákban történik. Az orvosi ellátás biztosított, de min­den helyi lakos maradhat saját há­ziorvosánál is. Öröm, hogy intéze­tünk egyre népszerűbb nemcsak a városban és a környékén, hanem az egész országban. A lakók min­dennapi életét igyekszünk rend­szeres programokkal, kirándulá­sokkal színesebbé tenni. Az új épületben két- és négy­ágyas szobákban élnek a lakók. Először Kovács Gizellát látogattuk meg. — Egy szál magam vagyok. Ez is szerepet játszott abban, hogy három éve bejöttem az otthonba- mondja Giziké, aki ottjártunk­­kor éppen a télikabátjait rendez­gette. Nemrég volt bevásárolni, öt­ezer forintot költött el csokoládé­ra, szaloncukorra, mert nagyon imádja ezeket. Közben az is kide­rül, egy világutazóval beszélünk. Járt New Yorkban, Washington­ban és Szentpétervárott is. Szek­rénye alján doboznyi fotó őrzi az utak emlékét. A szobájában sokat tévézik, a „csuhé-puhés” filmek a kedvencei, szereti, ha repülnek a pofonok. Magas vérnyomását gyógy­szerrel, hátgerincferdülését pedig Hajdúszoboszlón kezelik. Giziké ő osztja be a pénzt — magyarázza a férfi. S az is hamar kiderül, Mo­noki Albert a két mankó miatt nem zárkózott be, aktívan részt vesz a közösségi életben. A szo­bában több díj őrzi egy-egy nóta­verseny emlékét. Nagyon szereti a nótákat, de hozott már az ott­honnak díjat vetélkedőkről is. Élete párja is nagyon nótás ked­vű, így hamar dalra fakadnak, ha van rá alkalom. Gyermekeik elfo­gadták kapcsolatukat. A napok­ban közös Albert- és Erzsébet-na­­pot jönnek ünnepelni hozzájuk a gyerekek. Épp Szilvási-könyvet olvasott, amikor megszólítottuk Mészáros Jánosáét. Marika néni 95 éves, Tiszaburáról érkezett ide. Két lá­pott, egy ideig ő ápolta. Az orvo­sok Szolnokon 2-3 hónapot jósol­tak neki. Lídia azonban nem adta fel, felhívta a kisúji otthont. A fér­je itt maximális ápolást kapott, barátokat is talált, ez visszaadta életkedvét. Beköltözésük után még két évet élt. A szobában az ágyon Lídia sa­ját készítésű keresztszemes és hímzett párnái, ágya fölött gobe­linképei. A telefon pedig a család­dal való kapcsolattartást jelenti.- Ma már itt érzem magam otthon, itt is akarok meghalni - mondja Lídia, aki imádja unokáit, és mindig izgalommal várja láto­gatásaikat. Tudja, hogy gyerme­kei is gondoskodnának róla, több rokona is felajánlotta ugyanezt, de úgy érzi, itt is mindent meg­tesznek érte. Az otthonban sok a vele korú asszony, akikkel ha kedve van, leül kártyázni, beszél­getni.- Mindent megteszünk azért, hogy jól érezzék magukat lakó­ink — mondta Kabainé Szabó Ró­za mentálhigiénés asszisztens. — Megtartjuk az ünnepeket, a szü­letés- és névnapokat. A farsang, a szüreti bál is mindig jól sikerül. Ilyenkor saját verseiket mondják el, és együtt táncolnak a nővérek­kel. Naponta vannak foglalkozá­saink is, most épp karácsonyi dí­szeket készítünk. Az egyéni beszélgetések mel­lett külső előadókat is hívunk, akik az időseket érintő kérdések­ről beszélnek. Az óvodások és is­kolások rendszeresen adnak la­kóinknak műsort. Minden alka­lommal ott vagyunk a megyei „Szépkorúak, de ifjú szívűek” sport- és kulturális versenyén. Agyhoz kötött betegeinknek fel­olvasunk, van részükre gyógytor­na, és ha úgy látjuk, hogy valaki nagyon hiányolja családját, igyekszünk felvenni velük a kap­csolatot. Azoknak pedig, akiknek nincs hozzátartozója, pótoljuk a család szeretetét. DE Hajdúszoboszlón is jártak... sosem marad ki az otthonban tar­tott ünnepségekről. A napokban a szolnoki Szigligeti Színházban járt társaival, ahol a Játék a kas­­télybant nézték meg. Mint mond­ja, ezeket az élményeket csak itt élheti át, így egyáltalán nem bán­ta meg, hogy beköltözött az ott­honba. Itt mindig vidám és so­sincs egyedül. Sokan úgy tartják, idős korban már nincs szerelem. Hogy ez mennyire nem igaz, arra példa Monoki Albert és élettársa, Erzsi­nya, négy unokája és két ükuno­kája fotóit a könyv lapjai között őrzi. Az elmúlt évtizedekben nem volt könnyű élete. Amikor férje tíz éve meghalt, ottmaradt nyugdíj nélkül. Akkor jött az öt­let, csinálja azt, amihez ért, süs­sön tortákat. Az alapokat édes­anyjától tanulta, így rövid idő alatt a helyi esküvőkön az ő tortá­it ette a násznép. Volt, hogy több tucat torta készült egyszerre. Hív­ták lakodalmakra főzni is, mert mindig jól eltalálta az ízeket. Kamera az egész világ Figyelnék a központot és a középiskolákat Jászapáti A város önkormányzata ebben az évben ötmillió forintot különített el költségvetésében arra, hogy ki­építsenek egy kamerás térfigyelő rendszert a település legforgalma­sabb pontjain. A közbiztonsági helyzet javulását szolgáló beren­dezések beszerzéséhez, a rend­szer kiépítéséhez pályázatot is benyújtottak - tudtuk meg Szabó Lajos polgármestertől. A számítógépes adatfeldolgo­zással működő modern berende­zések a nap 24 órájában tennék lehetővé a meghatározott város­részek megfigyelését. A feladatra meghatározott ötmillió forint azonban kizárólag egy esetleges pályázati támogatással együtt tet­te volna lehetővé azt, hogy a „fi­gyelő szemek” megkezdhessék munkájukat a településen. Mint azt a város választott ve­zetőjétől megtudhattuk, az idén eredménytelen pályázat nem akadálya az elképzelés megvaló­sulásának, persze a kiépítés meg­kezdését, a működés indítását hátráltatja. Az az elképzelés, hogy a költségvetésben „pántliká­zott” összeget a későbbi indítás­hoz szükséges technikai berende­zések egy részének idei megvá­sárlására fordítják, s a 2003-as bü­dzsében ismét elkülönítenek egy keretet, amellyel pályázhatnak különböző támogatásokra. A terv szerint a város központjá­nak egészét megfigyelné tennék a kamerákkal, valamint még a köz­ponttól kissé távolabb lévő közép­iskolákat és környéküket is „beka­­meráznák”. A polgármester remé­nyét fejezte ki, hogy a rendszer a következő évben már megkezdhe­ti működését. banka csaba * L I

Next

/
Thumbnails
Contents