Új Néplap, 2002. november (13. évfolyam, 255-279. szám)

2002-11-14 / 265. szám

4. OLDAL S 2 E RKESZTÖS É G POSTÁJÁB Ó L A 2002. November 14., csütörtök j| : Sportnap „gépiparos” módra Eredetileg a szolnoki Tiszaligeti Turiszti­kai Központban tervezték a gépipari szak­­középiskola sportnapját, de a rossz idő mi­att végül is az intézmény lett a házigazda. Kora reggel bemelegítésképpen zenés aero­­bikkal indult a nap három leány vezényleté­vel, majd elkezdődött az osztályok közötti sorverseny. Közben az iskola tantermei is át­alakuláson mentek keresztül, a sakk- és ping­pongverseny, valamint a szellemi vetélkedő helyszínei lettek. A tornateremben röplabda­bajnokságon vívták harcukat a csapatok. Ter­mészetesen nem múlhatott el a nap anélkül, hogy a labdarúgásban is össze ne mérték vol­na erejüket az osztályok. Míg a foci kedvelői egymással viaskodtak, addig a lányok — az életben előttük álló feladatokra készülve — „ügyes asszony” vetélkedőn döntötték el, ki­ből is lesz jó háziasszony. Azoknak a fiúknak pedig, akik erejüket szerették volna próbára tenni, az „erős ember” verseny adott erre le­hetőséget, többek között Trabant-tolásban, súlycipelésben és medicinlabda-dobásban je­leskedhettek. A nap zárásaként a próbák al­kalmával legtöbb győzelmet elért osztályok jutalmazása sem maradhatott el - de mint tudjuk, ilyenkor elsősorban a jókedv és a részvétel a legfontosabb.___ ___■ Erőpróba a lóerőkkel szemben Harcolt — fegyvertelenül Jólesett a figyelmesség Most, hogy az 1956-os esemé­nyeket megünnepeltük, ki így, ki úgy, vajon megkapta-e min­denki az őt megillető tiszteletet az utódoktól? Mint az akkori események résztvevője, elgon­dolkodtam azon, hogy egyetlen név nem hangzott el a nyilvános ünnepségeken, s úgy tudom, hogy az emlékezés évfordulójá­ra készült márványtábla város­házi, illetve megyeházi elhelye­zésére sem érkezett meg az en­gedély az illetékestől. Az ’56-os események egyik sorsformálója volt Dancsi Jó­zsef, aki egykori munkahelyén, a MÁV Járműjavítóban az idő tájt az üzemi munkástanács el­nöke volt. Én, mint a munkásta­nács egyik alapítója, szívügyem­nek tekintem egykori munkatár­sam érdemeinek méltó elisme­rését, a jelenlegi szakszervezet­tel is kapcsolatba léptem levél­ben, remélve válaszukat. Az ’56-os zűrös időszakban Dancsi József volt az, akire hall­gatott a felzaklatott tömeg. Azt kérte, őrizzük meg nyugalmun­kat, ő maga pedig mindent elkö­vetett, hogy békésen történje­nek az események. 1957 februárjában a kórházi ágyáról vitték el a rendőrségre, majd Budapestre, és bíróság elé állították. Több évre ítélték, Vá­cott és más börtönökben rabos­kodott, ahonnan roncsként ke­rült haza szeretett városába, Szolnokra. Tisztelettel emlékezünk rá. Ha élne, most lenne 98 éves. _______ VITÉZ SÁNDOR JÁNOS, SZOLNOK Idősek Otthona - kapcsolódva a szépkorúak napjához. A rende­zők sajnálták, hogy helyszűke miatt mindenkihez nem küld­hették el meghívásukat, csak mintegy harminc-negyven idős falubélinek kínálhattak egy kis kikapcsolódást, hiszen az otthon lakóival együtt így is nyolcvanan voltak. A rendkí­vül finomra sikeredett étkek elfogyasztása után a jó hangu­latot egy tangóharmonikás szolgáltatta, akihez a nótás kedvűek is csatlakoztak. Né­­hányan még táncra is perdül­tek. Jólesett a törődés, jól érez­ték magukat az idősek, amit minden közreműködőnek ez­úton is köszönnek. Az étel-ital mellé a jókedv is hamar megjött Évenként egyszer találkozunk Úgy gondolom, nem sokan mondhatnák azt a megyében, hogy munkahelyük évente nyug­díjas-találkozót rendez az egykori dolgozóknak. A törökszentmikló­si Alföldi Gabonaipari Rt. ezek közé tartozik. Az idei nyugdíjas­találkozón, amelyet októberben szerveztek meg, mintegy százan jöttünk össze. Pappné Boda Er­zsébet szakszervezeti titkár kö­szöntötte a megjelenteket, meg­emlékezve a legutóbbi találkozó óta elhunyt nyugdíjastársunkról. Fekete László vezérigazgató szá­mot adott a múlt évi találkozó óta elért eredményekről és változá­sokról. Gondolatban végigkísér­tük, hogyan is volt, amikor még mi is aktív részesei voltunk e cso­dálatos szép malomipari szakmá­nak. Sok minden megváltozott azóta, éppen úgy, mint a mi éle­tünkben is. Ünnepi ebéd követte a beszá­molót, majd hosszasan elbeszél­gettünk az együtt töltött munkás­évek emlékképeit idézve. Nagyon jó volt találkozni azokkal a mun­katársakkal, akikkel tíz-húsz-har­­minc évet jóban-rosszban, egy cé­lért, együtt töltöttünk. Búcsúzóul a cég által gyártott humán termékekből ajándékcso­magot kaptunk. Büszkék vagyunk volt munka­helyünk vezetőségére, hogy a je­lentősen megváltozott munkakö­rülmények ellenére sem feledkez­nek meg rólunk. Vezérigazgató úrnak és a szervezésben részt ve­vő valamennyi munkatársnak kö­szönjük a találkozót. Mindannyi­an eredményes, sikeres gazdálko­dást, jó egészséget kívánunk, bíz­va abban, hogy egy év múlva is­mét találkozhatunk! BÚZÁS SÁNDORNÉ, TÖRÖKSZENTMIKLÓS Ma az időseket szolgálhatná Részt vettem az utazók klubja által szervezett előadáson, ahol egyik klubtársunk számolt be szicíliai úti élményeiről; mesélt többek között egy helyi esküvő­ről is, ami a mi szokásainkhoz képest igen érdekes lehetett. Az úti beszámoló után szó esett kö­zöttünk a ’30-as évek Szolnokjá­ról. Bejártuk a várost, újraismer­kedtünk az utcákkal, iskolákkal, felemlegetve a régi közintézmé­nyeket is. Szó esett az egykori bábaképzőről is. Régen az élet elején szolgálta az embereket, itt születettek az én fiaim is. Je­lenleg üresen áll. Nem szabadna hagyni, hogy leromoljon állapo­ta. Hosszú az öregek otthonába várakozók listája, ezért úgy gon­dolom, napjainkban szolgálhat­ná az idősek életének könnyeb­bé tételét. Közel van a másik ott­hon, így nem okozna nagy ne­hézséget a kiszolgálása, ellátása. Egy új épület drága és idő kérdé­se, ez az épület akár egyik nap­ról a másikra üzemképessé tehe­tő. MOLNÁR FERENCNÉ, SZOLNOK Hihetetlen a javulás A gyerekek szemüvegességét nem lehet csak egészségügyi problémaként kezelni, hiszen számos hátránnyal, akár tanulá­si zavarokkal is járhat. De pél­dául a biztonságos mozgást is nagyban behatárolja. A szülő aggódva figyeli, javul vagy rom­lik a gyermek látása, s keresi a lehetséges legjobb megoldáso­kat. Kislányom hároméves korától hord szemüveget — három éven keresztül 3 és feleset viselt. Nemrégiben szóba került, hogy hamarosan át kellene térni az 5-ösre. Nagyon letörtem, hogy mire számíthatok később, ha ilyen fiatalon itt tartunk. Ez idő tájt hallottam, hogy lézeres aku­punktúrával javítható a látás. Utánajártam, s kislányomat el is vittem egy ilyen helyre. Néhány kezelés után látása másfelesre javult, a további kezelések ered­ményeként pedig most már csak feles szemüvegre van szüksége. Az eljárás fájdalommentes. Szinte hihetetlen, hogy mind­ez lehetséges, s most nagyon-na­­gyon boldog vagyok, mert ez a fantasztikus eredmény azt a re­ményt ébreszti, hogy hamaro­san végleg megválhatunk a szemüvegtől. A szülők többsé­ge mindent megtenne gyermeke egészségéért. Véleményem sze­rint az említett eljárás feltétlenül azok közé tartozik, amelynek érdemes utánajárni, s ha alkal­mazható az adott problémára, a gyerek érdekében meg kell pró­bálni. NÉMET JÁNOSNÉ, SZOLNOK Büszkék vagyunk iskolánkra Harminc éve vagyok pedagógus, a szelevényi Móra Ferenc Általános Iskolában dolgozom. Bizton állíthatom, hogy is­kolánk a diákok, a tanárok paradicsoma. Kis létszámú osz­tályokban tanulnak a gyerekek, jól ismerik, szeretik egy­mást a családok, a nevelők. Szinte baráti a légkör, problé­máinkat mindig megbeszéljük. Az idei tanév több változást is ho­zott. Erdei iskolával kezdtünk, mivel a Körös-part, a természet­­védelmi terület (Körös-Maros Nemzeti Park) erre nagyon jó le­hetőséget nyújtott. Kitűnő kollé­gáink és neves szakemberek köz­reműködésével egy színes pro­jekttel indítottunk, amely előre­vetíti a nyár és a következő évek feladatait. Sárközi Zsuzsanna kolléganő pályázati munkáját és szervező­­készségét dicsérik az élvezetes természetbarát-napok. Az önkor­mányzat segítségével a bázisépü­letben több vendéget is fogad­tunk és hallgattuk meg előadása­ikat. Eljött hozzánk Kovács An­tal, a Katasztrófavédelem kun­szentmártoni vezetője, Kovács Pál és Csépes A. Eduárd, a Kötiví­­zig szolnoki laboratóriumának biológusa, Szabó László termé­szetvédelmi őrkerület-vezető, Ka­tona Mihály, a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület tagja, Tígyi László és Romhányi László gátőr, Kővári Ferenc főva­dász. Mindannyian önzetlenül vettek részt a programban, és ér­dekes gondolatokkal gazdagítot­ták a gyerekek tudását. Velünk máig is kapcsolatban állnak. A közelmúltban a 6. osztályo­sok - osztályfőnökük, Kiss István vezetésével - iskolaújságot indí­tottak. Népszerűségét mutatja, hogy a tervezett példányszámot emelni kellett. A Széchenyi-na­­pok keretében Kunszentmárton­­ban megrendezett nyelvtan-he­lyesírási területi versenyen Kra­­usz Ágnes és Varga Edit első, Var­ga János és Krausz Anett második helyezést ért el. Sikerüket a jelen­legi és a tavalyi magyartanárok alapozták meg. Büszkék vagyunk tehetséges gyermekeinkre. CSERCSINSZKI FERENCNÉ, SZELEVÉNV KIS TÜCSÖK A KÉKESEN. Kihasználva a szép, őszi napokat, útra kelt a szolnoki Pitypang óvodából a Kis Tücsök csoport, hogy megnézze az ország legmagasabb pontját. Mindenki számára különleges él­ményt jelentett a szenes kályhával fűtött kisvasút, az ősszel ritkán látható szivárvány és a kis tacskó ba­rátsága az erdei pihenőhelyen, de legfőképp a Kékestetőről eléjük táruló látvány, amit még a zuhogó eső sem tudott elrontani. (beküldött fotó) Házassági évfordulót ünnepeltünk A szolnoki Hámán Kató Nyugdí­jasklubnak - amely az ötvenes években alakult, és a város Déli ipartelepén élő idősek kedves ta­lálkozóhelye — a Vasutas Millen­nium Klub 1994 óta nyújt állan­dó helyet. A különleges évfordu­lókon, születésnapokon, névna­pokon a klubtagok köszöntik egymást. Legutóbb is megható pillanatok részesei voltunk, hi­szen két klubtagot — Hangodi Andrást és Agócs Ibolyát - kö­szönthettük ötvenedik házassági évfordulójukon. Az ünnepeltek könnyeikkel küszködve meséltek fél évszáza­dot átölelő éveikről, a boldog, de nehéz időkről. Amikor arról val­lattuk őket, mi a titka a hosszan­tartó házasságnak, egybehangzó­an azt válaszolták: a kölcsönös bizalom és szeretet. A házaspár családi körben gyermekükkel és két unokájuk A Hangodi házaspár a klubtársak ajándékával * \ I i « egy vasárnap délutáni találkozóra invitált a fegyverneki Aranykor Még a borongós idő sem tudta kedvüket szegni azoknak, akiket tottan fogadták a köszöntést a gyönyörű virágkosárral. CSÁK SÁNDORNÉ, SZOLNOK kai, már korábban ünnepelt, de a mi kis nyugdíjas közösségünk­ben is nagy örömmel és mégha-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents