Új Néplap, 2002. november (13. évfolyam, 255-279. szám)
2002-11-13 / 264. szám
4. OLDAL N Ő I 2002. November 13., szerda , TŰK Ö R Idegesítő adalékok Az élelmiszer-adalékok befolyással lehetnek a gyermekek viselkedésére. Kutatók szerint hatásukra nő az ingerlékenység. A közkedvelt rágcsálnivalókban, chipsekben és szénsavas üdítőkben szinte mindig előforduló élelmiszer-adalékok, színezékek jelentősen befolyásolhatják a kisgyerekek viselkedését - állítják angol kutatók, akik több száz, három év körüli kicsi részvételével vizsgálták öt különböző, úgynevezett E-számos adalék hatását. A vizsgálat kétszeresen vak volt, azaz sem a gyerekek, sem a szüleik nem tudták, hogy kinek a narancslevébe tettek egyébként az engedélyezett mennyiségeknél kevesebb adalékot. Az értékelésnél kiderült, hogy az adalékanyagokat fogyasztó gyerekek negyedénél számoltak be a szülők viselkedésváltozásról, hiperaktivitásról, ingerlékenységről, hisztizésről. A kísérleteket egy asztma és allergia kutatóintézet munkatársai végezték, élelmiszer-ipari szakemberek azonban a kapott adatok ellenére vitatják az eredményeket. A gyártóknak nyilván óriási veszteséget jelentene, ha a fogyasztók a polcokon hagynák a kétséges termékeket. Betiltott kebelműtétek Sztárpletykák MARILYN TÁNYÉRJA. Ezer dollárért kelt el egy árverésen az az ezüst osztrigástányér, amelyet Marilyn Monroe használt a Kallódó emberek című film forgatásán több mint 40 éve. A tányért egy chicagói humánerőforrás-tanácsadó cég igazgatója vette meg. Robert W. Otto gyűjteményében mintegy ötszáz, a híres sztártól maradt emléktárgy található, köztük egy monogranros gyűrű, s az a ruha is, amelyet Marilyn - 18 évesen - első televíziós interjúja során viselt. JONES, A BUGYIVADÁSZ. A Sex Bomb sztárja sértésnek veszi, ha tiszta bugyival dobálják meg a színpadon. Egy nemrég készült interjúban Tom Jones a régi szép idők után sóhajtozott, amikor még a rajongók a koncerteken azokat a bugyikat dobálták fel a színpadra, amiket éppen viseltek. A hódolók manapság műanyag zacskókban hozzák magukkal a tiszta alsóneműt. A FAL ADJA A MÁSIKAT. Háromdimenziós műalkotásokat is kiállítottak azon a németországi tárlaton, műtárgyak a világ minden pontjáról. A modern alkotók legprovokatívabb darabjai is elkeltek, az árak 20 gall-képért viszont 2 és fél millió dollárt adott a rejtőzködő gyűjtő.______________________________ Indulatok a pénz árnyékában Látszólag minden második házastársi vita az anyagiak miatt robban ki. Valójában egészen más természetű dolgok húzódnak meg a háttérben. Pszichológusok egyéb okokat is gyanítanak a hajba kapások mögött. A pénz körüli vita nemegyszer voltaképpen a hatalomért folytatott harc. Aki több pénzt keres, vezető szerepet akar játszani a kapcsolatban. Különösen akkor fájdalmas ez a nő számára, ha saját függetlenségét áldozza fel a család kedvéért. Amikor már az a mondat is elhangzik, hogy „végül is én hozom haza a-pénzt”, rövid i^őn belül zengő veszekedésre lehet számítani. A rejtett érzelmek gyakran motiválják a vitát. Lehet, hogy egy férj megkritizálja az asszonyt, amiért szerinte túl sokat költött egy ruhára, pedig sokszor a háttérben nem egy feleslegesnek vélt holmiról van szó csupán. Sokkal inkább arról, hogy a férj azt akarja tudatni a feleségével: „úgy érzem, túl keveset törődsz velem”. A feleség visszavágása pedig azt jelenti, hogy „félek, én már nem vagyok annyira fontos neked”. Rendszerint könnyebb forintokról vitatkozni, A szikra, ami tűzvészt gyújt Felmérések szerint 100 vitából 64 esetben az anyagiak szerepelnek a porondon. Csak utána következik a listán a féltékenység, a szex, az elhidegülés, a másik meg nem értése. A férfiak 84 százaléka szerint a nők túl sokat költenek szépitőszerekre, kozmetikumokra. Az adatok szerint változó, a partnerek közül ki kezeli a házi pénztárt. Többnyire az, aki ügyesebben gazdálkodik, vagy aki magasabb jövedelemmel állít haza. mint igazi érzelmeket kimutatni (számon kérni). Előbbi kézzelfogható - utóbbiakat viszont már nehezebb szavakba foglalni. Az anyagi természetű összetűzések tehát gyakran az érzelmek számlájára írhatók. Más a helyzet, ha folyamatosan napirenden vannak a pénz körüli viták, mivel az egyik fél fösvénynek, a másik viszont túlságosan költekezőnek bizonyul. Ebben az esetben az okok a múltban keresendők. A zsugori ember vélhetően kevés szeretetet, kevés melegséget kapott gyermekkorában, vagy már egész fiatalon súlyos anyagi problémákkal kellett szembesülnie. Ennek az a következménye, hogy roppant erősen igényli a biztonságot - és a mai, eldurvult világban a rendezett anyagiak jelentik számára a legbiztosabb támaszt. Aki viszont két kézzel szórja a pénzt, általában öntudatos ember, s föltehetőleg gondtalan gyermekkora volt. Számára a pénz olyan eszköz, amellyel még fényesebbé teheti személyiségét. A durva vitákat el lehet kerülni, de ehhez fontos a nyitottság, az anyagiak egyik fél előtt se maradjanak titokban. Mindketten élvezzenek bizonyos fokú szabadságot: meghatározott összeget egyeztetés (engedély nélkül is) elkölthetnek személyes dolgokra. Ha vita robban ki az anyagiak miatt, ki-ki szálljon magába, s nézze meg, hogy valóban a pénzről van szó, vagy inkább érzelmekről és egyéb kezeletlen problémákról? Skótszoknyabolondság Egy skót köztisztviselőt eltiltottak a farmernadrág viselésétől, ám engedélyezték neki a skótszoknyát. Abban viszont mulatságosan néz ki, ráadásul úgy gondolja, hátrányos megkülönböztetés érte a női dolgozókhoz képest. Egy skóciai jótékonysági iroda vezetősége „elegánsabbá kívánta tenni” a dolgozók megjelenését. A 45 éves Dennis Fitzpatrick elmondta, a főnökség áldását adta a tradicionális skót öltözékre, mert a szabályok engedik a dolgozóknak, hogy nemzeti viseletét hordjanak. Egyébként a rendelkezés nadrágot, inget és nyakkendőt ír elő. Fitzpatrick furcsállja, hogy munkaadóinak megfelel, ha skótszoknyában, favágóingben és rózsaszín nyakkendőben megy dolgozni, és úgy néz ki, mint „egy sültbolond”, viszont zavarja őket, ha farmerben ül asztalához. Fitzpatrick egyetért azzal a kollégájával, aki azt fontolgatja, munkaügyi bírósághoz fordul, mivel nem érti, a ruhaszabályok értelmében a nőknek miért nem kell ingben és nyakkendőben dolgozniuk. ■ Nem előny a sok diploma A túlképzettség nem mindig előny. Sok helyen a munkaadók félnek a „túl jó” munkaerőtől, s olykor a legsokoldalúbban iskolázott emberek kénytelenek egy két diplomát letagadni, hogy egy állásra eséllyel pályázhassanak. Gloria Jones Johnson és W. Roy Johnson, az egyesült államokbeli Iowa Állami Egyetem két kutatója olyan felmérést végzett, amelynek célja a túlképzettség és a lelki közérzet közötti összefüggés földerítése volt. A pszichológusok a túlképzettségnek két tényezőjét vizsgálták. Az egyik szempont a dolgozó és a munkakör össze nem illése volt. Ez azt jelenti, hogy a dolgozó úgy érzi, képzettsége, tehetsége vagy addigi munkatapasztalatai magasabb szintű feladat elvégzésére is képessé tennék. A másik tényező a fejlődés kilátástalansága: az embernek az az érzése, munkájának már minden csínját-bínját kitanulta, a napi feladatok egyhangúan ismétlődnek, s nincs lehetősége, hogy változatosabb munkatevékenységek végzésével vagy továbbképzés útján új készségeket fejlesszen ki. A kutatók több száz kérdőívcsomagot küldtek ki. A válaszok elemzéséből egyértelműen kiderült, hogy minél inkább túlképzettnek érzi magát valaki egy adott munkakörben, annál roszszabb a lelki közérzete. Ez depresszív tünetekben, gyakori fejfájásban, az erőtlenség érzésében, nyugtalanságban nyilvánul meg, s abban, hogy feltűnnek a stressz jellegzetes kísérőjelenségei is: az alvászavarok, az összpontosítás képességének csökkenése, a levertség és a magányosság érzése. Mindennek nemcsak az a következménye, hogy a dolgozó munkateljesítménye romlik, hanem azt is, hogy az ember általános lelki egyensúlya fölborulhat, sőt pszichés eredetű betegségek is megjelenhetnek. A túlképzettség miatti problémák a nőket súlyosabban érintik, mivel gyakori, hogy egy férfi alacsonyabb végzettséggel is megkapja azt a munkát, amire egy nőt magasabb képesítéssel is alig akarnak felvenni. amelyre 260 galériából érkeztek a ezer eurónál kezdődtek. Egy Cha-FOTÓ,EPA Öt éven belül ismételt operációra szorul azoknak a nőknek az egynegyede, akik kozmetikai okokból sóoldatos mellkorrekciós műtétet végeztetnek magukon. A megdöbbentő adatot az illetékes amerikai hatóság közölte. A hatóság felszólította a beültetések készítőit, hogy jobban kövessék nyomon a saját tevékenységüket, az ilyen magas újraoperálási arány ugyanis elfogadhatatlan lenne minden más típusú protézis esetében. A szilikon műmelleket már 1992-ben betiltotta a Food and Drug Administration, mert autoimmun betegséget okozhatnak, klinikai tanulmányok céljából azonban korlátozott számban végeznek ilyen műtéteket. A fiziológiás sóoldatos pótlások a piacon maradtak: a hatóság újabb biztonsági adatokat kért, végül 2000 májusában engedélyezte alkalmazásukat, ám további tízéves megfigyelési időszakot írt elő. A hatóság jelentéseket hallgatott meg a sóoldatos implantációk gyártóitól is. Az egyik cég szerint a nők 20 százaléka második operációt kért, főként azért, mert a beültetés körül kemény tok keletkezett. A másik gyártó szerint is a páciensek 25 százalékának volt szüksége második műtétre. Daganatoperációt követő rekonstruáló műtétek után a betegek 43 százalékának volt szüksége ismételt műtétre. ■ Szupernagyi jutányosán Manapság csaknem tízszer több időt töltenek az unokák nagyszüleikkel, mint fél évszázaddal ezelőtt. Angliában milliárdokat spórolnak a szülők a világ legmegbízhatóbb bébicsőszein. Egy angliai felmérés szerint a nagyszülők évente több mint egymilliárd fontot (387 milliárd forintot) takarítanak meg a szülőknek. Az elemzést végző szakemberek szerint a megkérdezettek közel 50 százaléka rendszeresen vigyáz unokáira. A jelenség hátterében az áll, hogy manapság rengeteg anya vállal munkát, gyermekeik pedig sokkal kevésbé önállóak, mint a 80 évvel ezelőtti gyerekek voltak. így a korábbinál jóval nagyobb szükség van a lelkiismeretes, gondos gyerekfelügyelőkre: a nagyszülőkre. Ahelyett azonban, hogy a fiaik és lányaik kifizetnék ezért a 3 fontot óránként, elterjedt szokás, hogy évente egyszer nyaralásra, külföldi útra fizetik be őket. BUKÓSISAK. Beállhatna az angol palotaőrség kötelékébe az a modell, aki a portugál tervező, Dino Alves öltözékét viseli. A kellemes hőmérsékletet biztosító szőrmesapka a látást csak kis mértékben nehezíti, viszont megakadályozza, hogy púp keletkezzen viselője fején, ha nekimegy a villanyoszlopnak. fotói era Hófehérke olasz volt? Egy olasz mítoszkutató szerint Hófehérke, a Grimm testvérek híres, hercegnővé lett árva leánya nem német volt, hanem olasz, méghozzá Veneto tartományból származott. A tudósnak a törpékhez is van ötlete. Giuliano Palmieri trevisói professzor megjelenés előtt álló kötetében, A sápadt hegyek elveszett királyságaiban írja le nézeteit. A kutató, aki főleg Észak- Olaszország, a Dolomit-hegység legendáit tanulmányozta, megállapította, hogy rengeteg, a Hófehérkéhez hasonló mítosz született a Poro-hegy bányái körül, ahol a velencei hercegség számára termelték ki a kardokhoz és egyéb fegyverekhez szükséges ércet egészen a XVIII. századig. Van egy olyan történet is, amely egy „méregszakértő” boszorkányról beszél. A professzornak van magyarázata a hét törpére is. Szerinte a Dolomitok völgyében a bányásznak kistermetűnek kellett lennie, hogy elférjen a hegyek szűk vájataiban. A német feldolgozást azzal indokolja, hogy a terület egészen 1918-ig a Habsburg-birodalom része volt, sok német élt itt, és valószínűleg így jutott el a történet a Grimm fivérekhez, akik a világirodalom egyik leghíresebb meséjét írták belőle. 1 L
