Jászkun Krónika, 2002. október (10. évfolyam, 229-254. szám)
2002-10-05 / 233. szám
12. OLDAL ___________Tv-Notesz___________ Út on - Európába Milyen érdekeseket mondott múlt vasárnap este az „ötcsillagosban” Nagy Bandó, a humorista — sikeres szívműtéte után, bölcsen magáról és az emberről. Hogy mennyire termékeny lehet a szemlélődés is! Meglesni például mint szövi hálóját a pók csendben, éjjel kitartóan. Ómolnár társalgásában először éreztem, hogy szívesen hallgattam volna még, a műsorvezető lágy bájolgásának ellenére is. Aztán láttam egy dokumentumfilmet, svédek csinálták, Történetek a szívről, amelyből ugyancsak csuda dolgokat tudtam meg, hogy bizony még a póknak is van szíve, méghozzá magához képest jókora, továbbá, hogy szervezetünk vérereinek hossza eléri akár a negyvenezer kilométert is. Mégsem ezekről a műsorokról szólnék, inkább arról a magazinról, amely úgy tűnik, van is, meg nincs is. Van, mert ugyan megjelenik a képernyőn, de nincs, mert nem él a nézők tudatában, alig tudni valamit róla. Pedig ott kellene lennie, hisz olyasmiről beszél, ami számunkra égetően fontossá vált, most, hogy sóhajtásnyira vagyunk unióbéli tagságunktól. A szóban forgó magazin, az Úton, Losonczy Lívia szerkesztésében épp azt az utat egyengetné, amely Európába vezet. Persze korántsem azért él „homályban”, mert megbújik szolidan a délutáni programok sorában, hanem mint tapasztaltam legutóbb, nincs is mivel hivalkodnia, sem tartalmában, sem formájában nem eléggé vonzó, sőt unalmas. Úgy fest, mintha rá volna írva: kellek, legyen ilyen műsor, hát leszek. Különben támogatja a Külügyminisztérium. Talán ettől is van, hogy olyan hivatalos helyenként, szövegében, mintha egy közlöny sorait olvasnák fel benne. Akár például arról is, hogyan pályázhatunk az unió támogatására. Nyilatkozatok hangzottak el, amitől szinte kiszikkadt az egyébként színesnek szánt televíziós folyóirat. A képi tálalás? Sok esetben oly általános, hogy pontosan nem is tudni, kit és mit látunk éppen. Máskor meg az a baj, az sem látványos, ami lehetne. Beszélnek a reneszánszát élő brüsszeli csipkéről, mely a turizmust táplálja, ám egyetlen példányt sem mutatnak belőle, pedig csodálatos lehetne. Az európai autómentes napról készült összeállításban sok a véleüen elem, hol kik vettek részt benne, valahogy szétfolyt az egész, néhány kisebb riport színességétől eltekintve. A jogszabályok rovata pedig olymód szakmai, hogy az egyszerű ember számára riasztó. Igazán, nem is tudni, kinek szánják. A hétköznapi ember azt várná, hogy megismertessék vele szemléletesen, akár szórakoztatóan, ami reá vár, személyesen, ott az unióban. Hogy olyan nyelven beszéljenek hozzá, ami számára is könnyen érthető és befogadható. A képernyőn ugyanis nem lehet visszalapozni, mint egy olvasmányban. Ahogy az említett tudományos filmben a pókok szívéről, ahogy a humorista tálalta oda magát a nézőnek, talán úgy lenne érdemes népszerű magazint csinálni. Mert a maival nehéz mit kezdeni.-vSzellemes, mulatságos, szórakoztató A Játék a kastélyban bemutatója a Szigligetiben Kaszás Mihály (Ádám), Székhelyi József (Gál) és Vallai Péter (Túrái) fotó. cs. i. Megnyitotta kapuit a színház, s jobban se tehette volna, minthogy kezdetnek Molnár Ferencet válassza (a szerzőről többet az előadás csinos és tartalmas műsorfüzetében), ráadásul egyik legszó- rakoztatóbb vígjátékára esett választása — keresvén közönségének kedvét. Meg is lett a siker: hisz együtt van itt minden, ami egy kellemes színházi estéhez kelletik, a jó dráma, a kitűnő színészek és az élményre szomjas közönség. És nemcsak együtt, a helyén is van minden. Amikor felmegy a függöny — merthogy itt az is van! -, egy grófi kastély díszes szalonja néz ránk, kéklő háttérrel, az olasz tengerparton vagyunk. Majd két idősebb úr, színműírók párban és egy fiatalember, nem mellesleg komponista és hősszerelmes, jelennek meg a színen szmokingban, elegánsan. Bejelentés nélkül érkeznek, szeretnék meglepni a már ott tartózkodó, az új operettjük szerepét játszó primadonnát. Pezsgővel kívánják köszönteni — ám váratlan dolog történik: a szomszéd szobából, ahol a színésznő lakik, tüzes szerelmi ostrom viharának hangjai hallatszanak át a falakon. (Molnár Ferenc bevett módszere, hogy egy- egy színpadi véletlenből indul ki vígjátékaiban.) Hogy ebből miféle bonyodalmak származnak, egészen addig, mígnem a játék végén fel nem hangzik a békés vacsorálásra invitáló Tálalva, nem részletezném. Sápadt szavaimmal úgy sem tudnám visszaadni izgalmait. Azt látni kell! És elfogyasztani és élvezni. Mert nem akánnüyen színházi falatok kerülnek nézői asztalunkra. Mulatságosnál mulatságosabb helyzetek, bravúrosan eljátszva, s közben még abba is beavatnak bennünket, hogyan is kell egy darabhoz jó kezdetet, befejezést és csattanós felvonásvéget kanyarintani, megismerhetjük a színműírás mesterségbeli titkait. A rendezés? Csiszár Imre semmiképp nem akar okosabb lenni Molnár Ferencnél, hogy „korszerűsítse”, netán át is szabja a vígjátékot, amire egyébként történt már másutt kudarcos kísérlet. Ő csak azt igyekszik kihozni belőle, ami benne van, ám azt a legteljesebben: a mérhetetlen játékossággal párosuló iróniát, a gazdag ötletességet és a humort. Nincs itt nyoma holmi „szalonos” kedélyeskedésnek, viszont van érdes, erős tempójú, sodró, jól összehangolt játék, amelyben az ötletek tü- zén olykor úgy felforrósodik a hangulat, hogy a nézőtéren kitörő nevetések csaknem szétvetik a teátrum falait. Például Almády, a színész hahotával kísért „kínszenvedésekor”, ahogy kétségbeesetten birkózik a megleckéztetésére írott hosszú francia nevekkel, csakhogy kimondja őket. Nem véletlen, hogy az ezt a szerepet játszó Mihályfi Balázs aratja vele az est leghangosabb közönségsikerét. Kiderült, ko- mikusi vénája is van! Egy rossz színészt, egy hangoskodó, pózoló ripacsot játszik el igen jól, sőt kitűnően. Ilyen hatásosnak, mint most, aligha láttuk még őt. De másokra sem lehet panaszunk. Vallai Péter, aki úgymond vállán hordja szinte végig az előadás édes terheit, magabiztosan, remek teljesítményt nyújt, kissé fanyar, száraz humorral, kesernyés bölcsességgel alkotja meg a darabíró Túrái alakját. Tüzet, erőt, lendületet visz a játékba. A szerzőtárs szerepében Székhelyi József mozgósítja gazdag színészi fegyvertárának eszközeit, igen trükkös, apró ravaszkodásaival színezi a kellemetlenkedő, fecsegő, „pesszimista” Gál figuráját. Eredeü, ahogy a péntek nappal szembeni ellenszenvét egy jobbra-balra vetett hegyes pökkintéssel jelzi. És igen jó Mészáros István sértődékeny, mint a maga fontosságától eltelt titkár, aki „rajong” a művészetért, s „odavan” még az aforizmákért is; valamint Molnár László alázatoskodó, nyájas lakája; megjelenítésében a szolgalelkűség negatívuma is ott van. Annie-t, a primadonnát Pikali Gerda hozza, dekoratív megjelenéssel, egy kissé butácska színésznőt állít a színre, olykor harsányan, kevésbé árnyaltan. Bemutatkozása — ő is vendég — sikeresnek mondható. Kaszás Mihálynak, ő a fiatalember, soványka feladat jut szerepül, hol el kell ájulnia, hol meg lelkesednie kell. Ezt jól meg is teszi. Végül is ezen a tapsos estén színpad és nézőtér oly varázsos egybeolvadását élhetni meg, amire csak ritkán adódik példa. Most igen. Ami pedig azt illeti, mit is kellenék kihámoznunk mindebből, mélyebbet is, netán valóság és játék viszonyáról, ne törjük magunkat, üljünk be inkább egy hangulatos étterembe, s a finom szellemi falatok után fogyasz- szunk el egy jó kiadós vacsorát. Ugyanezt persze megtehetjük otthonunkban is. VALKÓ MIHÁLY Közösen előbbre jutunk Herbály Imre neve ismerősen csenghet azok fülében, akik érdeklődnek a politika, a közélet, a gazdaság dolgai iránt. Hiszen immár harmadik ciklusban ország- gyűlési képviselő, s 1994 és 1998 között pedig a megyei közgyűlés alelnökeként a mezőgazdaság, az idegenforgalom, az infrastrukturális fejlesztések, valamint a kereskedelem tartozott hozzá. Vezetésével dolgozták ki azokat a fejlesztési koncepciókat, amelyekből - 98 és 2002 között a Fidesz-MDF- Kisgazda kormány idején - nem sok valósult meg. De hamarosan - ha minden Herbály Imre elképzelései szerint alakul - folytathatja a négy évvel ezelőtt abbahagyott munkát. Ugyanis, ha a Magyar Szocialista Párt megnyeri az önkormányzati választásokat, akkor a megyei közgyűlés alelnökének jelölik, s a mezőgazdaság, az idegenforgalom, s az ezekkel szorosan összefüggő területfejlesztési ügyek tartoznak majd hozzá.- Ha minden a tervek szerint alakul jegyzem meg - akkor Ön igazán elégedett lehet majd, mert olyan dolgokkal foglalkozhat, amiket eddig is szívesen csinált.- Bízom benne, hogy így lesz - válaszolja - mert meggyőződésem, hogy ennek a megyének az adottságait sokkal jobban ki lehet, és ki is kell használnunk. S ennek érdekében először is a terveket szükséges kidolgoznunk. Mert például nem elég az, hogy egy megye idegenforgalmi vonzereje kiváló, ha érdekeit nem tudja megfelelően érvényesíteni. Nézze meg, Jász-Nagykun-Szolnok majdnem minden települése rendelkezik termálvízzel, de közülük csak négy-öt olyan található, amelyik ezt az adottságot megfelelő hatékonysággal tudja a vendégek, ahu- risták, és az ott élők javára fordítani. Tehát megindult egyfajta fejlesztési törekvés, de ezt sokkal tervszerűbben is lehetett volna csinálni.- Hiányzott az egység, az ösz- szefogás?- Mint említettem ‘94 és ‘98 között elkészült a megye idegenforgalmi koncepciója, ‘98 és 2002 között pedig a továbbfejlesztési tervek is papírra kerültek, azonban ezek megvalósulása nem a szükségszerűségen, hanem sokkal inkább az ügyességen múlott. Valójában hiányzott az összefogás kormánypárti és ellenzéki képviselők, ellenzéki és kormánypárti polgármesterek között, s a régiók, a városok sem midig elvszerűen vetélkedtek egymással.- Említette az idegenforgalom kapcsán a termálvizek fontosságát, ám ezen a vidéken folyóvizeink is vonzerőt jelentenek.- Valóban. A megye folyókkal, holtágakkal átszabdalt területe kiválóan alkalmas az ökoturizmus, a halászat, a vadászat iránt érdeklődők, s a vízisportokat kedvelők számára. De ezen a téren sem történt meg minden olyan intézkedés, ami elvárható lett volna. Ezért a megyei önkormányzat koordináló szerepe elengedhetetlen. Az igaz, hogy ezeknek az adottságoknak a kihasználása nem a megyei önkormányzat hatásköre, de a településekkel, a civil szervezetekkel való kapcsolatokat mindenképpen élőbbé kell tennünk.- Persze az önmagában kevés, hogy a természet adott nekünk valamit, ám ennek hasznosításához az infrastruktúrát, a szolgáltatásokat is fejleszteni kell.- Magam is úgy gondolom, hogy elmaradottságunk legfőbb oka az infrastruktúra hiánya. Hiszen a megye megközelíthetősége, belső útjaink állapota nemcsak az európai, és országos viszonyokhoz, hanem önmagához képest is siralmas. Tudok mondani olyan falvakat, ahol az elmúlt tíz évben a belső utak állapota jelentősen javult, de ugyanakkor a település országúton csak nehezen közelíthető meg. De ha már az infrastruktúráról beszélünk, beletartozik a szennyvízhálózatok kiépítése, a hulladékok tárolásának megoldása is. Ebben szintén sok a tennivalónk, nemcsak azért mert az Európai Unió megköveteli tőlünk, hanem saját életünk, és az idegenforgalom szempontjából is fontos. Gondoljon csak bele: ha a Tisza nem is hasonlítható össze a Balatonnal, mégsem állhat elő az a helyzet, hogy a Tisza-tó körüli települések szennyvize fertőzze a talajt, rontsa a víz minőségét, ami kihat az élővilágra is.- Beszéltünk a víz fontosságáról, hasznáról, de nem váltottunk szót káros hatásáról. Hisz az utóbbi években igencsak megmutatta, hogy milyen károkat, tragédiákat okozhat.- Azt tervezzük, hogy a következő években az egész megyében megoldjuk azokat a gondokat, amiket eddig csak bizonyos területeken küszöböltek ki. Az új Vásárhelyi tervben is szerepel, hogy a víz lefolyásának útját szabaddá tesszük. Az árterek rendezésével, a gátak állapotának javításával, az árvízvédelmi vésztározók építésével meggyőződésem, hogy úrrá leszünk a gondokon. De szeretnék mindenkit megnyugtatni, hogy nem sajátítunk ki területeket, hanem a kölcsönös előnyök alapján történő földcserékkel, a Nemzeti Földalap bevonásával oldjuk meg a vésztározók építését.- A régi öregek azt mondják, hogy ezen a tájon két Isten lakozik: egyik hozza, a másik pedig viszi a vizet. Szóval az sem jó, ha túl sok, és az sem, ha túl kevés van belőle, mert alapvetően meghatározza a mezőgazdaságból élők helyzetét. Persze a különböző intézkedések megléte, vagy éppen hiánya is befolyásolja az ágazat jövőjét. Mi a véleménye erről? A megye rendkívül jó feltételekkel rendelkezik, ha a talajadottságokat, a sík területek nagyságát és művelhetőségét vesszük nagyító alá. Ezek a földek alkalmasak arra, hogy megéljenek belőle a gazdálkodók, s a termelés biztonsága érdekében az öntözéses gazdálkodást is segíteni szeretnénk.- De most mégis úgy tűnik, hogy a mezőgazdaság rossz állapotban van.- Sajnos a 90-es években történt átalakulás után még ma sem tért magához az ágazat, mivel a gabonaféléken túl szinte semmi mást nem termelnek a gazdálkodók. Ennyi gabonára viszont az állatállomány jelentős csökkenése miatt már nincs szüksége sem az országnak, sem pedig a megyének. Ezentúl az is baj, hogy az emberek nem ismerik az összefogást sem a termelésben, sem az értékesítésben, sem pedig a gépek beszerzésében. Mi annak érdekében akarunk tenni, hogy a termelők megismerjék a piac igényeit, olyan termékeket állítsanak elő, amelyek mennyiségileg és minőségileg is megfelelőek, és jövedel- mezőek. Ennek érdekében össze kell fogni, és együtt szükséges megszervezni a termelést és az értékesítést. Biztos vagyok benne, hogy közösen előbbre jutunk. (Politikai hirdetés) Kálvária egy kép körül Kultúra Gulyás János a magyar dokumentumfilmesek egyik kiváló képviselője, s az utóbbi időben visszajáró vendége a szolnoki szemléknek. Most is két munkájával vesz részt a versenyben, a Raum Attilával közösen készített Katakombák festőjével és az Aba-Novák kálváriája című nagyszabású alkotásával.- Az Aba-Novák kálváriája mint cím talán nem is pontos, mert nem annyira pannójának hányattatásairól, mint inkább arról a mondhatni hősies küzdelemről szól, amelyet érte B. Sapka Magdolna művészettörténész folytatott. Hogy a Párizsban nagydíjjal kitüntetett alkotás ne pusztuljon raktáron, hanem kerüljön méltó helyre, a fehérvári képtárban.- Miért kellett ezért harcolnia valakinek? Hisz remekműről van szó.- Sajnos, bizonyos helyi erők azon voltak, hogy — érthetetlenül — a nagyszerű terv ne válhasson valóra.- A film ezt a hősies küzdelmet követi nyomon?- Természetesen, s mert a megvalósítás körüli huzavona szociális feszültségekkel jár, sőt ellentéteket is szült, ezek bemutatása révén filmem egyfajta társadalmi látleletként is felfogható.- A szemlén kívül hol látható majd ez a dokumentumfilm?- Ezt most megmondani nem tudom. Talán majd a televízióban. Ha megveszik. De hát jelenleg elnöke sincs... — További tervek? — Egyelőre újabbak nincse-. nek. Sajnos, nehéz még pályázatokkal is pénzt szerezni hozzá.- Névkártyáján a producer megnevezés mellett egy betéti társaság neve is látható. — Valóban, nemcsak mint filmkészítő, de mint eladó is részese vagyok családommal az első szolnoki filmvásárnak.- Van, amire különösen büszke? — Nem szeretnék hivalkodni vele, de boldog vagyok, hogy egy Japánban hosszú ideig élő jeles magyar szobrászművészről Wág- ner Nándorról - akinek gondolkodóról készült kompozícióját a Gellérthegyen helyezték el — eredeti japán zenével készíthettem filmet. Nemcsak a filmet, de magát a szobrot is érdemes megtekinteni. V. M. Gulyás János a filmszemle visszajáró vendége FOTÓ! CS. I.
