Jászkun Krónika, 2002. október (10. évfolyam, 229-254. szám)

2002-10-03 / 231. szám

2002. Október 3., csütörtök TÜKÖR 11. OLDAL- H R D E T É S Tanácsok baleseti sérülések ellátására Harcban a túlsúllyal Az elsősegélynyújtó gyprsan, de nyu­galmát megőrizve nyújtson segítséget! Tudja meg, hogy mi történt, igyekez­zék megóvni a sérültet a további ve­szélytől. Sérült gépkocsi járó motorját állítsa le. A baleset áldozatait a jármű­ből szabadítsa ki. Hívjon orvost, szer­vezze meg a betegszállítást. Az erős vérzést, amilyen gyorsan csak lehet, csillapítsa. Súlyos égési sérülést azon­nal kezelni kell. Meg kell akadályozni a légzés- és keringésleállást. Sérülések kötözése: a legtöbb baleseti sé­rülés nem súlyos, ennek ellenére fel kell készülnünk arra, hogy komolyabb ese­tekben is elsősegélyt nyújthassunk. A bőrsérüléseknél nagy a fertőzés veszélye, ezért tisztában kell lennünk a fertőtlení­tés és a sebkötözés szabályaival. Parittyakötés: voltaképpen rögzítőkö­tés. A csúzlira emlékeztető kötésforma el­készítéséhez egy nagyon hosszú téglalap alakú vászonra, esetleg mull-, kalikó­vagy gézpólyára van szükség, amit mind­két végénél egyszer vagy kétszer hossz­irányban behasítunk. Allkapocscsont-tö- rés vagy szemsérülés esetén jó szolgála­tot tesz a parittyakötés. Parittyakötés a szemre. Elsősorban az elsősegélynyújtásban használatos mód­szer. Kérjük meg a sérültet, hogy egyik ke­zével tartsa meg a csukott szemére helye­zett egy vagy több rétegű borítókötést. He­lyezzük a kötés téglalap alakú középső ré­szének felső szegélyét a sérült homlokára, a két felső szárát pedig kössük össze hátul a fején. Ezután fogjuk meg a téglalap alakú rész lelógó alsó szegélyét, hajlítsuk meg szög alakban, majd kössük össze a két al­só szárat ferde irányban a tarkón. Ha vegyi anyag kerpl a szembe, hagyjuk a sérültet pislogni, majd próbáljuk meg azonnal kimosni langyos vagy hideg víz­zel. Kérjük meg az érintettet, hogy a csu­kott szemén tartson meg egy gézlapot, majd gyorsan vegyünk elő egy gézpólyát. Tekerjük körbe a homlokán, fedjük be a szemét, majd vezessük a tekercset a feje tetején és az álián keresztül. A köt­szer végét rögzítsük ragtapasszal, és azonnal induljunk a szemorvoshoz. Parittyakötés az állón. Helyezzük a kötszer téglalap alakú közepének alsó szegélyét az áll alá és kössük meg a két alsó szárat a fejtetőn úgy, hogy a sérült két füle is legyen befedve. A tég­lalap lelógó felső részét igazítsuk rá az állra, és szárait kössük meg a tarkón. A kar és a váll rögzítőkötése. Ezek a kötésfajták az alkar rögzítésére szol­gálnak. Egy háromszögletű kendő szükséges, amelynek az átfogója 1,3, a két befogója pedig 1 méter hosszú. Használatánál a beteg ujjait ne takar­juk el, mert a kéz vérkeringését ellen­őrizni kell. A kar egyszerű felkötése. Kérjük meg a sérült személyt, hogy egészsé­ges kezével fogja meg az alkarját. A természetes testhajlatok figyelembevé­telével csúsztassuk a háromszögletű kendőt a sérült végtag alá, a három­szög csúcsa a könyök magasságában legyen. Egyik csücskét helyezzük a vállra. Húzzuk szét finoman a kendőt a sérült karon, majd hajtsuk fel a ken­dő lelógó csücskét és kössük össze a másikkal a tarkó alatt. Kérjük meg a sé­rültet, hogy húzza vissza a kézfejét. A ken­dő könyökhöz eső csücskét tekeijük meg és csúsztassuk belülre. Fedőkötés: ezt a kötözési módot azért nevezik így, mert befedi azt a testrészt, amelyen a sérülés keletkezett, nem szo­rosan, de a szabad levegőtől elzárva, hogy távol tarthatók legyenek a fertőző kórokozók. Voltaképpen a rögzítőköté­sekhez sorolható. A fedőkötéshez ugyan­úgy háromszögletű kendőt használunk, mint az előzőekben. A csomók soha ne kerüljenek a sérülés területére. Fedő- vagy rögzítőkötés a test bármely ré­szén alkalmazható, gyorsan felhelyezhető és jól megtartja a sebre helyezett tiszta géz­lapokat, továbbá nem gátolja a mozgást, nem csúszik el, felhelyezése és eltávolítása nem okoz fájdalmat. Sérülések nemcsak közlekedés közben érhetik az embert A fej kötözése. Helyezzük a kendőt a sé­rült homlokára, és a háromszög csúcsait kössük össze a tarkóján. Amennyiben a sé­rülés a tarkón található, a kendővel azt fed­jük be és a végeit a homlokon kössük össze. Kendő helyett használhatunk pólyát is, amit ragtapasszal vagy kapoccsal rögzítünk. A kéz kötözése. A sérült helyezze kezét a háromszögletű kendőre úgy, hogy a kendő csúcsa jóval a csuklója fölé kerüljön. Hajto­gassuk rá a kendőt a beteg kézfejre és fedjük be vele teljesen, két szárát alul és felül elve­zetve, majd végeit kössük össze a csuklón. A lábfej kötözése. A sérült talpát ráhelyez­zük a háromszögletű kendő közepére, mely­nek csúcsa jóval boka fölé ér. Simítsuk rá a kendő egyik, majd másik felét a lábfejre, ez­után alul és felül vezessük el a kendő két szá­rát és keresztezzük azokat a boka felett. Ké­FOTO: PILISY ELEMÉR és szítsünk néhány nyolcas keresztezést, hajtsuk vissza az egészet a boka felé. Könyök vagy térd kötözése. A végtagnak enyhén behajlított állapotban kell lennie. Miután steril gézlapokkal befedtük a sérült területet, tekerjük körbe valamilyen pólyá­val egyszer az ízületet, majd pedig váltakoz­va lefelé és felfelé vezetve a kötszert fedjük be az egész környezetet úgy, hogy a sérült azért be tudja hajlítani az adott végtagot. Idegen test: ha a sérült területen idegen test van, akár kiemelkedik a sebből, akár nem, soha ne próbáljuk eltávolítani. Bo­rítsuk be steril gézlapokkal, helyezzünk rá vattát, majd valamilyen szükségkötést. A gézpólyát lazán tekerjük körül, ügyelve arra, hogy a test ne tudjon a sebbe bel­jebb hatolni. A magyar lakosság körében a túl­zott energiafelvétel főként a nagyarányú zsírfogyasztásban mutatkozik meg. Mindemellett a „legendásan” mozgásszegény életmód is hozzájárul a túlsúlyo­sak és az elhízottak szokatlanul magas honi arányához. Az elhí­zás többféle baj forrása is lehet. Je­lentős mértékben elősegítheti töb­bek között a hipertónia, a szív- és érrendszeri betegségek, az idősko­ri cukorbaj és az ízületi betegségek kialakulását, de viszonylag nagy az epekőbetegség aránya is a túl­súlyos emberek körében. A ta­pasztalatok szerint az érintettek az elhízásukat elhanyagolják mind­addig, amíg az konkrét egészség- ügyi panaszokat nem okoz. A fo­gyást elősegítő étrendek koráb­ban többnyire névhez kötöttek voltak. így a Banting-kúra név­adója egy röpiratot terjesztő be­teg volt, aki saját fogyókúráját is­mertette a nagyközönséggel. A kúra lényege: napi 1600 kcal energiafelvétel, amely sok fehér­jéből, ám kevés szénhidrátból és zsírból tevődik össze. Ebstein (1882-ben) szokványos fehérje­felvétel mellett kevés szénhidrá­tot és bő zsírfogyasztást engedé­lyezett. Schweninger - napi 1600 kcal mellett - folyadékmegszorí­tást javasolt. Penning-ton (1953- ban) 50-60 g szénhidrát mellett zsírdús étrendet ajánlott. Renge­teg változat, kísérletezés és vita után jutottunk el a mai, elfoga­dottnak tartott variációhoz, amelynek kalóriamegszorítás a lényege megfelelő szénhidrát-, zsír-, fehérje- és energiaszázalék­ra osztva. Az viszont már a táp­lálkozástudománnyal foglalko­zó szakemberek feladata, hogy ismertessék, egyénre szólóan összeállítsák és nyomon köves- sék a fogyókúrázó étrendjét. ■ Egymásra vagyunk utalva Az idei október nem csupán csak az ősz kezdetét, a „vén­asszonyok nyarának”, s a szőlő szüretelésének idejét jelenti, hanem a közeledő önkormány­zati választások révén jövőnket meghatározó időszak is. így aztán ez az október tény­leg más mint a többi. Az emberek jó előre mérlegelnek, hogy szava­zataikkal kiket juttassanak a he­lyi és megyei önkormányzatok­ba. Olyan emberekre szeremé­nek voksolni, akiknek nemcsak szókincsük és erős orgánumuk van, hanem évtizedes tapasztala­tokkal rendelkeznek, tettek és tenni akarnak az országért, a vá­rosért, a községért, a megyéért, s tudják annak útját-módját is. Közéjük tartozik Tokár István is, aki 29 évig volt a kisújszállási Kunferr Szövetkezet, s annak jog­utódjának vezetője. A Magyar Szocialista Pártnak megalakulása óta tagja, s 1994-től, 2002-ig or­szággyűlési képviselő volt. Há­rom gyermek - egy lány, és két fiú - édesapja. A gyerekek persze már kirepültek a családi fészek­ből, hisz a fiúk közül az egyik vil­lamosmérnök, a másik jogász, a lány pedig közgazdász lett. Tokár István igaz nem indult az idei országgyűlési választáso­kon, de most mégis nagy megmé­rettetés előtt áll. Ugyanis, ha az MSZP megnyeri Jász-Nagykun- Szolnokban az önkormányzati választásokat, akkor a megyei közgyűlés elnökének jelölik.- A minap elképzeléseiről, ter­veiről faggattuk, és többek között azt kérdeztük tőle, hogy melyek azok a tennivalók, amelyek - vé­leménye szerint - nem igazán tűr­nek halasztást. Legelső és legfontosabb fel­adatként Tokár István azt említet1 te, hogy szövetségeseket kell ke­resni még akkor is, ha az MSZP egyedül is képes lenne a megye irányítására, vezetésére.- Azt gondolom - mondta - nem engedhetjük meg, hogy eb­ből a nagyívű, sokrétű és felelős­ségteljes munkából kihagyjuk a jó szándékú, tisztességes, felké­szült embereket csak azért, mert más nézeteket vallanak, vagy más pártoknak a tagjai mint mi. így aztán az SZDSZ-el ldalakult országos koalíciót - folytatta - itt is szeretnénk tovább éltetni. Ugyanakkor - véleményem sze­rint - a Munkáspárt sem hagyha­tó ki az együttműködésből, mert fontosnak tartjuk azok érdekei­nek a megjelenítését, akiket ők képviselnek. S így számítok a közreműködésükre ugyanúgy, mint a nyugdíjasokra. Hiszen Jász-Nagykun-Szolnok megyé­ben 136 ezer nyugdíjas él. Őket nem lehet figyelmen kívül hagy­ni, s ezért képviseletük a megyei közgyűlésben mindenképpen szükséges.- Abban - gondolom - egyetér­tünk, hogy a rendszerváltás után a megyei önkormányzatok hatás­köre alaposan csökkent, hiszen már nem gyámkodhatnak úgy az egyes települések fölött, mint ko­rábban. Akkor mégis miben látja az intézmény tevékenységének lé­nyegé?- A megyei önkormányzat a kistérségek és az apróbb telepü­lések integrálásáért tud tenni, és kell is tennie. Az igaz, hogy a na­gyobb városok - kilenc van a me­gyében - jobb anyagi helyzetben vannak mint a kisebbek, s így önállóan is ki tudták építeni azt a stmktúrát ami az információszer­zéshez, a pályázatok megírásá­hoz, és minden olyan dologhoz szükséges, melyek segítségével az érdekeiket érvényesíteni tud­ják. Viszont a kisebb települések­nek - 69 olyan község van a me­gyében, ahol 10 ezernél keveseb­ben élnek - szükségük van a me­gye apparátusára, hogy eséllyel ringbe szállhassanak fejlődésü­kért. A kistérségi szövetségekkel, a települési szövetségek képvise­lőivel való együttműködés már csak azért is elengedhetetlen, mert meg kell akadályoznunk a megye további leszakadását.- Ha Ön lesz a megyei önkor­mányzat vezetője, tervez - e szer­vezeti változásokat. ?- Nem. A bizottsági stmktúrát azonban áttekintjük, és a nyugdí­jasok érdekeinek markánsabb képviselete érdekében egy önálló önkormányzati bizottságot létre kell hozni.- Tehát a társadalmi és civil kapcsolatokat szeretné erősíteni?- Igen. Ez a legfontosabb ten­nivalók egyike, mert ha előbbre akarunk jutni, ahhoz minden ol­dalról szükséges a támogatás. De legalább ilyen fontos az önkor­mányzati diplomácia működteté­se ami egyrészt azt jelenti, hogy a minisztériumokkal, a pártokkal jobb együttműködést kell kiépíte­ni azért, hogy tisztában legyenek a megye helyzetével, s ezáltal a távlati fejlesztések kidolgozása során ez a vidék megfelelő súllyal essen latba. Ebben a munkában a térség országgyűlési képviselőire nagyon komolyan számítok. Másrészt az uniós kapcsolatok fejlesztése létkérdés. Az igaz, hogy már kialakultak a kistérsé­gi rendszerek, de bőven lesznek olyan beruházások, amelyek át­ívelnek nemcsak a kistérségek fö­lött, hanem még a megyehatáro­kon is. Hiszen az Európai Unió komoly normákhoz - így például terület nagysághoz, vagy éppen lélekszámhoz - köti, hogy milyen fejlesztéseket támogat. Ezért egy­másra vagyunk utalva.- Ha már a fejlesztéseket emlí­tette, a kormányprogramban sok olyan beruházás szerepel, ami érinti megyénket is. így a 4-es, és a 44-es utak korszerűsítése, az új Vásárhelyi terv, a kistérségek fel­zárkóztatása, a Jászsági főcsator­na megépítése.- Ezekről részletesebben majd képviselőtársaim beszélnek, annyit azonban megjegyeznék, hogy mindezek a fejlesztések fel­tételezik a szakképzés megvál­toztatását. Ezért a kamarákkal, az oktatási - és munkaügyi tárcá­val szükséges tárgyalásokat foly­tatni, mert azt nem engedhetjük meg, hogy az iskolákból kikerü­lő fiatalok ne találjanak azonnal munkát maguknak. A megyei ön- kormányzat feladata: mindig je­lezze, hogy az igényeknek meg­felelően változzon a képzés, mert az elég nagy gond lenne, hogyha ide települ egy ipari üzem, és nem találnának helyben, vagy a környéken jól felkészült szakem­bereket a működtetéshez. (Politikai hirdetés) Egyedül Tiszaszentimre Szép, nagy családja volt va­lamikor özvegy Szőllősi Gyu- láné Erzsiké néninek. Három gyereket neveltek a párjával, akivel ötvenkilenc évet éltek együtt, de a jó Isten nem en­gedte meg a kerek évfordu­lót, elszólította az urát. A gyerekek közül egy már meghalt. A fia Fóton, a lánya helyben, aki sokszor ránéz a nyolcvanéves mamára. Hol ezt hoz neki, hol azt, mert az étvágya is olyan, mint az idő: hol jobb, hol rosszabb. Pedig de sokat dolgoztak, amíg szárnyukra eresztették a gyereke­ket! Biztatták egymást: majd csak könnyebb lesz, ha a maguk urai lesznek. Könnyebb lett, de a kapu mindig nyitva volt: foly- ton-folyvást várták őket. És ahogy teltek az évek, évtizedek, idősödtek ők is, és a könnyebb nehe­zebb lett. Lassan, nagyon lassan telik a nap Erzsiké néninek. Aludhatna, de minek, mert hatkor kiveti az ágy. Oda a rengeteg jó­szág, néhány aprólék maradt csak, azoknak vet. Főzni is szokott, meg a lá­nya is sűrűn beállít jóféle étkekkel. Nem is azzal van a baj, az étvággyal. Azután leül tanyázni, csak úgy magában. Előve­szi a régi, megsárgult fényképeket, nézegeti őket. En­nek aztán az a vége, hogy kicsor­dul a könny a szeméből. Aztán megint tesz-vesz vala­mit, azzal is fogy az idő. Negy­venezer a nyugdíja,.elégnek kell, hogy legyen. Ahogyan az évek szállnak, nemcsak a nyugdíj emelkedik, de a gyógyszerek szá­ma is. Már hatfajtát szed, hogy úgy-ahogy meglegyen. maradt Több rádió díszíti a polcot, rit­kán hallgat egyet is közülük. Tévé is van, de kevés ideig köti le. Az idén újabb veszteség érte: jó szomszédasszonya, Molnárné nincs többé. Pedig még csak öt- ven-egynéhány esztendőt szám­lált. Kerékpárral indult az állo­másra, hogy elutazzék a kórház­ba. De bizony vissza már csak egyszer látogatott, a fia hozta ha­za kocsival — szétnézni. Az újabb utazás pedig már nem oda tör­tént, hanem a temetőbe. Erzsiké néni sokszor kimegy szétnézni, vajon ég-e a villany Molnáréknál, hazajött-e a ház asszonya. Aztán legyint, bolond vagyok, ott sírtam a temetésén, hogyan is jöhetne. Majd megfordul, beballag szé­pen, komótosan megveti az ágyat és lefekszik. Egy nap megint eltelt abból, ami még hátra van. Pedig olykor mondogatják a gyerekek, ismerősök.- Mama! Meglesz-e a száz év? — Isten őrizz! Ilyen nyomorul­tan? A múltkor is elestem kétszer, pedig látjátok, már három lábbal küszködök előre... Nagyon lassan telik az idő Erzsi néninek fotó: m. j. □. SZABÓ MIKLÓS

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents