Jászkun Krónika, 2002. október (10. évfolyam, 229-254. szám)
2002-10-26 / 250. szám
4. OLDAL TÜKÖR 2002. Október 26., szombat ÉHIH M E G Y E Kettős kötődésben Lous Stuijfzand holland festőművésznő Magyarországon Lous Stuijfzand szakadt sátort ábrázoló kisplasztikájával, mellette egy Erdélyben festett, nála szokatlanul realista tájkép A mezőtúri Takács-tanyán találkozott ^először Magyarországgal, azután megszerette az alföldi tájat, és itt maradt. Pontosabban, két országban él, az év felét Hollandiában, a másik felét Magyarországon tölti. Nem kellett szívet cserélnie, mert hazát sem cserélt, inkább kapott egy újat az eredeti mellé. Riport Lous Stuijfzand a hollandiai Leidenben élt, onnan jött Magyarországra. 1995-ben a Takács-tanyán lévő nyári alkotótábor vendége volt, ott szerette meg az alföldi tájat. A meghívás azonban nem volt előzmény nélkül. Erről így beszélt:- Jánosnak kiállítása volt Leidenben, és nagyon megtetszettek az akvarelljei. Megkértem, hogy tartson előadást abban a kis magániskolában, ahol tanítottam. így ismerkedtünk meg, azután meghívott a mezőtúri alkotótáborba. Egy hónapig dolgoztam ott, élveztem a természet közelségét, amit Leidenben nem élvezhettem. János, azaz Lóránt János Demeter festőművész jelen van a beszélgetésünkön, segít tolmácsolni, ha szükséges, mivel a művésznőnek még gondot okoz, ha bonyolultabb dolgokról kell magyarul beszélnie. Többször mutatkoztak be együtt a közönség előtt, 1997-ben pedig Mezőtúr házat biztosíA holland-magyar művészpáros: Lous Stuijfzand és Lóránt János Demeter fotó: csabai tott a számukra, benne két műteremmel, sőt egy kis galériát is kialakítottak, a neve Galéria Art naTURa, ahol időnként más művészeknek is lehetőséget adnak a bemutatkozásra. Kiállításaiknak ma már rangja van, 40-50 érdeklődő minden megnyitóra eljön.- Az önkormányzat sokat segített, mondja János. - Három hónap alatt újjávarázsolták ezt az évek óta üresen álló öreg házat, tetővilágítást alakítottak ki mind a két műteremben.- Miért pont Mezőtúrt választották? Hiszen mehettek volna Budapestre, Szentendrére vagy éppen Vásárhelyre...- Budapestre nem mentünk volna, hiszen éppen az volt a cél, hogy ne nagyvárosban dolgozzunk. Többfelé szétnéztünk, hogy hol telepedhetnénk le, tájékozódtunk Szentesen, Szegeden, Lakitelken, végül Mezőtúron kötöttünk ki. Tetszett ez a kis alföldi város, jól lehet itt dolgozni, és közel van a szülőfalumhoz, Békésszentandráshoz. Amikor Lous Stuijfzandtól azt kérdeztem, hogyan illeszkedett be az itteni világba, nagyon egyszerűen válaszolt:- Nem volt sok gondom, igaz, János segített, ahol tehette. A nyelvi nehézségek néha zavarnak, de kevés szóval is lehet jó kapcsolatokat kialakítani. Megkönnyíti a helyzetemet, hogy nem szakadtam el Hollandiától, az év felét most is ott töltöm. Dolgozom egy népfőiskolán, úgy alakítottuk ki a munkarendet, hogy háromszor két hónapot tanítok, a többi időben Magyarországon élek.- Milyen művészeti irányzathoz sorolja a munkásságát?- Legszívesebben egyikhez sem, az lenne a legjobb, ha erről a képeim, kisplasztikáim beszélnének. Nem igyekszem tudatosan stílusirányzatokat követni. Egy kritikusom lírai absztraktnak nevezte, amit csinálok. A művein valóban nem a maga realitásában jelenik meg a természet, többnyire nem hagyományos tájképeket fest, a tájban is a formák érdeklik a maguk lecsupaszított egyszerűségükben. Kisplasztikáiban is elsősorban a formák ragadják meg a szemlélőt. A kettős kötődés nem szűkítette, inkább kitágította művészi horizontját.- A kettősség inspirál, jobban megnyitja előttem a világot. Újabb munkáim többnyire magyar vonatkozásúak, de hasznos az is, hogy Hollandiában közelről tudom követni a nyugati irányzatokat. A kétféle hatás ösz- szeadódik, és egy új minőséget hoz létre. Lous Stuijfzand rendszeres résztvevője a magyarországi képzőművészeti életnek, korántsem temetkezett el Mezőtúron. A Miskolci Grafikai Biennálén, a Vásárhelyi Őszi Tárlaton, a Szegedi Táblakép Biennálén, a Pécsi Kisplasztikái Biennálén láthatják munkáit az érdeklődők. Sőt nemcsak láthatók ott a képek és kisplasztikák, de díjakat is nyernek. Legutóbb például Esztergomban az V. Országos Pasztell Biennálén... B. A. Jóváhagyás feltételekkel 2006 végéig Akkreditációs bizottsági látogatás a Szolnoki Főiskolán Felsőoktatás A Magyar Akkreditációs Bizottság ez év tavaszán megvizsgálta a Szolnoki Főiskolán folyó távoktatásos és levelező képzést, és feltételekkel megadta e képzési formák akkreditációját 2006 december 31-ig. Ennek jelentőségéről beszélgettünk dr. Törzsök Éva főigazgatóval.- Mi volt a döntés előzménye?- A Szolnoki Főiskolán tavasz- szal járt a Magyar Akkreditációs Bizottság úgynevezett látogatóbizottsága, és elvégezte a vizsgálatokat, amelyeket a MAB szabályai szükségessé tesznek. Ez egy felsőoktatási intézményeket és szakokat minősítő bizottság, amelyiknek az a feladata, hogy minősítése eredményeképpen gyakorlatilag működési engedélyt adjon a különböző felsőoktatási intézményeknek vagy intézményekben folyó szakképzéseknek. Nálunk most képzésiforma-minősí- tések történtek, mert amikor legelőször itt járt pár éve a Magyar Akkreditációs Bizottság minősíteni a Szolnoki Főiskolát, akkor csak a nappali, államilag finanszírozott alapképzést minősítette. A látogatás célja az volt, hogy a Szolnokon vagy bárhol az országban folyó távoktatásos képzésünket, másfelől a székhelyen kívüli képzésünket minősítsék. A kettő nem ugyanaz, mert a székhelyen kívüli képzés elsősorban levelező formájú képzés. Nekünk székhelyen kívüli képzésünk ma már csak Budapesten van, mert a főiskola Kaposváron lényegében megszüntette ezt a képzési formát.- A bizottság hogyan végezte a munkáját?- Az öttagú látogatóbizottság egy hetet töltött itt. Tagjai, felső- oktatási intézmények neves szakemberei, igen érdeklődők voltak. A távoktatás külön műfaj, amit markánsan el kellene különíteni a levelező oktatástól. Ez utóbbinak az a lényege, hogy egy bizonyos időben, mondjuk kéthetente két napra bejönnek a hallgatók, és a tanárok különböző tárgyakból ismeretanyagot adnak át, majd vizsgáztatnak. A távoktatásnak viszont az lenne a lényege, hogy bárhol van az országban a hallgató, folyamatosan tartja a kapcsolatot a neki kijelölt tantárgyankénti tanárral, megkapja a tananyagot, lehetőleg elektronikus módon, felkészül odahaza, majd jön vizsgázni. Ehhez csak konzultációkat tartunk. A Szolnoki Főiskolán azonban a távoktatás és a levelező oktatás összemosódott.- A vizsgálódás eredménye hogyan született meg?- Amikor a bizottság elment, az első, nem hivatalosan érkező hírek nem voltak túl biztatóak. Tagjai szakemberek lévén rájöttek, hogy amit távoktatásnak nevezünk, még nem igazán az. De a további hírek arról szóltak, hogy máshol is találtak ilyen gyengeségeket, és a MAB nem akarta megtagadni az akkreditációt a távoktatástól, mint olyantól. Hosszas vita folyt, végül a döntésről október 17-én kapott a főiskola hivatalos értesítést. Mind a négy szakunkon folyó távoktatásos képzést, és a mind a négy szakunkon Dr. Törzsök Éva folyó székhelyen kívüli képzést feltételesen akkreditálták 2006. december 31-ig. — Mik a feltételek?- Az eredmény a legszebb várakozásainknak felel meg. Az eredeti hírek ugyanis arról szóltak, hogy a távoktatásunkat csak 2004-ig kívánják akkreditálni. Kiemelték az anyagban, hogy a székhelyen kívüli képzésünkben a saját könyvtár hiányzik. Ez igaz. Mi most jó, kulturált helyen vagyunk Budapesten, de valóban nincs ott könyvtár. Van azonban megállapodásunk három budapesti könyvtárral, ahol a hallgatóinkat bármikor fogadják, mintha a mi könyvtárunk lenne, de a MAB megjegyezte, hogy a képzési helyen a könyvtári helyzet érdemben javuljon. A másik lényeges kifogásuk azzal kapcsolatban merült föl, hogy az oktatók hány százaléka főállású, és közülük hánynak van tudományos fokozata. Leírták, hogy egy-egy oktatónk nagyon sok tantárgyat tanít. Ez is igaz. Most foglalkozunk egyébként a kreditrendszerre való áttéréssel, amelynek során a tanterveket teljesen újra kell gondolnunk. A következő kifogás az, hogy nagyon kevés a tudományos fokozattal rendelkező oktatóink száma. Ez a főiskola leggyengébb pontja, de ezen a téren is vannak eredményeink. Kinevezésem óta négy tudományos fokozattal rendelkező szakembert hoztam ide, magam vagyok az ötödik. Remélem, hogy négyük minősítésével nem lesz gond, hiszen megfelelnek a követelményeknek, amelyek egy főiskolai tanári állás betöltéséhez szükségesek. A főiskola még további öt főiskolai tanári pályázatot ír ki. Az újabb létszám- emeléshez a minisztérium engedélye szükséges, akkor is, ha ezek az oktatók másodállásba jönnek ide.- Bízik benne, hogy a rendelkezésre álló négy év alatt eleget tehetnek a feltételeknek? — Megtanulunk távoktatni, mert ez másféle munka, mint hogy az ember kiáll a katedrára, és előad. Remélem, hogy 2006. december 31-re, amikor újabb MAB-minősítésen megyünk át, ennek a főiskolának már elegendő tudományos fokozattal rendelkező munkatársa lesz, értünk a távoktatáshoz módszertanilag, a rendelkezésünkre álló tananyagokat is jogosan lehet távoktatásosnak nevezni, és elektronikus úton napi kapcsolatban állunk az e formában tanuló hallgatókkal. Az előttünk álló négy év alatt ez reálisan megvalósítható. B. A. Nézőpont MÉSZÁROS GÉZA Hódít a sereg Alig százötvennégy évvel ezelőtt történt, hogy Kossuth kétszázezer újonc megajánlását kérte az Országgyűléstől, majd körútja során egy egész hadsereget verbuvált a nemzet védelmére. Az önkéntes magyar katonák hősiesen harcoltak, ám a külföldről behívott túlerővel szemben alulmaradtak. Azután pedig a szabadságharc tevékeny szereplőit az osztrákok megbüntették, csapatainkat szétkergették, tábornokaink többségét felakasztották. Ördög bújjon az angyalbőrbe! - vallja ma a sorköteles fiatalok egy része, pedig már csak hat hónapra rúg a kötelező katonai kiképzés időtartama. A mundér A továbbtanulás menekülés a sorköteleseknek iránti ellenszenv az elmúlt évtizedben megerősödött, s bár az idei statisztikai adatok kedvezőbb képet festenek az alkalmasság tekintetében, a többség korábban szerette volna messzire elkerülni a laktanyákat. Jó ég tudja, hogy a fiatalok, szüleik hathatós támogatásávalf!) mit ki nem találtak, hogy megússzák a sereget. A sorozásokon az orvosok és pszichiáterek által begyűjtött látleletek szerint nem csupán nemzetünk, de még az emberiség jövője is megkérdőjelezhető volt. Ifjúságunk azonban most újabb, igen ravasz ötlettel állt elő a katonaságtól való félelmében, amely azonban szimpatikusabbnak mondható az előzőnél. A továbbtanulás lett immáron az az út, amely menekülést nyújt a sorköteles számára, s a középiskolás még akkor is beadja a jelentkezési lapját a felsőfokú tanintézményekbe, ha korábban nem állt szándékában a diploma megszerzése. A kibúvókkal szemben viszont reményteljesebb adatok is napvilágot látnak. A napokban megrendezett állásbörzén ugyanis az derült ki, hogy a legtöbb iskolából kikerült pályakezdő, munka nélkül maradt fiatalember a szerződéses katonaság iránt érdeklődött a legélénkebben. A kitöltött kérdőívek tanúsága szerint ugyanis manapság igen magasan jövedelmező munkát biztosít férfinek és nőnek egyaránt a hivatásos hadsereg. Bizony, munkát! Négyen egy keresetből A Rákóczi utcában egyetlen év leforgása alatt öt mutatós kertes ház „nőtt ki” a portákon. Az egyik szebb mint a másik, kettő közülük szociális bérlakás, a többi bérlakás. E szép otthonokat az önkormányzat építtette a Széchenyi-terv támogatásával a rászorulóknak. A költözés részben megtörtént, részben ezekben a napokban, hetekben esedékes. Szabóné Balogh Csilla a legkisebb ikerfiával, Norbival, mögöttük a lakásuk FOTÓ: BAKOS JUDIT __________Csataszög ___ Ot tjártunkkor egy családot, pontosabban fogalmazva, csonka családot találtunk otthon. Szabóné Balogh Csilla idevalósi, és úgy alakult az élete, hogy egy éve egyedül neveli három remek kisfiát, akik között rengeteg a hasonlóság. Bence 6 éves, de ugyanannyi Attila, Uletve Norbert is. Mindhárman 1996. június 12-én születtek, méghozzá Budapesten, igen gyorsan egymás után. Alig egy-egy perc a különbség köztük. Azóta elröpült néhány izgalmas és mozgalmas év, hiszen három éhes szájnak egyszerre, vagy gyorsan egymás után enni adni igazi művészet. A fiúk óvodások, Kőtelekre busz hordja-viszi őket. Ottjártunkkor az ikrek legfiata- labbja, Norbi volt csak otthon az anyukájával, mert a legényke kisebb meghűléssel bajlódott. Csüla kereskedő, korábban tizenkét évet húzott le Szolnokon. Jelenleg főhivatású édesanya, és még biztosan az lesz, amíg a srácok be nem töltik a nyolcat. Legalábbis ezt mondta. Fogalma sincs, hogy utána hol, merre talál munkát, mert itt, helyben manapság az a lehetetlennel azonos. De abban bízik, hátha két év múlva találnak valamilyen megoldást. A szép otthont az önkormányzat adta nekik, jelölte ki őket lakónak. A havi bevételük 72 ezer 500 forint, a lakás havi bérleti díja pedig 17 ezer 800. Ami marad, abból fűtenek, esznek, élnek, ru- házkodnak. Bizony, ha ezt az öt- ven-egynéhányezer forintot négyfelé osztjuk, kiderül: nagyon kevés jut egy-egy személyre, így észen kell lenni, mire futja és mire nem. Mégis boldogok, mert mutatós, szép az otthonuk, szilárd tüzelésű központi fűtéssel. Most vett tíz mázsa szenet, valameddig elég lesz, mert arrafelé is kopogtatnak a nemszeretem, zi- mankós napok. Szerencsére Csillának itt él az édesanyja, ő is segít amit tud, meg az ikertestvére, Attila. Mert Csilláék is ikrek, akár az ő apróságai. Ebből kifolyólag hozzájuk bármilyen, bárhonnan érkezett segítség, támogatás jól jön. Egyébként a költözés és a berendezkedés nagyjából megtörtént. Az önkormányzat segített abban, hogy felszántották a portát, könnyebb lesz bele vetemé- nyezni tavasszal. Járda, bejáró már van, a kerítések viszont mindenhol, így náluk is hiányoznak. Majd sor kerül azokra is, ahogy a pénzügyi lehetőségekből futja. Egyelőre annak örülnek a legjobban, hogy fedél van a fejük fölött, és modern, új házba költözhettek. Ez még akkor is nagy öröm, ha ők itt bérlők. Remélhetőleg hosszú évekig, évtizedekig, ameddig Bence, Attila és Norbi fel nem nőnek, ki nem röpülnek a családi fészekből. D. SZABÓ MIKLÓS
