Jászkun Krónika, 2002. október (10. évfolyam, 229-254. szám)
2002-10-17 / 243. szám
2002. Október 17., csütörtök 7. OLDAL T Ü KÖR Önállóan — negyedszázad után Jó két esztendővel ezelőtt a helyi lakosok perdöntő többsége voksolt a Tiszafüredhez tartozó település önállóságára. Az akkori népszavazás úgymond a hét végi helyhatósági választás után emelkedhet jogerőre, megalakítva az 1850 lakost számoló település önálló önkormányzatát. így 25 esztendő után ismét saját sorsukat irányíthatják a szőlősiek, akik közül néhányat munkatársunk is megkérdezett: szerencsésnek tartják-e, hogy lekapcsolják őket az anyaváros köldökzsinórjáról? Tiszaszőlős Első utam a 10,1 millió forintból községházává éptilő-szépülő városi önkormányzati kirendeltségre vezetett, ahol elsőként a megbízott vezetők Gazdag Erzsébetet faggattuk. Ő a következőket mondta el:- Az én helyzetem rendkívül érdekes, hiszen jelenleg még a tiszafüredi önkormányzat alkalmazásában vagyok, de a státusom meg fog szűnni. Ha az új szőlősi vezetés igényt tart a munkámra és 32 éves közigazgatási tapasztalatomra, akkor maradok, ha nem, köztisztviselőként vélhetően a füredi önkormányzatnál dolgozok tovább. Történjen bárhogy is, én a falut szeretném szolgálni. Hogy mi lesz? Ezt a választás, majd a jövő dönti el. Mindenesetre ez a település már 1977 előtt is bizonyította, hogy meg tud állni a saját lábán. Az átalakítás ideje alatt is folyamatosan dolgozó kirendeltségre képviselőjelöltként kukkant be a hajdani téesz jelenleg munka nélküli adminisztrátora. Ő így summázza véleményét: — Önállónak lenni mindig jobb, mint függeni valakitől, így nem bánom, ha ismét falu lesz a falunk. Rajtunk múlik, hogy mit kezdünk ezzel az önállósággal. Törhetem a fejem egy kicsit a „rajtunk múlik” kifejezésen, de nem sokáig, mert az „utca népe”, igaz, hogy szigorú inkognitóban, de világot kíván gyújtani a fejemben. Bárkivel beszélek, egybecsengenek: - A bársonyszék, a hatalom, a pénz sokakat megbo- londít. A népszavazáskor még nagy volt az egység. Most pedig! Megosztott lesz a falu! Kár lenne érte, ha a választás utáni hónapok arról szólnának, hogy ki tart be kinek és miért. Itt egy politikának szabadna létezni, a településpolitikának. Szőke Éva, aki 27 évesen Zala- egerszegref!) ingázik, hogy dolgozhasson egy elektrotechnikai üzemben, a boltban fejti ki véleményét: - Igaz, hogy havonta csak egyszer látom a szülőfalumat, de az a véleményem, hogy az önállóság Szőlős javát szolgálja majd, mert én úgy gondolom, hogy Füred számára mi csak másodlagos problémát jelentettünk. Kalóz Imre a buszról leszállva elegyedik szóba velem: - Én már a hatvannyolcadikat taposom, láttam már ezt a falut épülni, szépülni, de most csak vegetál. Semmit sem ér az önállóság, ha ilyen szegények maradunk. Ide munkahelyek kellenének, mert jelenleg egy sincs! A fiam jelöltette magát képviselőnek, remélem, hogy ő tehet majd azért, hogy ne panaszkodjak. Most azért ez a fene nagy politikai csatározás nem tetszik, mert az nem vezet jóra, ha mindenki a saját pecsenyéjét kívánja sütögetni. Ahogy azt szokták mondani, az italkimérések a helyi demokrácia igen hangos színterei. A faluvégi „kurtában” sincs ez másképp. A vélemények ugyan anonimek, de azért akad megszívlelni valóm, még akkor is, ha az itteni „Tibor- cok” panaszai száz cikkre való témát adnak. „Haszontalan, vagyontalan senki lettem, negyven év munka után 15 ezer forintos havi «dőzsölésre» kényszerítve...” „Luxus lesz nekünk megfizetni a buszt is, ha leveszik a helyközi kedvezményt a füredi járatról, mert itt nem lehet kapni semmit...” „Nagy ívben tesznek a fejünkre a nevünkben ígérgetők.” Valahogy így összegezhetőek a vélemények, amelyek sava-borsa azért az eredeti kérdésre is választ ad, efféle módon: félünk, hogy a hatalom utáni vágy el fogja felejtetni azokat a célokat, amelyekért a népszavazáskor voksoltunk. Egyetlen esélyünk, ha lesz itt munka, mert becsületes kereset nélkül semmit sem ér ez a fene nagy önállóság. Ám még így is jobb, ha mi döntünk saját sorsunkról. Csak egyet kell akarni, nem pedig a mások hibáit lesni. * * * Lehet, hogy a kiragadott vélemények nem elégítik ki egy szociográfiai felmérés tudományos igényeit, de azért névvel vagy éppen névtelenül is sokatmondóak. Egy azért biztosnak látszik: a szőlősi- eknek már csak hármat kell aludniuk ahhoz, hogy ismét sajátjuk legyen a falujuk. Igaz, akkor a táblát is le kell szerelni, amin az áll: Üdvözöljük városunkban! Oda már újra utazni kell. Legalább hét kilométert, ami az elmúlt 25 év alatt a füredi gyárak meglétekor, a gáz, a szennyvíz bevezetése idején nem is tűnt olyan távolinak. Most csupán az lehet a kérdés, hogy a köldökzsinór eltávolítása után nem tűnik-e majd ez az alig néhány percnyi utazás kicsit hosszabbnak? Bár Tiszaszőlős bizonyosan közelebb lesz mindig Tiszafüredhez, mint Makó Jeruzsálemhez. Arról nem is beszélve, hogy a „forgalomirányító marsall- bot” már a helyiek kezébe kerül. PERCZE Tisztelt Jász-Nagykun-Szolnok megyei választópolgárok! KÉRJÜK SZAVAZATAIKKAL TÁMOGASSÁK AZ SZDSZ MEGYEI LISTÁJÁT. A szavazólapon biztos találnak olyan ismerős jelöltet, akit szívesen látnának a megyei önkormányzatban. Kérjük szavazataikkal támogassák jelöltjeinket, akik eddigi munkájukkal is bebizonyították, hogy tudnak a megye lakosaiért dolgozni. A 10.000 alatti létszámú települési listát dr. Czuczi Mihály Kunszentmárton polgármestere vezeti Őt követik: dr. Szerencsés István Jászdózsa polgármestere dr. Őze Sándor Cibakháza polgármesterjelölt dr. Balogh Sándor állatorvos dr. Jáger Mihály háziorvos A 10.000 feletti létszámú települési listát dr. Magyar Levente Jászberény polgármestere vezeti Őt követik: Nagy-Bana Zoltán Törökszentmiklós polgármesterjelölt Bódi László SZDSZ megyei szervező Tóth Korcsmáros Bálint Tiszaföldvár önkormányzati képviselő Papp Ferenc Mezőtúr RÁFI ügyvezető igazgató „Míg tudom, csinálom” Hajdú Lajos: Ebből csak tisztességes megélhetésre telik Szolnok Szűk a hely Hajdú Lajos szolnoki kisiparos piciny műhelyében, ahol a polcokon huszonkét év kellékgyűjteménye várja üvegbe zárva azt a pillanatot, amikor felhasználja a mester egy kabát- vagy táskajavításhoz.- Hogyan lett Lajos bácsiból patent- és cipzárjavító? - kérdeztük a mestertől. — A szövetkezetben dolgoztam férfiszabóként, ahol egészen az üzemvezetőségig vittem. Abban az időben a gépeken is sokat újítottam, aminek csodájára jártak még a Dunántúlról is. Talán ennek is köszönhető, hogy amikor a betegségem miatt leszázalékoltak, nem ijedtem meg. Mivel azt javasolták — gondoljon bele, már 1980-ban! —, hogy javítóműhelyt nyissak, mert az hiányzik a palettáról, döntöttem. Nem is bántam meg! Szerencsémre, máig kitűnő a kapcsolatom az azóta olasz érdekeltségű Elzett gyári dolgozókkal, ezért még manapság is ideszólnak, ha találnak egy-egy zug mélyén régi cipzárakat, amelyek még masszívak, kiváló minőségűek voltak. Az pedig nagy kincs, hisz’ a mai anyagok igen mutatósak, de a kiegészítő alkatrészek csapnivalók.- Más is foglalkozik ezzel a munkával a városban?- Húsz év óta nem változott sokat a helyzet. Egyre inkább hiányszakma lesz ez, kedveském. Bár néhányan megpróbálkoznak vele, hamar beleunnak vagy belebuknak a vállalkozásba. Talán azt hiszik, gyorsan meggazdagodnak belőle, aztán persze hamar rájönnek, ebből csak tisztességes megélhetésre telik. Ám máshol sem lehet jobb a helyzet, hisz jönnek hozzánk javíttatni messze földről, Püspökladányból, Nagykátáról, sőt Angliából is ideküldik a helyrehozni valót, mert ott már nincs, aki ilyenekkel foglakozna! FOTÓ: BAKOS JUDIT- Annak ellenére, hogy szűk a hely, látom, megőrzik a régebbről idehozott, aztán itt felejtett büty- kölnivalókat.- Az már igaz! Úgy vagyok ezzel, hogy sosem tudhatom, ki, miért nem jön időben a holmijáért. Volt már többször olyan, aki egy év után azért kereste nálunk a kabátját, mert otthon nem találta sehol, s eszébe jutott, hátha itt van. De a legmulatságosabb élményem az volt, amikor nemrég betért egy férfi, s kereste a jó tíz éve beadott felöltőjét. Bár a cédulája nem volt meg, mégis mindent tudott a ruháról, attól kezdve, hogy mi volt a hibája, azon át, hogy hogyan nézett ki. Meg is kérdeztem, hogy ha így emlékszik mindenre, miért nem jött hamarabb a nagykabátért. Akkor aztán elárulta, hogy eddig börtönben ült, s most is csak szabadnapot kapott. Azóta arra várok, hogy amikor újra kiengedik, eljön, s elviszi az előkerített ruhadarabot. T. FODOR ILDIKÓ A „szocpolmaffia” markában Hajdú-Bihar Az elmúlt év januárjától máig mintegy 300 olyan esettel találkozott a Kincstári Vagyoni Igazgatóság megyei ki- rendeltsége, amikor a jelzálogjogot érvényesíteni kellett, mert feltehetően visszaéltek a szociálpolitikai támogatással (szocpol). Az elkövetési érték mintegy 600 millió forint. A „szocpolmaffia” Hajdú-Bihar- ban is jelen van, leginkább azokon a településeken, ahol sok elszegényedett család él. „Feltételezhető, hogy egyes kivitelezők szocpolos lakások építésére szakosodtak. Egy háromgyerekes családnál a támogatás áfával 2,6 millió forint, de csak azok vehetik igénybe, akik 40 százalék önrészszel rendelkeznek. Ezt játszhat- ják ki oly módon, hogy a kivitelező megveszi a családnak az olcsó telket, elkészíti az alapot, és az építőanyagot is a helyszínre szállítja, hogy a bank folyósítsa a szocpol arányos részét. Azután felhúzzák a falakat vályogból vagy bontott anyagból, a tégla pedig egy másik építkezésre vándorol. Ez így megy a lakhatási engedély beszerzéséig, csakhogy az épületre (amelyre az állam a 2,6 millió forint támogatást adott) valójában nem költöttek többet, mint 1,5-2 millió forintot” — utalt az egyik legtipikusabb módszerre Ruszkabányai György, a Kiócs- tári Vagyoni Igazgatóság megyei kirendeltségvezetője. A szakember hallott olyan esetekről is, amikor felépült egy minőségi épület, de ezt a kivitelező (néhány százezer forint ellenében) eladatta a jogosulttal. „Ezek a tranzakciók ügyvédi segédlet nélkül nem bonyolíthatóak le, ezért levelet írtam az ügyvédi kamarának, amiben ráirányítottam a figyelmüket a jelenségre” — mondta a kirendeltségvezető, aki szerint az is előfordulhat, hogy miután felvették a teljes támogatást, a kivitelező visszabontja az épületet, és eladja az anyagot, vagy felépíti belőle a következő szocpolos épületet. ____________________________(EUROPRESS) Tis ztelt tiszaföldvári választók! A Földvári Szövetség a város valamennyi választókerületében indít képviselőjelöltet az önkormányzati választásokon. így természetesen önálló listát is állít. Azoknak a földváriaknak a szavazatára számítunk, akik olyan képviselő-testületre akarják rábízni a város működtetését és fejlesztését, amely összetételénél fogva képes hozzáértő és tisztességes munkára. A Földvári Szövetség jelöltjei: 1. vk. Kremm Gábor 2. vk. Szabó János 3. vk. dr. Balogh István 4. vk. Öllé Sándor 5. vk. Sivák Péter 6. vk. Szelindi János 7. vk. Ferenczi György 8. vk. Borbély László _ 9. vk. Lengyel István 10. vk. Barcza Gábor 2002. OKTÓBER 20-ÁN VÁRJUK SZAVAZATAIKAT!
