Új Néplap, 2002. szeptember (13. évfolyam, 204-228. szám)

2002-09-26 / 225. szám

4. OLDAL A SZERKESZTŐS É G POSTÁJÁBÓ 2002. Szeptember 26., csütörtök L !■■■ Kapitális Az írott és az elektronikus sajtó is felkapta a hírt, hogy máris emberéletet követelt a „must­gáz”. Az egyik televíziós hírmű­sorban a beszélő szén-monoxid- nak nevezte a must erjedése so­rán keletkezett anyagot. A mű­sorban bemutatták, hogyan le­het meggyőződni arról, van-e „szén-monoxid” a borospincé­ben. Megdöbbentett a hírközlő tá­jékozatlansága. Ugyanis ha ott valóban szén-monoxid keletke­zik, akkor a gyertyás bemutató­nak gyászos vége van, egy nagy robbanás, és kész. Hihetetlen, hogy ilyen butaság elhangozhat több százezer ember előtt! A must erjedésével szén-dio- xid keletkezik (mustgáz), ami nem robban. Súlyos hiba, hogy a rendkívül mérgező és robbanó szén-monoxiddal összekever­ték. Nyelvbotlás kizárva, mert az adásban többször is elhang­zott. Javaslom az általános isko­lai kémiatankönyv (nem szük­séges a gimnáziumi) tanulmá­nyozását a műsor készítőinek, ott ugyanis elolvasható, mi a kü­lönbség a szén-monoxid és szén-dioxid között. Elképesztő tudatlanságra vall ugyanis, hogy ilyen kapitális tévedés elhangoz­hatott. PÁSZTOR GÉZA, SZOLNOK Maszatnak van utódja A nyár közepén új jövevény ér­kezett társasházunkhoz. Egy kutya. A kerítés melletti bokor alá kvártélyozta be magát. A kutyus lassan beilleszke­dett. A kora reggel munkába in­dulókat kikísérte a kapuig, ugyanott várta a késő este érke­zőket, barátkozott a lakókkal, játszott a gyerekekkel, a ház töb­bi kutyájával. Hagyta, hogy nyúzzák, dédelgessék. A lakók is elfogadták, megsze­rették, már nem a szemetesbe rakták az ételmaradékot, hanem, Maszatra gondolva, levitték neki, merthogy ez lett a neve. Maszatunk naponta kilátoga­tott a vasúti átjáróba. Lehet, hogy előző gazdája ott tette ki az autójából. Ez a szokás okozta a vesztét. Egy nap a vonat elgázol­ta. Egy kis állat jött, a ház kutyá­jává vált, belopódzott a szívünk­be, majd ott egy kis űrt hagyva, idő előtt távozott. Peti fiunk szomorúságát látva döntöttük el, hogy megpróbál­juk pótolni Maszatot. A Szolno­ki Állatotthon Alapítványhoz fordultunk, ahonnan kaptunk egy aranyos kölyökkutyát. Kö­szönjük. JUHÁSZ ATTILA, ÚJSZÁSZ Ha a beteg sérteget A TŰZVÉDELEMMEL ISMERKEDTEK. A szolnoki Újvárosi Általános Iskolában és Szakiskolában nagy érdeklődés mellett tűzriadóval egybekötött tűzvédelmi bemutatót tartott a megyei tűzoltó-parancs­nokság és a martfűi Tisza Park Kft. A találkozón fontos és hasznos tudnivalókkal bővíthették ismeretei­ket a gyerekek. A diákönkormányzat és a résztvevők köszönik a közreműködőknek a tartalmas progra­mot. (BEKÜLDÖTT FOTÓ) Nem erről volt szó A napokban főbb elemeiben ismereteket szerezhettünk a kormány jövő évi adóelkép­zeléseiről. Mintha amnéziá- sak lennének politikusaink, a kampány során beígért adócsökkentés és sávválto­zás köszönő viszonyban sincs a most kidolgozott ver­zióval. A választási kampányban még úgy festett, most jön el nekünk a Kánaán. Vártuk is nagyon az új adóról szóló híreket. Most meg­tudtuk, mire számíthatunk. Fel­ér egy arcul csapással. Az adó­kulcsok nem változnak, és a jö­vedelemsávok is mérsékelteb­ben emelkednek, mint amiről az ígéretek szóltak; egymillió-két­százezer forint helyett 650 ezer­nél lép be a középső kulcs. Ebbe mindenki — nyatóg — beleesik. A magánszférában dolgozó al­kalmazottaknak ez a bizonyos kampányígéret jelentett volna va­lamelyest felemelkedést, hiszen itt nincs központilag irányított béremelés. Ebben a körben ugyanis évek (évtized) óta csak szerényen — alkalmasint nyo­masztó szegénységben - tudnak az emberek élni. Csak emlékeztetőül: az ország­ban nemcsak állami alkalmazot­tak élnek, akik a ’89-es fordulat óta a dolgok természetes rendje szerint megtöbbszörözték jöve­delmüket az ugyanilyen adottsá­gú, magánszférában foglalkozta­tottakhoz képest. Mi az évi 3-4-5 százalékos béremeléssel araszol- gatunk előre, ami nem több havi kétezer forintnál. Ebből oldjuk meg az inflációs többletkiadásainkat. A magán- szektor szociális érzékenysége közismert. Az itt alkalmazottak csak az adózás kedvezőbb vál­tozásában bízhattak. Újabb négy évre - most már abban sem. ____ ____RADOS LAJOSNÉ, SZOLNOK Táv csövön szemlélt világ A kunszentmártoni Epreskerti óvoda hagyományos kézműves­tábora iránt egyre nagyobb az ér­deklődés, az idén már csak két csoportban tudta fogadni a gyere­keket. A kicsik természetközeiből ismerkedtek a jelen és a múlt tár­gyi eszközeivel, a tanyavilággal, megfigyelték az ott élők életmód­ját, a paraszti gazdálkodást és a háziállatokat, míg a gyalogtúrák alkalmával a táj növény- és állat­világát, a halastavak élőkultúráját tanulmányozták. Az Élő Környe­zetünkért Egyesület lovastáborá­ban lovaglásra is lehetőségük volt. A táborvezetők - Bíró Piros­ka és Smuta Zsoltné óvónők - minisztériumi pályázaton nyert pénzből a táborozás kellékeit táv­csövekkel, nagyítókkal, hőmé­rőkkel és gyűjtőkosarakkal egé­szítették ki. Fél tíz felé érkeztem a szokásos orvosi kontrollvizsgálatra. A pa­pírok beadása után leültem, és várakoztam a többi betegtársam­mal együtt. A rendelő ajtaján jól látható helyen olvasható: „A be­hívás nem érkezési sorrendben történik”. A rendelést az orvos rövid távo­zása szakította félbe, más helyre hívták, de visszatérve folytatta munkáját a beszólításos módszer­rel. Tizenkét óra tíz perckor hang­zott el a nevem, de nem tudtam bejutni, mert az ajtón betolako­dott előttem egy méltaüankodó, hatvan körüli asszony. Kifelé jövet még jó hangosan visszaszólt, hogy őrá azért került ilyen soká a sor, mert nem hozott borítékot! A doktornő visszahívta a bete­get. A vádaskodást kikérte magá­nak. E közjáték után következtem én. Az orvos annak ellenére igye­kezett nyugodtnak tűnni, hogy felzaklatták a történtek. így kel­lett tennie, hiszen a többiek - köztük én is — vele beszéljük meg a problémánkat. Egy otrom­bán viselkedő ember sértő meg­jegyzése nem zavarhatja meg a rendelés légkörét. Pár hónapja jelentkeztem elő­ször a doktornőnél egészségügyi problémámmal, minden ismeret­ség nélkül. Panaszomat komo­lyan vette, és mindent megtett a gyógyulásom érdekében. Aki is­meri őt, tudja, hogy a gyógyításra esküdött fel, és ki van zárva, hogy bárkitől ellenszolgáltatást várjon, elfogadjon. Egy ilyen be­teg megrontja a viszonyt az orvos és a többi beteg között is. Sajnos, másutt is tapasztaltam, hogy a várakozók között halkan vagy nem halkan, intrikus megjegyzé­sek kelnek szárnyra. A gonosz­kodó beteg besározza az orvos becsületét, jó hírét. Az ilyen em­ber előtt meg kell védeni orvosa­inkat. ______________D. KÁROLY, SZOLNOK Sz ép korú Szép néni Egy összetartó, szerető család életében minden születésnap ünnep, különösen az, ha a ünnepelt személy — aki édes­anya, nagymama, déd- és már üknagymama is — amúgy a település tiszteletreméltó legidősebb polgára is egyben. Az öcsödi Szép család szeptem­ber első hetében olyan születés- napi évfordulóra készült, amit csak kevesen kaphatnak ajándék­ba az élettől. Szép Dezsőné, a sze­retett nagymama a kilencven- nyolcadik életévét töltötte be. A testvérek — akik szintén nem fia­talok már, hiszen 65, 66, illetve 68 évesek — büszkék édesany­jukra, s mindent megtesznek, hogy visszaadhassák azt a törő­dést, gyámolítást, gondoskodást, amit gyermekkorukban édesany­juktól kaptak. S bár az élet szét­szórta a gyermekeket, számukra ma is a szülői ház jelenti az ott­hont, s addig jó, amíg van hová hazamenni. Szép néni imádja a családját, az unokáit, dédunoká­it, s boldog, hogy megérhette az ükunoka, születését is. Boldog születésnapot! _____■ A levelekből válogatunk. A kiválasztott írások — a levélíró elő­zetes hozzájárulása nélkül, mondanivalójának tiszteletben tar­tásával - szerkesztett, rövidített formában jelennek meg. Az itt olvasható vélemények nem feltétlenül azonosak a szerkesztő­ség álláspontjával. Névtelen vagy címhiányos írások közlését mellőzzük. Szerkesztőségünk fenntartja a jogot, hogy a meg nem rendelt cikkeket is olvasói levélként kezelje. Az oldalt szerkeszti: Kácsor Katalin (e mail: kacsork@uineplap.hu) A mi mangalicánk Olvasom, hogy Spanyolországban mangalica tenyésztésével foglalkoznak, mert annak zsírja alacsony százalékban tar­talmaz koleszterint. Ez a fajta sertés a magyar mangalica ivadéka, mégis nálunk inkább hússertéseket nevelnek a ke­reskedelmi igény miatt. A téma napirendre tűzése e rég fele­désbe ment fajta tenyésztésének lehetne a nyitánya. A világháború idején odalett a sertésállományunk. Valósággal népvándorlássá vált a malac be­szerzése, aminek én is részese lettem. A város jegyzője igazolta az állatok kiirtását az átvonuló front miatt, és igazolta, hogy a családnak szüksége van egy élő malacra. E papír birtokában in­dultam útra. Első állomáshe­lyem Kakasszék volt, de itt nem volt felesleg. Sarkadon sikerült egy szép malacot vennem. Mos­toha körülmények között indul­tunk haza, a Fekete-Körös hídját lebombázták, csak pallón ke­resztül lehetett közlekedni rajta. Zsákba rakott malacommal von­szolva, oldalazva tudtam csak haladni. A vasút is háború utáni állapotokat tükrözte. A teherva­gon ütközőjén a malacot zsá­kostól, valamint magamat is az ütközőhöz kötve, többszöri át­szállással három nap múlva ér­keztem haza. Amikor édesapám meglátta a jövevényt, felkiáltott: „Magyar mangalica! Hát ez már nem is választási, inkább süldő. Szép, szőke, göndör szőrű ár- tány” - áradozott jó apám. Sze­rencsére ma már nem kell kálvá­riát járni egyetlen malacért sem. Napjainkban húsmalacot potom áron lehet kapni, de mangalicát nem. Ésszerű elosztásban a két „mostohatestvér”, a hússertés és a mangalica tenyésztésével - egyik hazai fogyasztásra, a má­sik külkereskedelmi célra - ha­dat üzenhetnénk egy ránk jel­lemző egészségügyi problémá­ra. BARANYI JULIANNA, SZOLNOK A felvétel a Magyar Vasutas­válogatott játékosairól Svájcban készült 1946. no­vember 12-én. Az álló sor­ban jobbról a második Bozó- ki István, aki most lenne nyolcvanéves. Az ősszolnoki Bozóki István a MÁV Járműjavító tanoncműhe- lyében tanult, ott is szabadult és ott kapott állást. Mint a legtöbb fi­atal, ő is a MÁV labdarúgócsapa­tában kezdett focizni, végigjárva a ranglétrát. A MÁV aranycsapa­tában kilencvennégyszer játszott, többnyire szélső hátvédként. Ke­mény, határozott játékával a Ma­gyar Vasutasválogatottban több­ször szerepelt, így például Svájc­ban az 1946. novemberi nemzet­közi tornán az FC Servette, az FC Bellinzona és az FC Locarno elle­ni győztes mérkőzéseken. Kitűnő rombolójátékát a korabeli sajtó külön is kiemeli. A Szolnoki MÁV labdarúgócsa­patának NB 1-es szerepléséről az 1948-ban megjelent Sportévkönyv a következőket írja: „Bozóki a nagy ígéretek egyike, csak félő, hogy mint nem egy nagy ígéret, ő A „csupa szív” futballista sem tud mindent beváltani az ígé­retekből. De hát, ez már a környe­zet bűne lesz, a szegénységé, a nehéz vidéki helyzeté”. A rossz körülmények miatt sejteni lehe­tett, hogy a Szolnoki MÁV kiesik az NB I-ből. Sajnos, úgy is történt. A nagy munkabírású, „csupa szív” Bozóki a csábítások ellenére maradt a MÁV-nál, s játszott NB II-ben, sőt 1954-ben megyei I. osz­tályban. A következő évben impo­náló fölénnyel, veretlenül lettek elsők. Az NB 11-be jutásért vívott zünk. osztályozó mérkőzéseket aka­dálytalanul vették, és visszakerül­tek az NB második vonalába. Az akkor 33 éves Bozóki elévülhetet­len érdemeket szerzett a Szolnok MÁV csapatainak. Sportpályafu­tására megbecsüléssel emléke­VARGA FERENC, SZOLNOK LABDARÚGÓ-SPORTVEZETŐ A bellinzonai játék helyszínén

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents