Új Néplap, 2002. szeptember (13. évfolyam, 204-228. szám)

2002-09-21 / 221. szám

4. OLDAL MEGYEI TÜKÖR ________ A munkának eleje van, de vége... Tanyasiak. Olyan emberek, akik mindig messze éltek a világ zajától, valamelyik szellős, végtelen határban. Ott, ahol messzire kalandozhat a tekintet, nincsen lár­más szomszéd, a tornác elé épített tűzfal. Évszázadokig büszkeséget, tisztességet je­lentett, mert akinek tanyája volt, körülötte földje is akadt, és ha húst akart enni, nem a mészárszékbe gyalogolt, hanem elkapott egyet az udvaron kapirgáló csirkék közül. Vajon mit jelent ma tanyán lakni, és kik választják ezt az életformát? Jónáséknál naponta jó szolgálatot tesz a viharlámpa csonykor is kér. Ugyanakkor a tanyai ember nem idegbajos, tudja, milyen húst eszik, hi­szen ő neveli az aprólékot. Berekfürdőtől puskalövésnyire új tanya fi­gyeli a műút forgalmát. Kiss István és a fele­sége, Erzsiké otthona. — Akkor építettük, amikor visszaadták kár­pótlásként a földet. A városból jöttünk ki, mert 9 hektár is tartozik a házhoz. A tehene­ken már túladtunk, de még van tíz birka, húsz hízó, rengeteg aprólék. Azután két ku­tya is - az egyik veszettebb, mint a másik. — Miért harapósak a tanyasi kutyák? — Nincsenek emberhez szokva. Meg azért is, hogy bárki ne tegye a lábát a portára, főleg ha rosszban sántikál.- A család?- Egy lányunk, egy fiúunokánk van. Az övé ez a sárga csikó, miatta nem adtuk el.- A fűtés?- Ott a búbos, mindent megeszik. Napi négy kéve ízík kell, meg hozzá egy kis gally, aztán egy óra múlva neki se lehet dőlni, úgy süt.- Az ebéd? - fordulok a ház asszonyához.- Az én reszortom. Ma csirkepörkölt került az asztalra, tésztával. Hogy holnap mi lesz, előre még nem tudom. Amikor a krumplit a ke­zembe veszem és hámozom, akkor döntöm el. Tőlük távozva még egy tanyával próbál­koztunk. Messziről látszott, megviselt a tete­je, itt-ott horpadt a gerince, se víz, se villany. Előtte hosszú kötél, rajta kiterített ruhákat lo­bogtat az őszi szél. Egy idős asszony, a lánya és annak felnőtt fia otthona. Kedvesen, de el­utasították a beszélgetést. Ne írjunk az ő sze­génységükről, de ne is fényképezzünk sem­mit. így tettünk, és lassan továbbhaladtunk, mert hamuszín alkony ereszkedett a világra. Jónás Sándor és a neje, Illés Magdolna Karcag és Kisújszállás között egy fehérre meszelt ta­nyában lakik. Gyalog nem ajánlatos megkö­zelíteni a portát, mert a kutyák igencsak go­rombák.- Mindig tanyán laktunk, megszoktuk ezt az életformát — mondja a családfő. — A Cser­hát Kft. gulyásaként dolgozom, 147 borjú van, ezek közül nyolcvanat legeltetek. Meg akad három ló is.- A család?- Három gyerek, öt unoka, ők már elkerül­tek innen. A párom is állatgondozó. Errefelé a munkának hajnali négykor kezdődik az eleje, a vége meg nem látszik.- Akkor miért választják?- A szabad életért, a tágságért. Azért, hogy a maga ura az ember.-Mega dologé...- Igen, de azt én osztom be. Megvár, nem érdemes kapkodni.- A világ hírei?- Semmivel sem vagyunk lemaradva. Rá­dió van, a tévén három állomást foghatok. Igaz, villany nincs, de a lámpa is jól virít. Még telefon is akad.- Járnak a városba?- Házunk van benn, de itt jobb. Az asz- szony megy sűrűbben: vízért, kenyérért, mi­kor mi kell. Én is benézek havonta párszor.- A fiatalok?- Már húzódoznak az efféle élettől, mert itt a jószág szombaton, vasárnap, sőt kará­Ez a szelíd sárga csikó a fiúunokáé - mutatja Kiss István meg a felesége fotó: m. j.- Korábban is éltek tanyán, Pista bácsi?- Harmincnégy évet, mert a nyugalom, a csend a tanyasi ember része. Kettőnk nyugdí­ja 80 ezer, ha mellé nem dolgoznánk, csak só­ra, paprikára meg gyógyszerre lenne elég.- Kocsi is akad.- Trabant, a mama vezeti, 48 évesen sze­rezte a jogosítványt. Kigyúltak a kocsik lámpái, a házak ablaksze­mei, ezért igyekeznünk kellett, mert a műút messze szürkéllett. Visszanéztünk az útról, az a messzi ház fe­ketén gubbasztott a környéken. Még nem gyújtottak benn világot, és az épület lassan beleveszett az éjszaka sötétjébe... D. SZABÓ MIKLÓS Fiatalok a drogok árnyékában _________Riport______ Mi nden ötödik magyar fiatal kipróbálta már a kábítószert — közölte nemrégiben a mé­dia. Szomorú adat, s bár ez közel sem jelent ugyanennyi drogost, elég kétségbeejtő ez a hír. Múlt szombat éjszaka annak próbáltunk meg utá­najárni a megyeszékhelyen, vajon mifelénk is ekkora-e a keletje a tiltott szereknek? Azt már a „túra” előtt sejtettem, hogy nem lesz könnyű feladat szóra bírni bárkit is, de azért ek­kora ellenállásra nem számítot­tam. Kérdés persze, hogy a fent említett felmérés készítői miként jártak sikerrel, de az anonimitás biztos nagy segítségükre volt a kérdőívek kitöltésekor. Amikor próbálkoztam egy-egy emberrel szóba elegyedni, finoman szólva elhajtottak.- Zsaru vagy öreg? Mert ha igen, elég rosszul csinálod - érté­kelte próbálkozásomat viccesen egyikük. — Amúgy lehet valami abban a felmérésben, nekem is sok haverom kipróbálta már a ci­git, a tabletták meg már teljesen megszokottak.- Nem zavar, hogy a fogyasztá­sért is lecsukhatnak?- Engem nem húzol be a cső­be, én nem próbáltam ki semmit! Keress inkább más balekot. Balek az nem akadt, az isme­retlenek bizalmatlanok voltak, így kénytelen voltam ismerős arcokat keresni. Az egyik asztaltársaság ha nehezen is, de végül megen­gedte, hogy leüljek közéjük.- Na, kérdezz! — intett az egyi­kük. - De rázós ügyben nem mondunk semmit.- Ti kipróbáltatok már valami­lyen kábítószert?- Kemény drogra gondolsz? - kérdezett vissza egy szőke lány. — Olyat szerintem keveset találsz, aki már mindenen túl van, de a könnyebb fajta nálam elég gyako­ri.- Nem félsz a börtöntől?- Viccelsz?! Olyan ez, mint a cigi és az alkohol. Kijött a tör­vény, hogy büntetik, ha kiszolgál­ják a 18 éven alulit. Pár ellenőrzés az elején, ma meg rá sem hederít senki. Itt a társaságban csak ket­ten vagyunk nagykorúak, de nézd meg, mindenki előtt ott a pia. így van ez a könnyű drogokkal is, én Szolnokon nem hallottam még olyan esetről, hogy kocsmáról kocsmára járnának a zsaruk és keresik a füves cigit meg a tablet­tát.- A razziáról meg úgyis hama­rabb tud a tulaj - vágott közbe egy hosszú hajú srác. - Egyszer vettünk három tablettát egy fa­zontól. Fél óra múlva szólt neki a tulaj, hogy most menjen el innen, mert jön a yard. És tényleg jött!- Mikor próbáltátok ki először?- Most jót kérdeztél, mert hár­man is egyszerre szívtuk el az el­ső füves cigit — vette vissza a szót a lány. — Diszkóba mentünk, előt­te ittunk, és kaptunk ajándékba egy irtó helyes pasitól három szá­lat. Naná, hogy elszívtuk! Tizen­hat évesek voltunk.- Jó volt?- Nem igazán, de nem ez a lé­nyeg. Mindenki kipróbálta már a baráti körömből, így nagyon kí­váncsi voltam.- Ez ma már sikk?- Azt nem mondanám, inkább úgy fogalmaznék, hogy hozzá tar­tozik az élethez. Ha elszívsz néha egy szál cigit, vagy beveszel egy speedet, attól még nem vagy dro­gos. Arra kell ügyelni, hogy elég legyen a pörgésből ennyi, mert ha többre vágysz, akkor véged. Kezdett elege lenni a kompáni­ának a társalgásból, ezért gyorsan odébb álltam. Egy másik kocsmá­ban sikerült újabb „áldozatokat” lelnem, sőt, még a tulaj is leült hozzánk.- Nálam nincs kábítószerezés - előzte meg a kérdéseimet a fő­nök, szavaira bólogattak az ifjak is. - Jobbára ugyanazok jönnek hozzám, megbeszéltem a srácok­kal, hogy veszélyes dolgokkal nem foglalkozhatnak itt, mert ak­kor be nem teszik a lábukat ide.- Korábban volt aki itt próbál­ta ki drogokat?- Tudomásom szerint nem, és erre mindig is nagyon ügyeltem. Azt viszont láttam, hogy nem egy gyerek már gyanús állapotban jött be. Mesélték a fiúk, hogy vettek az extasyból, meg milyen jó a fü­ves cigi, ennyi. Ami nagyon két­ségbeejtő, hogy a középiskolások azok, akik közül nagyon sokan már csak brahiból is kipróbálnak minden vackot. Sőt elsősorban a jobb gimnáziumok tanulóin vet­tem észre ilyen viselkedést.- Ti hova jártok iskolába? - fordultam az asztaltársasághoz.- Azt inkább hagyjuk. Nem a legrosszabba — válaszolt egy jól öltözött fiú. — Be kell látnom, tényleg igaza van a főnöknek, az a középiskolás, aki eljár szóra­kozni, nagy eséllyel találkozik va­lamilyen droggal. Jobbára a köny- nyűvel. Ez ma sikk. Régen a berú- gás ellen is így tiltakoztak a fel­nőttek, de megszokták. Minden kornak megvan a maga rossz szo­kása, szerintem nem kell ebből ekkora ügyet csinálni.- Szóval te is kipróbáltad?- Ki, néha elszívok egy-két ci­garettát.- Olyan könnyű ezt beszerez­ni?- Azt ugye nem várod, hogy megmondjam, kitől veszem? Va­lóban könnyű hozzájutni, de ez legyen a hivatalos szervek dolga. Ezzel el is köszöntünk egymás­tól, mert indult tovább a baráti kör. Furcsa volt őket látni, egyik sem volt még tizennyolc, de gya­korlatilag már mindent kipróbál­tak, ami tíz évvel ezelőtt még el­képzelhetetlen lett volna. Az ajtó­ból visszafordult beszélgetőpart­nerem.- Csak még valamit — súgta. — Az egyik barátom túladagolásban halt meg, másfél év alatt jutott el a cigitől az aranylövésig. Tudom mit csinálok, sosem használnék kemény drogot. Szomorúan néztem utána. Va­lahol tényleg elkeserítő, hogy egy ennyit agyonpropagált kér­dés mennyire lepereg korunk ti­zenéveseiről. A magabiztos „tu­dom, hol a határ” magatartás so­kaknál éppen a bizonytalanságot takarja. Valószínűleg a fiú barát­ja is ugyanezzel biztatta saját magát... PÓKÁSZ E. 2002. Szeptember 21., szombat A ül Nézőpont TELEKI JÓZSEF Pártfogók Így mám lettek szocialista-, SZDSZ- vagy éppen Fidesz-párti romák A többségi társadalom után majd tíz év késéssel ugyan, de a romákat is elérte a pártosodás. A ci­gányság persze korábban sem volt egységes. Evekkel ezelőtt is több száz roma szervezetet tartottak nyilván az országban. A szövetségek, egyesületek között pedig a legritkább esetben volt teljes az egyet­értés. A frontvonalakat azonban jobbára személyes érdekek, el­lentétek rajzolták ki. Egészen a közelmúltig. Az elmúlt egy eszten­dőben a roma ve­zetők sorra fedez­ték fel: elveik van­nak — konzervatív, liberális, vagy ép­pen baloldali néze­teket vallanak. Ám, hogy kiből lett baloldali, kiből jobboldali politikus, azt leg­többször a korábbi ellenlábas „pártválasztása” határozta meg. De nem csak a roma vezetők próbáltak pártfogóra lelni vala­mely erős, vagy erősnek vélt politikai szervezetben. „Eszmélésük- höz” nem kis segítséget adtak a pártok, amelyek igyekeztek meg­találni saját cigányaikat. Tavasszal már egy magára valamicskét is adó párt nem lehetett meg anélkül, hogy egy-két romát ne bigy- gyesszen a listájára. így mára lettek szocialista-, SZDSZ- vagy ép­pen Fidesz-párti romák. Mindez a mostani választásoknál is érezteti hatását. Míg más kisebbségek igyekeznek a lehető legegységesebben fellépni, és megszervezni az önazonosságuk zálogának tekintett önkormány­zataikat, addig a roma szervezetek — ha egyelőre csendesebben is — ugyanazt az élethalálharcot vívják, mint az ellenzéki és kor­mánypártok a „nagypolitikában”. E csaták természetesen a szólam szintjén most is a romákért, a cigányság felemelkedéséért folynak. Igazi nyertesei valószínűleg mégis a pártok lesznek, hiszen az államgépezet egy újabb részét vonhatják ellenőrzésük alá. A romák pártpolitikai szerepvállalása persze felfogható úgy is, hogy a cigányság egy újabb nagy lépést tett az integráció útján. Kérdés azonban, hogy milyen irányban? TV-notesz Tűr-hetetlen? Takaréklángra állították Vágót, pontosabban játékát az RTL Klub­ban, kellett a hely a Való Világnak. Míg az tart, tíz héten át csak pénteki napon lesz látható a Legyen Ön is milliomos! Fordítva alig­hanem jobban jártunk volna! Úgy látszik azonban, hogy a csator­na gazdái inkább bíznak egy kétes értékű show-őrület, semmint egy tartalmas szórakoztató játék elsöprő sikerében. Lelkűk rajta. Más. Tapasztalhatjuk, újabb és újabb hullámokat ver a jászla- dányiak iskolaügye, alig van már fórum, a médiában is, amelyet ne járt volna meg. Kedden délután aztán elérte a TV 2-t is: Jakup- csek Gabriella vágott neki új, beszélgető vitaműsorában, mely egyébként a múltból ismerős nevet — Tilt, tűr, támogat - visel, ami az egykori kultúrpolitika hármas jelszavára emlékeztet. Hogy dűlőre jusson ebben az igen bonyolult, indulatokat is gerjesztő kérdésben, a stúdióba hívta az érdekelt feleket, azokat, aMk „szó­vivőként” vállalták bátran a közszereplést. És előkerültek a már is­merős érvek és ellenérvek, például elit-, vagy romaképzés; voltak, akik az alapítványi iskola mellett kardoskodtak, mások, a romák az elkülönítés embertelenségét, a megkülönböztetés negatív olda­lát igyekeztek megvilágítani. Akadt, aki kifejezett cigányellenes­ségről beszélt, míg mások azon félelmüknek adtak hangot, hogy biztosítható-e gyermekük szellemi és fizikai biztonsága az adott közösségben. A bekiabálástól sem mentes szócsatában szeren­csére a műsorvezető derekasan állta a sarat, a mérleg serpenyőit egyensúlyban sikerült tartania, s minden igyekezete arra irányult, hogy valamiképp az ellenfelekké váló feleket közelebb hozza egy­máshoz. Sajnos, amikor végül is azt forszírozta volna, hogy más­nap az érdekeltek üljenek majd asztalhoz meghányni-vetni közös dolgaikat, a sürgetésére langyos bólintás volt csak a válasz, ami­ből arra következtethetünk: egyelőre aligha lesz béke a jászladá- nyi olajfák alatt. Mi az hát, amit mégis hozott a közgondolkodás konyhájára? Megerősíthetett bennünket abban az alapvető gon­dolatban, hogy bizony minden bajok legfőbb oka és forrása: a szegénység, a nincstelenség, a munka nélkül élő romák sorsa, problémája, aminek megoldása csak távlatokban képzelhető el. E pillanatban úgy tűnik, nehéz lesz kihúzni az ellenségeskedés mé­regfogát. Továbbgyűrűzik az ügy, s tán eléri még Strasbourgot is. Holott az indulatok lecsendesedhetnének. Végül még valami, nem mellékes: mindig jobb, ha egy vitaműsor közérdekű kérdés­sel foglalkozik, miként ezúttal tette, minthogyha jelentéktelen dolgokkal bíbelődik, lopja az időt, ahogy másnap történt azzal, hogy a másságáról elhíresült Terry Black esetét boncolgatta: vajon köthet-e egyházi úton házasságot, méghozzá az esztergomi bazi­likában. Kár lenne, ha Jakupcsek is a kibeszélő Mónika-műsor alacsony színvonalára süllyedne, ha az „érdekesség oltárán” felál­dozná ő is a jó ízlést. VALKÓ MIHÁLY SZDSZ KAMPÁNYNYITÓ szeptember 23-án, (hétfőn) 14 órától SZOLNOKON, a VMZK előtti téren. 15.30 órától vendég Kuncze Gábor Politikai hirdetés) ------------------------------------'

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents