Új Néplap, 2002. szeptember (13. évfolyam, 204-228. szám)

2002-09-14 / 215. szám

MEGYEI TŰKOR 4. OLDAL Megújulásra vár a honvédség Iváncsik Imre vezetésével védelmi felülvizsgálat kezdődött Mivel napjainkban a honvédség az érdeklődés középpontjá­ban áll, megkértük Iváncsik Imrét, a Honvédelmi Minisztéri­um államtitkárát, hogy válaszoljon a hadsereg helyzetére és jövőbeni kilátásaira vonatkozó néhány kérdésünkre.- Véleménye szerint milyen Ma­gyarország védelmi állapota? Van- e erre vonatkozó tényszerű felmé­rés, vagy készül-e ilyen tanul­mány? — Hagyományos értelemben gondolkodva mondhatjuk, hogy hazánk felkészült határai és légte­re védelmére. Ha egy kicsit mé­lyebben vizsgáljuk ezt a kérdést, akkor viszont azt tapasztaljuk, hogy az utóbbi években fokozato­san csökkent a hadsereg létszá­ma, technikai felszereltsége a kor színvonalához viszonyítva ka­tasztrofálisan gyenge. Sem a heli­koptereink, sem a járműveink nincsenek elvárható állapotban. Ha az új kihívásokra vagy a szö­vetségben való együttműködésre gondolok, azt kell mondanom, hogy nagyon sok hiányosság jel­lemzi a magyar honvédség hely­zetét. Vezetésemmel nemrég kez­dődött egy védelmi felülvizsgálat, amelynek az a lényege, hogy fel­mérjük a jelenlegi helyzetet, szá­mot vessünk a biztonsági kihívá­sokkal, s kialakítsuk azokat a vé­delmi képességeket, melyekre egy teljesen új típusú gondolko­dás szerint szüksége van hazánk­nak ahhoz, hogy határainak vé­delmét és szövetségi kötelezettsé­geit egyaránt jól el tudja látni. A felülvizsgálat legelején tar­tunk. Fontosnak tartjuk, hogy szembesülve a kihívásokkal, a szükséglettel és a rendelkezésre álló forrásokkal, állandó önkont­rollal folytassuk ezt a munkát. Számításom szerint a jövő év ta­vaszán fogjuk pontosan tudni, hogy mik azok a képességek, me­lyekkel rendelkeznünk kell, s mik azok a források, melyekkel szá­molhatunk a következő években. Ez hallatlanul nagy feladat. Megoldásában az a legnehezebb, hogy el kell kerülnünk az elha­markodott következtetéseket. Ha most megkérdezné, hogy melyik az a feladat vagy melyik az az ala­kulat, működési mód, amit prefe­rálunk, nem tudnék rá válaszolni, hiszen nem hamarkodjuk el meg­állapításainkat, állandóan szem­besülnünk kell az összes lehetsé­ges következménnyel. Amikor majd mindent számba vettünk, akkor hozzuk meg nagyon meg­alapozottan azokat a döntéseket, melyek egy új magyar honvédség felépítését eredményezik a követ­kező tíz évben. — Sokat hallani manapság a svéd Gripen vadászrepülőgépek vételéről. Az erre vonatkozó tár­gyalások végkimenetelétől mi vár­ható? — Az előző kormánytól örököl­tük ezt a szerződést, amely minket is kötelez. Azzal a sajnálatos hely­zettel kell szembesülnünk, hogy ezek a gépek nem képesek jól együttműködni a szövetséges erőkkel, nincs megfelelő fegyver­zetük, utántöltésük nem lehetsé­ges a levegőben. Feladatunk az, hogy úgy próbáljuk módosítani a feltételeket, hogy lehetőleg kedve­zőbb fizetési feltételek mellett jobb körülményeket teremtsünk. Úgy vélem, hogy ezek a tárgyalások né­hány hónap múlva - anélkül, hogy az ország érdekei sérülnének és veszélybe kerülnének a fejlesz­tések — eredményre vezetnek. — Hogyan halad a hivatásos hadsereg kialakítása? — A hivatásos hadseregre való áttérést már a választási progra­munkban is meghirdettük, s szándékunkat a választás után a kormányprogramban is megerő­sítettük. Sok minden indokolja tervünket, hiszen a mostani hat­hónapos szolgálat semmire sem elegendő, mert egyre korszerűsö­dő technikával, egyre komolyabb feladatokat kell megoldani, és sok, határainkon kívüli küldetést is kell teljesíteni a honvédségnek. Ezeket a feladatokat nem lehet sorkatonákkal ellátni. Csak a hi­vatásos vagy szerződéses állo­mány tud megfelelni a honvédség működéséhez elengedhetetlen követelményeknek. A hivatásos hadsereg szervezé­sére kész programmal rendelke­zünk, s hamarosan a kormány elé terjesztjük. Azt tervezzük, hogy 2005 végére már a törvényhozás szempontjából is minden készen álljon. Nagyon sok egyeztetés szükséges a parlamenti pártok­kal, a tudományos műhelyekkel. Egyébként minden komolyabb katonai szakértő mellettünk áll. Teljes az egyetértés abban, hogy a következő években, évtizedekben csak hivatásos hadsereggel tu­dunk megfelelni a kihívásoknak.- Számításaik szerint hogyan alakul a jövőben a katonai pálya presztízse?- Hivatásos és professzionális hadsereget akarunk. A professzi­onális annyival több a hivatásos jelzőnél, hogy néhány év múlva az, aki a hadseregben szolgál, életkörülményei, javadalmazása, hozzáértése, elhivatottsága és tár­sadalmi elismertsége tekinteté­ben mindenképpen magasabb színvonalon él, mint jelenleg. Egy jól megfizetett, európai szinten el­látott, mindenféle szociális és kul­turális szolgáltatással rendelkező, a haza szolgálata iránt elhivatott, jól képzett, a nemzetközi poron­don is megfelelő teljesítményt nyújtó hadseregünk lesz. Óhatat­lanul növelni fogja ez a katonai pálya presztízsét. Érzékelhetjük ezt abból a döntésből is, amit az előző kormány hozott az illetmé­nyek lényeges emelésére. Hatásá­ra jelentősen megnőtt a hadsereg­be jelentkezők száma. Ez azért is fontos, mert lehet válogatni, kivá­lasztani a legjobb fizikai és szelle­mi képességűeket. Számításaink szerint ugyanúgy lesz, mint az előző század elején, amikor a ka­tonai pálya karriert, különleges egzisztenciát jelentett. Intézkedé­seink ezt a célt szolgálják, s tör­vényszerűen biztosítják elérését. SIMON BÉLA Mit takarnak a zárt ajtók? ________ JÁSZBERÉNY__________ Az önkormányzat a minap zárt ülésen döntött a becslések szerint mintegy 600 millió forintos vagyont érő hűtőgépgyá­ri sportlétesítmények átvételéről. A tu­lajdonos Electrolux Lehel Kft.-vel azon­ban erről semmilyen írásos megállapo­dást nem kötöttek előzetesen. A meg­született határozat egyfajta ütemterv­nek tekinthető csupán. A létesítményeket (sportcsarnok, tekepálya, teniszpályák, strand, uszoda, jégpálya) üze­meltető Lehel Sport Kht.-t öt évvel ezelőtt hozta létre az ingatlanok tulajdonosa, az Elec­trolux Lehel Kft. Rajta kívül a társaság tagja lett a vállalaton belül működő szakszervezet, illetve a Höfler és Gedei ügyvédi iroda. Utób­bi, az alakulás óta deklaráltan az önkormány­zat számára „tartja fenn a helyet” a közhasz­nú társaságban. A svéd világcég rendszeres, évenként utalt anyagi támogatásával járult hozzá a létesítmények működtetéséhez. A kht. megalakításakor leszögezte az Electro­lux, hogy öt évig kívánják fenntartani ezt a formát, azután szeretnék átadni a sportlétesít­ményeket az önkormányzatnak. A támoga­tást azonban valamilyen formában továbbra is fenntartanák. Az öt év idén december 31-én jár le. Év elején megindultak a tárgyalások, amely alapján készült egy előterjesztés a kép­viselő-testület szerdai ülésére. A lapunkhoz is eljutott előterjesztés szerint, az önkormányzat hárommillió forintos névér­téken megvásárolja az Electrolux Lehel Kft. tu­lajdonában lévő Lehel Sport Kht. üzletrészét. Mindezek mellett az Electrolux a kht. által üzemeltetett ingatlanok tulajdonjogát az erre a célra létrehozott vagyonkezelő kft.-be appor­tálja, amelynek üzletrészét szintén hárommil­lió forintos névértéken vásárolta volna meg az önkormányzat. így egy kft.-n keresztül a va­gyon, a kht.-n keresztül pedig a kezelői jog is az önkormányzat egyedüli birtoka lett volna. Az előterjesztéssel kapcsolatban Gedei Jó­zsef MSZP-s honatya és Szatmári Zoltán, a szocialisták polgármesterjelöltje nyílt levél­ben fordult az önkormányzat képviselő-testü­letéhez. Információik szerint az önkormány­zati előterjesztés nem állt összhangban a le­folytatott tárgyalásokkal, illetve azokról sem­milyen előzetes megállapodást nem kötöttek az Electrolux vezetőivel. Ennek fényében kér­ték a képviselő-testületet, hogy halassza el a kampánycélokat szolgáló bizonytalan mega­lapozottságú előterjesztésről szóló döntésho­zatalt. Az „egyértelműen kampánycélokat szolgá­ló” döntés elhalasztását kérte a Fidesz-MDF polgármester jelöltje Tamás Zoltán is a képvi­selő-testülettől. Még kedden kiadott tájékoz­tatójában - amelyet rajta kívül Hagyó Tamás a Fidesz herényi elnöke, valamint Szentesi Mi­hály, az MDF helyi elnöke írt alá - rámuta­tott, hogy az önkormányzatnak mindössze el­vi döntést kellene hozni a tárgyalások folyta­tásáról, és valóban megalapozott előkészítést követően kell a sportlétesítmények sorsáról határozni a későbbiekben. A szerdai ülés napirendjének megszavazá­sa előtt dr. Magyar Levente polgármester meg­jegyezte, hogy Gedei József országgyűlési képviselő — a polgármester megfogalmazásá­ban — „a Lehel Sport Kht. tulajdonosaként” nem írhatta volna meg nyílt levelét. Ezzel egyértelműen politikai síkra terelte az ügyet, illetve az MSZP-s jelölt kampányához kívánt hozzájárulni. A jelenlévők többsége ezután nem támogatta a kérdés nyílt tárgyalását. A zárt ülésre - az elmondottak szerint - egy módosított előterjesztés került, miután tisz­táztak bizonyos félreértéseket az Electrolux- szal. A polgármester tájékoztatása szerint 18 igen szavazattal hozták meg a döntést. Ennek értelmében az önkormányzat a létesítmények 100 százalékos tulajdonosa lesz, miután meg­vásárolta az Electrolux által egy vagyonkeze­lő kft.-be apportált ingatlanvagyont. A Höfler és Gedei ügyvédi iroda részét a kht.-ból pedig kivásárolják. Az Electrolux, valamint a szak- szervezet továbbra is tag marad. Sem megerő­síteni, sem pedig cáfolni nem akarta a polgár- mester értesülésünket, miszerint ezek a vá­sárlások három-három millió forint névérté­ken történnek meg. Mint mondta, az önkor­mányzati döntést követően egyeztetni kell a gyárral, hogy a szerződés ilyen formában még december 31-e előtt megszülethessen. Gedei József országgyűlési képviselő la­punknak nyilatkozva elmondta, hogy sze­mély szerint nem tulajdonosa a kht.-nek. A Höfler és Gedei ügyvédi iroda is csak tagja a közhasznú társaságnak, amely az alakulás óta az önkormányzatnak tartja fenn a helyet. A közhasznú társaság a profitot egyszer sem osztotta fel, a tevékenységről minden évben jelentés készült. Mint országgyűlési képviselő - megvitatva álláspontját az MSZP-s polgár­mesterjelölttel - a neki megküldött önkor­mányzati anyagot véleményezte, s meglátása­iról nyílt levél formájában számolt be az ön- kormányzati képviselőknek. Kötelességének érezte, hogy tájékoztassa a városatyákat: nem a valóságnak megfelelő anyag került a képvi­selők asztalára. A meghozott döntésről la­punktól értesült, s mint mondta: igaz, a rész­leteket nem ismeri, de úgy tűnik, a testület el­fogadta érveiket, s annak szellemében változ­tatták meg döntésüket. Értetlenségét fejezte ki azonban, hogy mindezt miért kellett zárt ülésen tárgyalnia az önkormányzatnak, s mi­ért nem lehetett megvárni, hogy legalább egy szerződéstervezetet dolgozzon ki a tárgyaló­bizottság és a vállalat.- Az Electrolux Lehel Hűtőgépgyár Kft. már 1998 óta szorgalmazza a tulajdonában és kezelésében lévő sportlétesítmények sorsá­nak rendezését — mondta a szerdai ülést kommentálva Takács János vezérigazgató. — Bár minden célravezető megoldás érdekli a vállalatot, úgy gondoljuk, hogy dolgozóink és a város polgárai érdekében az önkormányzat­tal együtt kívánjuk megoldani ezt a problé­mát. A megoldást még feltételezi a hosszú tá­vú üzemeltetési szerződés és a szolgáltatási szerződések megkötése, amelyek biztosítják az üzemeltetés folytonosságát és biztosítékot jelentenek arra, hogy a cég dolgozói a jövő­ben is igénybe vehetik a sportlétesítmények szolgáltatásait. A vállalatvezető hozzátette, hogy április 17- én tárgyalt náluk az önkormányzat által meg­bízott delegáció, amikor a megállapodás alap­jait beszélték meg. Mint mondta, a rendezési folyamatban előrelépést jelent a testület szer­dai döntése, amely lehetőséget ad a tárgyalá­sok folytatására, hogy a megállapodás az év végéig létrejöhessen. Megjegyezte azonban, hogy ez a határozat jogi követelményeket nem támaszt az Electrolux számára. A megszólalók által elmondottakból úgy tűnik, hogy az önkormányzat zárt ülésén egy ütemtervet, a tárgyalás kereteit az önkor­mányzat megbízottjai számára megjelölő ha­tározatot hozott meg, de semmi esetre sem egy végleges szerződést szentesített. A kérdés kérdés maradt, hogy mindezt mi­ért kellett a nyüvánosság kizárásával végig­vinni? BANKA CSABA 2002. Szeptember 14., szombat | . S! VÉLEMÉNY TAPODI KÁLMÁN Biztosra mennek A kötelező gépjármű-felelősségbiztosítás vesz­teséges üzlet. Biztosan így van, hiszen maguk a biztosítótársaságok siránkoznak emiatt. Ha pedig valami tartósan veszteséges, azt nem szabad tovább úgy csinálni, mint korábban, mert csak nő a hiány. Nos, a biztosítós lobbi máris elérte célját, hiszen múlt péntek óta szabad kezet kaptak a kormánytól a felelősségbiztosítások kalkulációjához. ígérik: a drágítás infláció alatt marad. Gondolom, nem egyedüli vagyok az autósok között azzal, hogy engem ez cseppet sem vigasztal, de az sem érdekel különö­sebben, hogy egy-egy biztosítótársaságnak miből képződik a nyeresége vagy a veszte­Remélhetően nem a csillagos ég lesz a határ sége. A biztosítókat sem érdeklik az én kiadása­im, de elárulom: az én konyhámra sem hoz hasznot a negyedévente érkező befizetési csekk. A négy kerékért amúgy is kell adózni rendesen, hiszen ott van az áfa, a fogyasztá­si adó, a súlyadó, s az üzemanyagok árába is belekalkulálnak apait-anyait. Utóbbinál legtöbben az utakra fordítandó összegek sorsára lennének kíváncsiak, hiszen közútjaink állapotáról sok mindent el lehet mondani, csak azt nem, hogy európai színvona­lúak. „Biztosítás - biztonság” - hirdette szlogenjében régebben az egyik biztosítótársaság. Valahol ez így is lenne rendjén. A kötele­ző biztosításra szükség van - ráadásul törvény is előírja -, hiszen baj esetén jól jön a segítség a károk rendezésében. A problémát az okozza, hogy az autósokat most megint beterelték egy olyan utcába, amely számukra egyirányú. Mindezért ráadásul többet is kell fizetniük, mint korábban, de az árakat ezentúl úgy szabják meg, ahogyan akarják. Remélhetőleg nem a csillagos ég lesz a ha­tár. Az autósok számára ezentúl nincs semmi olyan garancia, me­lyet korábban az állam biztosított azzal, hogy szabályozta a díj­emelések nagyságát. A biztosítók természetesen úgy vélik: majd önmagát szabályozza a piac, és a díjplafon eltörlése után is csak visszafogott áremelések várhatók. Éles ugyanis a piaci verseny, és a társaságok nem szeretnék elveszíteni ügyfélkörüket, hiszen már megkezdődött a biztosítóváltás. Azért nem sajnálom a bizto­sítókat, hiszen azzal, hogy szabadáras lett a kötelező, ők is biz­tosra mehetnek, s jócskán lefaragnak majd a kötelező biztosítá­sok okozta veszteségekből. ______________Tv-notesz_______________ Sz omjazom az igazit És nem azt a való világot, ame­lyiket mindenáron ránk akar­nak sózni, erőltetni; ebben a hangzatosán zajos televíziós vi­lágban, amelyben a nagy keres­kedelmi csatornák csakúgy csörtetnek, vágtatnak a talmi si­kerek után. Lám, az RTL Klub is útnak indította kukucskáló mű­sorát, bár ők még csak a villa le­endő lakóinak kiválasztásánál tartanak - igaz, az elsők tegnap este már beköltöztek nagy-nagy csinnadrattával —, ugyanakkor a Nagy Testvérnél már a kisza­vazás kegyetlen pillanata is el­érkezett, eldőlhet, ki lesz első­ként a távozni kényszerülő ál­dozat, Judit avagy Zsanett (szá­momra egyre megy). Nos, nem az efféle szórakozásra vágyom, nem az ily játékokra, melyek valójában az agressziót táplál­ják, a ki kit győz le, a rosszízű rivalizálás filozófiáját szentesí­tik, hanem olyanokra szomja­zom - s gondolom, nem va­gyok egyedül -, melyek egész­séges hangon szólítanak meg és szólnak hozzánk, a megjátszott valóság helyett az élet igazi problémáival szembesítenek, akár a szórakoztatás jegyében, formái között. Szomjazom ak­kor, amikor jobb sorsra érde­mes művészek, színészek tur­bósított, túlpörgetett, gázos stí­lusban árulják a silány portékát, lásd a tehetséges Stohl Andrást, aki mint valami olcsó vásári árus ágál a képernyőn. De ott van Liptai Claudia is, aki show- jában újabban igen „eleresztő” magát, mindent bedob, hátha érdekessé tudná tenni a pro­dukciót. Nem tudja, műsora megújított tartalmával - sztá­rok helyett az utca embereit lát­ja vendégül, köztük egy beépí­tett ,,téglával(?)” - unalmas. Szóval, amikor általában a kép­ernyőn — kapcsolgathatunk ide vagy oda — a piff-puff meg a gagyi járja, említhetném a rá­menős Mónika alacsonyröptű kibeszélő, közönséges műsorát, ahol akár ökölre is mennek a beszélgető partnerek, nagyon hiányzik az értelmesen szóra­koztató program. S a közszolgá­lati televízió — ide szerettem volna kilyukadni — talán most mutathatná meg igazán, hogy képes ilyesfélékkel előállani, s akár elpártolt nézőit is vissza­szerezni. Ha lenne ereje hozzá, ami sajnos, úgy látszik, egyelő­re nincs. Pedig igény lenne rá. Lám, nem véletlen Vágó müli- omos-játékának töretlen nép­szerűsége; az a kivétel ugyanis, ahol mégiscsak az értelem, az ismeretek körül forog a kíván­csiság, s szórakozás közben szellemünk is gyarapszik. Ami kellemes, még akkor is, ha oly­kor fel tud bosszantani egy-egy játékos érthetetlen tudatlansá­ga. Például azé a nagykőrösi ta­nárnőé, akinek (szerdán este) fogalma sem volt, hol helyezze el a térképen ama nevezetes, jóllehet számunkra tragikus csata színhelyét, hová is tegye Muhi települését, Csongrádba, netán Baranyába avagy Borsod­ba. Még elszomorítóbb azon­ban, hogy az őt támogató, ott­honi szellemi csapat tagjai, ta­nártársak is tanácstalannak bi­zonyultak ez ügyben. (A játé­kost menthette esetleg a külön­leges lélektani helyzet.). Holott a tatárjárás történelmünk nem épp jelentéktelen eseménye, az általánosban is tanítják ugye­bár. Mindamellett a Vágó-játék hasznos, élvezetes, értelmes szórakozás, amelyben nemcsak egy-egy sikeres játékosnak jut nyereség, akár milliók is, ha­nem - ami lényeges - mi sem maradunk üres kézzel: a játék asztaláról nekünk is jut ismere­tekből, s nem is csupán mor­zsák. És itt a szó, a hang is von­zóan emberi. Amiből kevés van mostanság. valkó mihály

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents