Új Néplap, 2002. augusztus (13. évfolyam, 178-203. szám)
2002-08-29 / 201. szám
4. OLDAL A SZERKESZTŐS É G P O STÁJÁBÓL 2002. Augusztus 29., csütörtök Negyedik ünnepi alkalom — együtt A budapesti Adrianus Kamarazenekar negyedik alkalommal adott hangversenyt Rákóczifalva római katolikus templomában. Elsőként a millecentenárium idején a Honfoglalás Lovas Emléktúra vándorzenekaraként ünnepelték együtt az aratást a helyiekkel a muzsikusok, most, I. István államalapító királyunk szentté avatásának 919. évfordulóján az Emberkék az Emberért Közhasznú Egyesület és a helyi önkormányzat jóvoltából a kenyérszentelést követően csendült fel muzsikájuk. A templomi orgona hangjaira összegyűlt szépszámú érdeklődőt Téglás Pál plébános nagy szeretettel fogadta. J. S. Bach, A. Corelli és Esterházy Pál barokk zenéje után - I. Albéniz és M. Giuliani szerzők műveiből merítve - a gitárhúrok is megpendültek. A romantikus francia komponista, C. Franck ismert Panis an- gelicus kezdetű dallamát meghitt gyertyafény lengte körül az új kenyér ünnepének tiszteletére. A hangverseny záró akkordjaként pedig megszólalt ezeréves hangszerünk, a tekerő, amelynek fakereke még késő este is zengette húrjait a rá- kóczifalvi népi táncosok kedvére. ____________ nick awdrea müvészeti vezető /\ kenyérszentelés után népes közönség előtt csendült fel a muzsika Egy nyelv, amelyen át kitárul a világ Az eszperantó milliókat köt össze világszerte. Könnyen megtanulható, élő nemzetközi nyelv, középfokon fél-egy év alatt megtanulható. A legtöbb főiskolán, egyetemen pontokat ér a felvételinél, elfogadják a diplomához. A nyelv önálló tanulással is elsajátítható. A világ számomra is kinyílt az eszperantó által, másfél évi tanulás eredményeként ma már 12 országban 18 barátom él — nem beszélve a magyar eszperantistákról —, akikkel rendszeres levelezés útján cseréljük ki tapasztalatainkat, élményeinket, bemutatjuk egymásnak országunkat, tájainkat, történelmünket anélkül, hogy ők magyarul vagy én az ő anyanyelvükön — japánul, kínaiul, portugálul, olaszul, franciául, angolul beszélnék. Körülbelül tíz hónapja indult barátságom egy kedves francia eszperantista házaspárral, akik az idén - leveleim hatására - Magyarországot választották nyaralásuk színhelyéül. Rövid két hét alatt persze nem mutathattam meg nekik mindent, de betekintést nyertek a Tisza, a Hortobágy természeti szépségeibe s néhány híres városunk történelmébe és jelenébe. Egerben, Hollókőn, Debrecenben, Karcagon, Tiszafüreden, Szolnokon és természetesen Budapesten is eltöltöttünk egy felejthetetlen napot. Rengeteg élménynyel tértek vissza hazájukba, s jövőre újra ellátogatnak hozzánk, hisz a két hét hamar elszállt. Ők is, én is egyaránt hálásak vagyunk dr. Ludovik Zamenhof- nak, aki megteremtette az emberiség számára ezt a csodálatosan egyszerű, szép nyelvet, az eszperantót, mellyel könnyedén építhetünk barátságokat világszerte. Jómagam egy pici faluban élek, és mégis úgy érzem, általa az egész világ nyitott számomra. VASSZEQEPI JULIANNA, TISZASZENTIMRE Évforduló a bélyeggyűjtő körben Már az 1920—30-as években voltak Szolnokon bélyeggyűjtők, akik egymás között cserélgettek, esetenként a postáról kapták meg az újdonságokat. 1937. november 9-én alakult meg a Szolnoki Bélyeggyűjtők Egyesülete Wack Károly elnökletével, nyolcvanöt taggal. Tulajdonképpen ettől az időtől számítható, hogy a bélyeggyűjtők rendszeres összejöveteleket tartottak. Az egyesület szervezésében rövidesen kiállításon mutatkoztak be a gyűjtők a kollekciókkal a vármegyeháza nagytermében. 1944-ben a háború megtépázta a tagságot, de amint lehetett, az emberek keresték egymást. Hamarosan újraindították az egyesületet: 1945. május 13-án engedélyt kaptak a rendőrségtől az újjászervezésre. Az újonnan szerveződött egyesületben eredményes munka folyt, új célkitűzések valósultak meg, s 1952-re olyan szintre nőtte ki magát a fila- télia, hogy megalakulhatott a Magyar Bélyeggyűjtők Országos Szövetsége. A megnövekedett létszám az ezret is meghaladta. Élénk élet folyt, évente rendszeresen kiállításokat rendeztek. A szolnoki kör tagjai számtalan nemzetközi bemutatkozáson is jól szerepeltek. A kiemelkedő évek közé soroljuk az 1975-ös esztendőt — ekkor ünnepelte Szolnok a város fennállásának 900. évfordulóját —, az 1978-as évet a Magyarország—Csehszlovákia nemzetközi kiállítással (amit 1991-ben rendeztek meg ismét) és jelentős az 1987-es esztendő, amikor 50 éves lett a szolnoki kör. A filatélia Szolnok kulturális életének szerves részévé vált. Az egyesület kiadásában tizenhárom tanulmány jelent meg a megye postatörténetéről, amelyeknek híre országosan is nagy érdeklődést váltott ki. Bélyeggyűjtőink számos elismerés kaptak az országos szövetségtől, köztük a Térfi és Kossá Irodalmi Vándordíját, Ger- vai-díjat. Tekintetbe véve, hogy az egykori gyűjtők kis csoportja által elindított mozgalom a város társadalmi és kulturális életében is jelentős szerepet tölt be, nem lehet kétséges, hogy a jövőben is méltó helyet foglalhatunk el. A kör sikeres munkája is biztosíték arra, hogy a fiatal nemzedék tovább gazdagítja a bélyeggyűjtők táborát. Nagy örömünkre, a közelmúltban megrendezett jubileumi ünnepségünkön két alapító tagot is üdvözölhettük, akik emlékeiket is felelevenítették a kezdetekről. NAGY JÓZSEF ELNÖK Emléktábla az írónak Móra Ferenc szolnoki kötődésének jelzéseként a városvédők és városszépítők egyesülete a közelmúltban emléktáblát helyezett el Nemzetbiztonsági Hivatal épülete Eötvös tér felé néző falára. Az író a ma hivatalként működő házban gyakran megfordult, hiszen édesanyja és testvére itt lakott. Az emléktábla eszmei kezdeményezője Kása Károly volt, készítője Girat Vilmos, támogatója Pintér László - az egyesület tagja -, akiknek e helyen is köszönetét mondunk. Nemkülönben a Nemzetbiztonsági Hivatalnak, amely azáltal segítette szándékunk megvalósítását, hogy az tábla elhelyezéséhez hozzájárult. VASS GYÖRGY EGYESÜLETI ELNÖK Verseny házaknak, utcáknak Versenyt hirdetett a városvédők és városszépítők egyesülete és a városrész önkormányzati képviselője a szolnoki I. sz. választó- körzetben, mégpedig a Tiszta udvar, rendes ház és a Tiszta utca megtisztelő díjak elnyerésére. A versenyben több feltételnek kellett megfelelni, többek között a ház előtt egész évben legyen rendezett, tiszta a közterület, amit fásítással, sövény és dísznövények telepítésével lehet szépíteni; gondozott legyen a kerítés, az ingatlan előkertje, legyen tiszta az udvar, ápolt a ház. A Tiszta utca címre utca vagy utcaszakasz pályázhatott. Ennek feltételei hasonlók voltak az előbbihez, egy- egy utcaszakaszon az egyöntetűen nyírt fű, az árkok és vízátveze- tök állapota befolyásolja az értékelést. Díjazás három kategóriában lesz, szeptember 10-éig értékeli a zsűri a látottakat, amelyet ünnepélyes díjátadás követ majd.-DKVASLAKODALOM. Hatvanötödik házassági évfordulóját ünnepelte a Tiszafüreden élő id. Toldi István és felesége, Czinege Ilona. A nem mindennapi évforduló alkalmából gyermekeik és unokáik sok szere- tettel köszöntötték a jubiláló házaspárt. ___________(amatőr fotói A levelekből válogatunk. A kiválasztott írások - a levélíró előzetes hozzájárulása nélkül, mondanivalójának tiszteletben tartásával — szerkesztett, rövidített formában jelennek meg. Az itt olvasható vélemények nem feltétlenül azonosak a szerkesztőség álláspontjával. Névtelen vagy címhiányos írások közlését mellőzzük. Szerkesztőségünk fenntartja a jogot, hogy a meg nem rendelt cikkeket is olvasói levélként kezelje. Az oldalt szerkeszti: Kácsor Katalin (e mail: kacsork@ujneplap.hu) Segítség ment a Tisza partjáról a Dunához „Aki tud, segítsen!” — érkezett a kérés a dunai árvíz okozta kritikus helyzetben barátainkhoz, a Készenléti Mentőkutyás Egység Szolnoki Egyesületéhez a gemenci erdő vadállatainak mentésére. Csapatuk azonnal összeállt, majd továbbították hozzánk is a felhívást. Mi is összepakoltuk — és két nappal Szent István királyunk ünnepe előtt, augusztus 18-án, hajnali 3-kor, együtt útnak indultunk. A reggeli eligazításra már ott voltunk. Megkaptuk a feladatot, csónakba szálltunk, hogy bejussunk a gemenci erdőbe. Délutánig egy rókát és egy őzgidát sikerült megmentenünk, a többieknek — ötvenhatvan embernek — összesen 3 vadállatot - miközben, ki tudja, hány állatot akadályoztunk a menekülésben. Ezért rövid egyeztetés után úgy határoztunk, oda megyünk, ahol a legveszélyesebb a helyzet. Felhívtuk Báta község polgármesterét, aki segítségünket örömmel fogadta. Amint megérkeztünk, kapcsolatba léptünk a védelmi vezetővel s megkezdtük a munkát. Feladatunk az volt, hogy a település lakóival együtt, homokzsákokkal zárjuk el a víz útját. Mivel a községen kívül, a gát alatt egy áteresztő cső húzódott (szabad folyást adva a víznek), azt kellett elzárnunk. Búvármunkával sikerült annyira leszűkítettük a nyílást, hogy a későbbiekben a víz nem veszélyeztetett semmit. 21-én éjjelre a vízszint hirtelen megemelkedett, a község határában több helyen is átbukott. Egy maroknyi helybélivel heten maradtunk a Dunával szemben. Ké- szenlétis kollégáink egy ólból 12 malacot és két disznót mentettek ki, mert ott már állt a víz. Miután felmértük a helyzetet, világossá vált, hogy egyelőre két ház - de később több is - nagy veszélybe kerülhet. A derékig érő vízben megpróbáltuk megemelni a homokzsákok szintjét, de ez lehetetlennek bizonyult. Közben felvettük a kapcsolatot a katasztrófavédelem szakembereivel, akik megérkezésükig ránk bízták a védekezés irányítását, illetve az esetleges kitelepítést. Az egyik, még lakott házból, kiköltöztettük a bent lévőket, a ház közvetlen közelében homokzsákokból új gátat építettünk. Eközben egyre több helyen ázott át a töltés, így egy perc megállás sem lehetett. Pár órával később az emelkedő vízszint már a község fentebbi részét is veszélyeztette. A katasztrófavédelem emberei ennek a résznek a védelmét ránk, míg a gát községen kívüli szakaszát a készenléti csoportra bízták. A mi feladatunk az volt, hogy a félig átázott földgátból védvonalat alakítsunk ki, ezért a víz felől búvártechnikával lefóliáztunk, majd a fóliát homokzsákokkal leszorítottuk, ezt követően pedig 5-6 helybéli és egy homlokrakodó gép segítségével megemeltük, illetve döngö- léssel megerősítettük a gátat. Ez olyan jól sikerült, hogy további erősítések után végleg meg fog maradni. Ez idő alatt a ké- szenlétis kollégák egy út magasításán fáradoztak, illetve az ellátásban vállaltak feladatokat. A gát megerősítésével a helyzet végre normalizálódott. Este 9 óra tájban, mintegy 37 órás megfeszített munka után, indulhattunk haza. Az ott töltött három nehéz napban nagyszerű emberekkel találkoztunk. A helyi lakosok mellett a katasztrófavédelem, a vízügy és a tűzoltóság szakemberei hatalmas munkát végeztek egy olyan település védelmében, amelyről sokan azelőtt azt sem tudták, hogy létezik. Szerencsére ismét győzött az összefogás a természet szeszélye felett! TÚRI LÁSZLÓ, SZOLNOK Helyére kerül a fólia, majd a homokzsákok ÉLETJEL MENTŐKUTYÁS KUTATÓEGYSÉG
