Új Néplap, 2002. július (13. évfolyam, 151-177. szám)
2002-07-04 / 154. szám
4. OLDAL SZERKESZTŐS É G A Kifogyhatatlan a jóság A június 8-án megjelent Ennivalóra már nem jut című írásunk egy fiatal házaspár nehéz élethelyzetét villantotta fel. A rokkantnyugdíjas, gyengén látó férj és a munkanélküli fiatalasszony négyéves kislányával ötvenezer forintból él, bérelt lakásuk után 34 ezer a havi kiadás, s mert ezt tisztességgel fizetik is, 16 ezer marad a megélhetésre, a gyermek- nevelésre, a gyógyszerekre. Nem volt kétséges, hogy a család helyzete megérinti olvasóinkat, hiszen máskor is tapasztaltuk, az emberi természet kifogyhatatlan kincse a jóság. Sokan felvették a telefont, hogy érdeklődjenek, miként lehet kapcsolatot teremteni a házaspárral, hogy segíthessenek azzal, amivel tudnak. Néhányan személyesen is felkeresték őket. Náluk járt egy vállalkozó, aki nemcsak anyagilag könnyített a helyzetükön, hanem munkahely ígéretével is biztatta őket. De nem lehetnek elég hálásak annak a hölgynek a nagylelkűségéért sem, akitől ruhaneműt kaptak, s aki mindhármukra gondolt a csomag összeállításánál. Egy másik kedves vendég nem csupán ruhaneműt, pénzt, hanem különféle élelmiszert is vitt nekik. Nagy örömükre hamarosan egy gyerekágy is érkezik a lakásba, ezt egy nagymama hozza a leányával. De nem feledkezhetnek meg a szolnoki Vöröskeresztről sem, amely élelmiszerrel és tisztítószerekkel segített. A fiatalok reménnyel, bizakodással néznek a jövőbe, hisznek abban, hogy nem apad el a segítség, a jólelkű emberekre számíthatnak. Köszönik mindenkinek, amit eddig kaptak, köszönik, amit ismeretlenek értük tettek. Kezdőrúgás Buzánszkytól A Jászság és a Kunság polgár- mesterei labdarúgó-találkozójának sorában — amely éppen a tizedik volt az idén — Besenyszög- nek jutott a megtisztelő rendezési jog. Nagy készülődés előzte meg a találkozót, hiszen méltóképpen szerettük volna betölteni a házigazda szerepét. A kezdőrúgást Buzánszky Jenő, az Aranycsapat tagja végezte el. A nagy hőség ellenére a csapatok derekasan helyt álltak, és gólokban sem volt hiány, 7-7 arányú döntetlen született. A nap a találkozó díjainak átadásával és vacsorával zárult. Az általános iskola gyermekkara és a felnőtt női kar műsorral kedveskedett a vendégeknek. Másnap falunappal folytatódott az események sora, fúvósok kísérte felvonulással és színvonalas programok sokaságával. A szervezők minden korosztályra gondoltak. Volt itt bohócműsor, nótázás, felléptek az óvodások, az iskolások, láttunk karatebemutatót, ámultunk a brake-tán- cosokon és hallgattunk jobbnál jobb zenekarokat. Köszönet a község vezetőségének ezért a nagyon kellemes napért, de elsősorban polgármesterünknek, Balogh Zoltánnak. Magam is fontosnak tartom az ilyen ünnepeket, ahol magunkat, községünket megmutathatjuk, ahová vendégeket hívhatunk, akikkel együtt szórakozhatunk. PÉNTEK ERNŐ, BESENYSZÖG BÚCSÚ. A szolnoki Széchenyi Körúti Általános iskola 4.b osztálya úgy határozott, partit rendez, hogy így vegyen búcsút az alsós esztendőktől és kedves tanítónőiktől. A helyszínt egy szajoli családi nyaraló adta a programhoz, ahol a gyerekek zavartalanul játszhattak, focizhattak, csónakázhattak, s miközben főtt a bográcsban a marha- és csirkepörkölt, a felnőttek jókat beszélgettek. Ebéd után a gyerekzsivaj pár percre lecsendesedett, jelezvén, hogy most jött el az az ünnepélyes pillanat, amikor átadják virágaikat és ajándékaikat a gyerekek szeretett pedagógusaiknak. ______________________[AMATŐR POTŐI PO STÁJÁBÓ 2002. Július 4., csütörtök Hl Ilyen még „odaát” sem történt Hetvenegy éves vagyok, alig másfél éve határoztam el magam, hogy áttelepülök az anyaországba, hogy csak magyar szót halljak, és jól érezzem magam hátralévő éveimben az itteni magyarok között. Minthogy gyermekkoromban magyar állampolgár voltam, a letelepedési engedélynek nem volt akadálya. A nyugdíjamat is képesítésemnek és munkaéveimnek megfelelően megkaptam (nem csak a negyedét, mint odaát), tehát meg voltam elégedve, és szerény anyagi helyzetemhez mérten házat vásároltam a Tisza partján - Kőtelken. Az új környezetben próbáltam alkalmazkodni, igyekeztem magamat hasznossá tenni és a lakossággal összebarátkozni. Ez nem ment valami könnyen, de a „türelem rózsát terem”, mondtam, és tettem a magam dolgát. Egy reggel - úgy jó két hónapja - azt vettem észre, valaki a házamban járt. És amikor ellenőriztem anyagi tartalékaimat, szomorúan láttam, hogy bestiálisán kifosztottak. Határtalan szégyenérzet vett rajtam erőt, már csak azért is, mert hetvenegy év eltelt a fejem fölött, de a házamat még a „tolvajok országában” is tiszteletben tartották, oda nem hatolt be senki. Természetesen a rendőrség segítségét kértem, de immár két hónap után szomorúan vettem tudomásul, hogy az elkövető „ismeretlen”. Az én betörő-rablóm vígan költi az én összekuporgatott pénzemet. Én meg - szegény öreg fejem — a következő behatolást megelőzendő zárakat javítok, kulcsokat reszelek, módszeresen készülők egy újabb éjszakára... Amúgy aztán - nagy sokára - megtudtam, hogy a faluban bizony sok betörés történt már. A rablók ma is vígan sétálnak a maguk piszkos útjain, nem riasztják őket „szerkentyűk” sem kutyák, de még a rend őrei sem. Szégyellek „hazamenni” Erdélybe, mert barátaimnak — orvosoknak, íróknak és egyszerű embereknek — nem hazudhatom, hogy jól érzem magam, amikor egyáltalán nem érzem jól magam. Kénytelen leszek „csendesebb” helyre költözni, titokban tartva, ki vagyok, vagy szégyenszemre „visszasompolyogni” oda, hol világra jöttem. DR. IFFIU JÓZSEF NY. SZÁJSEBÉSZ FŐORVOS A végtelen sínek bűvöletében Sokba kerül a jogsi Nagy elhatározásra jutott a rákóczifalvi óvoda Kamilla, Tulipán és Ibolya csoportja: hogy közlekedési ismereteik gazdagodjanak, Szolnokra buszoztak — egyenesen a vasútállomásig. A lap június 25-ei számában megjelent Egyre drágább a jogosítvány című írásukhoz van egy megjegyzésem. Jóllehet az említett tarifa egy országos átlag, és a tanfolyam igen tetemes költségét a vizsgákkal összefüggő kiadások teszik ki, mégis figyelemreméltó, mert összevethetjük az itthoni számokkal. Törökszentmik- lóson például az autósiskolák megegyezés alapján 2000 forint óradíjat számolnak júniustól. Úgy vélem, az autósiskolák kihasználják egyrészt a nyári döm- pinget - hiszen a szünetet sok nagykamasz a jogosítvány megszerzésére áldozza -, másrészt azt a tényt, hogy a szülők gyermekeikért mindent vállalnak. A jogosítvány megszerzése ugyanis manapság csak a fiatalok „pasz- sziója”, a keresetekhez és megélhetéshez viszonyítva olyan horribilis összeg egy tanfolyam, amire felnőtt ember már nem is gondolA közel tíz kilométeres út bővel- kedet élményekben, volt, ki újra felfedezte az ismerős tájat, volt, ki így látta a sínek találkozását Cslmbók Tímea a repülőteret kémlelte, volt, ki a körforgalmat találta izgalmasnak, a hömpölygő kocsiáradat azonban mindannyiukra egyformán hatott. A vasútállomásra érkezvén rögtön kiderült az is, hogy a kicsik többsége még nem járt itt, sőt nem is ült vonaton. Az utascsamok sok látnivalót kínált. Érdekesnek találtuk a forgatható menetrendet, no és az elektromos kijelzőt is. „Tanulmányoztuk” a menetjegyváltást, megfigyeltük, melyik ablakhoz kell menni, ha tudakozódni szeretnénk a vonatindulásról. Megnéztük a régi 424-es gőzmozdonyt, majd „különvonat”-ra szálltunk (kaptunk az alkalomra egy két vagonból álló szerelvényt). A sípjelre elinduló szerelvény csattogását harsogó örömkiáltások kísérték. A levelekből válogatunk. A kiválasztott írások — a levélíró előzetes hozzájárulása nélkül, mondanivalójának tiszteletben tartásával — szerkesztett, rövidített formában jelennek meg. Az itt olvasható vélemények nem feltétlenül azonosak a szerkesztőség álláspontjával. Névtelen vagy címhiányos írások közlését mellőzzük. Szerkesztőségünk fenntartja a jogot, hogy a meg nem rendelt cikkeket is olvasói levélként kezelje. Az oldalt szerkeszti: Kácsor Katalin (e-mail: kacsork@ujneplap.hu) A vetélkedő egy feszült pillanata Nehéz percek a búcsúzáskor Az Arany János Tehetséggondozó Program Varga Katalin Gimnáziumban tanuló 9. a osztályosai közös hét végi programra hívták Mezőberényben tanuló társaikat. Az ismerkedésnek egy játékos formát választva zenés vetélkedőt, humorparüt rendeztek, ahol az is kiderült, jókedvért nem kell a szomszédba menni. A vendégek Szolnok látnivalóival és közintézményeivel is megismerkedtek, többek között a városházát, a bíróság épületét és a szolnoki „aranyosak” iskoláját, a Varga Katalin Gimnáziumot is megnézték. A középiskolás diákok Mezőtúrra is ellátogattak. Felkeresték a híres Badár Balázs Fazekasmúzeumot és a Szegedi Kis István Református Gimnázium könyvtárát. A vidám és tartalmas hétvégébe még egy strandolás is belefért. A gyerekek nem csupán közös élményekkel, de új barátságokkal is gazdagabbak lettek, amit igazol az is, hogy tőlük szokatlan módon, igencsak szomorkás hangulatban vettek búcsút egymástól. CZIFRA TIBOR Ilyennek látta a vasútállomást Jakab Krisztina Az irányítótoronyból munka sen fogadott bennünket és oly értközben láthattuk az irányítókat, a hetően magyarázott a gyerekek- menetrendközlőt és azt a renge- nek, hogy a benyomásokból „al- teg sínpárt, amelyen a vonatok kotások” is születtek. Közülük haladnak. kettőt kiválasztottunk, viszonzáA különleges élményt Drávucz sül a szíves vendéglátásért. Sándor állomásfőnök-helyettes- baloghné gajdos Julianna óvónő nek köszönhetjük, aki oly kedve- ___________________rákőczifalv* Po llenmentes levegőt Ma, a fejlettnek nevezett világban, harcolnak az allergiás megbetegedések ellen. A betegségcsoport kialakulásában fontos szerep jut a különböző növényeknek, különösen bizonyos fűfajták virágaiból a levegőbe jutó polleneknek. Az allergizáló hatás azt jelenti, hogy egészséges embereket bete- gíthet meg egész életükre a magas pollenkoncentráció. Adott esetben az allergia mint betegség életveszélyes tüneteket, fulladá- sos panaszokat okozhat. Manapság nálunk az egyik leggyorsabban szaporodó népbetegség, ami hathatós intézkedéseket kívánna. Bizonyítható, hogy Ausztriában, ahol valóban komolyan veszik a gyomfüvek irtását, az allergiások száma szinte nullára csökkent. A gyomfüvek kiirtásának fontosságát a magyar állam is felismerte, ezért elmulasztását törvényben szankcionálja. Eredményessége azonban sok helyütt vitatható. Sajnos, Szolnok is azon települések közé tartozik, ahol a törvény tekintélye nem érvényesül maradéktalanul. Példa erre Szandaszőlősön a Szinyei Merse Pál és a Paál László utca közötti terület állapota, amelyen a jó gazdától elvárható gondozásnak nyoma sincs, több ezer négyzet- méteren csak gaz és fű terem. Ez az állapot a lakóházak közvetlen közelében komoly betegség előidézője lehet. Az itt élők aggódva szemlélik a terepet, és okkal vetík fel kérdést: a törvény betűi egyformán vonat- koznak-e mindenkire, hiszen a tiszta levegő természetes és alapvető igénye (lenne) az embernek... ■ i á '5
