Új Néplap, 2002. július (13. évfolyam, 151-177. szám)

2002-07-20 / 168. szám

4. OLDAL ~ _________________________MEGYEI T U K 0 R A vörös kakas Nagyivánt fenyegette Nem akármilyen napokat vészelt át a héten az apró, Hortobágy széli település, Nagyiván. Miközben élte megszokott, dolgos mindennapjait, kedden délután vala­mi történt. A hajdani bombatér felőli részen, kelet, délkelet irányában hatalmas füst kerekedett. A mohó lángok egyre magasabbak, kiszámíthatatlanabbak lettek, hihetetlen sebességgel haladtak hol erre, hol arra. Attól függően, a szél milyen irányba kergette, hajtotta őket. A csontszárazra égett határ, a temérdek nád, a szá­raz növényzet szinte vonzotta, szívta magába a tüzet. Vajon hogyan élték meg eze­ket a napokat az ott lakók? Érdekes, a négylábú fűnyírókat többen em­legették, akik rendbe tennék a pusztát, lele­gelnék a fű zömét, szóval, gondozottabb len­ne a környék, vidék. Egy mama mást is hoz­záfűzött. — írja bele, hogy három napig imádkoz­tam. Ez hatott, nem estünk a lángok martalé­kává. __________A HELYSZÍNEN JÁRTUNK A Kismező utca végéről látni lehetett a köze­ledő, tomboló lángtengert. Kurucz Józsefék háza közvetlenül a pusztára néz.- Kedden délután negyed három, fél három között arra figyeltem fel, hogy előttünk az er­dőnél óriási füst gomolyog. A kavargó szél hol Karcag felé, hol erre űzte a tüzet. Mintha hó Bodnár Géza és a felesége az első éjjel nem aludt FOTÓKi BAKOS JUDIT esett volna, hullott a házra, a házakra a hamu. Megijedtünk. Azután tűzoltók, traktorok ro­bogtak, gyanítottuk, itt már nagyobb a baj, hi­szen éjjel is kinn voltak az emberek. Bodnár Géza mást mesél.- Kedden délután négy körül összeszaladt az utcában a nép. Hamueső hullott, mint a hó, amikor esik. Tűzoltók jöttek, még egy he­likopter is körözött. Nincs eső, ideális ez a te­rület egy tomboló tűzfészeknek, rá­adásul a száraz fű is hatalmas, ka- szálatlan, legeletlen. Éjfélig néztük, nem tudták eloltani. Szerdán is fel­lobbant, ömlött a füst, sőt még csü­törtök reggel is égett, de a zápor is segített. Furcsa vidék ez, keményre szikkadt, de olyan zsombékok is akadnak, amelyek alja nedves, mo­csaras. Ott aztán elakad minden gép, talán csak a tank mehetne keresztül rajta. A felesége, Veronika hozzáfűzi:- Nagyon ijesztő volt, amikor pernyeeső hullott, és egyre közelebb rohantak a lángok. Egész éjjel virrasztottunk, nem mertünk lefe­küdni. Ráadásul borzasztó a szárazság, eső csak mutatóban volt. Czinege Gabi ifjú ember, ötödikes diák.- Én még ilyen füstöt sose láttam. Hullott az égből a pernye, ezért aztán sokan locsolták a portájukon a boglyákat, kazlak tetejét, ne­hogy lángra kapjanak. Szerencsére mire a ha­mufelhő ideért, kihunyt belőle a tűz. Czinege Flórián közel a nyolcvanhoz, kriti­kusan fogalmazott.- Nézze, uram, ilyen a régi rendszerben nem lehetett volna. Amikor gyerek voltam, öt­tízezer marha, birka koptatta a legelőt. írja lé nyugodtan, ez nem nemzeti park, a nemzet csúfsága. Akkora a nád, a fű, mint akinek se istene, se gazdája, így majdnem elvezette ez a gondozatlan vidék a tüzet ide a házunkhoz. Szántani se bírták. Hallottam, tört, pattogott az eke, ezért csak tárcsázták a földet.- Akkor mi a megoldás, Flóri bácsi?- A fűnyírás, a terület gondozása. De nem kaszával, géppel, hanem négylábú fűnyírók­kal. Legalábbis itt, a falu körül, hogy ne for­duljon ismét elő ilyesmi. Beljebb aztán lehet­nének védett területek is, de egy települést úgy is lehet védeni, hogy az azt övező mezőt legeltetem és nem csinálok belőle Pató Pál- kertjét. Beleírom, hogyne írnám, de azért a lángok megfékezésében a fohá­szon kívül azért történt más is. Ti- zenöt-tizenkét tűzoltókocsi érkezett a megyéből, meg a megyén kívülről. Azután helikopter jött, ott voltak a község vezetői, a település lakói is készen álltak a segítségre. Ami nem mellékes, rohantak gépeikkel a helyi vállalkozók is. Lajtos István közelről, sőt felülről is látta a tüzet. Mint a kft. igazga­tója, gépeket is vezényelt a területre. — Ismerni kellett a terepet, mert ez csak lát­szólag száraz, miközben olyan vizes, mocsa­ras részek akadnak benne, ahol elakad a tűz­oltókocsi. Kedden este volt egy olyan időszak, amelyik így utólag igen kritikusnak minősít­hető. Megfordult a szél, befelé fújta a lángo­kat, a fű hihetetlen gyorsan vezette a tüzet. A legközelebbi pont 250 méterre lehetett. Jel­lemző, egy 80-100 hektáros terület 6-7 perc alatt leégett. — Hány traktor érkezett? — Tizenkettő, tárcsákkal, ekékkel. Szánta­ni nem bírtunk, csak tárcsázni. Hoffmann Im­re tűzoltóparancsnokkal megnéztük felülről is a tűzgócokat, így felfedeztünk egy újabbat., majd átcsoportosítottuk a járműveket. Mint­egy tíz méter szélesen feltárcsáztuk a legelőt. Még pénteken §fem aludt el mindenhol. Sze­rencsére a várakozó 80-100 lapátos, ásós em­berre nem volt szükség.-Megúszták...- Nem volt pánik, példásnak minősíthető a szakemberek, a helyi vállalkozók, a tűzol­tók, a katasztrófavédelmiek, helyi vezetők összefogása.- Hogyan tovább?- Én is arra hajlok, ide négylábú fűkaszák kellenek, és erre történtek is már lépések. El­végre az ehhez hasonló szárazság bármikor ismétlődhet. És a tűzhöz egyetlen villámcsa­pás bőven sók... ____ D. SZABÓ MIKLÓS 20 02. JÚLIUS 20., SZOMBAT i '0 SS Kielégített távozók í ^ ^ Az ember csak kapkodja a fejét, hogy ez az or- W-. /*& f szág mennyire szegény, ugyanakkor dúsgaz- T*» dag. Természetesen egyszerre. Szegény, ha az átlagkeresetekről, átlagnyugdíjról, kórházak- | : ról, iskolákról, közutakról van szó, hiszen las- VHMi san gyógyszerekre, szemléltető eszközökre, tisztességes kátyúzásra sem futja. Mérhetetlenül gazdag azonban, ha valamelyik állami vezető önként, dalolva, netalántán kényszerből távozik, hiszen milliós, sok tízmilliós végkielégítéssel vág a bizonytalan(?) jövőnek. Én már azon is csodálkoztam, amikor Bokros Lajos pénzügyminisz­ter 16 millió forintot kapott azért, mert egyetlen tollvonással kis­gyerekes családok ezreinek családi pótlékát vonta meg azoktól, akiknek sokkal nagyobb szüksé­gük lett volna ar­ra a pár ezerre, mint neki a tizen­hatmillióra... Újabban az sem lep meg, hogy a királyi televízió nem is olyan régen kinevezett, első számú főnöke közel harmincmilliót ka­szált eddigi pár hónapos megfeszített munkájáért. Meg kapott ott még mindenki, aki abba a körbe tartozott. De sorolhatnám a zsebszerződések elleni kíméletlen harcot is, amely kétmilliárd fo­rintba került. Személyi juttatásokra is kiosztottak vagy négyszáz- milliót és végül egyetlen efféle, törvénytelen szerződést fedezett fel a vizsgálat. Pontosabban fogalmazva ennyi került az illetéke­sek elé. Nem rossz arány, igaz, nem is jó. Az embernek az az érzése, ha az egyik kormányt egy másik váltja fel, bizonyos területeken bizonyos címek, rangok után hul­lik a pénz, mint a manna. Az is vüágos, ezeket a milliókat végül is én fizetem, meg Ön, a rafináltabbnál rafináltabb adók, elvoná­sok formájában. Hogy a távozók munkája valójában mennyit ért, az már mellékes. Nem is szólnék ez ellen egy kukkot sem, ha mindez a gyakor­lat az egy életen át tisztességesen, eredményesen dolgozó embe­reknél is így lenne. Annál a professzornál, tanárnál, tanítónál, óvónőnél, egészségügyi dolgozónál, mérnöknél, csodálatos kezű szakmunkásnál, aki oly módon gürcölte végig évtizedeit, életét, hogy tisztelte a környezete, szerette mindenki és valamit letett ar­ra a képzeletbeli asztalra. És nem egy választási cikluson át „csil­logott”, hanem egy életen át bizonyított. De ezek az emberek már annak is örülnének, ha mondjuk egy havi plusz bérben részesül­nének. Természetesen ez sem lenne teljes, mert ha a mostani adótörvények értelmében mindent levonnának belőle, jutna is, maradna is. Hiszen egyre inkább azt tapasztalom, mi végtelenül körülszabályozott ország vagyunk. A kis összegek, kifizetések esetében szinte mindig. A tízmilliókat meg megmagyarázzuk. Legalábbis próbáljuk... Szex a vonal túlsó végén százalékot kapok, így havonta tisztán azért összejön vagy há­romszázezer. Lilla még jobban kaszál, neki hatalmas ügyfélköre van. a sokadik telefonnál már feloldó- kaptam egy pofont. Csendben dott, mesélni kezdett magáról. Na odamentem a magnóhoz, betet- itt ismertem rá a pótapámra. Szé- tem a kazettát és jó hangosan le- pen elmondta, miként csalja meg játszottam. „Drága” apám fél órán a szerinte frigid anyámat a leg- belül az ajtón kívül landolt. A száj kiszárad, a homlok gyöngyözik. Pedig a vonal túlsó végén csak színlelnek... Beszélgetés Egyesek szerint a szextele- fonszámokat hívogatók aberráltak, csak különleges vágyaikat akarják az emelt díjas vonalakon kiélni. Akik pedig a kagyló túloldalán ül­nek, egyenesen kurvák a közvélemény szemében. Per­sze erről az érintetteknek, a hívott félnek egészen más a véleménye. Az ember nem tud mit csinálni, bármennyire is erőlteti magát, mégis előítéletekkel a tarsolyában érkezik a megbeszélt találkozóra. Érzi ezt Zsuzsa és Lilla is, a két szolnoki lány, akik már két éve, hogy egy szextelefonokat üzemel­tető cégnél dolgoznak a főváros­ban. — Normális emberek vagyunk átlagos szexuális élettel, csak ép­pen mi nem adjuk az arcunkat a munkához — magyarázta Zsuzsa. - Olyannak képzeld az egészet, mintha kommandós lennék, aki maszkot hord a fején akció köz­ben.- Miért lett ez a foglalkozáso­tok? — Foglalkozás?! - a csende­sebb, kimértebb Lilla ízlelgette a szavakat. — Én inkább munkának nevez­ném. Csak a pénzkereset érdekel, a foglalkozásom közgazdász lesz, már ha sikerül elvégeznem az egyetemet.- Tehát nem is főállásban csi­nálod?- Ez a „csinálod” nekem mar­ha rosszul esik! - csattant fel Zsuzsa. - Tisztázzunk valamit! Adott egy kielégítetlen, rossz há­zasságban élő pasi, vagy egy olyan férfi, aki az életben nem ta­lál magának párt. Van egy telefon­szám, felhív és elbeszélgetünk. Nekem el kell játszanom, hogy mennyire szeretem őt, milyen szí­vesen lefeküdnék vele, aztán pár perc után letesszük a telefont. Ennyi, semmi több. Tulajdonkép­pen tehetségtelen színésznők va­gyunk, de semmiképpen sem kurvák!- Nem is erre gondoltam. Az érdekelne, hogyan egyeztethető össze egy átlagos egyetemista éle­tével ez az egyáltalán nem átlagos munka.- Jól. Én is egyetemre járok, két év múlva végzek a jogon. Este beülünk egy szobába, néha csö­rög a telefon, fölvesszük, majd le­rakjuk. A szünetekben pedig ta­nulunk.- Itt is van visszajáró telefoná­ló?- Hogyne lenne. Egyik-másik­kal már csak beszélgetünk általá­nos dolgokról, mi vagyunk a lelki szennyesládák, s nagy ritkán kép­zeletben lefekszenek velünk, mint mondjuk egy többéves há­zasságban. De a Lillának van egy kellemetlenebb élménye is erről - fordult Zsuzsa a barátnője felé.- Mondtam, hogy ezt ne hozd szóba! - torkollta le a másik.- Csak nem egy aberrált fazon?- Nem, azaz az én szempon­tomból igen - adta meg magát a fekete hajú lány. — Apámat nem láttam sohasem, anyám kicsi ko­romban újra férjhez ment, ezért én apámnak tekintettem a mosto­hámat. Egyszer fölhívott valaki, akinek nagyon ismerős volt a hangja, de nem tudtam honnan. Ő persze nem tudhatta ki vagyok, mert anyámék semmit sem tud­tak akkor még az egészről. Szóval jobb barátnőivel, mennyire sze­retne lefeküdni a mostohalányá­val, azaz velem, s hogy ezt meg is teszi hamarosan!- Leállítottad? — Rögtön nem, előbb föl akar­tam venni az egyik beszélgeté­sünket. Szokatlan módon már másnap hívott, elmeséltettem- részletesen vele, miket tervez a nevelt lányával, aztán hazamen­tem és kitálaltam. Elsőre persze nem hittek nekem, sőt, anyámtól- Amolyan igazi őrülttel nem találkoztatok?- Ahogyan visszagondolok, a két év alatt én nem, a Zsuzsa meg kettővel.- Mennyire éri meg ez a telefo­nos meló?- Nagyon! Bár az utóbbi idő­szakban túl sok a cég, kevesebb a bevétel, de nem panaszkodom - számolgatott Zsuzsa. - Van havonta egy fix pénzem, a hoz­zám érkező hívások után pedig- Ennyire jó a szöveged?- Igen, pedig be kell vallanom, a szex nem tartozik a sikertörté­neteim közé a pasijaim miatt. En­gem inkább azért keresnek, mert szeretnek beszélgetni velem. Job­KÉPÜNK ILLUSZTRÁCIÓ MJ bára az elhanyagolt férjek, gátlá­sos ifjak öntik ki a szívüket ne­kem.- Akkor ez már nem is szexte­lefon.- Na azért az sem marad el, mert kirúgnának. Röhejes, de sokat tanultam a telefonos part­nereimtől, így talán majd telje­sebb lesz az életem, ha találok valakit.- Mindketten pártában vagy­tok?- Zsuzsának van egy vőlegé­nye, nekem nincs senkim, de ud­varló az akad.- Tudják, mivel foglalkoztok?- A vőlegényem igen, bár sze­retné, ha abbahagynám, de a pénzről egyelőre nem mondha­tunk le. Lilla udvarlója még nem sejt semmit, majd csak később.- Azért már kérdezgettem a véleményét a szextelefonról - vá­gott közbe Lilla. — Szerinte az is egy munka csupán, úgyhogy ta­lán nem lesz olyan pipa, mikor bevallom neki.- Mi az igazán nehéz ebben a munkakörben?- Kétfajta lány csinálja. Az egyik szereti is a szexet, a többsé­get viszont a pénz érdekli. Ne­künk, a többséghez tartozóknak a színlelést, a nyögéseket és sóhaj- tozásokat volt nehéz megcsinálni, ma már az is rutin. Mivel zömmel éjszaka dolgozunk, így a fáradt­ság a borzasztó.- Zsuzsa könnyedebben ve­szi, mint én - szólt közbe ismét Lilla. - Nekem ma is nehéz min­den nap, mert engem úgy nevelt az anyám, hogy szinte képtelen vagyok hazudni. Emlékszem, egyszer csak próbaként felhívott anyu, hogy megnyugodjon, tényleg nem egy szexőrültet ho­zott a világra. Éppen nagyon fá­radt voltam, egy baromi nehéz vizsgára készültem, így meg sem ismertem. Próbált cukkolni, ját­szotta a nimfomániást, de elég gyorsan leszereltem, magyaráz­tam neki, hogy a szex csak sze­relem mellett jó, meg egyéb álta­lános marhaságokat. Mikor hét­végén hazamentem, átölelt, megpuszilt és azt mondta, nyu­godt, mert tudja, ugyanaz ma­radtam, mint voltam. A két lány ezután fölállt, elkö­szönt, Zsuzsa még visszafordult, s hamiskás mosoly kíséretében megkérdezte: - Megadjam a szá­mom? PÓKÁSZ E. I í Bizonyos címek, rangok ntán hullik a pénz, mint a manna

Next

/
Thumbnails
Contents