Új Néplap, 2002. július (13. évfolyam, 151-177. szám)
2002-07-18 / 166. szám
6. OLDAL TÜKÖR 2002. Július 18., csütörtök C S A L A D Az idősebb gyerekek közül mind több tudja, hogy inkább egy pohár tejet igyon, mint cukros üdítőt, és többet ér a gyümölcs, mint az - általában minimális táperejű - édesség. Akkor tudhatják persze ezt, ha erre neveljük őket. A nevelést már az óvodában kezdjük el. Szükség van olyan programok elterjesztésére, amelyekben a gyerekek pozitív viszonyba kerülnek saját testükkel, feltérképezik azt, megtanulják a különféle szervek funkcióit, működését. Egyszerű gyakorlatok során megismerik az egészséges ételféleségeket, jótékony hatásukat a szervezetre, el is készíthetik maguknak, és közben eljutnak odáig, hogy hiszik és tudják, hogy ezeknek a táplálékoknak a fogyasztása nem lemondás, hanem jó dolog. Az esetlegesen rossz táplálkozási szokások megváltozása azonban nem megy egyik napról a másikra. Az egyes családokban nemzedékeken keresztül alakultak ki, így csak újabb generációk felvilágosító munkájával alakíthatók át. Nem szabad türelmetlennek lennünk, és minden kínálkozó segítséget igénybe kell venni. A táplálkozási szakemberek javaslatai a családokkal szoros kapcsolatban álló védőnői hálózaton keresztül ismerhetők meg. Ami talán meglepően hangzik: már a magzatot is szoktassuk a he- -----------mm lyes táplálkozásra! A felvilágosítás, a gyakorlati alkalmazás már a terhesség idején elkezdődhet. A kismamák táplálkozása nemcsak a születendő gyermek egészségét befolyásolja, hanem a későbbiekben a fiatal mamák, szülők lesznek azok, akik a legtöbbet tehetik - a védőnőkkel karöltve - a felnövekvő nemzedék egészséges étkezési szokásainak, életmódjának kialakításáért. ■ Mi re lesz szüksége a babának? Különösen az első szüléskor vetődhet fel a kérdés, hogy mi mindenre lehet szüksége a babának és a mamának a szülés után. Az alábbiakban megpróbáljuk rendszerezni a beszerzendő kellékeket. Nézzük elsőként a babaruhákat, vagyis azt, hogy miből is áll egy újszülött első ruhatára 4-6 body, más néven kombi dressz; ugyanennyi rugdalózó (praktikus, ha a lába között szétnyitható, így nem kell pelenkacserénél az egészet lehámozni); két-három napozó (nyári babáknak); ugyanennyi póló (ha a rugdalózók ujjatlanok); egy-két pulóver, vagy kardigán; egy-két kocsikabát; pár sapka vékony és vastag - az évszaktól függően - 2 pár zokni vagy kötött kis- cipő; egy overall (téli babáknak). Az öltözékkel egy időben gondoskodnunk kell egyéb felszerelési tárgyakról is: a babakocsi lehetőleg könnyű, nagykerekű, többfunkciós legyen; a kiságyak közül célszerűbb a nagyobb méretű, és amelynek több pozícióban állítható a magassága, esetleg a rács majd az egyik oldalon levehető, így sokáig használható; a matracok közül a legegészségesebb a kókuszmatrac, de megteszi a szivacsmatrac is; az ágynemű-garnitúrából is a nagyobb méretű az ajánlatos. Az ágyneműhuzatból több garnitúrára lesz szükség és ugyancsak be kell szerezni egy vastag és két vékony takarót, három lepedőt 1-2 hálózsákot, 2-3 frottír vagy tetra fürdőlepedőt. A szülést követően szükség lesz még 15-20 anyagpelenkára, műanyag vödörre, szemetesre a pelenkáknak, törlőkendőknek, kisszekrényre a baba ruháinak, valamint konnektorba való gyerekbiztos dugókra. Babaápoláshoz az első évben a legjobb, ha a gyermekorvos által receptre felírt gyógyszertári készítményeket használunk, ezek biztosan nem allergizálnak, ráadásul rengeteg pénz megspórolható velük. Be kell szerezni egy babafürdető műanyag kádat, egy pelenkázó- és fürdetőszekrényt, körömvágó ollót, vízhőmérőt, lázmérőt, orrszívó porszívót, hintőport, steril vattát, fültisztító pálcikát, eldobható pelenkát, vagy 20 textilpelenkát, ha ezt akarunk használni a pelenká- záshoz is. Szükség lesz még 2-3 mosható nadrágpelenkára, gumibugyira (textilpelenkához). Tisztálkodószerként be kell szerezni gyógyszertári babakrémet, babaszappant, babasampont, babaolajat, 70 százalékos alkoholt, lázcsillapító kúpot, bébi hajkefét, műanyag kiskanalat, műanyag szem- cseppentőt, törlőkendőt. Az sem mindegy mit visz magával a kismama kórházba. A készülődéskor csomagoljunk 2-3 hálóinget, lehetőleg hosszan kigom- bolhatót (a szoptatás miatt); 2-3 neccbugyit, szoptatós melltartót és melltartóbetétet. Vigyünk magunkkal tányért, bögrét, más evőeszközöket, konyharuhát, kon- zervnyitót, legalább két törülközőt, tisztálkodási szereket, köntöst, papucsot, könyvet, egyebeket (vagyis olyan dolgokat is, amivel lekötjük magunkat). Ne feledkezzünk meg a legfontosabb iratokról sem: legyen nálunk a személyi igazolvány, a kiskönyv, a házassági levél vagy apasági nyüatkozat, a TAJ-kártya.__________________■ Családi témákban keressen bennünket az interneten is: www.kiskegyed.hu • www.lakaskultura.hu www.mindmegette.hu • www.holgyvilag.hu • www.gyongy.hu Mit tegyünk, ha nem eszik a gyerek? Sok szülő esik kétségbe, amikor azt tapasztalja, hogy a gyermeke vonakodik az evéstől. Pedig fölösleges a pánik, mert a „rosszul evőket” is hozzá lehet juttatni a napi szükséges ételmennyiséghez, ha tudjuk a helyes módszert. Tanulmányozzák tehát figyelmesen a leírtakat, s bizonyosan eredményt érnek el. A legfontosabb „tételek” egyike, hogy soha ne essünk pánikba, ha azt tapasztalnánk, hogy a kicsi súlygyarapodása lassul vagy leáll! Sok gyermeknek időnként megáll a testsúlybeli gyarapodása, mert az általa folytatott egyre aktívabb tevékenységekkel mind több kalóriát éget el a szervezetük. Úgy rendezzük gyermekünk étrendjét, hogy adjunk neki mindennap a szükséges valamennyi ételtípusból, hogy megmaradjon a növekedéséhez szükséges táplálékegyensúly. Kínáljunk többfajta ételt, de ne vigyük túlzásba. Ne feledjük: két vagy három lehetőség közül neki is könnyebb választani, mint öt-hatból. Folyamatosan tartsuk fenn az apróság pozitív és gyakorlatias hozzáállását az ételekkel szemben. Semmiképp se csináljunk az evésből érzelmi kérdést. Megtörténhet, hogy ha a kicsi rájön, hogy nem evése érzékenyen érint bennünket, annál kevésbé eszik. Ne vegyük túl komolyan az ételt. Az, hogy az apróság játszik az étellel, természetes része a fejlődésének, és a későbbiekben nem lesz belőle súlyos viselkedési rendellenesség. A társaság pszichés előnyökkel járhat Próbáljunk meg étkezés közben távol tartani minden zavaró körülményt. Tanítsuk meg a kicsit, hogy evés közben csak az ételre, a családra figyeljen, ne a tévére, a játékokra vagy egyéb dolgokra. Sokat segíthetünk azzal is, ha az étel tálalásának fantáziadús módjait váltogatjuk: pélFOTÓt PILISY ELEMÉR dául sütőforma segítségével figurákat csinálhatunk a pirítósból, szendvicsből vagy tósztból. Ezzel is rávehetjük a gyermeket, hogy kedvet kapjon az evéshez. Adjunk gyermekünknek olyan ennivalót, amit megkíván, de ügyeljünk az egészséges egyensúlyra. Ha például csak pépes ételeket hajlandó enni, akkor a banán- és krumplipüré mellett más ételeket, gyümölcsöket is összekeverhetünk neki. Ügyeljünk arra is, hogy kis adagokat egyen minden ételből, mégpedig az életkorának megfelelő méretű evőkanállal. Ha nem akarunk feleslegesen izgulni, célszerűbb hetente mérni a kicsi „fogyasztását”, mint naponta. Vannak olyanok, akik egyes napokon nagyon sokat esznek, másnap aztán egy falatot sem. Ebből következően pár nap alatt magától helyreáll az egyensúly. Ha egészséges ételekből bőséges választékot biztosítunk a kicsinek, akkor biztosak lehetünk abban, hogy a baba összességében egészségesen táplálkozik. Ne feledjük: sok kisgyerek szívesebben eszik kis adagokban, naponta többször, mint három nagy adagot. Hogy képet kapjunk arról, hány kalóriára is van szüksége gyermekednek egy nap, szorozzuk meg a centiméterekben mért magasságát 16-tal (1-3 év közti gyerekek esetében)! Például egy 75 cm magas gyereknek 1200 kalóriára van szüksége naponta. Ez csak hozzávetőleges számítás. A gyermekorvos vagy egy dietetikus pontosabb adatokkal tud szolgálni a szükségleteket illetően. Ugyanakkor ügyeljünk arra, hogy amennyiben a kicsi hirtelen veszít a súlyából, túl hosszú időn át utasítja vissza az ételt, vagy az alultápláltság más jeleit mutatja (vérző fogíny, töredező haj és körmök, ráncos bőr) haladéktalanul vigyük orvoshoz! m Névadásról, névváltoztatásról Törvényeink szerint a gyermek viselheti az apa és az anya nevét is, attól függően, hogy a szülők hogyan állapodtak meg erről. De ha a szülők házasságban élnek, a gyermek csak akkor viselheti az anya nevét, ha az anya kizárólag a maga nevét viseli. A házasságban élő szülők valamennyi közös gyermekének csak közös családi nevet lehet adni. Minderről már a házasságkötés előtt meg lehet állapodni és ekkor a megállapodást a házassági anyakönyv is tartalmazza. A megállapodást legkésőbb az első közös gyermek születésének anyakönyvi bejegyzése során lehet az anyakönyvvezetőnek bejelenteni. A gyermek utónevét a szülők határozzák meg, de anyakönyvezni csak legfeljebb két, a Magyar Utónévkönyvbe felvett, a gyermek nemének megfelelő nevet szabad. Mind a családi, mind az utónév-változtatást az illetékes anyakönyvvezetőnél kell kezdeményezni (itt kell a kérelmet benyújtani), aki továbbítja azt a belügyminiszternek, aki az érdemi döntést hozza. A jogszabály szerint „az anyakönyvvezető - a szülők kérelmére ” a 14 éven aluli kiskorú személy utónevét egyszer módosíthatja.” Módosításnak számít az utónevek sorrendjének cseréje is. A jogszabály szerint „idegen hangzású, magyartalanul képzett név, kettős családi név, történelmi név, régies írásmóddal írott vagy olyan családi név felvételét, amelyet már sok család visel - különös méltánylást érdemlő körülmények kivételével - nem lehet engedélyezni”. Ez annyit jelent, hogy hacsak nem tudják a kérelmezők a kérésüket nagyon alaposan megindokolni, az engedélyt nem adják meg. A helyes táplálkozásra már a kicsit nevelni kell A bilihez szoktatás szabályai Első szabály: ne erőltessük a szobatisztaságot Valamikor, nem is olyan régen, már egyéves koruk körül bilire ültették a gyerekeket. Sőt, egyes helyeken szokás volt oda is kötözni, ha nem akart eleget üldögélni. Ma már a szakemberek azt ajánlják, hogy a bilire szoktatást csak akkor kezdjük el, ha a gyerek megérett rá. Van a biliztetésnek néhány aranyszabálya, amit mind a baba, mind a saját érdekünkben célszerű betartani. Ezek közül az első és a legfontosabb, hogy ne erőltessük. Attól függően, hogy milyen vérmérsékletű és épp milyen korszakát éli, a gyerek dührohamot vagy sírógöcsöt kap, esetleg akár órákig ül a bilin, de nem produkál semmit. Kialakulhat erős székrekedés, később pedig gyakoribbak lehetnek a „balesetek”. Ügyeljünk arra, hogy ne érezze azt a gyerek, hogy számunkra nagyon fontos, hogy van-e valami a biliben. Az sem jó azonban, ha egyáltalán nem törődünk a dologgal. Nem szabad sem büntetni sem szidni a kicsit, ha bepisilt vagy bekakilt. Nem árt tudni azt sem, hogy ha már szobatiszta volt a baba és visszaesik, ez sokszor idegi-érzelmi megrázkódtatás következménye. A dicséreten kívül ne jutalmazzuk semmivel, ha sikerül a bilit adekvát módon használnia a kicsinek. Nem szabad ugyanis túl nagy jelentőségűvé tenni az ügyet. A legnagyobb jutalom a gyereknek az, ha együtt örülünk vele annak, hogy „csinált” valamit. Figyeljünk arra, hogy ne előtte húzzuk le a bili tartalmát a vécén. A gyerek nagyon sokáig úgy érzi, hogy a kaki meg a pisi az övé. Elég sokáig, 2-2,5 éves koráig játszani is próbál a székletével, ami teljesen természetes. Ne engedjük ezt meg neki, de ne azért mert undorító, hanem mert nem higiénikus. Az undor később a hüvelyváladékra, az ondóra, sőt a nemi szervekre is áttevődhet, ami felnőtt korban különböző szexuális zavarok oka lehet. A vécére is azért jobb, ha beengedjük magunkhoz, ha jönni akar, mert különben titkolni való dologként fog benne rögzülni minden „altesti” tevékenység. Hogy mikor jön el ez az idő, az gyerekenként változik: a legtöbben másfél és kétéves kor között, de van, aki csak 3-4 évesen lesz elég érett a szobatisztaságra. Az sem csak legenda, hogy a lányok könnyebben lesznek szobatiszták, ezért, ha fiunk van, még türelmesebbnek kell lenni hozzá. Fentiek ismeretében is adódik a kérdés: mikor lehet a siker reményében elkezdeni a bilizte- téstl Van néhány meghatározó támpont erre vonatkozóan. így, ha napközben legalább 3-4 óra hosszat száraz marad; ha rendszeres, normális széklete van; ha tud járni és állásból leülni; ha megérti és követi az egyszerű utasításokat; ha már tudja mi az, hogy „pisilni” és „kakilni”; ha már figyeli a szüleit a fürdőszobában, próbálja őket utánozni és szemlátomást érdekli a dolog; ha fel és le tudja húzni a nadrágját; ha valamilyen módon jelez, mielőtt bekakilna vagy bepisilne; ha már nem szeret nedves pelenkában lenni, akkor sikerrel járhatunk a bilire szoktatásban. ■ %
