Új Néplap, 2002. július (13. évfolyam, 151-177. szám)
2002-07-13 / 162. szám
HI 2002. Július 13., szombat AHOL ÉLÜNK 7. OLDAL ZAGYVARÉKAS AZ ÚJ ÉVEZREDBEN Zivataros idők a Zagyva partján Csömör János községi bíró és Tornyos István hivatali jegyző 1864 januárjában a következőket írta Zagyvarékasrói: „A község elnevezéséről, mint helynévről hagyomány képpen említte- tik, hogy Rékas nevét Attila nejétől, Rékától vette volna, azonban valószínűleg a Zagyva folyón a régibb időkben kasnak nevezett átjárási hidastól s egy Rév-kastól vette származását”. Még mindig Csömörtől és Tornyostól: „A község határában előforduló dűlőnevek, mint Szakái (a helység véneinek, elöljáróinak, régibb időben tehát szakállasainak kiosztatni szokott), Nádas, Pap, Fekete határ, csak a hely tulajdonságait, mint az egyenes és a görbe fejezik ki. Domb-Sinka halom, ahol a monda szerint Sinka Gábor, rékasi csuda erejű gulyás bojtár a szolnoki portyázó törököket fogdosta el, s innen a dombnak elnevezése, s mely mondát Kiovinyi Antal úr egy csinos románc alakjában megénekelt, s 1862-ik évében Egerben ki is nyomtatta.” Sajnos a község történetét nem lehet egy „csinos románc alakjában” megénekelni, hiszen lakói a település első okleveles említése, 1347 óta megannyi megpróbáltatáson mentek keresztül. Rékas 1347- ben és még 1399-ben is Külső- Szolnok megyéhez tartozott. A XV. századtól kezdve viszont Heves megyei település lett, mígnem 1546-tól a budai szandzsák pesü nahijéhez tartozik. A község lakói valószínűleg Szolnok török által történt elfoglalása idején (1552. augusztus 22.-szeptember 4.) egy Jászkisérre menő család kivételével Új szászra költöztek, s csak 1562-re települtek vissza a saját falujukba. A történetírás szerint Rékas az 1600-as évekre elnéptelenedett, s 1700-tól lakták be újra az erre vándorló népek. A település 1876-tól Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegyéhez tartozott, majd 1945- ben került át Jász-Nagykun-Szol- nok vármegyéhez. AII. világháború alatt is sokat szenvedett a nép, a Zagyva-hidat felrobbantották a németek, a ’44-es októberi légitámadás következtében 152 lakóház és 18 gazdasági épület rongálódott meg. Az 1956-os események hatására a pártházat feldúlták, iratait elégették, a Sztálin-szobrot a járdához verték, a volt földosztó bizottság elnökét megverték. Az elmúlt fél évszázad ár- és belvizei szintén ostromolták a falut, amely a zivataros történelme ellenére éli csendes életét. ■ Járműre várnak a tűzoltók Nyolcvanéves jubileumát ünnepli a mai napon a zagyvaré- kasi Községi Önkéntes Tűzoltó Egyesület. A tagság mozgalmas időt élt meg az elmúlt évek ár- és belvizei alatt. 1922-ben tömörültek egyesületté a falu önkéntes tűzoltói. Arról nem szól a történetírás, hány fővel is kezdték meg működésüket, mindenestre manapság 44 főt számlálnak. Sztmnga László elnök a csapat jelenlegi tevékenységéről adott számot: — A közelmúltban többször is elkapott bennünket az áradás. Létszámhiány nélkül hogy a Szolnok városi önkormányzat segít majd hozzájutni egyhez. A tűzoltószertárunkat is azért bővítettük ki, hogy a kocsi beállhasson a vízszivattyú mellé. Egyébként évente tűzoltóversenyekre járunk, most szombaton pedig megünnepeljük nyolcvan- éves fennállásunkat. Tóth Jánosné, az egyesület gazdaságvezetője örömmel újságolta, hogy a benyújtott három pályázatból kettőt már megnyertek az önkéntesek. Felszereléseket kaptak a tűzoltók, és egy kis- motoros fecskendőt, amelynek percenként 800 liter a teljesítménye. Jelenleg egy újabb szivatyKibővítették a tűzoltószertárat az érkező fecskendőautó miatt kinn voltunk a terepen, és végeztük a dolgunkat. Egyébként kevés munkánk akad, hiszen a környéken keletkező tűzesetekre nem minket, hanem a szolnokiakat hívják. Ez persze természetes, hiszen nincs tűzoltógépjárművünk, csupán ígéretünk arra, tyúra várnak, amennyiben elfogadják a pályázatukat. Megtudtuk azt is, hogy a tavaszi közgyűlésen az egyesület a megyei tűzoltószövetség tagjai részére 5, 10,,20 és 25 éves szolgálati érmeket adományozott. Az oldalt írta és szerkesztette Mészáros Géza Fotó: Mészáros János Nem élhet muzsikaszó nélkül Folyóparti anziksz fiúra. Egy zenészcsaládban könnyű rátalálni a muzikalitásra, de Géza, minden öröksége ellenére beiratkozott Szolnokra a zeneiskolába, sőt, fővárosi stúdiókba is járt a hangszerek finomságait elsajátítani. Szakmai diplomáját a budapesti Országos Szórakoztatózenei Központban vehette át, anno. Eddigi életében csupán a katonaság alatt maradt muzsikaszó nélkül, ahol nem volt lehetősége a zenélésre, de feltalálta magát, hát du- dolászott, fütyörészett, ha nótára kívánkozott a kedve. Az angyalbőr levedlése után nem sokkal már a Tisza Táncegyüttes prímászenekarának a vezetője lett. Az itt átélt huszonkét évnyi idő a legkedvesebb az életében, utazásokkal, barátságokkal, maradandó szép emlékekkel teli időszak. Nem úgy a jelenlegi! A zenés rendezvényeken a cimbalomszót felváltotta a szintetizátor műanyag zaja, hegedűs helyett lemezlovast hívnak, cigánytánc helyett rappelnek a fiatalok. Megszűntek a zenekarokat, kisegyütteseket alkalmazó vendéglátóegységek, s a mai éttermekbe, szórakoztatóhelyekre költséget nem termelő, inkább hasznot hozó zenegépeket állítottak. Egyre kevesebb a lagzi is, Seres Gézától is sokszor nem a hegedű-, hanem a „szintitudását” kérik a menyecskék és a vőlegények. Pedig hegedűje van jó néhány darab. Gyakorta kézbe veszi egytől egyig mindegyiket, de húrjait nem gyantázza. Fogja, szépen áttörölgeti őket, aztán fájó szívvel minduntalan visszahelyezi a kivikszolt darabokat szekrénye mélyére — tokkal és vonóval. Enyhít szorongásain, hogy a helyi nívó- és Aranypá- va-díjas, Ki mit tud?-okon rendre fellépő zagy- varékasi Kék Ibolya néptánccsoport és népdalkor nem tud mitévő lenni nélküle. A heti rendszerességgel összejáró tagságnak olyankor előveszi százötven éves jávorfa hegedűjét, és húzza, és húzza, és húzza. Mint mondja, lánya fantáziáját nem izgatja a muzsikálás, fia pedig nem született. Hamiskás mosollyal, belül viszont érezhetően sírva hangoztatja: vége van a Seres névnek! Pedig aztán ez a név jól cseng a rékasi polgármesteri hivatalban. Seres Géza ugyanis annak hivatalsegédje. Beszélgetésünk végén utánunk is szól: Jóember, aztán el ne felejtse megírni, hogy sok köszönettel tartozom a polgármester úrnak, aki füstös létemre egy ilyen fontos helyen alkalmaz!” Megszakadt egy hosszú családi hagyomány a Seres családban. A többgenerációs zenészfamília jelenlegi legutolsó sarja egy leányzó, aki más úton jár, mint elődei. Manapság már a cigánymuzsikára is egyre kevesebben kíváncsiak. Az 53 esztendős Seres Géza másra azonban nem panaszkodik. Persze neki elég bánat ez is. Húzd, ki tudja, meddig húzhatod..." A Seres család újszászi, Géza viszont már Zagy- varékason született. Roma származását nem tagadja, elvégre elismert cigányzenész, aki mulattatni, de akár megríkatni is tudja hegedűjével az embereket. Akiket a családja idősebb tagjaiban ismert, azoknak mindegyike szintén népszerű muzsikus volt, de úgy tudja, még az is, akit nem volt szerencséje ismerni. Apja cimbalmos volt, annak apja klarinétos, annak apja hegedűs, de még annak apja is valamilyen hangszeren baz- sevált, és így tovább szállt a hagyomány, apáról A megkapó nevű Szép Antal közel lakik a Zagyvához. Mit tehet mást a 15 esztendős zagyvarékasi fiú, ha éppen szünidő van, tombol a nyár, a cimborák táboroznak, otthon meg épp eleget lehet lenni esténként. Tehát: irány a vízpart. Van ott épp elég tennivaló, az unatkozás meg maradjon azokra, akik nem találják fel magukat egy ilyen csodás környezetben. Kis hősünk bizony feltalálja magát, valahogy így: „Egy kis pecázás nem ártalmas, de csak óvatosan, mert engedély nélkül, ugye...? Úszni meg most mégse már, hiszen a minap találtak a Zagyvában egy vízi hullát, szóval...! Kacsázni a kavicsokkal! No de, hamarjában kifogynak a közelből a lapos kövek. Sebaj! A lakásba mégse mennék vissza, mert nővérkém tíz hónapos kisbabáját még felverem az álmából. Jól fizetős nyári munka ugyan lenne kint a mákföldeken, ám ezzel elütni a vakációt, badarság! Átbuszo- zok Szolnokra, a Damiba. Persze, az a víz mégsem olyan, mint a Zagyva. Akkor viszont mégiscsak marad egy kis pecázás! De csak óvatosan...” CSAPADÉKVÍZ-ELVEZETŐ. Az elmúlt évek ár- és belvizei bizony nehezen járhatóvá tettek néhány utcát Zagyvarékason. Az önkormányzat ezért önerőből mintegy ötszáz méternyi csapadékvíz-elvezető rendszert alakít ki. Télen a csatorna betonelemeit kiöntötték, amelyeket a napokban helyeznek el a járdák mentén. Az önkormányzat a feladat elvégzésére üzenkét közhasznú munkást alkalmaz, akiknek a munkáját Nagy Gábor műszaki ügyintéző felügyeli.____________________________________ ____ ■ Az oldal az önkormányzat és a kiadó együttműködése alapján jelenhetett meg. I
