Új Néplap, 2002. június (13. évfolyam, 126-150. szám)

2002-06-07 / 131. szám

2002. Június 7., péntek KÖSZ ÖNTJÜK ÁPOLÓKAT 7. OLDAL A Z Gondolatok az ápolónők napján Az ápolói hivatás legnagyobb ünnepén, az ápolók nemzetközi napján nagy tisztelettel és szeretettel kö­szöntök minden kedves résztvevőt. Az Ápolók Nem­zetközi Tanácsa, az ICN május 12-ét, Florence Nightin­gale születésnapját jelölte ki az ápolók nemzetközi napjának. Ez a nap, amikor az egész világon megem­lékeznek az egészségügyi szakdolgozókról, akik ál­dozatos munkájukkal a betegek testi-lelki gyógyítá­sáért fáradoznak az év minden napján és éjszakáján. E napon emlékezünk meg a modem betegápolás megteremtőjéről, Florence Nightingale-ről, aki 1820. május 12-én született Firenzében. Milyenek is voltak az akkori ápolónők? Képzetlenek, megbíz­hatatlanok, rossz hírnek. Florence munkássága és kiemelkedő szerepe abból állt, hogy az ápolói pá­lyát szent és üszta hivatássá alakítsa. Megfogalmaz­ta az ápolónő erényeit, ami napjainkban is helytál­ló: „Legyen józan, becsületes és megvesztegethetet­len, igazmondó és megbízható, legyen pillanatra pontos és hajszálig rendes, gyors kezű, de nem kapkodó, szolid, de nem lassú, nyájas, de nem fe­csegő, tapintatos, de sohasem tétovázó, legyen de­rűs és bizakodó, tiszta saját személyében és tiszta­ságot teremtő a beteg körül, legyen szíves és szolgá­latra kész, a betegre gondoljon és ne önmagára.” A magyarországi betegápolás az 1848-as évek­ben Kossuth Zsuzsanna irányításával bontakozott ki, ő volt, aki szervezett formában beindította az egészségügyi ellátást a kórházakban, az apácák he­lyett életre hívta az első világi ápolókat. Ma hazánkban a gazdasági nehézségekkel küzdő egészségügyben nehéz helytállni az ápolóknak. A napi hajsza, túlterheltség, létszámhiány, alacsony fi­zetések mind-mind rontják az ápolók megbecsülé­sét. A szakma jövője, a betegellátás minősége és az egészségügy életképessége azon áll vagy bukik, hogy van-e elegendő megfelelően képzett hivatásos ápolónő. Az ápolói hivatás imázsának javítását, a társadalom megbecsülését saját maguknak kell ki­vívni - ami nem könnyű feladat. Ez az imázs fele­lősségteljes, lelkiismeretes, igényes munkával javít­ható, de kiemelkedő fontosságú lenne visszaállítani a nővérek önbecsülését, hogy a szakmában dolgo­zók és maradók megfelelő jövőképpel rendelkezze­nek. Ünnepeljük ma az összes egészségügyi szakdol­gozót, akik megyénk kórházaiban dolgoznak a betegágy mellett, számuk közel 1500 fő. Ne feled­kezzünk meg azokról a szakdolgozókról sem, akik az alapellátásban, vagyis a háziorvosi, fogorvosi, gyermekorvosi rendelőkben tevékenykednek, valamint a rendelőintézetekben, tüdőgondozók- ben, szociális otthonokban és a mentőknél tel­jesítenek szolgálatot. Végezetül Florence Nightingale szavaival zár­nám köszöntőmet, akinek élete és munkássága pél­daértékű, gondolatai, bölcsességei időtállóak. Le­gyen ez a néhány sor köszönet mindazoknak, akik ezt a hivatást választják és kitartanak mellette, akik áldozatos munkája igazi elismerést csak ritkán nyer. „Az ápolók hivatásnak tekintik a segítség- nyújtást, amit nem jól, a legjobban kell végezni!” DR. KOVÁCS LÁSZLÓ, MEGYEI TISZTI FŐORVOS Szakmai konferencia Az ápolók nemzetközi napja alkalmából az Állami Nép­egészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat megyei intézetének ápolási csoportja - dr. Dajkáné Szarnák Anna, Csemé Kelemen Éva és Kökényné Varga Éva - és a Lakosság Egészségéért Alapítvány, második alkalom­mal rendez szakmai konferen­ciát ma délelőtt, kilenc órai kezdettel. Dr. Kovács László megyei tiszti főorvos köszöntő­je után a nap folyamán me­gyénk ápolói tartanak előadá­sokat a szakma különböző te­rületeiről, az elért eredmények­ről, kihívásokról, a felmerülő problémákról. Szó esik többek között a közvéleményt erősen foglal­koztató eutanáziáról, a beteg­jogokról, az egészségnevelés­ről, a nemrégiben indult Nép­egészségügyi Program eddigi eredményeiről, az otthoni szakápolásról, az egészség- ügyi személyzet magatartásá­ról és számos egyéb kérdésről. A konferencia zárszavát dr. Dajkáné Szarvák Anna megyei vezető ápolónő mondja el. Családias környezetben Úgy tartják a betegek, hogy a szolnoki MÁV Kórházban a magas szintű szakmai mun­ka társul a barátságos, csalá­dias környezettel. Jórészt a betegágyak mellett dolgozó nővérkéknek köszönhető ez. Rajna Edit ápolási igazgató a jól szervezett, minőségi munkára helyezi a hangsúlyt.- Fontosnak tartom, hogy ren­dezett körülmények között, szer­vezetten dolgozunk, ez az alapja kenységünk nyomonkövethető- ségét, szabályozottságát. Beteg­központú ellátásunkban minősé­gi fejlődésünket folyamatosan se­gíti. Természetesen minden idő­szakban nagy szükség van az egészségügyi dolgozók hivatás- tudatára, hiszen nagyon kedve­zőtlen hatása van a sok év óta fennálló ápolói pálya elhagyásá­nak. Ez országos tendencia. A legtöbb intézmény nővérhiány- nyal küzd, csupán annak mérté­ke különböző. A pályára lépők Nagy szükség van a nővérek hivatástudatára mindennek. Az ápolók akkor tudnak derűsen, kiegyensúlyo­zottan törődni a beteggel, ha pontosan tudják, mi a feladatuk, ha nincs kapkodás és minden rendezetten működik. Talán ezt érzik betegeink is. Az ISO 9001: 2001-es szabvány alapú minőség­ügyi rendszerünk biztosítja tevé­alacsony száma miatt intéze­tünkben átszervezésekkel tudjuk uralni a helyzetet. Az utóbbi időben szórványosan feltűnnek a pályára visszatérők is, ez örömte­li dolog. A legnagyobb elismerés azonban azokat illeti, akik végig kitartanak. Végtelen szeretettel 3000 -1 A megye kórházainak szakdolgozói létszámhelyzete 2001-ben . 2500 ■ 2000 ­1500 ■ 2833 135 1000 - 500 * 1355 . Szakképzett Agyak Dolgozók Nem könnyű ma ápolónak lenni. Ez a nélkülözhetetlen hivatás mostanra elveszítette korábbi rangját, elismertségét. Egyre keve­sebben maradnak a betegágy mel­lett, és egyre kevesebb fiatal vá­lasztja ezt a pályát, mert hiába az elhivatottság, ha a megélhetéshez is alig-alig elegendő a fizetés. Akik mégis maradnak, azok valami fantasztikus elszántsággal, végte­len szeretettel és empátiával vég­zik nap mint nap munkájukat. Három műszakban, sokszor ne­héz fizikai munkát végezve, ren­geteg szenvedést látva és átérezve - mégis mindig mosolyogva. Mert tudják, hogy szükség van rá­juk. Mert amikor betegen és ki­szolgáltatottan fekszünk a kórhá­zi ágyon, első szavunk biztosan ez lesz: Nővérke, kérem...! ■ Kimagasló teljesítmények Az Egészségügyi Minisztérium és a Magyar Ápolási Egyesület ez évben megrendezte a Fizikothe- rápiás szakasszisztensek orszá­gos versenyét. Szolnok megyét, két szakdolgozó képviselte. Szín­vonalas gyakorlati munkájával és kimagasló előadásával I. helye­zést ért el Varga Jánosné, a jász­berényi Erzsébet Kórház fiziko- therápiás asszisztense. Döntőbe jutott Molnár Sándomé, a Heté- nyi Géza Kórház fizikotherápiás asszisztense. Áprilisban rendez­ték meg Gyulán a Diplomás ápo­lók IV. országos konferenciáját, ahol Egészségügyi miniszteri dicséretben részesült példamu­tató tevékenységéért Orvos Nagy Józsefné szakoktató, a karcagi Kátai Kórház oktatási csoportjá­nak vezetője és Hodos Bálintné, a karcagi Kátai Kórház belgyógyá­szati osztályának vezető főnővé­re. Földi Mónika (Hetényi Kór­ház, kardiológia) különdíjban részesült, előadásának témája a fertőző májgyulladás volt. Mindannyiuknak gratulálunk! A diplomás ápoló El sem tudok képzelni más szakmát. Ha újrakezdeném, akkor is az egészségügyet vá­lasztanám — vallja Sánta Im­re, a karcagi Kátai Gábor Kór­ház traumatológia osztályá­nak osztályvezető ápolója. Sánta Imre műtőssegédként kez­dett 1979-ben, majd elvégezte az ápolóasszisztensi iskolát, és az egészségügyi főiskolán szerzett diplomát ápoló szakon. A balese­ti sebészeten 1983 szeptembere óta dolgozik. — Miért ezt az osztályt válasz­totta? — Ez a terület érdekel. Itt na­gyon mozgalmas a munka. — A többi osztályon nő a főnő­vér. Mit érzett, amikor 1997-ben felkérték erre?- Nagy kihívásnak éreztem, de kollégák, a betegek szeretete, az empátiakészség sokat segített. A kórházban mindig presztízst je­lentett a balesetin dolgozni. Igyek­szem következetes főnök lenni. Munkámhoz a nyugodt háttér biztosított, hiszen a feleségem is a kórházban dolgozik, így jobban megérti, ha többet vagyok Irént.- Itt mindig sok a súlyos beteg, a magatehetetlen ember. Hogyan lehet ezt érzelmileg elviselni?- Erősnek kell lenni, ha meg­van az emberben a szakmai fel- készültség, az átsegíti ezen. Ki- kapcsolódást az éremgyűjtés és a zene jelent, hegedülök. Valami­kor a városi zenekarban is ját­szottam, de az ma már nem fér az időmbe. Otthon ápolnak Az utóbbi években jelentősen átalakult a kórházi struktúra. Napjainkban a beteg már va­lóban csak addig marad az in­tézményben, amíg folyamatos orvosi felügyeletre van szük­sége. A szakszerű házi beteg­ápolásra így egyre nagyobb hangsúly helyeződik. A Morpheus Házi Szakápolási Szolgálat 1996-ben kezdte meg működését. Dr. Böjthéné Vastag Ilonát, a szolgálat vezetőjét arról kérdeztük, valójában mit nyújta­nak a hozzájuk fordulókhoz. — Hat esztendővel ezelőtt kezdtük a munkát, amikor egy miniszteri rendelet szabályozta a házi szakápolást. A társadalom- biztosító ekkortól finanszírozza, ezért a betegeknek ez az ellátási forma térítésmentes. Gyakorlati­lag a kórházi ápolást folytatjuk, illetve bizonyos esetekben he­lyette rendelheti el a beteg keze­lőorvosa. Az alapápolási felada­tok - többek között higiénés szükségletek kielégítése, szak­ápolási feladatok, injekciózás, in­fúzió bekötés, sebkötözés, sztó- materápia, tartós fájdalomcsilla­pítás, diétás szaktanácsadás, pszichés ápolás - mellett szak­irányú terápiás szolgáltatásaink is, így gyógytorna, fizikoterápia, logopédia. Minden esetben a há­ziorvos veszi fel a kapcsolatot ve­lünk, a beteg állapotától függően ő dönti el, mit lát szükségesnek. Jól felkészült, rátermett szak­emberekre van szükség az ápolás­ban. Ügy érzem azonban, hogy a fiatalok közül egyre kevesebben választják ezt a pályát, nincs meg­felelő utánpótlás. Sajnos ma Ma­gyarországon nincs olyan ápolói szervezet - például ápolói kama­ra —, amely az ápolók érdekeit képviselné a legmagasabb szin­ten. Talán egy új Kossuth Zsu- zsannára lenne szükség... ■ Generációkon át Kiss Kálmánná Margó évti­zedek óta dolgozik asszisz­tensként szolnoki rendelők­ben, több generáció fejlődését végigkí­sérte egyes családok­ban. Saját családjá­ban is hagyomány ez a hivatás. Már édes­anyja is az egészség­ügyben dolgozott, s Margó lánya is ezt a pályát választotta.- Gyakorlatilag ez az életem. Már évek óta vállalkozásban vég­zem a tevékenységemet, s egyik munkahelyemről rohanok a má­sikra. Dolgozom a Hubay úti ren­delőben és a Vízügy üzemorvosi rendelőjében, emellett Martfű és Tiszaföldvár körzetében elvállal­tam a házi betegápolási szolgála­tot. Felüdít, kikapcsol az a né­hány óra, amit ezzel töltök. A rendelőkben sajnos alig néhány perc jut egy-egy emberre, otthon viszont valóban tudunk törődni a beteggel. Többségé­ben egyedül élő idősek­ről van szó, ők igénylik is az odafigyelést, szere- tetet, azt, hogy beszél­gethessenek egy kicsit valakivel. Maga az ápo­lás csak egy része ilyenkor a munkának. Szeretek a rendelő­ben dolgozni, de úgy érzem, ak­kor végzem igazán a hivatáso­mat, amikor elhagyom a város szélén a körforgalmat és elindu­lok a martfűi úton a betegeim­hez... ■ Kevés az idő a feltöltődésre” Gyerekkorában hat héten át volt kórházban egy betegsé­ge miatt. Az ápolónők, az or­vosok segítségnyújtása tudat alatt meghatározó élmény­nyel gazdagították, ami ké­sőbb az egészségügy felé irá­nyította sorsát. Bús Csabáné épp negyedszázada kezdte munkáját a herényi Erzsébet Kórház újszülöttosztályán, s most a részleg vezetője.- Nehéz, de nagyon szép feladat az, amit nap mint nap el kell lát­nunk. Óriási felelőség hárul az új­szülöttekkel foglalkozó ápolónők­re, hiszen nekünk kell ellátni a csöppségeket, s észrevenni, ha valami baj történik velük. Ilyen­kor meghatározó, hogy mindent szakszerűen végezzen el az em­ber, s az orvos megérkezéséig lás­sa el a csak néhány órája megszü­letett kis életet. Olyankor nagyon sokat számít a rutin, s hogy az ember ne essen pánikban.- Mindig az újszülöttekkel akart foglalkozni?- Az iskolaévek alatt fordul­tam egyre inkább a gyermekgon­dozás felé, először szülésznő akartam lenni. Végül az újszülöt­tek gondozásánál maradtam meg, Az újszülötteket születésük pillanatától óvják a bajtól s most már 25 éve dolgozom ezen a helyen.- Mi tartotta a pályán? Gondo­lom nem az anyagiak!- Az biztos, hogy az elvégzen­dő munkához nagyon kevesen vagyunk, s a fizetés is rendkívül kevés. Máshol is hasonló a hely­zet, a nővér mindenütt nagyon kevés. Nekünk például 12 órás ügye­letet kell ellátni, attól függően, hogy mennyien vagyunk az osz­tályon. Ilyenkor egyaránt kevés az idő a szellemi és a fizikai feltöl­tődésre. S hogy mégis mi tartott itt? Más aligha, mint a hivatástu­dat. Vannak azért szép pillanatok, amikor a sok adminisztráció, az időbeosztás, a hajtás mellett érez­hetjük, megláthatjuk a hivatás szépségét is. BANKA CSABA A megye népessége nem és életkor szerint 2000. év elején FORRÁS: KSH Az oldal az ÁNTSZ és a kiadó együttműködése alapján jelenhetett meg. A költségeket az intézmény viseli. r í

Next

/
Thumbnails
Contents