Új Néplap, 2002. június (13. évfolyam, 126-150. szám)
2002-06-21 / 143. szám
m 2002. Június 21., péntek TÜKÖR 11. OLDAL CSALÁD A Mátra várja a természetbarátokat Gímszarvasok, őzek, vaddisznók nagy szá rány. Az északra kinyúló gerinceken a jégkori reliktumnak tekinthető lila csenkesz él. A sziklákon a Parmelia conspersa nevű zuzmó az úttörő növény. A sziklák repedéseiben az áttelelő levélzetű, alig 10 cm-es északi fodorka, a szürke levelű, fehér vagy rózsaszínes pár- tájú fürtös kőtörőfű, a sárga kövirózsa és a varjúháj fajok telepednek meg. A Mátra fajgazdag hegyi rétjein fordul elő többek között a kornistárnics, a fekete kökörcsin és a gömböskosbor. A vizes, nedves helyeken különlegesség a hegyi perje, amelynek valamennyi hazai előfordulási helye a Kékes tömb északi lábánál található. A tavaszi időszakban vízzel borított cseres tölgyesben a kockás liliom él. A hegység nban élnek a Mátrában déli oldalán, a lejtőlábi melegkedvelő tölgyesek és a tatárjuharos lösztölgyesek átmeneti állományokat alkotnak, erdős sztyepp elemekkel. A csigák közül egyes ritka fajok a jégkori klíma emlékét őrzik: hideg mikroklimatikus zugokban maradtak fenn, túlélve a melegebb, szárazabb periódusokat. A magasabb rendű gerinctelen állatok közül a leglátványosabbak a nappali lepkék. A Mátra hegyvidéki és sziklai bükköseiben még előfordul a hegyi fehérlepke is. A gyertyános-tölgyesek, hűvös, párás tölgyesek rezgő- nyárakban gazdag szegélyein él az Európa-szerte ritka nyárfalepke. A Mátra patakvölgyeiben éri el elterjedésének határát a keleü gyöngyházlepke. A Mátrától nyugatra már nem fordul glő ez a lepkefaj. A hegység hideg vizű patakjaiban fejlődik a hegyi szitakötő lárvája. A fekete-sárga színezetű imágó azokat a 800 méter fölötti területeket kedveli, ahol az erdő a patak fölött összezárul. Kizárólag bükkösökben fordul elő a ritka havasi cincér. Ritka és védett kétéltű- és hüllőfajok: az alpesi gőte, a sárga hasú unka, az erdei és gyepi béka, a foltos szalamandra. Itt és a lábatlan gyík, a fürge és zöld gyík. A Mátrának igen gazdag a ma- dárvüága. A fészkelő fajok listáját több, fokozottan védett faj gazdagítja. A legnagyobb európai sasok egyike a parlagi sas, mely féltve őrzött fészkelő madarunk. Kisebb termetű a kis békászósas. Egyik legértékesebb és legszebb madarunk a kerecsensólyom. A közönségesnek mondható egerészölyv mellett szórványosan fészkel a darázsölyv és a ritkább kigyász- ölyv. A baglyok közül az uhu a legnagyobb eszmei értékű. Ritka fészkelő a hazai viszonylatban is különlegesnek számító, fokozottan védett faj, a császármadár. Gyarapodik az állománya a hollónak, és a varjú nagyságával vetekedő fekete harkály sem számít már ritkaságnak. A hegyi patakok ékessége a vízirigó. Az összefüggő, zárt, háborítatlan idős erdőkben fordul elő a fekete gólya. A Mátrában számos védett emlősfaj él. Az idős, lombos erdők korhadt fatörzseiben találhatunk számos denevérfajt. Fontos élőhelyet jelentenek az érckutatások után visszahagyott bányavágatok, tárók. Itt található az Északi-középhegység egyik jelentős hosz- szúszárnyú denevér állománya, amely a közönséges denevérrel alkot kolóniát. Előfordul a nyuszi és a borz. A vadmacska az érintetlen, idős erdők lakója. Igen óvatos, rejtett életet él. Másik macskaféle ragadozója a hegyvidéknek a csak szórványosan előforduló, fokozottan védett hiúz. A gímszarvas, az őz, a vaddisznó nagy számban él itt. Általában nagyobb a számuk, mint az erdők vadeltartó képessége. A nagyvadak közül idegen a tájban a Korzikáról származó muflon, melyet 1923-ben telepítettek meg. Visszavonhatatlanul itt a nyár, amikor is „jó” magyar szokás szerint az emberek többsége különféle vizek partjára menekül. Pedig honi erdeink megannyi szépséget és kevésbé „gyötrelmes pihenést” kínálnak. A Mátra például a fővárosból alig egyórányi autózással kényelmesen elérhető, és nemcsak a téli időszakban kínál kiváló kikapcsolódási lehetőséget. Alábbi összeállításunk arról ad képet, hogy a természetkedvelők mi mindenben gyönyörködhetnek, ha szerencséjük, türelmük és hozzáértésük van. A Mátra erdős táj, változatos erdőtársulásokkal. Legjellemzőbb erdőtársulásai a cseres-tölgyes erdők, melyeket északon 550, délen 650 méter magasságban gyertyános-tölgyes, majd bükkös váltja fel. 900 méter fölött - Kékes, Galyatető, Piszkéstető északi lejtőin - magashegyi bükkös tálálható. A montán bükkös erdőtársulás a Kékes északi oldalában sok ritka növényfajnak ad élőhelyet. Itt él a piros virágú, tüske nélküli havasi vagy bérei rózsa, a pávafarkú „Ebédidő” az erdőben salamonpecsét. Az északi oldalakon hársas törmeléklejtő erdők és szurdokerdők jelzik a sajátos mikroklímát. Növényritkaságuk a poloskavész, a kék virágú havasi iszalag, a köves helyeken jellemző erdei holdviola, a hármas levelű macskagyökér. Több védett páfrány faj található itt: a szoros vesepáfrány, a karéjos vesepáfrány és a havasi szirti páfHorgászoknak, borbarátoknak A Zemplén és környéke hazánk egyik legsokszínűbb vidéke. Aki nyári pihenésül választja ezt a tájat, az mindent egy helyen talál: horgászvizek sokaságát, túrázásra alkalmas hegyeket, világhíres borházakat és pincéket, benne a „borok királyával, királyok borával”, a tokaji aszúval. A zempléni régió területe az Északi-középhegység és az Alföld nagytájakhoz tartozik. A Zempléni-hegység egységes tömbjét hegyláb- felszíni dombságok övezik: a Szerencsidombság, a Hegyközben a Vitányi-rögök és az Abaúji-Hegyalja. A Hemád völgyének keleti oldala mezőgazdasági terület, ahol szántóföldi növénytermesztés folyik. Harangod a Taktaközből kiemelkedve szintén alapvetően sík vidéki terület szántóföldi növénytermesztéssel. A Bodrogköz területére a mezőgazdasági művelésű részek, valamint a rétek, legelők, ártéri erdők egyaránt jellemzők. Tokaj-Hegyalja a Zemplénihegység délkeleti peremén sajátos kultúrtáj képét mutatja hegyoldalakra visszatörekvö szőlőültetvényével. Felszíni tagoltsága miatt a térség éghajlata változatos. Az évi napfénytartam 185CT-Í900 óra, az évi középhőmérséklet a hegység északi részén 6-7 Celsius-fok, a védett déli oldalakon, a sík területeken eléri a 10 Celsius- fokot. Az évi csapadék a hegyekben 650 milliméter feletti, míg a sík tájakon 600 alatti. A kedvező időjárási adottságok mind a vízparti üdülést, strandolást, mind a téli sportokat vonzóvá teszik. Sífelvonók működnek a sátoraljaújhelyi Sátor-hegyen és a tokaji Kopaszhegyen. A zempléni térség forrásokban és felszíni vízfolyásokban gazdag, de a folyók és patakok vízhozama egyenetlen. A Tisza, a Bodrog és a Hemád folyók alkalmas terepei a vízi turizmusnak, a vízparti üdülésnek, de a Zempléni-hegység patakjai, kitűnő és még tiszta vízforrásai a természetjárók, kerékpárral, lóval túrázók kedvenc helyei lehetnek. A termálfürdőzés lehetőségét a hegység lábánál előtörő langyos és melegvíz-források képezik, melyek gyógyhatásúnak is. így Kéked, Erdőbénye-füxdő és Sárospatak-Végardó említhető. Sajátos idegenforgalmi látványosság Sárospatak mellett a Megyer-hegyi tengerszem, amely a malomkőbányászatnak köszönheti létét. A tájképminőség mint rekreációs erőforrás, már a feudalizmus korában is egyfajta település- és gazdaságfejlesztő tényező volt. A különféle várak, templomok, kastélyok helyválasztásánál a földrajzi környezetnek is nagy szerepe volt egykoron. A zempléni régió e tekintetben is számos értékkel rendelkezik. A Zempléni-hegységben Telkibányán aranyat bányásztak, de a Miskolci Bányakapitányság Füzér térsé- Békés táj valahol gében ma is funkcionáló kutatásokra adott ki engedélyt. A nemesfém ásványi nyersanyagok - kaolin, bentonit, zeolit, perlit stb. - a hegyaljai szőlőtermelő vidéken és a Hegyközben koncentrálódnak. A zempléni régió területéhez képest igen jelentős védett természeti értékekkel, területekkel rendelkezik. Ezek közül is kiemelkedik a mintegy harmincezer hektáron található Zempléni Tájvédelmi Körzet, valamint a Tokaj-Bodrogzug Tájvédelmi Körzet hegyvidéki része, azaz a Nagykopasz-hegy. Állatvilága rendkívül gazdag, igazi hegyvidéki fauna. A hegység területén a táj kiemelkedő része a füzéri Vár-hegy oszlopos kifejlődésű vulkáni képződménye, illetve a Kemence-patak és vízgyűjtő területe. A Tisza-ártér természetvédelmi terület Tiszakarád és Tiszacsermely területén, valamint a Bodrog-Tisza összefolyásánál találhaa Zemplén mélyén tó a Tokaj-Bodrogzug Tájvédelmi Körzet. A Tisza valamikori mederjárása által hátrahagyott morotvák, tavak, nagy kiterjedésű láp- és mocsárrétek, bokorfüzesek és a folyókat kísérő galériaerdők jellemzik e tájat. Bükk: őserdei hangulat A Bükki Nemzeti Park a turisták kedvelt célpontja, ugyanakkor tudni kell róla, hogy a különlegesen értékes területei fokozott védelem alatt állak. Ezeken a területeken - ha lehet - csak a kijelölt turistaútvonalakon haladjunk, és ügyeljünk a hely élővilágára. A színpompás virágok (egyébként minden rossz szándék nélküli) csokorba szedésével lehet, hogy egy- egy, Magyarországon csak itt előforduló növényfaj kipusztulásához járulunk hozzá. Egy-egy szikla megmászásával esetenként ritka ragadozó madarakat késztethetünk arra, hogy végleg elhagyják fiókáikat. A Bükk központi részét, a Bükk- fennsíkot a Garadna völgye szeli ketté a 20 km hosszú és 8 km széles Nagy- és Kis-fennsíkra. A Nagy-fennsík déli oldalát és a Kis-fennsíkot is szédítő sziklaszirtek, „kövek” koszorúzzák. Főleg északi, északnyugati irányban meredeken lefutó, álló és kidőlt idős fáival az őserdők hangulatát idéző szurdokvölgyek a Bükköt a legváltozatosabb hegységünkké teszik. A Bükk az Északi-középhegység legépebb és legfigyelemreméltóbb tagja, amely ősidők óta összefüggő erdőterület. A park 95 százalékát ma is erdő fedi. Ugyanakkor meg kell jegyezni, hogy - a 100 éve érintetlen őserdő, egyes meredek, erdészeti szempontból sem hasznosítható, valamint a fokozottan védett területek kivételével - a nyugat-európaihoz képest még mindig igen intenzív erdőgazdálkodás folyik. A természetvédelem másik megoldandó kérdése a hegység egyes frekventált helyeire irányuló emberáradat, illetve a Nagy-fennsík és a Kis-fennsík műútjain feljutó gépjárművek okozta problémák. Magyarországon hetvenkét esztendeje létezik intézményes természetvédelem. Nemzeti parkok létesítése azonban csak a hetvenes években kezdődött. A Bükki Nemzeti Park - a Hortobágyi Nemzeti Park és a Kiskunsági Nemzeti Park után - harmadikként, 1977. január elsején alakult meg, 38 ezer hektár területen. Az előzmények közül időrendben az alábbiak érdemelnek figyelmet: 1942-ben a szilvásvárain ősbükkös és a jávorkúti lucfenyves védetté nyilvánítása; 1944-ben a szilvásváradi barlang felszínének; 1951-ben a Ullafüre- di István-barlang és a Petőfi-bar- lang; 1954-ben a Nagy-mezőből 12 hektár; 1955-ben a Szalajka- völgyből közel hatszáz hektár terület védetté nyilvánítása. Tizenhárom évvel később lett védett a cserépváraljai kaptárkő, 1971- ben pedig a Bükk-fennsík. A Bükki Nemzeti Park megalapítása óta gyarapodik: 1982-ben a csaknem teljesen lebányászott Bél-kő maradékát, a közelmúltban a Bükk eddig kevéssé kutatott délkeleti részét helyezték védelem alá. ■ Túrák Pomáz környékén A fővárosból tömegközlekedési eszközökkel is könnyen megközelíthető a Pilis völgye turistaparadicsom. Pomázon - elérhető HÉV-vel, Volán távolsági busszal, autóval, vagy akár kerékpárral (kiépített kerékpárúton Budapest határától 7 km, a 11. számú út mellett) - és környékén számos túraútvonal ismert, amelyek közül az alábbiakban ajánlunk néhányat. Pomáz - János-forrás - Kő-hegy - Lajos-forrás (Távolság: 10 km, kb. 3 óra, szintkülönbség: 300 m) Indulás a pomázi HÉV-állomástól a zöld vonal jelzésen Dobogókő felé, érintve a református templomot (Hősök tere), a szerb templomot (Vujicsics tér). Itt megtekinthetjük a neves zeneszerző, Vujicsics Tihamér szülőházát is. Továbbhaladva a katolikus templom felé a Teleki-kastély mellett, elhagyjuk a város belterületét, majd a Messelia üdülő mellett elhaladva az erdőbe érkezünk. A kék kereszt elágazásánál jobbra fordulunk, és kis kapaszkodóval - a János-forrást érintve - felérkezünk a Kő-hegyre. A Petőfi kilátóhelynél érdemes megpihenni és körülnézni. Közvetlenül alattunk érdekes sziklaképződmény, „Napóleon kalapja” látható. Elénk tárul a gyönyörű vidék. Jó időben akár a fóti dombokig is ellátni. Kicsit odébb találjuk a turistaházat, ahol - előzetes bejelentkezéssel - meg is szállhatunk. Tea, kávé, forralt bor, szendvics mindig kapható. Továbbhaladva, most már lefelé, kis kitérővel érintjük a Vasas-szakadékot, majd megérkezünk a Lajos-forrásra, ahol presszó is üzemel. A fáradt turista itt buszra szállhat, Szentendre irányában. Aki bírja, a kék kereszt vagy a zöld vonal jelzésen - további 4,5 kilométert gyalogolva - visszamehet Pomázra. POMÁZRÓL BUSSZAL PlLISSZENT-KERESZTIG- Szurdok- völgy - Szentkút - Csobánka (Távolság: 11 km, kb. 3 óra, szintkülönbség: 50 m) Volán-busszal Pilisszentkereszt első megállóig. A mészégetőknél balra, az országos kék jelzésen jutunk a Szurdok-völgyi pihenőhöz. A Pilis egyik legszebb tája, különösen akácvirágzás idején. A kék jelzés a Csobánka-közeli Szentkúthoz vezet (zarándokhely, szép kápolnával és forrással). Innen a kék és zöld vonal jelzésen ismét a nagy kék jelzéshez jutunk. Balra, kényelmes sétával (kitérő a Mackó-barlanghoz) a csobánkai nyereg gyönyörű panorámájához érkezünk (Csikóvári hegyek, Oszoly tető). Innen félórás séta Csobánka buszvégállomásig, majd busszal vissza Pomázra. Pomáz - Csikóváralja - Holdvilág-árok - Nagycsikóvár - Kiscsikóvár - Janda Vilmos kulcsos ház - Pomáz (Távolság 13,5 km, kb. 4 óra, szintkülönbség: 350 m) Pomázról busszal megyünk Csikóvár megállóig. A megállótól jobbra találjuk a piros vonal jelzést. Innen kis kitérővel felkereshetjük a turistaházat, vagy tovább a jelzésen beérünk az erdőbe. A piros kereszt jelzéshez érve azon továbbhaladunk a Holdvilág-árok bejáratához. Az árok eleje szelíd, lankás patakvölgy, később nehezebb terepen, sziklás-köves patakmederben kell haladnunk, ami esős időben nehezen járható. Az árokból felérve benézhetünk a Remetebarlangba, majd a Kiscsikóvárhoz visz az utunk. Meredek ereszkedő vezet a Janda Vilmos kulcsos házhoz, ahol megpihenhetünk. Továbbhaladva a Messelia-hegy oldalában elérjük a város szélét, a zöld vonal jelzést. Elénk tárul a Klisza, az 1996-ban állított honalapítási emlékmű, ahol a napéjfordulók idején már országosan ismert ünnepség zajlik. Kissé távolabb a Luppa mauzóleum kör alakú, kupolás építménye látszik. A Klisza-dűlőn tovább, Árpád-kori rom területen át a régi szerb temető mellett érkezünk be a városba.
