Új Néplap, 2002. június (13. évfolyam, 126-150. szám)
2002-06-21 / 143. szám
6. OLDAL MÜVE SZBEJARO 2002. Június 21., péntek KELLEMES PIHENÉST! Kellemes nyári pihenést kívánunk minden nézőnknek. Várjuk Önöket a következő évad előadásaira.____________a szigligeti színház társulata Szikora János az új direktor- Fel tudná idézni, mi volt a legelső gondolata akkor, amikor Vass Lajos felkérte a szolnoki teátrum igazgatói teendőinek ellátására? — Azt hiszem az, hogy vajon nem leszek-e nagyon egyedül. Ma már tudom, hogy vidéken színházat nem lehet jól vezetni anélkül, hogy valaki annak az életközösségnek nem lenne a tagja, ahol a színház működik. Ennek hiányában csak egyfajta folyamatos vendégpozíciót foglalhat el az ember, aminek persze megvannak a maga előnyei, de mégsem tud igazi gazdája lenni a társulatnak. Ezért is jelentett számomra igen sokat Vass Lajos szolnokisága. A kérdésre adott válasz a magam számára persze az volt, hogy igen, egyedül leszek, ebből következik az első számú feladat: megszüntetni az egyedüllétet. Jelenleg ennek a stratégiáján dolgozom. Szeretném ezt az egyszemélyes vezetői helyzetet munkatársaimmal a lehető legpraktikusabb és legjobban működő módon megosztani.-Azon számára egyáltalán nem ismeretlen terep Szolnok, hiszen az elmúlt évtized számos emlékezetes rendezése az ön nevéhez fűződik, gondoljunk csak a Táncdalfesztiválra, a Doktor Zsivágóra, a Legenda a Varázsfuvoláról vagy legutóbb az Amadeus emlékezetes sikerére.- Ennek ellenére ha Szolnokra gondolok, elsősorban a szolnoki társulat jut eszembe és néhány lelkes színházbarát... a várost azonban igazából mégsem ismerem. Az elkövetkező időszak feladata lesz, hogy ez az ismeretség elmélyülhessen.- Mekkora a mozgástere az újonnan kinevezett igazgatónak a következő ciklus végéig? — Szerintem éppen megfelelő. Vass Lajos oldalán tapasztalhattam meg, hogy a szolnoki emberek, ha a színházról esik szó, nyitottak, figyelmesek és segítőkészek lesznek. Ez olyan bázis, amire bátran lehet támaszkodni.- Hogyan ajánlaná be a közönség számára a soron következő évadot? — Reményt és vigaszt szeretnénk nyújtani az embereknek. Színházi alkotóként számomra ma már ez a két dolog a legfontosabb. A nézőknek, szerintem ma erre van leginkább szükségük. Ez a remény és vigasz nyilvánul meg akkor is, amikor nevetnek egy vígjátékon, akkor is, amikor felhőtlenül szórakoznak az operetten, és akkor is, amikor egy-egy mélyebb dráma után gondolkodóba esve hagyják el a színházat. EZÜST KALAPÁCS DÍJ 2002. A 2000/2001-es színi évadban a Szigligeti Színház díjat alapított a színház láthatatlan háttérmunkásai önfeláldozó munkájának elismerése, elismertetése céljából. Az Ezüst Kalapács-díjat, melyet a tavalyi évben Cserta Miklós szolnoki tanár, ebben az évben pedig egy szegedi ötvösmester készített el, a teljes tár- sulat titkos szavazással idén Tóth Ferenc hangosítónak ítélte. ■ Nekivágtunk egy útnak Mertz Tibor színész és Bodor Johanna koreográfus tavaly óta a Szigligeti Színház tagja. Bodor Johanna jelenleg Amerikában van. Távollétében férjével beszélgettünk arról, hogyan érzi magát a család az első itt töltött évad végén. — Szokványos dolog az, hogy egy művészházaspár gyermekeivel együtt elköltözik abba a városba, ahová mindketten szerződtek, gyakorlatilag feladva addigi életüket? — Egyáltalán nem, de mindkettőnk számára olyan szakmai ígéret volt a szolnoki, amiért úgy gondoltuk, érdemes sok mindent felvállalni. Pesü életünk ráadásul mindkettőnk elfoglaltsága miatt annyira bonyolulttá vált, hogy úgy láttuk, annak már a gyermekeink látják a kárát. — Most gyakrabban látják őket? — Persze. Nyilván most is rengeteg az elfoglaltság, de legalább reggel és délután együtt lehet a család. — Hogyan néz ki egy „átlagos” nap a Mertz-Bodor házaspárnál? — Egyikünk felkel reggel hétkor, elkészíti a reggelit, elviszi a gyerekeket az iskolába, aztán kilenc óra felé felkelti a másikat (természetesen az pihenhet tovább, akinek erre a színházi leterheltség miatt nagyobb szüksége van), majd bemegyünk a színházba, délelőtt próba, próba után ebéd, délután irány haza... — Este pedig előadás - gyakran mindkettőjüknek. Ki ellenőrzi a gyerekek házi feladatát? — Szerencsére van egy fantasztikus segítőnk, Major Annamária, akinek ezen a téren nagyon sokat köszönhetünk, de igen gyakran megesik, hogy a gyerekek kikészítik a leckéket az ebédlőasztalra, és amikor hazaérünk, átnézzük valamennyit.- Nagy törést jelentett a gyerekek számára az új közeg?- Legnagyobb meglepetésünkre egyáltalán nem. Pedig nagyon nehezen szántuk rá magunkat, hogy megmondjuk nekik, hogy hamarosan új helyen fogunk lakni, új iskolába fognak Bodor Johanna, Mertz Tibor és az ikrek járni, új tanító néni fogja őket tanítani... erre mi történt? A hírre kivirultak, és izgatottan kérdezgetni kezdtek, hogy meséljünk arról a városról, hogy tényleg van-e ott egy nagy folyó... mi pedig megkönnyebbedve meséltünk. Kifejezetten örültek annak, hogy nyílik számukra a világ, és annak is, hogy abban az ismeretlen városban majd többet lehetünk együtt.- Milyen ez a világ - a szolnoki- a szülők számára? Az évadban azt kapták, amire számítottak? — Részben. Mi Johannával nekivágtunk egy útnak, amire bennünket Vass Lajos kért fel, aki azt mondta, hogy erős szolnoki társulatot szeretne építeni. Most igazgatóváltás előtt állunk, s noha mindketten jóban vagyunk Szikora Jánossal, még nem tudjuk, merre halad a továbbiakban a Szigligeti Színház. __________■ A Nemzeti Színház fiatalon elhunyt tehetséges színész-rendezője, Ivánka Csaba (1948-1996) emlékének ápolására a művész családja alapítványt hozott létre azzal a céllal, hogy évente egy alkalommal egy arra érdemes színművész, munkájának elismeréseként, elnyerhesse az Ivánka Csaba-díjat. A népszerű fiatal színész 1974 őszétől volt a szolnoki társulat tagja, felejthetetlen alakításainak - Hlesztakov, Pinok- kio, Candide, Vojnyicev, Lucifer — sorát hagyta ránk emlékül. 1981 tavaszán Ulysses szerepében búcsúzott a Tisza- parti közönségtől. Szakácsi Sándort és Csemus Mariannt követően idén Mihály fi Balázs kapta meg az Ivánka Csaba Alapítvány díját. Mihályfi Balázs „régi” ismerőse a szolnoki közönségnek. 1992- 1994 között játszott színházunkban. A címszereplő volt Brecht: A házitanító című darabjában, Fodor Tamás rendezésében. A Clavigóban, Goethe örökbecsű művében Carlost személyesítette meg - egyéb színpadi sikerei között, majd az Új Színházban láthattuk újra, ahová Székely Gábor hívta meg. Játszott a Vérnászban, a Don Jüanban, Szép Ernő Patikájában, A szecsuáni jólélekben.- Amikor Székely Gábor távozott az Új Színház éléről, én sem maradtam ott tovább. Debrecenbe hívtak, jó szerepeket kaptam, közben vendégszerepeltem Miskolcon is. Az elmúlt évadokban újra a szolnoki közönség ünnepelhette Mihályfi Balázst. Németh László: Bőd- Papp Zoltán, az Ivánka Csaba Alapítvány Kuratóriumának elnökségi tagja át- nárné című színművében adja a dijat Mihályfi Balázsnak ifjú Bodnár János szerepében különösen nagy sikert aratott.- Sajnos személyesen nem ismertem Ivánka Csabát, de a színpadról igen. Nagy megtiszteltetés, hogy megkaptam a nevét viselő szakmai díjat. Ez azért is értékes számomra, mert a társulat szavazata alapján részesültem az elismerés- ben - mondta Mihályfi Balázs. ______■ Az elkezdett út folytatható Mihályfi Balázsé az elismerés Véget ért a 2002/2003-as kőszínházi évad, a napokban nyitja kapuit a Szolnoki Nyári Színház, amely tavaly még új kezdeményezés volt, de mára már hagyománnyá vált. Akár jelképnek is felfogható ez a pillanat: egymásba fonódik, egymásra épül a régi és az új hagyomány. Szeretném azt hinni, hogy élvezetes, tartalmas kőszínházi évad áll mögöttünk. Mutattunk történelmi drámát, operettet, klasszikus vígjátékot és annak a fonákját, játszottunk Millert és volt ősbemutatónk is. A magas művészi színvonalra a közreműködésre felkért, a magyar színházi élet élvonalába tartozó művészek - színészek, rendezők, tervezők - személye lehetett garancia. Úgy tűnik, jól dolgoztunk, a közönség ugyanis estéről estére megtöltötte a színháztermet. A végső cél ugyanis - érjük el rafináltan vagy egyszerűen, cigányzenével vagy prózával, táncshow-val, musicallel, operettel vagy ősbemutatóval — nos, a végső cél mi lehetne más, mint a közönség szeretete? Ez volt az a legfontosabb hagyomány, amelyet színház- igazgatói kinevezésem után feltétlenül folytatni kívántam, mert - kultúraszerető szolnokiként is — úgy éreztem, csak ennek teljesítése lehet az a biztos alap, amelyre színházi elképzeléseimet építhetem. Építeni pedig akartam. A szemem előtt ugyanis egy nyitottabb, kezdeményezőbb, a helyi művészeti élet valós igényeire fogékonyabb, az országos művészeti vérkeringésbe jobban beágyazott, nemzetközi porondon magát megmérettetni képes művészeti intézmény képe lebegett. Ennek érdekében hívtuk életre a Román Sándor Tánctársulat távozása után a Bodor Johanna vezette Modem Tánctársulatot, amely már az első évad közepére látványos Carmen-fantáziá- val mutatkozhatott be. Életre hívtunk egy vadonatúj irodalmi-művészeti beszélgetőműsort, a Turczi István költő által sikerre vitt Szigligeti Kanapét. Rendszeres szereplői, gyakran megkerülhetetlen tényezői lettünk a hazai színházi életnek, különösen tavaly, amikor a Pécsi Országos Színházi Találkozón az utóbbi évtized legnagyobb szakmai sikereként a legjobb rendezés és a legjobb jelmez díját hoztuk el az Amadeusszal. De említhetném az Ács János rendezte Ma- rica grófnő nagy sikerét a hazai operett fellegvárának teltinthető Operettszínházban, vagy a Csiszár Imre által színpadra állított Háy Gyula: Isten, császár, paraszt című történelmi drámánk Thália színházbeli jelentős közönségsikerét. Ezek mind-mind csak kiragadott pillanatok két évad hömpölygő folyamából. Említhetnénk a nagy sikerű kiállításainkat, például az Örkény Macskajáték szolnoki ősbemutató 30. évfordulója korszerűsítését, egy európai játszóhely kialakítását, hogy a Szigligeti Színház markáns profillal találhassa meg helyét a közös európai színház égisze alatt. Mit hoz a jövő? Először beszéljünk arról, ami bizonyosan tudható. Először is hoz egy változatos, a szakmai közfigyelmet bizonyosan felkeltő, és nézőink igényeit reményünk szerint kielégítő évadot. Lesz egy európai és egy kontinensbemutatónk: Az eltűnt idő nyomában című Harold Pintér-adaptáció ugyanis ma Európában csak Angliában láttiszteletére rendezett tárlatot, melyre az író özvegye és az egykori előadás mára már sztárokká vált alkotói is eljöttek. A látványos rendezvények mellett gőzerővel folyt a láthatatlan munka. Fontos eredmény, hogy ez év tavaszától — az ország színházai közül negyedikként — a színházterembe telepített indukciós hangosítórendszernek köszönhetően a halláscsökkent színházrajongók is teljes értékű színházi élményt kapnak. Ugyancsak háttérmunka eredménye az az átfogó tanulmány is, amely lehetővé tette, hogy a városi önkormányzattal együtt pályázzunk mintegy másfél milliárd forintos címzett állami támogatás elnyerésére. Ez az összeg lehetővé tenné a Szobaszínház felújítását, s a színházépület műszaki, technikai ható, az Alul semmi pedig - a magyar színház legújabb kori történetében minden bizonnyal egyedülálló módon - alig két évvel a Broadway-premier után a Szigligeti Színház bérletes közönsége számára lesz látható. Ez a fajta s'iker is hozzájárul a színház presztízséhez. A közönség ugyanis szeretne büszke lenni a színházára. Tapasztalatokkal teli évad után most azt kellene mondani, hogy az eddig lerakott útjelzőink mentén haladva, hagyománnyá váló kezdeményezéseinktől erőt nyerve látható az elérendő cél, s bár ez így igaz, a kijelentés magabiztosságában ma inkább több a hit és a remény. A hité, hogy a társaimmal elkezdett út folytatható, s a remény, hogy mindez folytatódik is. ___________vass lajos Az összeállítás a színház és a kiadó együttműködése alapján készült. A költségeket az intézmény viseli.
