Új Néplap, 2002. június (13. évfolyam, 126-150. szám)

2002-06-20 / 142. szám

4. OLDAL A SZERKESZTŐS É G POSTÁJÁBÓL 2002. Június 20., csütörtök j§ UH Nem számoltak elcsúszott határidőkkel Hallgatom a híreket a sokmilliós végkielégítésekről, s azokra az emberekre gondolok, akik üzlet­részük kifizetésére várnak. Hitték, hogy minden úgy lesz, ahogyan azt ígérték: „A vevő a vételárat leg­később a szerződés általa történt aláírásától számított 45 napon be­lül fizeti meg az eladónak.” Igen, sokan kézhez kapták már a szám­fejtési bizonylatot, az igazolást, de sokuknak májusban már lejárt a kifizetési határidő. Az emberek tervezgettek, mire szánják a kis pénzt. Egyik közeli ismerősöm előleget adott egy ingatlanra vételi szándékkal, egy másik az unoká­jának ígért pénzt a nyaralására, mondván, csak iratkozzon fel nyugodtan, hiszen májusban megjön a pénz. Most itt állnak be- fürödve, sem ők, sem az unoka nem tudja, hogy miből lesz a nya­ralás. Az öregek minden követ megmozgatnak, hogy ne csapják be a gyereket, még tótéit is felven­nének, persze ha kapnak! Sorolhatnám az eseteket, ki mit tervezett abból az egy-két- százezer forintjából, amit annyira vár. Biztosan lesz pénz, mondják. Igen, de mikor? Ez a legnagyobb és legnehezebb kérdés ezeknek az embereknek. Gyűlik a harag az emberekben, amikor a sokmilliós végkielégíté­sekről hallanak. Arra biztosan van pénz, mondják, bármekkora összeg is legyen az! Hol itt az igaZSág? ______________K. S.-NÉ, MEZŐTÚR Te terowi népi ünnep, fúvósokkal (AMATŐR FOTÓ) A „heckfest” a németországi teterowiak egyik legnagyobb ünnepe. A város apraja-nagyja résztvevője a rendezvényeknek. Erre a hagyo­mányos ünnepre kapott meghívást testvérváro­sába Kunszentmárton, illetve a város Alapfokú Művészeti Iskolájának Fúvószenekara, amely­nek a meghívottak örömmel tettek eleget. A ragyogó hangulathoz a vendég zenészek nagyban hozzájárultak, hiszen élvezetes kon­certet adtak közösen a teterowi Ifjúsági Zene­karral. A siker nem maradt el. De ugyanígy ju­talmazta a közönség a kunszentieknek a vá­ros különböző pontjain játszott térzenéjét is. A koronát azonban a jelmezes felvonulás je­lentette, ahol profikat megszégyenítő módon - több mint három kilométeren keresztül, megállás nélkül menetelve — fújták a hang­szereket kis zenészeink. A vendéglátók taps­sal kísérték őket végig a városon. Szőke Ferenc karnagy méltán lehet büszke tanítványaira. Nem beteg az, ki a tortúrát túléli... Feleségem szívbeteg, több mint tíz éve leszázalékolt, időközön­ként ellenőrzésre jár. Januárban nem jól érezte magát, ezért el­ment a háziorvosához, akitől be­utalót kapott a kardiológiai ambu­lanciára. A háziorvos időpontot kért a szakrendelésre, de ott azt mondták, egyelőre nincs, mert a kezelőorvos bizonytalan ideig nem rendel. Február 22-én a háziorvos újabb beutalót adott, s ezúttal is időpontot kért. A május 17-ét kap­tuk. Tekintve, hogy vidékiek va­gyunk és utaznunk kell, két nap­pal a szakrendelés időpontja előtt telefonon megerősítést kértünk arról, hogy a megjelölt nap rend­ben lesz. Még szerencse, hogy közbeiktattuk az érdeklődést, mert a vonal végén egy hang azt közölte: a 17-ei rendelés elmarad, egyelőre új időpont nincs. Másnap újra telefonáltunk, hogy kísérletet tegyünk egy lehet­séges következő vizsgálati idő­pontra. Sikerült a május 31-ét megszereznünk. A meghatározott napon megje­lentünk azzal a 30-40 beteggel együtt, akik erre a napra voltak hivatalosak. Az asszisztens 7.30 órakor összeszedte a beutalókat, leleteket, 8-kor megérkezett az or­vos. Öt-hat beteg vizsgálata után váratlan fordulat következett be: a betegeket arról tájékoztatták, hogy az orvosnak el kell mennie, visszaérkezéséig a rendelés szü­netel. Hogy az mikorra várható, nem lehet tudni. Ezek után mondtam a feleségemnek, hogy így ezt nem lehet tovább csinálni, találnunk kell egy normális meg­oldást a vizsgálatok mielőbbi el­végzéséhez, végtére is csaknem öt hónap telt el. Az egyik szomszédos megye kórházával telefonon kapcsolatba léptem. Bármikor fogadnak ben­nünket és elvégzik a vizsgálatokat - mondták. így is történt. A szomszédos megye szakrendelé­sén korrekt, emberi módon min­den vizsgálatot - előzetes egyez­tetés nélkül, több hónapi tesze-to- sza mellőzésével - azonnal elvé­geztek. Az, ami itthon január 8. és má­jus 31. között nem sikerült, egy másik megyében simán ment. Szívbetegről lévén szó, ez talán így a helyes. A problémánk azon­ban korántsem szűnt meg. A gon­dunk az, hogy az „idegen” leletek­kel miképpen mehetünk vissza a szakrendelésre. Ugyanis amikor a félbeszakadt rendelésen vissza­kértük papírjainkat, ráírták: „Saját felelősségére vizsgálat nélkül tá­vozott”! A betegnek tehát felelős­sége van. Az orvosnak nincs. Ismerve (és megértve) az egész­ségügy számos baját, az a vélemé­nyem, hogy az itt tapasztalt „tüne­tek” nem magyarázhatók az anya­giakkal, sokkal inkább szervezési és személyi hiányosságokkal, amelyek, úgy vélem, nagyban kor­látozzák a betegeket abban a jo­gukban, hogy időben szakszerű ellátásban részesülhessenek. Bár az is lehet, úgy annak vele: nem is beteg az a paciens, aki ezt a tortúrát túléli... (NÉV ÉS CÍM) Napirenden a szemét Ürítés után, másnap reggel Nincsenek irigylés­re méltó helyzet­ben Szolnok belvá­rosában a Kossuth tér 6-7-8. számú társasház lakástu­lajdonosai. Amikor annak ott volt az ideje, az előírások­nak megfelelően gondoskodtak ele­gendő szeméttáro­ló konténerről, mégis azt kell ta­pasztalniuk az üze­meltetési költsége­ket is pontosan fi­zető lakóknak, hogy a sajátjuknak tekintett edények­ben a háztartásokban keletkezett szemétnek egyre kevesebb hely jut. A frissen ürített konténerek általában már másnapra megtel­nek (sőt, időnként mellé is jut), de legtöbbször nem háztartási hulladékkal, hanem - összetétel­ükből ítélve - a lakóház környe­zetében működő egységekből származó dolgokkal. Többször esett szó arról, hogy a szemét kulturált elhelyezése, a szabványnak megfelelő konténe­rek, kukák beszerzése nem csak a lakóházak tulajdonosaira köte­lezőek. A tisztasági rendelet vo­natkozik az intézményekre, a szolgáltatóegységekre is. Régóta mondjuk, ma is érvényes: a város tisztasága közügy. A rendeletet mindenkinek be kell tartani, de ha mégsem — mindannyiunk jól felfogott érdekében -, azt be kell tartatni. ■ Mesebemutató csapatmunkával A kunhegyesi Városi Óvodai In­tézményben működő drámape­dagógiai munkaközösség Fehér Sándomé irányításával feldolgo­zott egy, a gyerekek körében is jól ismert és népszerű mesét, a Kacor királyt. Bemutatkozásuk a gyermeknapon hatalmas sikert hozott. Az óvónők, a dajkák, a darab zenéjét szerző és előadó Fehér Sándor gimnazista és a fénytechnikáért felelős kolléga­nők kiváló csapatmunkát végez­tek. Több száz kisgyermeknek szereztek feledhetetlen élményt. A mesejáték nem egyszeri alka­lomra készült, amit az is igazol, hogy legutóbb a kunhegyesi iker­találkozón láthatta a közönség. NAGY IMRÉNÉ INTÉZMÉNYVEZETŐ Hiányoznak A nyolcvanas évek közepén ká­beleket fektetett a szolnoki Ker­tész utcában a posta, toldásukat a 34. és 35. számú ingatlan előtt végezték. Az ebből eredő utóla­gos hibák miatt az úttestet hat­szor bontották fel, illetve állítot­ták helyre. A bontásnál, illetve helyreállításnál útban lévő közle­kedési táblákat kivették, de azóta sem kerültek vissza. Hiányukat az illetékesek valószínűleg nem vették észre, pedig az „egyirá­nyú utca”, a „30 km/h sebesség­a jelzőtáblák korlátozás” és az „egyéb ve­szélyére figyelmeztető táblák fontosak lennének. Jelenleg négy családi ház épí­tése van folyamatban a Kertész utcában, amellyel megnöveke­dett gépjárműforgalom jár együtt. A keskeny utcában nőtt a balesetveszély, ami felveti a köz­lekedési táblák pótlásának mi­előbbi szükségességét. Szeret­nénk, ha a jelzőtáblák visszake­rülnének a helyükre. ___________bokor »Andor, Szolnok A levelekből válogatunk. A kiválasztott írások — a levélíró elő­zetes hozzájárulása nélkül, mondanivalójának tiszteletben tar­tásával — szerkesztett, rövidített formában jelennek meg. Az itt olvasható vélemények nem feltétlenül azonosak a szerkesztő­ség álláspontjával. Névtelen vagy címhiányos írások közlését mellőzzük. Szerkesztőségünk fenntartja a jogot, hogy a meg nem rendelt cikkeket is olvasói levélként kezelje. Az oldalt szerkeszti: Kácsor Katalin (e mail: kacsork@ujneplap.hu) A családi napon együtt játszottak szülők és gyerekek Elmélyült munkával a fonálból egyszer csak játékok kelnek életre A besenyszögi óvoda dolgozói a szülőkkel közösen a közel­múltban családi napot szervez­tek. A program széles választé­kot kínált a gyerekeknek és szü­lőknek a közös játékhoz. Az ügyességi és versenyjátékok a sportprogramokhoz, a manuá­lis tevékenységet választók a kézügyességet fejlesztő elfog­laltságokhoz kapcsolódtak. Akik ez utóbbit választották, filcből, fonálból, papírból vagy különféle termésekből készít­hettek játékokat. A rendezvény fontos feladata volt, hogy erősítse az óvoda és család kapcsolatát, élményt nyújtson szülőnek, gyermek­nek egyaránt. Köszönet azok­nak, akik a családi nap feltét­eleinek megteremtését támo­gatták. A SZERVEZŐK Vajon ki lesz a legügyesebb szülő az etetőversenyben?

Next

/
Thumbnails
Contents