Új Néplap, 2002. június (13. évfolyam, 126-150. szám)

2002-06-14 / 137. szám

12. OLDAL G A Z D A S Z E M M E L 2002. Június 14., péntek HŰM Tíz tonna paprikát adnak el hetente Stabilan működik a termelői értékesítési szövetkezet Cserkeszőlő legnagyobb fóliabirodalma, a Varga-kertészet például nem tagja a tésznek fotói csabai istván Kunszentmárton—Cserkeszölö A Tiszazugban számos gazda próbál fó­liás kertészetből megélni. Az idei kilá­tások biztatóak, jelenleg a paradicsom érését figyelik árgus szemekkel a tulaj­donosok. Elsősorban Cserkészőlő a térség fóliás köz­pontja, ennek ellenére Kunszentmártonban alakult meg a KörösKer-Tész szövetkezet, mely a régió gazdáit hivatott összefogni, s kö­zös piaci képviseletet teremteni számukra. Pugner Zoltán az első, s mindmáig egyetlen tiszazugi tész (termelői értékesítési szövetke­zet) vezetője lapunknak elmondta, a megala­kulás óta folyamatosan erősödő értékesítési szövetkezet jelentős erővel bír a térségben.- Az előző évekhez képest elfogadhatóak az árak, nincs baj az értékesítéssel — vonta meg az eddigi tapasztalatokat Pugner Zoltán. - A hozzánk csatlakozó termelők tv-paprikát termelnek elsősorban, így mi ezt adjuk el. Bár az utóbbi időszak esős időjárása egy kissé visszavetette a termésmennyiséget, de azért hetente száz mázsát így is elvisznek a felvá­sárlók. Úgy látom, az időszaki különbségeket a nyár folyamán behozhatják még a termelők. A jó eredmények és a közös értékesítésből fakadó árak, valamint az állami és később az európai uniós támogatások megszerzése mi­att egyre több termelő gondolja úgy, hogy csatlakozik az értékesítési szövetkezethez. — A tél óta közel ötven százalékkal emelke­dett a tagságunk, ami azt bizonyítja, jó úton járunk. Az uniós igényekhez igazított tészek előnyeit különösen a majdani csatlakozásunk után érezhetik a gazdák, így reményeink sze­rint a következő időszakban tovább emelke­dik a hozzánk csatlakozók száma. Érdekesség, hogy a legtöbb fóliakertészet­tel rendelkező Cserkeszőlőben egyelőre senki sem gondolja úgy, hogy előnye származna, ha tagja lenne a Ki ösKer-Tésznek. Pedig az európai piacra egye ként nem tudnak beszál­lítani, s könnyen ki zolgáltatottá válhatnak a felvásárlók kezében A megkérdezett cserkei gazdák egyelőre nem látják az új szc vetkezet előnyeit. Jobban bíznak az évek, esel >nként évtizedek alatt be­járatott eladási útvo lakkban. Mint mondták, számukra a biztons g most még fontosabb. _________________ _____ ________________PB Ko ronafürt és herefélék Rendkívül aszályos volt a május. Nagyobb mennyisé­gű csapadék Medárd nap­ján és az azt követő napo­kon hullott. Várhatóan Pé- ter-Pál előtt a gabonafélék a tárolókba kerülnek. Kér­dés azonban, mivel lehet jól kihasználni a megkésett csapadékmennyiséget. Vé­tek lenne ugyanis parlagon hagyni a tarlót. Az egyik lehetőség a tarka koro­nafürt. Ez a kiváló őshonos ta­karmánynövényünk hektáron­ként 10-12 torina hozamot is biz­tosíthat. Fehérjetartalma magas (18-24 százalék). Legeltethető, nem okoz felfúvódást a kérő­dzőknél. Jól tűri a rágást és a pa­tataposást, birkákká, szarvas- marhával extenzív tartásban ol­csó fehérjetakarmányt ad. Éve- lősége jó, 4-6 évig is termesztés­ben tartható. Vetőmagja kiváló exportcikk, ugyanis az USA-ban és az egyes európai uniós tagál­lamokban kiváló talajborítása miatt rézsűk, árokpartok, autó­pálya-töltések mentén talajvé­delméhez gyakran vetik. A tarka koronafürt nyár vé­gén (júliusban, esetleg augusz­tus elején) is vethető, bár az op­timális vetési ideje május dere­kán van. Fontos, hogy a talajban legyen elegendő víz a csírázás­hoz, ami idén májusban elma­radt. Egyébként a fajra jellemző az elhúzódó egy-két hónapos kelés. Aprómorzsás talajba ta­karmánynak gabona-sortávol­ságra (11,5 centiméter), magter­mesztési célra (23-25 centimé­terre) vetik. Zárt állományhoz hektáronként 15-20 kilogramm vetőmag elegendő. Vetésmély­sége 1,5-3,0 centiméter legyen. Különleges növényápolást nem igényel. Kevesebb táp­anyagra van szüksége, mint a lucernának. Legfontosabb táp­anyaga a foszfor, míg a kálium és a nitrogén nem játszik fontos szerepet. Próbáljuk még ki a herefélék közül például a bíborherét, melynek a leggyakoribb elővete- ményét a kalászosok képezik. A tarlót tárcsázás, hengerezés és tápanyag-kijuttatást követően, nyár végén vessük. Jó talajon külön nitrogént nem igényel, de megkéri a 45-55 kilogramm foszfort és a 85-95 kilogramm káliumot hektáronként. Védi a talajt az eróziótól, és zöldtrágya­ként hasznosul. ■ Támadnak a lisztest ék! Liszteskének nevezik, ám valójában üvegházi molyte- tű a magyar neve (tudomá­nyosan Trialeurodes vapo- riorum). Ez az egyre kelle­metlenebb kártevő főként az üvegházakban és a fóliását rakban keseríti meg a gaz dák életét, az utóbbi évek­ben azonban már a szabad­földi veteményeket is káro­sítja. az uborka, a paradicsom, a papri­ka, a tojásgyümölcs (padlizsán) és sokféle dísznövény. Szívogat- ják növényeinket, melyek ennek következtében legyengülnek, élettartamuk megrövidül. Sajnos másodlagos kárt is okoznak. A liszteskék testéből kibocsátott ra­gadós mézharmaton (úgy, mint a levéltetűk esetében) megtelep­szik a korompenész nevű gomba. A korompenész sötét, koromsze­A liszteskék, azaz az üvegházi molytetvek rendszerint nagy tömegben jelennek meg, és gyorsan szaporodnak Apró, fehér, gyorsan röpködő, na­gyon ellenálló, makacs és vesze­delmes rovarokról van szó, me­lyek rendszerint nagy tömegben jelennek meg, és gyorsan szapo­rodnak. Kedvelt gazdanövényeik: rű bevonatot képez a levélzeten, és csökkenti a növények aktív asszimilációs felületét. Ugyanak­kor a liszteskék terjesztik a víru­sos betegségeket is. Az éli >nük való védekezés elég körülmí íyes, mert meglehetősen ellenállt < a rovarölő szerekkel szembe; . Ezért dolgoztak ki elle­nük két biológiai növényvédelmi módsze t. Ezeket a kártevőket (mármii t az üvegházi molytetű) a sárga tzín szinte mágnesként vonzza. Ha egy sárga kartont vagy m anyag lapot vékonyan bekenür < kocsikenőccsel (gép­zsírral), najd az üvegházban fel- akasztju ., a rászálló rovarok rára­gadnak, nint a régi jó légyfogóra. Házili 5 is készíthetünk ilyen rovarcsa dát. Kell hozzá 2,5 liter repceola , 20 dekagramm sertés­zsír, 2,5 leciliter terpentin és 20 deka gyt ita. A repceolajat a zsír­ral össze őzzük, majd kevergetve hozzáadjuk a terpentint és a gyantát. Olyan sűrű legyen, mint a nem csepegő ragasztó, és 2-3 milliméter vastagon kenjük rá a sárga lapra. Vigyázzunk, mert ez a rovarragasztó tűzveszélyes! Eredményesen lehet védekez­ni a molytetvek ellen oly módon is, hogy elszaporítják ellenségei­ket, az Encarsia formosa nevű fürkészdarazsat. A 0,6 milliméter nagyságú, fekete torú, sárga pot­rohú parazita tojáscsöve segítsé­gével a petéit a liszteske lárváiba rakja le. A fürkészdarázs lárvája 8-10 nap alatt elpusztítja a gazda­állatot, és a fiatal fürkészdarazsak további védelmet nyújtanak a fó­liasátorban. Egyébként a fürkész- darazsakat kartonlapra nyomott lárvák formájában hozzák forga­lomba. Tippek a gyepesítéshez Szakemberek tanácsolják, hogy árnyékos helyre ne vessünk fü­vet. Az ilyen helyeket fedjük in­kább borostyánnal vagy varjúháj­jal. Kivételesen vethetünk ár­nyéktűrő pázsitot is erdei sédbú zából (Decchampsia flexmsá). Az új vetésű gyepet az időjárástól függően kell öntözni. Soha ne áz­tassuk el túlságosan (csak egy két óráig tocsoghat), de ennél még fontosabb, hogy a gyep talaja so­ha ne száradjon ki. Folyamatosan kell nyírni a pázsitot ahhoz, hogy a fű magszárhajtás helyett bokro- sodjon, és sűrű állományt képez­zen. Minden nyírás után locsol­juk be és szükség esetén műtrá­gyázzuk. Igyekezzünk az évelő gyomo­kat eltávolítani, amint annyira megerősödnek, hogy már hosz- szú, hegyes szerszámmal gyöke­restől Iti tudjuk szúrni őket, a gyepfelület felsértése nélkül. Ha a pázsit elmohásodott, a talajt ala­posan gereblyézzük át, hogy szel- lőssé váljon. Gyepápolás céljából januárban vagy februárban, fagy­mentes, száraz időben 1-2 centi­méter vastagságban szórjunk érett komposztot a gyepre. Erősíthetjük a gyepet komposzt helyett műtrá­gyával is, de csak a vegetációs idő kezdetén. Kötött kerti talajon aján­latos a talajmunkákat már ősszel elvégezni. Elég, ha durvarögösre ássuk a kertet, mert a nagy rögö­ket a téli csapadék morzsalékossá teszi. A talajt vetés előtt minél si­mábbra kell eldolgoznunk úgy, hogy ne tapossuk be (ne tömörít- sük) túlzottan a földet. A fűmag magágya akkor a legmegfelelőbb, ha az utolsó talajmunkák után két héttel vetünk. Így elég idő jut a ta­laj ülepedésére. Fűmagot bármikor vethetünk, még nyáron is. Mégis a fűmagke­verékek vetésének a leginkább megfelelő a március vége, május közepe, illetve augusztus vége, szeptember dereka. Vetés után 10 kilós hengerrel dolgozzuk el a föl­det. Mindig 20-40 milliméter hosszúra vágjuk vissza a már fej- lett pázsitot. ■ Zöldségfélék védelme A csapadékossá, változé­konnyá vált időjárás kedvez mind a helyre vetett, mind a palántázott szabadföldi zöldségfélék fejlődésének. Ez a környezet azonban fo­kozott mértékben elősegíti a zöldségfélék baktériumos betegségeinek fellépését, el­terjedését is. Különösen a paprikafélék és a pa­radicsom, de a kobakosok, a hü­velyesek is veszélyeztetettek. Az erős szél, a homokverés tovább fokozza a fertőződés lehetőségét a növényeken ejtett sebek számá­nak gyarapításával. A baktérium­ölő Kasumin 2L, valamint a bak­tériumokat távol tartani képes gombaölő szerek eredményessé­ge a permetezések időzítésén, va­lamint gyakoriságán múlik. Min­denképpen a tünetek megjelené­se előtt kell indítani a kezelése­ket. Ebben a növények szem­pontjából érzékeny fejlődési sza­kaszban a 7-10 naponkénti per­metezés is indokolt lehet, de na­gyobb esők után mindenképpen ajánlott a védekezés. A zöld őszibarack-levéltetű napjainkban vált gazdát, most re­pül be a zöldségfélék állományá­ba és telepedik meg a növénye­ken. Különösen a paprikafélék­ben jelentős a folyamat, amely egyúttal a vírusok terjedését is eredményezheti, de szinte min­den zöldségnövény károsodhat. A burgonyában a hidegigényes burgonyavész és a burgonyabo­gár elleni védekezést szükséges intenzívvé tenni. A burgonyabo­gár betelepedését és tojásrakását a fiatal paradicsomban is megfi­gyeltük. Bármely készítményt használjuk, az előírt óvórendsza­bályok betartása kötelező! __BÁCS-KISKUN MEGYEI NTSZ, KECSKEMÉT A csodaszép klemátisz Kertbarát olvasóink kérésé­re írunk röviden a klemá- tiszról. Sokan ismerik és szeretik ezt a csodaszép kú­szónövényt. Joggal és okkal tartják a kertbarátok a leg­szebb kerti liánnak. Hazánkban is számos faja ismert. Ezek közül nálunk vadon is te­nyészik egy, melyet népnyelven erdei iszalagnak ne­veznek (tudomá­nyos neve Clematis vitaiba). Vadon élő faja az iszalagnak kötélvastag indák­kal kapaszkodik fel még a legmagasabb fákra is. Ernyőben nyitja fehéren virító virágait, amelyek­ből őszre mutatós fehér tollbokréta fejlődik. A hegyi iszalag (Clematis montana Rubens) nagyon életerős, gyorsan fejlődő növény, ró­zsaszínű virágai mi­att kedvelik. Május­tól augusztusig nyí­lik a liláskék virágú Clematis viticella. Ez az utóbbi faj jól tűri a hazánkban uralkodó időjárási viszontagságokat. Jól tesszük, ha félár­nyékos helyre ültet­jük. Rendkívül ellenálló és szapo­ra, még el is vadul. Mégis, a leg­szebb és a legelterjedtebb a kerti iszalag, vagy kerti klemátiszfajta (pontosabban a Clematis jack- mannii). Ez a klemátisz 3-4 mé­ter magasra kapaszkodik fel, ezért rácsos kapuk, lugasok, per­golák, téglafalak vagy kerítések befuttatására kiválóan alkalmas. Nagyok a virágai, és a halvány ró­zsaszíntől a sötétliláig minden színárnyalatban előfordulnak. Egész nyáron tömegesen nyitja virágait. A kerti klemátisz kedveli a táp­dús, laza, nyirkos talajt. Nem ér­zi jól magát a száraz környezet­ben. Nem viseli el a déli fekvést. Eszerint úgy keressünk neki he­lyet, hogy reggeltől estig ne érje egyfolytában a tűző nap. Ültes­sük inkább a keleti oldalra. Ügyeljünk arra is, hogy kissé mé­lyebbre kerüljön a töve, mint amilyen mélyen a faiskolában volt. Ha már elültettük, és mégis a déli napsütésnek van kitéve, a tövét védjük meg a tűző naptól valamilyen árnyékot adó növény­nyel (például örökzöld cserjé­vel), esetleg térdmagasságú nád­vagy sáskerítéssel. Takarhatjuk (mulcsozhatjuk) a klemátisz tö­vét szalmával, tőzeggel, fűrész­porral is. Nyáron hazánkban rendszeresen kell öntözni az iszalag tövét, időnként kom- poszttal vagy műtrágyával bizto­sítani a tápanyag-utánpótlást. Télre be kell takarni a tövét. Csak akkor nem kopaszodik fel, ha az első három évben tavasszal 20-25 centiméter magasan vissza­metsszük. ■ Sokan ismerik és szeretik ezt a kúszónövényt Termesztési tanácsok Sok tápanyagot igényel, humusz­ban gazdag, mély rétegű, jó mi­nőségű talajt kíván a saláta, épp­úgy, mint a legtöbb káposztaféle. A gyökérzöldségek is nagy mennyiségű tápanyagot vonnak ki a földből. Ezeket sem árt fejtrá­gyázni, lehetőleg kettő-négy cen timéter vastagon megterített komposzttal. Ha leszedtük a spe­nótot, ne nyűjük ki, mert gyöke­reinek hatóanyaga serkenti a ta­lajmikrobák életfolyamatait. Azonkívül a spenót riasztja a föl­dibolhákat. Tudnunk kell, hogy a cékla éppúgy, mint minden gyö­kérzöldség, a jó vízháztartású ta­lajokat kedveli. Vigyázzunk arra, hogy a talajmunkák közben a cékla gumóit ne sértsük meg. Ha feketegyökeret termesz­tünk, még most helyezzük el a kert különböző részein a vakon dók riasztására szolgáló anyago­kat. Bodzalevelet dugjunk szárá­val az üregbe, vagy tavalyról megmaradt, már használhatatlan fokhagymát préseljünk ki a va­kondtúrásba. Távol tartja a kert­től a vakondot a földbe félig be­ágyazott, vissza nem váltható bo­rosüveg is, mely szeles időben búgó hangot ad, és ezzel elriaszt­ja az egyébként védett, rovarevő állatot.

Next

/
Thumbnails
Contents