Új Néplap, 2002. május (13. évfolyam, 101-125. szám)

2002-05-02 / 101. szám

4. OLDAL SZERKESZTŐS É G POSTÁJÁBÓ L A Lopják - veszik! Nincs olyan nap, amikor a lapok bűnügyeket taglaló rovata ne ad­na hirt színesfémlopásokról. Az április 29-ei Új Néplapban is olva­som, hogy a tettesek levágtak és elloptak 4 kilométer hosszú nagyfeszültségű légvezetéket. A tolvajok 26 villanykarót csupaszí­tottak le, jelentős kárt okozva a tulajdonosoknak. De lopják a temetőkben a fe­születeket, a vasúti és közúti jel­zőtáblákat, berendezéseket, fal­vakban a haranglábakon álló kis harangokat, városokban a szob­rokat stb. Körülbelül fel is sorol­tam minden helyet, ahonnan lop­ni lehet. Nyilvánvaló, hogy a fel­vásárló is sejti, hogy honnan ered a portéka. Több újságcikk is fog­lalkozott már azzal, hogy végre rendet kellene tenni az ügyben, mégpedig úgy, hogy egyszerűen meg kell szünteti a felvásárlást. Mert ha nincs, aki átvegye, nincs értelme a lopásnak. Én más meg­oldást nem is látnék, hiszen a tol­vajok ellen sem szabályok, sem érvek nem használnak. Szinte minden településen tisztában van azzal a nép, hogy kik azok, akik a lopásokat elkö­vetik. Az is biztos, hogy ezeket az embereket valakik támogat­ják, segítik, ötleteket adnak. Az elmúlt évtizedben sokmilliárdos károkat okoznak a tolvajok a tönkretett berendezésekkel, a megtépázott villanyvezetékek­kel, életveszélyes helyzetet is te­remtve, olykor tragédiát is elő­idézve. Egészen közeli példát is mondhatok arra, hogy az egyéni életsorsokba is milyen erősen be­lejátszik ez az alantas, aljas tény­kedés: egy jászsági család a meg­élhetéséhez állattartásra rendez­kedett be egy tanyán. Szépeji gyarapodott a gazdaság, stabil volt a család megélhetése is. Egyik napról a másikra mentek tönkre, mert egy éjszaka levágták a tanyához tartozó villanyvezeté­ket a tolvajok. Az állatok gondo­zásához, a tehenek fejéséhez áramra van szükség. Egy ideig próbálkoztak mindent kézi erő­vel elvégezni, de emberileg nem lehetett bírni. Ezért csökkentet­ték az állatállományt. Most meg I már arról esik szó, hogy felszá­molják az egészet, mert nincs a családnak pénze arra, hogy pó­toltassa az ellopott villanyveze­téket. Gondolom, ebben az ország­ban sokan kerültek már hasonló helyzetbe. Nagyon itt van az ide­je, hogy hatékony intézkedés tör­ténjen. _______________________________________[NÉV É« CÍM) Nem csak engem zavart... Törvényt és közügyeket tisztelő polgár révén, élve állampolgári jogommal, elmentem szavazni, hogy voksommal megjelöljem azt az egyéni képviselő-jelöltet, akit szeretnék képviselőnek, il­letve azt a pártot, amelyet szeret­nék bejuttatni az Országgyűlés­be. Meglepődtem, amikor meg­kaptam a szavazólistát, mert iiem volt választási lehetőségem: az elmúlt ciklusban kormányzó pártokra csak együtt lehetett sza­vazni. A választási törvényt valame­lyest ismerve tudom, hogy ez így törvényes. Azt azonban nem ér­tem, hogy amit a törvény az egyik esetben tilt (a kettds jelö­lést), azt egy másikban engedi (pl. a listán két pártra szavazni.) Ezt én akkor sem érzem rendjén valónak, ha a bejutáshoz szüksé­ges arány ez esetben 10 százalék volt. Ha szabad választásról be­szélünk, miért kényszerül a vá­lasztó arra, hogy olyan pártra is voksoljon, amelyikre nem akar? A „hideg víz” mégis akkor zúdult a nyakamba, amikor érvényesí- j teni akartam (legalább négy- évenként egyszer) a demokrácia adta állampolgári jogomat, va­gyis kértem a szavazatszámláló bizottságot, hogy észrevételemet rögzítse és továbbítsa. A kérés teljesítését megtagadták, mond­ván, a szavazatszámláló bizott­ságnak nem áll módjában jegy­zőkönyvet felvenni. A történteket figyelembe véve aligha lehet „szabad” választás­ról beszélni, mert ugyebár mi­lyen demokrácia az, amelyben egyetlen választás alkalmával a választópolgár jogát két esetben is korlátozzák: egyszer amikor X pártra csak akkor szavazhat, ha Y-ra is szavaz, másfelől ami­kor észrevétele figyelmet sem érdemel. PÁLDEÁK LÁSZLÓ A levelekből válogatunk. A kiválasztott írások - a levélíró előzetes hozzájárulása nélkül, mondanivalójának tiszteletben tartásával - szerkesztett, rövidített formában jelennek meg. Az itt olvasható vélemények nem feltétlenül azonosak a szerkesz­tőség álláspontjával. Névtelen vagy címhiányos írások közlését mellőzzük. Szerkesztőségünk fenntartja a jogot, hogy a meg nem rendelt cikkeket is olvasói levélként kezelje. Az oldalt szerkeszti: Kácsor Katalin (e mail: kacsork@ujneplap.hu) 2002. Május 2., csütörtök BBB Talpon huszonnégy órán át A szolnoki Hild Viktor Városi Könyvtár a kö­zelmúltban rendkívüli nyitva tartással és sokszínű programmal várta olvasóit és az érdeklődőket. A reggel 9-től másnap reggel 9 óráig tartó programban számos érdekessé­get kínáltunk. Az irodalmat kedvelők szá­mára Szautner Jánosáé pedagógiai díjas ta­nítónő gyermekkori olvasmányaira emléke­zett vissza. A Szolnoki Népdalkor előadásában népdalok, a nyugdíjas pedagógusok előadásában versek hangzottak el. Megyénk szülöttével, Hubai Gruber Miklós íróval is találkoz­hattak a könyvtárlátoga­tók. A hangulatos beszél­getés a kommunikáció, a szeretet fontosságát és az emberi kapcsolatok érté­két hangsúlyozta. Nyolc órától megzené­sített verseket hallgattunk élőben, majd Janikovsz- ky Éva szatirikus írásai­ból kaptunk ízelítőt Dianné Márki Ágnes és Kalmámé Török Eszter pedagógusok tolmácsolá­sában. Este 10-től párhuzamo­san két helyszínen szóra­koztattuk az érdeklődő­ket. Egyik helyszínen a tavaszi égboltot kémlel­hették mindazok, akik részt vettek a távcsöves bemutatóval egybekötött csillagászati előadáson, míg a többiek a régi mo­zik hangulatát idézve a Csocsó című magyar fil­met nézhették meg. A változatos program keretein belül lehetőség nyílt tojásfestésre, ingye­nes vérnyomásmérésre, egészségmegőrző termé­kek bemutatójára, kártya­vetésre és íráselemzésre is. Akinek kedve volt hoz­zá, könyvtári totót tölthe- A könyvtárlátogatók találkozhattak Hubai Gruber Miklóssal tett ki, amit értékes díjak kiosztása követett. Éj­szaka SMS-szívküldiket továbbítottunk, és lehe­tőséget teremtettünk folyamatos internetezésre. A városban zajló 24 órás középiskolai vetélkedő­be is bekapcsolódtunk. A szórakoztató program másnap reggel zenés ébresztővel köszöntötte a korán kelőket. A nonstop nyitva tartás visszhangja kedvező volt, érdeklődéssel és kitartással fogadták a könyvtár látogatói. HUBAI IBOLYA ÉS KISS EDIT KÖNYVTÁROSOK Tudással a természet védelméért Tartalmas, érdekes és színvonalas találkozó színhelye volt a napokban Újszász, ahol a Föld napjához kapcsolódóan regi­onális környezetvédelmi versenyt rendezett a 4H Egyesület, a Vörösmarty Mihály Általános Iskola és az Újszászi Gimná­zium és Műszaki Szakközépiskola. A Pest és Szolnok megyéből ér­kező huszonkilenc csapat közel száz diákja három korcsoport­ban vetélkedett környezetvéde­lemből és természetismeretből. A verseny fővédnöke és főtámo­gatója Nagyné dr. Szelmák Erika polgármester és az önkormány­zat oktatási, kulturális és sport- bizottsága volt. Nagy örömünkre szolgált, hogy szponzorokat is sikerült meg­nyerni a játékhoz. A középiskolás korosztály­ban 1. helyezett lett a Verseghy Ferenc Gimnázium, 2. a török­szentmiklósi Székács Elemér Szakközépiskola, 3. a jászberé­nyi Erősáramú Szakközépiskola és Gimnázium. Az általános is­kolák vetélkedésében az 5-6. osztályos korcsoportban 1. lett a besenyszögi és az újszászi Vörösmarty Mihály Általános Iskola Kertvárosi iskolájának csapata, 2. helyezett a jászapáti Vágó Pál iskola, 3. a Vörösmar­ty Belterületi iskolájának csapa­ta; a 7-8. osztályos korcsoport­ban a Vörösmarty belterületi csapata lett az első, második he­lyezést ért a Kertvárosi iskola csapata, 3. lett a Besenyszögi Általános Iskola. Különdíjasok lettek - írásbeli munkáért - a szolnoki II. Rákóczi Ferenc Álta­lános Iskola 5-6. osztályosai, a szintén szolnoki Kölcsey Ferenc Általános Iskola és az abonyi Gyulai Gaál Általános Iskola 7-8. osztályos csapata. Köszönjük mindenkinek a se­gítségét, a támogatását, a mun­káját, aminek eredményeként egy színvonalas, tartalmas sza­badidős programot is magában foglaló nemes versengéssel, kö­zösen ünnepelhettük a környe­zetvédelem e jeles napját. Kö­szönjük a versenyzők lelkesedé­sét és a felkészítő pedagógusok munkáját. SZABÓNÉ BALOGH ETELKA A 4H EGYESÜLET ELNÖKE Amikor a tét az élet Mindaddig, amíg az ember csak kívülről ismeri az egészségügy: az orvosok, az ápolók helyzetét, a megértésen kívül aligha tud hozzáadni bármit is a velük ér­zett szolidaritáshoz. Ám amikor szeretteink: a férjünk, a szü­lőnk, a gyermekünk gyógyulá­sáért, életéért küzdve emberi közelségbe kerülünk velük, a kapcsolat átértékelődik és mé­lyebb tartalmat kap. Szeretném kifejezni hálámat, köszönetemet a Hetényi Géza kórház urológiai osztályán dr. Hódi főorvos úrnak és dr. Kele­men osztályos orvosnak - és minden nővérkének -, hogy az amúgy is túlterhelt osztályon a fiam életének megmentésén fá­radoztak, életesélyeinek javítá­sáért mindent megtettek. Naponta több órát töltöttem a kórházban, akaratom ellenére is láttam, mit jelent az orvosok, a nővérek esküje, mit jelent hiva­tásukban a beteg ember. Most értettem meg igazán, mennyire jogos elvárás a társadalmi érték­rendben elfoglalt helyük méltó elismerése. Kívánom, hogy a személyes sikereiken túl a társadalomtól végre megkapják az őket megille­tő elismerést, és kívánom, hogy még sokáig dolgozhassanak így, együtt, a beteg emberekért. _ _________________K- ZOLTÁNNÁ, SZOLNOK A népdal követei Találkozásom az újszászi Százszorszép népdalkörrel nem új keletű, és bár buda­pesti lévén utoljára a tize­dik dalostalálkozón hallot­tam az együttest sok más fellépő között, mint a műfaj egyik követe, érdeklődéssel kísérem munkájukat. Huszonöt éve működik a telepü­lésen a népdalkor, amelynek ko­rábban más neve és más össze­tétele volt. A mostanit, a „Száz­szorszép Kör”-1 Csíki Pál, a köz­ismert és népszerű nótaénekes öt éve vezeti töretlen lelkesedés­sel és igazi műfaj szeretettől ve­zérelt elhivatottsággal. Eddig több rangos megyei, regionális és országos fesztiválon vettek részt jelentős sikerekkel, helye­zésekkel. Ilyen volt például a mezőkövesdi, a martfűi orszá­gos minősítő, ahol ezüstdíjasok lettek. E méltán elismert népdalkor nem csupán a dalos tehetségek felkarolásában példaadó, de a közösség összetartó erejében is. Itt mindenki egy emberként és együtt áll ki a közös ügyért, itt nem jellemző az „én többet tu­dok” szemlélet. Erős hittel él bennünk népünk dalainak, ha­gyományainak szeretete. Ered­ményeikhez gratulálok, és to­vábbi szép sikereket kívánok. ____________________LÁSZLÓ MÁRIA, BUDAPEST Egy besenyszögi a Rába partján A nagy sikerű, besenyszögi ihletettségű Millér- parti igazmesék című könyv után most újabb kötettel jelentkezett a besenyszögi születésű pedagógus-szerző, dr. Boros Bálint. Ebben a kötetben az író varázslatos megjelenítő erővel mutatja be annak a több mint negyven évnek gazdag és színes eseményeit, élményeit, ta­pasztalatait, amelyeket az iskolai katedrán megélt. Ez a könyv a szerző által megálmodott sajátos „trilógia” második kötete. A Rába-parti igazmesékben egy tiszteletet ébresztő, nagy műveltségű, szerény és közvet­len pedagógus-író sokszínű, gazdag és ered­ményes életútja tárul fel. A legszebb mesék hangulatát idéző elbeszélések örökítik meg ta­nítványainak és pedagógustársainak emlékét, felvillantva a „nagy pedagógiát a pillanatok pe­dagógiájában”. Erre csak az képes, aki nem­csak hirdeti, de éli is a tanítást. Figyelemre mél­tóak azok az írások is, amelyek értékelik az író családi környezetének „pedagógiai kisugárzá­sát” - édesanyjának, a legnagyobb ösztönös pedagógusnak hatását - az életpálya alakulá­sára. Az elbeszélések, a rövid történetek olva­sása közben tömörkényi, illyési, móriczi és mórai hangulat keríti hatalmába az olvasót: az apró részletek mély, pontos és sokoldalú meg­figyelése, a képszerű megfogalmazás, a sze­génység megélésének magasztossága, a vi­dámság és életszeretet, a hit az emberben és al­kotó erejében, a gyermekszeretet, a mesesze­rűség és a népi nyelv használatának művésze­te, az emberi magatartást mozgató belső világ látása, furfanggal fűszerezett derű és optimiz­mus, ragaszkodás a szülőföldhöz, a természet szépségeinek megragadása, a konfliktusok po­zitív feloldásának képessége. A szerző nyelvi gazdagságának rejtélyére válaszként ezt olvashatjuk az Epilógus fejezet­ben: „Anyanyelvem a nádasokkal borított, lá- pos, zsombékos rétek vadvizein csíkászó, pá- kászó, halászó emberek halk beszédeiből, a Hortobágy nyugati csücskének tekinthető ha­tárrészen legeltető juhászok, gulyások, csikó­sok nyelvéből, a Fokorun, Göncön, a Teriké­ben, a Besenyben és a Fecskelyukban feltört ugaron keményen dolgozó parasztok ritkán szóló bölcs szavaiból, a Millér partjának, a tar­lókon legeltető libapásztorok, kondások, kis- bojtárok tisztán csengő mondataiból és a há­zak körül mindig szorgalmasan szöszmötölő, szüntelen küzdelemben élő ősök nyelvéből született. Az, hogy milyen „nyelvmagok” hull­tak korábban a besenyszögi és pusztakürti „életbarázdákba” és ezek közül melyek sarjad­tak ki bennem, csak sejtem...” A katedrától va­ló „elköszönés” ünnepségén hangzott el a szerzőtől: „Felemelő érzés volt és marad szá­momra, hogy a Móra Ferenc nevét viselő isko­la igazgatója lehettem. A nagy író iránti tiszte­letemet csak növeli, hogy egy kis túlzással én is földijének mondhatom magam, hiszen a Jászkunság teremtette jeles írónak jól értem ki­fejezéseit, átérzem gondolatait, nagyon közel áll a szívemhez, lelkemhez. Mintha érzéseinek is rokona lennék.” Személy szerint engem örömmel tölt el, hogy évtizedeken át figyelemmel kísérhettem a szerző munkáját, és úgy vehettem kezembe legújabb kötetét, mint az „alkotó pedagógus szellemi szobrát”. __________________________________________________B. ANTAL, NAGYCENK FIATAL ALKOTÓ BEMUTATKOZÁSA. Gácsi Kittinek - a Széche­nyi Gimnázium és a Városi Kollégium harmadik évfolyamos növendé­kének - a tiszakürti arborétum ihlette olajfestményeivel találkozhat­tak a képzőművészet iránt érdeklődő szolnokiak Helyőrségi Művelő­dési Házban. A tehetséges ifjú alkotó húsz képpel mutatkozott be. (AMATŐR FOTÓ)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents