Új Néplap, 2002. május (13. évfolyam, 101-125. szám)

2002-05-23 / 118. szám

2002. Május 23., csütörtök KERT! TÜKÖR 7. OLDAL Néhány kedvelt virágunk A LABDARÓZSA Ismert és kedvelt növény a lab­darózsa (Viburnum opulus „Roseum”). A 3-4 méter magas cserjét napos vagy árnyékos . fekvésbe egyaránt ültethetjük. Érdekessége, hogy csak med­dő virágokból állnak, amelyek hatalmas, először zöldes-fe­hér, majd hófehér gömböt al­kotnak. (Az utóbbi időben saj­nos gyakran támadják meg a tetvek, amelyek ellen permete­zéssel védekezhetünk.) A JÁZMIN A jázmin illatos virágait a kora ókor óta használják illatszer­ként, vallási szertartásokon: ünnepeken földre hintették, fürdővízbe szórták jóformán az összes olyan országban, ahol a növény megterem. A jázminok trópusi vagy szubt­rópusi növények, Kelet- és Nyugat-Ázsiában, Afrikában és Ausztráliában őshonosak, a nappalhosszúságra alapvető­en közömbösek. A meleg, napfényes körülmények elő­segítik a növekedést és a virág­zást, elegendő talajnedvesség­gel pedig a jázmin túlzott stressz nélkül elviseli a rövid ideig tartó, magas hőmérsék­letű időszakokat is. A CSÜNGŐ HARANGVIRÁG A csüngő harangvirág a Föld­közi-tenger környékéről szár­mazó harangvirágfaj, amely, cserepes virágként nálunk is kezd újra divatba jönni. Méltán hódít, mivel az egyik legszebb, rendkívül gazdag virágzású cserépben nevelhető növény. A virágzás júniustól kezdve, őszig, októberig folyamatosan tartó időszaka alatt kifejlődő valamennyi oldalág, hajtás vi­rágokat hozó csúcshajtás lesz. Ilyen módon virágzáskor a vi­rágok szinte teljesen beborítják a tövet, hallatlanul látványos virágpompát nyújtva. A MUSKÁTLIK A virágszerető ember nem vá­sárol minden évben új mus­kátlikat a kertjébe vagy az ab­lakládájába, hanem áttelelteti a nyár és az ősz folyamán föl­nevelt, megerősödött, szép vi­rágzásukká kitűnt töveket. Nálunk jelenleg csak a közön­séges muskátli keresett, pedig nagyon szép és hálás a csüngő muskátli is. Ez utóbbi folyama­tosan, egész a fagyokig bontja roppant nagy virágtömegét. Színváltozatai a fehértől a ró­zsaszínen és a tűzpiroson át a sötétliláig terjednek, és színes függönyként díszítik a házak ablakát. Igaz, valamivel több öntözést és trágyázást követel­nek, de ezt többszörösen meg­hálálják szépségükkel, gazdag virágzásukkal. AZ ORCHIDEA A keleti kultúrákban az orchi­deák iránti tisztelet régről ered. A kínaiak hite szerint az arany orchidea a legszorosabb barát­ságot jelképezi férfi és nő kö­zött. Finoman ívelt virágával a luxus, a kegy és a jóindulat szimbóluma. Az orchideák vi­rágjait a tavaszünnepeken szelleműzőként, az ártó hatá­sok megelőzésére használták. A fejlett virágkultúrájukra jel­lemző (ikebana), szimbolikus jelentéssel bíró növénykompo­zíciókat alakítottak ki. Ezen virágok egyike a lepkeor­chidea, amely nagyon hálás növény, akár 5-6 hónapon ke­resztül is nyílnak virágai. A fővirágszár után az alvórü­gyekből előbújva újabb virá­gok örvendeztetnek meg ben­nünket. A bimbó megjelenése után 3 hónap múlva virágzik ki az egész virágszár. A növény léggyökerei a cserépből gyak­ran kifelé állnak, ezeket sohase kényszerítsük bele a cserépbe. A virág méreg és orvosság? A köztudatban a növények és virágok gyógyí­tó hatása sokkal erőteljesebben él, mint azon vonásuk, hogy esetenként mérgezőek is lehet­nek. Ha erre az eshetőségre nem vagyunk te­kintettel, akár kellemetlen meglepetésben is részünk lehet. Az alábbiakban néhány nö­vény mérgező, illetve gyógyhatását mutatjuk be röviden. Induljunk sétára egy képzeletbeli tavaszi kert­ben! A hóvirág már elnyílott, a nárciszok, já­cintok teljes pompájukban virítanak. Később a szívvirág, a gyöngyvirág, a rhododendronok követik őket. A háttérben tiszafák sötétlenek, előttük a nyári hónapokban nyíló sarkantyúvi­rág és lednek. A legszebb virág is lehet mérgező ■ A szépség, ami elénk tárul, veszélyeket is hor­doz: a tiszafa majd minden része negatív hatás­sal lehet az emberre. A nárcisz, a hóvirág, a já­cint és a szívvirág hagymája komoly emésztési zavarokat okozó anyagokat tartalmaz. A gyöngyvirág glikozidjai képesek szívmegállást okozni. A rhododendron levele és virágai is mérgezőek. A sarkantyúvirág alkaloidjai meg­zavarják a bélműködést és a légzőizmok bénu­lását okozhatják. A lednek nitrátmérgezést okozhat. A leánder annyira mérgező, hogy le­hullott gallyait nyársnak sem lehet használni. Vannak érintésre is mérgező növények. Mielőtt kétségbe esnénk, tegyük gyorsan hozzá: az ezerarcú növényvilágnak csak vi­szonylag kis hányada mérgező, melyek közül néhányat felsoroltunk. Vannak ugyanakkor gyógyító hatású növé­nyek is, mégpedig szép számmal: a dél-ameri­kai bennszülöttek a maláriát a kininfa kérgéből készült főzettel gyógyították. Az 1800-as évek elején a kéregből kivonták a hatóanyagot, a ki­nint és szerkezetéből kiindulva számos mester­séges vegyületet állítottak elő. Az észak-ameri­kai indián javasemberek fűzfakéregből készült főzetet adtak az ízületi gyulladásban szenve­dőknek. A fűzfa kérgének vizsgálata során a ve­gyészek egy szalicinnak nevezett vegyületet ta­láltak, amely kiindulási vegyülete lett a világ legelterjedtebb fájdalomcsillapító gyógyszer­ének, az Aszpirinnak. A kínaiak a sérülések gyógyítására penész­gombákat alkalmaztak. Egyes népek penészes kenyeret raktak a sérülés helyére. A penészgombákból nyert első antibioti­kum, a penicillin felfedezése a brit Alexander Flemming nevéhez fűződik (1928). A gyógynö­vények ugyanakkor kétes áldást is jelenthetnek. A sztrichnin, mely kis adagban serkentőszer, nagyobb mennyiségben halálos méreg. A dél­amerikai indiánok által használt kurare bénu­lást okoz. Kellő adagban használva azonban a műtéti altatásnál nélkülözhetetlen. A gyűszűvirág leveleiből kivont digitaliszt évszázadokon keresztül használták szívelégte­lenség kezelésére. A ricinusolaj hashajtó, de két ricinus mag elfogyasztása halálos lehet. A mák­szemekből kivont ópium a morfin és a kodein forrása, amelyek a leghatékonyabb fájdalom- csillapítók közé tartoznak, de hozzászokás ese­tén testet-lelket nyomorító függőség alakulhat ki, nagyobb adagban halált okoznak. Bach-féle virágterápia, avagy: gyógyító energiák Bach szemléletében a betegség az egyén egységén belül létrejött diszharmónia eredménye, vagy­is betegség esetén a test-lélek- szellem hármasának egyensúlya bomlik fel. Az egységhez való tartozást a szellemen keresztül áramló energia biztosítja, a szel­lem útját, megnyilvánulását a lé­lek befolyásolja. Kutatásai során 38 gyógyító vi­rágot foglalt rendszerbe, melyek mindegyike egy-egy pozitív lelki állapot vibrációjának hordozója. A Bach-féle gyógyeszenciákat és cseppeket nem a növények fizi­kai elemei alkotják, hanem a vi­rágokban lakó belső energia. Ezt az energiát speciális eljárással vonják el a növényektől, és tartó­sító oldatban tárolják. Míg a ha­gyományos gyógyítás a fizikai tüneteket fizikai anyagokkal ke­zeli, addig a Bach-gyógyírek a nem látható okokat láthatatlan energiával gyógyítják. A Bach-vi- rágeszenciák specifikus, magas frekvenciájú információt közve­títenek, melyek a lelki öngyógyí­tó erőket serkentik. Ezek a virág­eszenciák mellékhatásoktól mentesek, remekül összeférnek más terápiaformákkal. A természetgyógyászat szem­szögéből, a Bach-virágterápia a lelki problémákból kivezető és áthangoló terápiának mondható. Ahogy a fizikai anyagcsere sa­lakanyagai, a helytelen táplálko­zás maradványai megterhelik és megbetegítik emésztőrendsze­rünket, a „lelki salakanyagok” is akadályozzák lelki anyagcserén­ket a benyomások és ingerek megfelelő feldolgozásánál. Ezek a lelki salakanyagok a Bach- cseppek szedése révén szerte­foszlanák vagy átalakulnak. így lehetővé válik a harmónia hely­reállítása, és ezen keresztül a visszacsatlakozás a lelki és testi öngyógyító erőkhöz. A gyógyítás menete: a tipikus negatív érzelmeket (38 féle) Bach doktor 7 csoportba osztotta, me­lyek tartós jelenléte minden eset­ben megbetegítő hatású. Ezek az állapotok, illetve különféle válto­zataik blokkolják a szellem és a lélek kapcsolatát, megakadá­lyozzák az energia áramlását. A blokkok oldására a gyógyító vi­rágok energiáira van szükség. A katalizátorként működő Bach-vi- rágeszencia ismét helyreállítja a lélek és személyiség közti blok­kolt kapcsolatot. Bach a növényvilágot három típusra osztotta: az első csoport­ba azok a növények tartoznak, melyek fejlett­ségük szerint az ember alatti szinten állnak. (Ide tartoznak az algák, a kak­tuszok, az ör­dögcérna.) A növények má­sodik csoportja körülbelül az ember fejlettsé­gi fokának felel meg. Ezek a növények táp­lálékul szolgál­nak, nem ártal­masak. A har­Dr. Edward Bach (1886-1936) mert nekik adatott meg az erő, hogy rezgéseinket emeljék, és ez­által szellemi erőhöz juttassa­nak, ami a lelket és a testet tisz­títja és gyógyítja. ” Bach alapvetően különválasz­totta azokat a növényeket, me­lyek a testi fájdalmat enyhítik - ezek jobbára elismert gyógynö­vényeinknek felelnek meg - azoktól, melyek felsőbb síkról hoznak gyógyulást. Utóbbiakat a „magasabb rend” virágainak ne­vezte. E növények közül soknak a népi gyógyászatban mindig is szimbolikus tulajdonságokat tu­lajdonítottak. A bükköt pl. sokfe­lé a türelem fájának tartották. A tölgy világszerte az erő és állha­tatosság jelképe. Fontos az is, hogy ezek a növények csakis va­don nőjenek, és meghatározott, energiában gazdag helyekről gyűjtsék be Angol orvos, bakteriológus, homeopata volt. Holisztikus, az embert egészében szemlé­lő filozófiája éppoly tiszta és egyszerű, mint gyógyító mód­szere, a virágterápia. Bach szellemi rokonságot érzett Hippokratésszal, Paracel- susszal, és a homeopátia megteremtőjével, Samuel Hahnemann-nal. Osztotta né­zeteiket, mely szerint nincse­nek betegségek, csak beteg emberek. madik csoport­ba tartozó növények magasan őket. A kultúr­növények nem rendelkeznek kellő mérték­ben gyógyerő- vel. Bach hat éven keresztül egész Angliát bejárta, míg végül Közép- Angliában rá­talált a legma­gasabb ener­giafrekvenciá­val rendelkező lelőhelyekre, ahonnan a vi­rágokat mind­máig begyűjtik. Ezek részben az fejlettek, vagy meghaladják az angol Bach-Központ területén átlagember fejlettségét. Bach vannak, részben a környező ter- úgy véli: „Ebből a csoportból kell mészetvédelmi területen. orvosságainkat kiválasztanunk, __________________________! NE GYESSY ZITA Az idő Mint kisujjamon a köröm, akkorka hajtást növesztett elszánt igyekezettel a kék cédru­som. Puha és selymes, mint egy kisbaba hajtincse. Féltve érintgetem, meg ne sért­sem, le ne száradjon, ha már ennyit küszködött vele szegény. Ahogy gusztálgatom az üde zöld kis borotvapemzlit, összeszo­rul a szívem. Eszembe jut apu. Idestova csaknem húsz év táv­latában látom, amint leguggol a saját maga ültette fenyőjéhez, csücsöríti a száját, s puszit cuppant az új levélkezdeményre. Annak idején megmosolyogtam ezért, fogalmam sem volt, mit lehet szeretni egy facsemetén. Ugyan mi élvezet lehet a szikkadt föld túrásában, a reménytelennek ígérkező magvetés­ben, palántázásban, a víz cipelésében, a derékgyötrő gyomlá- lásban? Ezernél is több ötletem volt, mivel üssem el inkább a hétvégét, mintsem hogy Törökbálinton, a falutól jó húszperc­nyi járásra a dombtetőn izzasszuk magunkat. Nemcsak hiába­valónak tűnt, valójában is az volt lázas igyekezetünk: amit el­ültettünk vasárnap, eső híján kitikkadt szombatra. Csoda­számba ment, ha mégis megmaradt valami, s apu értékelte a csodát. Olyan odaadással pátyolgatta lombba borult gyümölcs­fáit, hogy csaknem féltékeny lettem rájuk. Aztán évek múltán, amikor gyümölcsöt is teremtek, már nem látogathatott el hozzájuk. Járókeretére támaszkodva ara­szolt el az ablakig a negyedik emeleti panellakásban, sóhajtá­saiból sejthettük csak, hogy ő most képzeletben Törökbálinton tanyáz. Azt mondja a húgom, hogy a napokban elmentek a kisfiá­val a telekhez. A kerítéstől nem jutottak beljebb, az új tulajdo­nos lánccal, lakattal őrzi birodalmát. A kertet benőtte a gaz, és a faház, amit apu hosszas tépelődés után a prospektusokból választott, nincs már sehol. Megsimogatom a cédrusom karó vékonyságú törzsét, két uj­jammal lazán átérem. Ha nem lenne támasztékokhoz kikötve, sosem nőne meg. Esténként meglocsolom, résen vagyok, ha ki­bújik mellette egy gyom, és jól hallhatóan megdicsérem, ha meghálálja gondoskodásomat egy újabb pamaccsal. Nógatom a fácskát, s az elmúlástól rettegve is sürgetem az időt: bárcsak láthatnám emberesnek. Akkorának, mint most az a fenyő, amit apu ültetett. Mesesarok A Tavasz Tündér- Ébresztő!! Ébresztő!! - vé­konyka hangján ekképp ébreszt- geti az aprócskára nőtt Tavasz Tündér erdők-mezők lakóit.- Aááá...! Aááá.J - hallatszik innen-onnan a téli hosszú és mély álomból ébredezők semmivel ösz- sze nem téveszthető ásítása.- Jó reggelt, kedves virágaim! Keljetek, meghoztam a tavaszt! No, ne kéressétek magatokat! - Szökdécsel csöppnyi lábaival dombról-dombra, s költögeti lágyan, napsugarat hintve a hó alól finoman zöldellő fűre a Tündér.- Nocsak! Tud­tam, hogy megint- mint minden ki­keletkor - Te éb­redsz elsőként - dicséri meg a Hó­virágot. - Olyan gyönyörűt álmod­tam! -szól a fehér fejű kisvirág - a többiek még al­szanak?- Már én is fel vagyok - nyújtóz­kodik az Ibolya.- Hm. Milyen finom máris az il­latod! - bókol ne­ki szomszédja. Közben a kékbe, zöldbe, pirosba öltözött szőke hajú Tündér enyhe fuvallattal költögeti a még lustálkodókat.- Na, hagyjatok még egy picit aludni! - kérleli a Gyöngyvirág, de a langyos csóknak ő sem tud ellenállni.- Szia, kis Hangya, szia Mé­hecske! Jó reggelt mindenkinek!- Harsány illatával menthetetle­nül riadót „fúj” a Kamilla.- Ne kéressétek már annyit magatokat, hiszen rengeteg dol­gunk van - kérleli a többieket a patakpart lakója a Pitypang, a Nefelejcs, és a szerény Kerti Ár­vácska.- Természet! - szólítja meg a Tündér - meg vagy velem elé­gedve? Zöld fűszőnyeget vará­zsoltam és ezerszínű virágme­zőt. Érzed ezt a szívet-lelket át­ható illatkavalkádot? De ha ez nem elég, figyeld csak meg a hangyákat, milyen szorgos munkába kezdtek. No, és a Mé­hek! Beporozzák a virágokat, hogy legyen bőven gyümölcs embernek, állatnak, s még méz­zel is kényeztetnek minket...- De jaj, mi ez? - ijed meg a kis szőkeség. Mintha hirtelen óriások között lennék. Oly ma­gasak ezek a növények, mintha fák lennének, nem is látom a te­tejüket. - Ti kik vagytok? - kiált fel a magasba. - Üdvözlünk! - köszönti a Margaréta, a Pipacs, és a Cseresznyevirág.- Most mi lesz velem? Olyan pici vagyok, hogyan fogok kita­lálni ebből a „rengetegből”? - Kétségbeesve kereste a sűrűn nőtt növényzetben a kivezető utat, de mindhiába. - Ne félj Tündér, csak figyelj engem, se­gítek neked kijutni - röppent fö­lé a tarka szárnyú pillangó. - Hálás vagyok érte! - köszönte a lepkének. - Hű, de elfáradtam. De minden feladatomat teljesí­tettem, és boldogan látom, hogy megkezdődött a Kikelet ünnepe. A virágok színpompás ruhájukat öltötték magukra, minden madár hangos nótára fakadt, minden parányi bogár munkához látott. És mindenki­re melegen süt a nap, mellyel örömmel tölti be a Földet. ____________B. ÁRVÁI ILDIKÓ 1 í i

Next

/
Thumbnails
Contents