Új Néplap, 2002. május (13. évfolyam, 101-125. szám)

2002-05-23 / 118. szám

4. OLDAL A SZERKESZTŐS EG POSTÁJÁBÓL 2002. Május 23., csütörtök Nem számít az életkor A teljesítmény és ösztönzése A szolnoki 3. számú Óvodai Igazgatóság Károly Róbert Úti Tagintézménye és az Egyesített Szociális Intézmény 1. sz. Thö­köly Úti Központja az idei évtől kapcsola­tot ápol, kölcsönösen látogatják egymást. A „Tesz-vesz” óvoda a Comenius 2000 köz­oktatási minőségfejlesztési program I. mo­delljének kidolgozását kezdte meg. Ennek jegyében kiemelt helyet kap a partnerköz­pontúság. Óvodánk gyermekei már vendé­gül látták az 1. sz. Gondozási Központ idős gondozottait, amikor is szalma- és gyékény­használati kiállítással és vásárral készültek, néhány nappal ezelőtt viszont az óvodáso­kat látták vendégül az idős gondozottak. A gyerekek dallal, verssel, ajándékokkal ked­veskedtek a nagymama és dédnagymama korú néniknek, akik viszonzásul finom, saját maguk sütötte süteménnyel kínálták a kis óvodásokat. A többgenerációnyi korkülönb­ség ellenére mind az idősek, mind a gyerme­kek nagyon jól érezték magukat, mi, óvónők pedig örültünk, hogy örömet szerezhettünk. «AWNÉ PAPP ERZSÉBET, A TAGINTÉZMÉNY VEZETŐJE Idősek állóképesség-próbája A vasárnap délutánonként az Eger—Kunhegyes—Szolnok útvo­nalon járó autóbusz zsúfoltságát a rendszeresen utazók jól ismerik: örülhet az ember, ha egyáltalán felfér, szabad ülőhelyről legfeljebb álmodozni lehet. Rengeteg diák ezzel a járattal utazik vissza a kol­légiumba, természetesen tömött sporttáskákkal. A fiatalok lelemé­nyességére nem lehet panasz: gyorsan lecsapnak, ha akad egy ülőhely, és táskáikat is biztonság­ban tudják maguk mellett — a köz­lekedőtérben. Az állva utazóktól — köztük sok idős ember — még azt a talpalatnyi helyet is elveszik, ami megilletné őket, ezért egyik lábuk­ról a másikra állva zötykölődnek, ha a tömegtől egyáltalán mozdulni tudnak. A fiatalság „udvariassá­gát” nem firtatom, mindannyiunk­nak vannak tapasztalataik, de azért annyit hozzátennék, hogy ha megérik az időskort, valószínűleg ők lesznek leginkább felháborod­va, ha így bánnak velük. Jusson majd eszükbe saját ifjúkoruk! Sajnos, a korszerű autóbuszok csomagtartóira a sporttáskák nem férnek fel, csak a padozaton tárol­hatók. Ezért úgy gondolom, sür­gősen tenni kellene valamit a tö­megnyomor ellen. A magam ré­széről két megoldást máris tudok ajánlani: elkerülhető lenne a zsú­foltság csuklós autóbusz beállítá­sával. Másik javaslatom ennél lé­nyegesen egyszerűbb: idős em­ber ne utazzon vasárnap délután! Ha mégis megteszi, akkor jól te­szi, ha utazás előtt „állóképesség­gyakorlatokat" végez... __________________________KLEIN IMRE, SZOLNOK Ha rmincéves lett az óvodánk A szolnoki Liget úti óvoda fennál­lásának harmincadik évforduló­ját többnapos rendezvénysoro­zattal köszöntötte az intézmény gyermek, felnőtt és szülői közös­sége, amelyben az óvoda közvet­len partnereinek - gyermekek­nek, szülőknek, bölcsődéknek, iskoláknak és tagóvodáknak szervezett színes programokat. A témaválasztások aktualitását, fontosságát a látogatottság ará­nya, a résztvevők aktivitása iga­zolta. A legfontosabb cél azon­ban a gyermekek megörvendez- tetése volt. Az ovigálán — a szü­lők nagy örömére — a gyermekek színvonalas műsor keretében mutatták meg, mire is képesek. A játszóházi foglalkozások, a gyer­mekrajzokból rendezett kiállítás, a tavaszi hangverseny, a szülina- pi torta, a várva várt udvari fajáté­kok birtokba vétele tette gyerme­keink számára élménnyé a szüle­tésnapot. Az óvoda közössége ma is szo­ros kapcsolatot tart nyugdíjas kol­légáival, így nemcsak a rendezvé­nyeken, hanem meghitt környe­zetben, egy vacsorán is szívesen vendégül látta őket. Az ünnepségsorozat zárása­ként jó hangulatú alapítványi bá­lon szórakozhattak a szülők és az óvoda dolgozói. Immár hagyományként ez al­kalommal került sor az alapít­vány által létrehozott „Liget Úti Óvodáért” emlékplakettek átadá­sára. Mint a szülői választmány tag­ja és az alapítvány kuratóriumá­nak elnöke, gyermekeink nevé­ben köszönet szülőtársaimnak és a nevelőközösségnek a színvona­las szervezésért, a lelkes munká­ért, és azoknak is, akik valami­lyen formában támogatták az óvodát, ezzel hozzájárultak a programok sikeres megvalósítá­sához. DR. SÜTŐ LÁSZLÓ SZÜLŐ Néhány nap leforgása alatt a mé­dia a tudás, a tanulás értékét há­rom különböző szemlélet alapján láttatta velünk. Az egyik műsor arról számolt be, hogy egy általá­nos iskolában, ahová szociálisan csupa hátrányos helyzetű gyerek jár, nem szokványos ösztönzési módszert vezettek be. A szorga­lom moüválására, az ismeretek megszerzésére olyan ösztöndíj- rendszert építettek fel, amely nemcsak tudáscentrikus, de igaz­ságos is. Ebben az iskolában min­den gyerek törekszik a sikeresebb szereplésre, hiszen a jobb teljesít­mény magasabb díjazást jelent. A pedagógusok hónapról hónapra értékelik az osztályzatokat, és at­tól függően, hogy ki, hány pontot ért el, döntenek az ösztöndíjról. A támogatásban érvényesül a lép­csőzetesség elve, de egy minimá­lisan elvárt követelményt el kell érni hozzá. A pedagógusok állít­ják, a módszer tanulásra serkenti a gyerekeket. Másik eset: egy szakmunkás- képző iskola úgy határozott, hogy egyes szakmákban nem ad ösztöndíjat a gyerekeknek. Sem a jó, sem a rossz tanulónak, sem a szegénynek, sem a gazdagnak, de az iskolai alapítvány pénzéből támogatja a külföldi „tapasztalat- cseréket”, az utazás költségeit. Egy ilyen utat természetesen túl­nyomó összeggel a tanuló, illetve szülei finanszíroznak. A kivá­lasztásnál ezért messze nem a tu­dás a szempont, hanem az, hogy ki van jobb anyagi helyzetben. A pénz - és nem a teljesítmény a rendező elv. A harmadik eset egy börtön­ben működő iskolát mutatott be. Szép, tágas, jól felszerelt terem­ben folyik a tanítás. Az első osz­tálynak kilenc „tanulójáéból egy életfogytiglani büntetését tölti, és - mint hallottuk - 12 éve a zárka lakója, s ez idő alatt mint első osztályos a 12. évében jár, miután nem jut ötről a hatra. A tanár el­mondta, az elítéltek szívesen jár­nak az iskolába, mert csak a rész­vétel a fontos, nem követelmény a tudás. A szép helyen kipihenik magukat, sőt még pénzt is kap­nak azért, amiért jelen annak. Azt gondolom, az említett ese­tek mindenképpen elgondolkod­tatóak, annál is inkább, mert szű- kebb környezetünk is tudna pél­dákat említeni, ahol a rendező elv morálisan kevésbé elfogadható. Véleményem szerint soha nem le­het mellékes a teljesítmény és a mögötte meghúzódó szociális helyzet. Ha egy gyerek sikereihez nem a tanulmányain, hanem a szülők anyagi helyzetén keresz­tül vezet az út, az súlyos pedagó­giai melléfogás. A börtönbeli pél­da meg egyenesen irritáló. ___________BARANYI JÚLIA, SZOLNOK Ké nyszerhelyzetben vagyunk Az agrárágazatról szóló cik­keket, híreket rendszeresen elolvasom, hiszen magam is érintett vagyok, különösen az állattartásban. A közel­múltban a Malacszámtan, majd a Malac és komputer című írás foglalkozott a té­mával, és az volt az érzé­sem, szebbnek láttatja az ál­lattartók helyzetét, mint amilyen a valóságban. Az a helyzet, hogy az alföldi gaz­da örülhet, ha végre megszaba­dul az állataitól, s még csak nem is szólhat, ha valami nem tetszik, mert a nyakán marad a sok hízó. Kínlódik az ember az év mind a 365 napján, nincs szabadnap, nincs lazítás, ráadásul ki van szolgáltatva a felvásárlónak. Az állattartó általában eleve keve­sebbet kap, mint amennyit re­mél, ezt tetézi, hogy az átvevő ál­tal kiállított számlákba is be-be- csúsznak összeadási, szorzási hi­bák. Az állat mázsáit súlyához képest papíron öt-tíz kilóval biz­tosan kevesebb jelenik meg, de hogy a mázsa mennyit mutat, azt még véletlenül sem lehet ponto­san tudni, mert annak a közelébe sem engednek. Legutóbb egy olyan sillabuszt kaptam az átvevőtől, amin csak akkor tudok elmenni, ha lete­szem a földre. Az ákombákom- ból azt sem lehet megfejteni, mit is adtam el. Mivel a felvásárlási árak állan­dó mozgásban vannak, az átvevő azt mond, amit akar, sok kiskapu nyitva áll előtte. Vitatkozni ugyan lehet, de nem érdemes, mert az embert kizárják a következő szál­lításból. Jó volna tudni, hogy az átve­vőket (átverőket) ki felügyeli? ___________________(NÉV ÉS CÍM| A levelekből válogatunk. A kiválasztott írások - a levélíró elő­zetes hozzájárulása nélkül, mondanivalójának tiszteletben tar­tásával - szerkesztett, rövidített formában jelennek meg. Az itt olvasható vélemények nem feltétlenül azonosak a szerkesztő­ség álláspontjával. Névtelen vagy címhiányos írások közlését mellőzzük. Szerkesztőségünk fenntartja a jogot, hogy a meg nem rendelt cikkeket is olvasói levélként kezelje. Az oldalt szerkeszti: Kácsor Katalin (e mail: kacsork@ujneplap.hu) Pihentető kikapcsolódás a családtagok számára is A Fegyvemeki Horgász Egyesület az idén is megrendezte hagyomá­nyos vegyeshal-fogó versenyét a Nagykunsági-főcsatornán. Az ese­mény iránt nagy volt az érdeklő­dés, 108 egyesületi tag nevezett, és összesen 54 kilogramm halat fog­tak ki, főként keszeget, törpehar­csát és kárászt. Az eredmények ér­tékelése felnőtt, illetve ifi-gyerek kategóriában történt. Mindkettő­ben az első hat helyezett kapott dí­jat. A felnőttek sorrendjét Imre At­tila, Domány István, Farkas Bar­nabás, Mravik László, Farkas Kár­oly, Papp Róbert alkotta, az ifi-gye­rek kategóriában ifj. Mravik László lett az első, őt követte Magyar Ba­lázs, Balogh Mihály, Körösi Viktor, Pató Bálint és Bauer Csaba. Balogh Ferenc, Babgh Márk és Soós Sándor különdíjban része­A felnőttek versenyének nyertesei sült a legidősebb és a legfiatalabb, illetve a legnagyobb halat kifogó versenyző jogán. Támogatóink­nak köszönhetően a felnőtteknek egy-egy pohár „lélekmelegítővel”, az ifi és gyerek horgászoknak édességgel és üdítővel kedvesked­hettünk, ebédre pedig valameny- nyi versenyző és kísérő egy ki­adós marhapörköltet is elfo­gyaszthatott. Sok családtagnak is kellemes kikapcsolódást jelentett ez a nap, a szervezőkkel és vendégekkel együtt százhetvenen voltunk a Nagykunsági-főcsatorna partján. Egy igazi, jó hangulatú, csalá­dias programot sikerült összehoz­ni, köszönet érte támogatóinknak és a szervezőknek. TUKARCS ISTVÁNNÉ AZ EGYESÜLET ELNÖKE Az ifi-gyerek kategória díjazottjai t

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents