Új Néplap, 2002. május (13. évfolyam, 101-125. szám)

2002-05-11 / 109. szám

4. OLDAL MEGYEI TÜKÖR Édes, drága ballagok... Méltón ünnepelhetnének Megszépül az idén ötvenéves kar­cagi Városi Csokonai Könyvtár. A szolnoki nagymama büszkén mutatja szőke, hosszú hajú, negyedikes gimnazis­ta unokáját. — Ugye, milyen édes? — kér­dezi, de feleletet nem vár, inkább folytatja félig magának, félig nekem. — Meg drága is, az aranyom! Mert a ballagási cipőjét én vettem, azután egy kis forintot is dugok a zsebébe, úgyhogy oda a nyugdíjam na­gyobbik része. Ezt nem panaszként mon­dom, mert nagyon szeretem, ezért a nevem le ne írja, de ami igaz, az igaz. Akkor mi sem tehetünk mást, nézzünk utána, mi is az igazság a ballagások körül mostanság, 2002 májusában. A ballagás tulajdonképpen ingyenes, de az oda vezető út, majd az azt követő kisebb-na- gyobb családi banzáj már pénzbe, a meghívot­tak számától függően többe, kevesebbe kerül. Kapus Anikó Ujszászon 12.a-s és nagyjából ismeri a költségeket.- Mi, lányok a ruhát anyagként vettük meg, megvarrattuk. Ez nálunk tizenhétezerre jött ki. Cipőm volt, a blúz kétezer. A tanároknak is beadtunk fejenként hétezer forintot, ajándé­kokra, virágokra, szóval amire kell. A fényké­pek négyezret kóstálnak, a meghívók darabja hatvanhat forint. Ezek az összegek, attól füg­genek, ki hány darabot kér. Eddig az egész nem egészen harmincezer. Tartunk egy na­gyobb családi, rokoni ebédet, ezen összesen huszonhármán leszünk. Egy biztos: nem kór­házi, kímélő kosztot tálalunk fel, sütikből is bő választék vár mindenkit, sőt még az útra is csomagolunk belőle. Természetesen sör, üdí­tő, házipálinka, kávé is színesíti az ünnepi ebédet. Ezt nem tudom pontosan, mennyibe kerül, de fejenként lehet számítani ezerötszáz- kétezer forintot.- Ajándékot mit kap?- Aputól tudom, pénzt, azután gyűrűt, fül­bevalót. Gyanítom, több rokontól forintot, ami jó dolog, mert arra fordíthatom, amire szüksé­gem van. Azt tudom, a barátom gyűrűt, fülbe­valót ad. Simon János is tisztában van a kiadásokkal.- Az öltöny húszezer, az ing megvolt, a ci­pő tízezer. Természetesen mi is adtunk be pénzt a tanároknak virágra, kedves ajándékok­ra, azután az átlagosnál több meghívót, fény­képet rendeltem. Ez a pár tétel is több mint tíz­ezer. Mi is tartunk ebédet a rokonságnak, ami­re egy étteremben kerítünk sor, ahol leszünk vagy harmincán. Elhívom néhány barátomat is és remélem, jönnek a helyi meg messzi roko­nok, mert olyan kevés az az alkalom, amikor találkozhatunk. Ebéd után otthon, a kertes házban lesz egy sátor, ahol folytatható a viga­dalom. Az ebéd, a vendégeskedés költségeit a szülők nem kötötték az orromra, de azt tu­dom, harmincán leszünk, és aki enni akar ehet, aki kortyolgatni, kortyolgathat.- A ballagási ajándék?- Anyu tudja, mit szeretnék, egy aranygyű­rűt. Lehet, karláncot is kapok, meg gyanítom, a rokonoktól pénzt. Utána szusszanásnyi pi­henő és jöhet a magyar, matek érettségi. Egy házzal, akarom mondani, egy várossal odébb, Abonyban részben hasonlóak, részben mások a szokások. Bodócs Melinda az ottani Kinizsi Pál Gimnázium egyik végzőse.- Tizenhat a negyedikes osztálylétszám, köztünk tizennégy a lány, kettő a fiú. Úgy hatá­roztunk, hogy nem verjük magunkat nagy költ­ségbe, ezért nem csináltattunk csak erre az al­kalomra illő ruhát. így mindenki olyan ruhában ballag, ami van neki. Az a lényeg, az alkalom­hoz illő, új, vagy újszerű, a ballagáshoz megfe­lelő legyen. Rajtam fehér blúz, fekete, hosszú szoknya lesz. Ezek más, elegáns alkalmakra is felvehetők. A blúz ötezer, a szoknya nyolcezer, a cipő négyezer körüli. Ez tizenhétezer. A taná­roknak is beadtunk ötezret, tablóra, képekre, meghívókra is fizettem ötezer-nyolcszázat. Ez eddig huszonhétezer. Ebéd is lesz ä családdal, leszünk húszán és a nagyik főznek valami fino­makat, húsféléket sütnek. Természetesen a bal­lagási, ünnepi ebédről a sütifélék, torták, itókák sem hiányoznak. A végösszeget csak gyanítom, a szülők sem tudják még pontosan. Hogy mit kapok a ballagásra? Titok! Márkus Judit sajátos helyzetben van, mert a nővére is osztálytársa, így a mai napon ketten ballagnak a családból. Felvételünk Illusztráció fotó, csabai- Ez dupla költség, bár én most csak ma­gamról beszélek. A ruha, szóval a szoknya, blúz meg a cipő tizenhárom és félezer. A meg­hívók, fényképek ára ötezerötszáz, a tanárok­nak is beadtunk ötezret. A ballagást követő ebéden huszonhármán leszünk, sokféle fi­nomság, ital kerül az asztalokra, ezt a szülők intézik. Ami pedig az ajándékokat illeti, órát is kapok, meg gondolom, valamilyen ékszert és pénzt. Utána nincs pihenés, készülünk az érettségire, majd Szolnokra marketing-mene­dzser szakra a közgazdaságiba. Tudom, néhány eset felvillantásával koránt­sem teljes a kép. Hallottunk arról, vannak kis­asszonyok, akik elektromos varrógépet kap­nak, ezeknek az ára negyvenkilencezer körüli. Lesznek boldog kocsitulajdonosok is, míg má­sok jóval szerényebb, szinte jelképes ajándé­kokban reménykedhetnek. Mert a ballagók- nak szánt értékek nagyban függenek a család, a rokonság anyagi körülményeitől. De hát itt azt hiszem, nem is az ajándékok drágasága az érdekes, hanem a gesztus, egy kedves megemlékezés, illetve az, hogy az éppen nagykorú fiú vagy lány eljutott élete első, igazi megmérettetéséhez. Négy év tanulás után a bal­lagáshoz, majd az ezt követő érettségihez... D. SZABÓ MIKLÓS Nagy Mihályné igazgatótól megtudtuk, a képviselő-testület jóváhagyta az intéz­mény kérelmét, felújíthatják a felnőtt­kölcsönző helyiségét. A munkákra - parketta javítás, talajnedvesség elleni szigetelés, homlokzati nyílászárók fel­újítása, tetőbeázás megszüntetése, lé­legző vakolat készítése - szükséges fe­dezet a városi büdzséből biztosított. A felújításra kiírt pályázatnál egyik feltétel volt, hogy a pályázó a felújítás alatt is biztosítsa a könyvtár működését. A munkák kezdésével megvárják a vizs­gaidőszak végét, azaz június 15-ét. A la­kosság részére nyújtott internethozzá­férést a felújítás alatt is biztosítják, a gé­peket átköltöztetik egy másik helyiség­be. Az igazgatónő bízik abban, hogy au­gusztus 25-ig a nyertes pályázó, akit május 21-én választanak ki, elvégzi a munkát és a tanévkezdésre visszaköl­tözhet a felnőttkölcsönző, és ötvenedik születésnapját az intézmény már meg- szépült környezetben ünnepelheti, de Régészek az elkerülő útnál Szolnok A jó idő beálltával megkezdődött az ásatási szezon. A Damjanich múzeum régészei elsősorban az építkezéssel járó beruházások előtt vallatják a földet. Mint Horváth László múzeumigazgató elmondta, a legtöbb munkát a 4-es út törökszentmiklósi elkerülő szakaszá­nak építése adja a régészeknek. Nem csak a nyomvonalba eső területet kel­lett és kell kutatniuk, de például a kö­zelben létesítendő homokbányáét is. Ez utóbbi munka pedig várakozáson felüli sikerrel járt. Az első tervezett homok­bánya területén avar kori, a másodikén Árpád-kori település maradványaira bukkantak. De nemcsak az útépítés ad munkát, sok kisebb vizsgálatot is el kell végezniük a tervezett építkezések szín­helyén. Beszélgetésünk napján például két ilyen munkáról is érkezett értesítés a napi postával. A kutatásokra van elég régész a mú­zeumban, inkább a kiszolgáló személy­zet kevés a cserépmosásra, válogatásra, feliratozásra. Szóba került az is, hogy a hatósági jogkör keretében végzett mun­ka is hozhat értékes eredményeket, kü­lönösen, hogy egyéb munkára anyagi okok miatt nincs is lehetőség. A múze­um öt éve nem folytatott olyan ásatást, amelyet maguk a régészek kezdemé­nyeztek volna. A Damjanich múzeum további jelentős fejlődés elé néz. Elké­szül a több száz négyzetméteres új rak­tárépület, amely megkönnyíti a tudomá­nyos feldolgozás előtü előkészítést, tehát a mosást, a durva tisztítást, és a leletek jobb elhelyezését is szolgálja. _______ba A lovászfiú főiskolára készül Ezek a kecses négylábúak általában az emberek döntő több­ségének tetszenek, hiszen a gondozott paripáknak csodaszép az alakjuk, fényes a szőrük, pompás a megjelenésük. Akár állnak, akár lépésben poroszkálnak, akár a levegőben úszva repítik lovasukat. Ugyanakkor nem kevesen úgy vannak a lo­vaglással, hogy félnek ezektől a négy-ötmázsás lényektől, mondván: elöl harap, hátul rúg, középen meg kényelmetlen. Ezen a 24 éves karcagi Varga Zol­tán csak nevet, aki mostanság az ottani Kun lovarda oszlopos tagja, magyarul lovas oktatója. Ugyan­akkor hozzáteszi: az esik le a ló­ról, aki felül rá. Szóval, már ő is tett egynéhány olyan kényszerle­szállást a nyeregből, amelyet ere­detileg nem efféle kivitelben, föl­det érésben tervezett. Adódott kitől mit örökölnie a zabpusztítók szeretetéből. A nagyapjának lovai voltak, a ke­resztapja pedig fuvarosként ke­reste a kenyerét. így nem vélet­len, hogy Zoltán már korán meg­szerette a lovakat. Tizenkét éve­sen ülte meg legelőször a lovat, jelenleg pedig lovagoltatást vé­gez. Minden félénkségük ellené­re sokan szeretnének a ló hátára kerülni: hatéves, tízegynéhány kilós kisasszonyoktól kezdve ki- lencvenkilós urakig. Zoltán ere­detileg a mezőgazdasági suliban Varga Zoli egyik kedvencével érettségizett, a technikusi vizsgát is letette, majd a szakmában dol­gozott. De a szíve mélyén valahol mindig vele volt örök szerelme: a lovak csodálata, hódolata, ápolá­sa, a lovaglás varázsa. Futószá­ron vezetett, betanított, szelíd kancákon próbálkozhatnak a tel­jesen kezdők, és hogy ki mennyi idő alatt tanul meg lovagolni, er­re nincs örök recept, hiszen em­FOTÓi M. J. bere válogatja. Mivel itt gyógylo- vagoltatásra, lovasterápiára is le­hetőség nyílik, ehhez Zoli úrnak már nem elég a középfokú vég­zettség. Készül a Bárczy Gusztáv Gyógypedagógiai Főiskolára, ahol szóbeli elbeszélgetés után nyílhatnak meg számára a négy­éves felsőfokú képzés kapui. Kedvence egy ötéves kanca, aki a Lenke névre hallgat, illetve még rajta kívül van egy Csodaszép ne­vű, tényleg csodaszép hároméves paripa. De a legkedvesebb mégis egy öreg cirkuszi ló, Natika, aki lehet vagy huszonöt esztendős. Állítólag őkelme számolni is tu­dott, de mára ez irányú „jártassá­ga” megkopott. Ez a veterán póni már csak arra jó, hogy szép idő­ben legelésszen. Állítólag se lát, se hall, és úgy halad, hogy menet közben operálni lehetne, de ha valaki kockacukrot mutat neki, ki tudja miért, miért nem, rögtön odaporoszkál. Mint hajdanán fel­lépései után a gazdájához, aki legtöbbször így jutalmazta buz­galmát. D. SZABÓ MIKLÓS 2002. Május 11., szombat 1 ' tiftNI Nézőpont A nagy feladat előtt Kétféle ember létezik, szerény kivételtől elte­kintve. Az egyik: aki valamikor már érettségi­zett, míg a másik csoportba azok tartoznak, akik még előtte állnak a feladatnak. Az előző társaság meglehet, azóta el is fe­lejtette az egészet. Mondván, annyira régen volt, és annyira, de annyira más foglalkoztatja, hogy pontosan már nem is emlékezik rá, mit húzott történelemből, B-tétel- ként, de a matekpéldákból is annyi maradt a fejében, mint a szitába öntött csapvíz. Ezek a már hasonló próbatételen átesett lelkek ha az érettségi szót hallják, csak legyintenek. — Ugyan, gyerekem, az is vaíami? Ott mindenki azt várja tő­led, ha négy évig itt koptattad a padokat, tanultál vagy csak ta­nulgattál, menj át valahogy. Bezzeg a felvételi, egy-egy rázós szigorlat, az a valami! Hasonló beszélge­téseken arról keve­sebb szó esik, hogy a most magabiztos urak egykor esetleg többször felkeresték naponta a mellékhelyisé­get, előtte görcsbe rándult a gyomruk, és rosszakat álmodva, csuromvizes pizsamával ébredtek. Mindezen sorokat még véletlenül sem kioktatásképpen ro­vom papírra, hiszen - ha minden igaz — holnapután sok ezer volt negyedikes középiskolás, gimnazista várja a reggel nyolc órát. Azt, hogy meghallja, lássa a magyar tételeket. Mert ná­lunk, a mi hazánkban ezzel a tantárggyal kezdődik az érettsé­gi, majd folytatódik a matematikával, és kinek mivel. Ez attól is függ, ki milyen szakterületen szeretne továbbtanulni és milyen tárgyakat választ. Közben él, terjed az esetenkénti rémhírháló­zat is, miszerint kitűnők blokkoltak le, ájultak el, ráadásul egyetlen ép gondolat sem jutott eszükbe. Lehet valahol, vala­mikor, valakivel egyszer előfordult ilyen eset, bár az a bizo­nyos leblokkolás leginkább azokat érintheti, akik a négy év alatt még a lágyéksérv gyenge gyanújába sem keveredtek a túl­hajszoltság, túltanulás miatt. Mert tény, ez az első, nagy erőpróba egy ifjú hölgy, úr életé­ben, és nincsen abban semmi kivetni való, ha előtte kissé tart tőle a diák. Hogy utána feloldódjon, miképpen a nála időseb­bek, a szülei tették egykoron: nem ördöngösség ez, meg lehet csinálni. Meg bizony, ahogyan ezrek és ezrek az idén is sikere­sen megcsinálják, attól függően, mennyire vették komolyan az elmúlt négy évet. Mert ez is számít. Meg egy kis szerencse sem árt, elvégre ha valakit kézen fog Fortuna, ez egy érettségi ese­tében sem hátrány. Ugyanakkor az is igaz, a szerencse azt pár­tolja, aki élni is tud vele. És ehhez valamit - többet, keveseb­bet — azért tudni is kell. Ezért kívánom a most érettségizőknek azt, hogy nem is olyan soká mosolyogva nézzenek vissza ezek­re a drukkos napokra, valahogyan így:- Az érettségim hála Istennek sikerült. Szusszanok egy pici­két és újra kinyitom a könyveket. Mert lassan nyakamon a fel­vételi... $• fiaié Tv-notesz Jól jön majd a nyár? Még javában tart a tavasz, de már vannak jelei, hogy közéig a nyár. Sőt, van olyan tévéműsor, amelyik számára el is kezdődött már: nyári szabadságra küldték a Leggyengébb láncszemet a TV2-n. Ősszel majd újra visszatérhet. Állítólag. Bár az ellenke­zője történnék! Béke szállna haló poraira, eltűnne a képernyő­ről minden idők legembertelenebb, méltóságot durván sértege­tő televíziós játéka, mely szép lassan süllyedt a „megérdemelt” érdektelenségbe... Apropó, nyár. Bizony vannak programok, melyeknek egyene­sen jól jöhetne egy kis nyári pihenő, rájuk férne, hogy kissé ösz- szeszedhessék magukat, hogy felfrissüljenek, feltöltődjenek; át­gondolhassák, mit is kellene csinálniuk másképp. Akár az Ötcsil­lagos beszélgetéseknek is, mely jelenlegi formájában a műsorve­zető negédességével kiábrándítóan unalmas. Az Angyali hármas is rászorulna alaposabb újragondolásra. De vehetjük az Új Sze­szélyes évszakokat is, melynek ugyan dicsőségére válik, hogy im­már több mint húsz esztendeje tartja magát a képernyőn, az azonban kevésbé dicsérendő, hogy mostanra csaknem bebeto­nozta magát sémáiba, s úgy fest, mint valami szürke panelház. Legutóbb is már csak az hozott benne újdonságot, szenzációt, hogy leleplezték „ünnepélyesen” a műsorgazda, Antal Imre me- greperált orrát, melyet immár fennen hordhat. Csak legyen is mi­re, egy szellemesebb, ötletesebb szeszélyes magazinra. (Mert kü­lönben még megorrolunk rá.) Aztán akad műsor, melynek azért tenne jót egy kis nyári szünet, hogy valamelyest gatyába rázzák, mert időközben eléggé legatyásodott, jócskán vesztett tartalmá­ból, silányabbá vált, lásd Mónika kibeszélő show-ját, melyben egyre csúnyább szennyeseket teregetnek ki rendre, mind közön­ségesen. De még egy olyan sikeres játéknak is, mint a Vágó Istvá­né, annak sem ártana egy kis felfrissülés, mert úgy látszik, attól, hogy alig fordul elő benne milliomos az utóbbi időben, ami gya­níthatóan nem véletlen - igazán nem fizet rá a boltra a tulajdonos -, ez a sikertelenség könnyen az érdeklődés lanyhulásával jár, mind a jelentkezők, mind a nézők körében. Érzi ezt maga Vágó is, aki a kedd esti bajai, „véletlen” hárommilliós játékos kapcsán ab­béli reményét fejezte ki, hogy jót tesz az majd a játék nagyobb vonzerejének. Aztán Nagy Tünde műsora, az MMM, mely a lak- berendezésről szólt, az is elvesztvén régi harciasabb hangját, in­kább hasonlított ezúttal holmi üzleti reklámra, mint a fogyasztók érdekeit szolgáló, igazán felvilágosító magazinra. Programok, má­sokat is említhetnék, melyeknek szénája nem áll igazán rend­ben; lehet, hogy jót tesz majd nekik a ránk köszöntő nyár? VALKÓ MIHÁLY é i k Nem ördöngösség ez

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents