Új Néplap, 2002. április (13. évfolyam, 76-100. szám)
2002-04-04 / 78. szám
4. OLDAL A SZERKESZTŐS É G POSTÁJÁBÓL 2002. ÁPRILIS 4., CSÜTÖRTÖK Jelenléte biztonságot ad A közelmúltban olvashattuk a lapban, hogy Szandasző- lősnek körzeti megbízottja lesz, irodáját az iskola szomszédságában alakítják ki. A helyiség felújítását követően megkezdődhet a munka. Jó hír ez az itt lakó embereknek! Szandaszőlősnek a múltban is volt körzeti megbízottja, mely az iskolával szemben lévő irodahelyiségben működött, azonban körülbelül egy évtizede megszüntették. Addig a nyugalom uralkodott az amúgy is csendes településrészen. Jelenleg a lakosság jelentős része szerény jövedelemből él, de vannak jó anyagiakkal rendelkezők is, valamint megélhetési gondokkal küszködök. Sok a munka- nélküli, aminek velejárója a szegénység, s ez érezteti is hatását. Szükség van a körzeti megbízott munkájára, mert egyre több a lopás, a gonoszság, a durvaság. Sajnos, még olyanok is akadnak, akik nem szorulnának rá arra, hogy elvegyék a másét, mégis, ami kezük ügyébe kerül, azt eltulajdonítják. Épp a közelmúltban történt, hogy egy ház tatarozásánál a munkafolyamathoz szükséges magas létrát — zárt kerítésen belülről, a ház teraszáról! — ellopták. Történt olyan eset is, hogy a kitisztított szőnyeget emelte el valaki a kerítésről... A Szandaszőlős lakott területével határos Tisza-part erdős részében minden télen gyakori a fűrészgép hangja. A fákat illetéktelenek vágják (és viszik), jól álcázva magukat, mert igyekeznek azonos időben „mesterkedni” a hivatalosan engedélyezett fakitermeléssel. Ember legyen a talpán, aki vitaképes lehet velük, s bátorsága is lenne hozzá. Ehhez hivatalos egyén fellépése szükséges. A külső perifériákon sok a kicsapott kutya; kóborolnak, riadalomban tartják a járókelőket és a békés házőrzőket, zavarva az ott lakók nyugalmát. Az állatokhoz való viszonyban különösen sok a gonoszság. Ennek esett áldozatul az a kutyus is, amelyiket fegyverrel súlyosan megcsonkítottak, s amiről az újságban is olvashattunk nemrégiben. A jámbor állat csak kisétált az ajtón a gyönyörű napsütésben, s mi lett a vége! Szánalom volt látni! Remélhető, hogy a körzeti megbízott puszta jelenléte is elegendő lesz az emberek (és állatok) emberségesebb egymáshoz való viszonyulásához. _________________BAHAMYI JÚLIA, SZOLNOK Ta pintatlan „üzenet” A századik évében elhunyt szeretett nagynénénket március első napján temettük Zagyvarékason. E szomorú eseményre nagy számú rokonság az ország közelebbi-távolabbi helyeiről iá „hazaérkezett ”, hogy a végtisztességet megadva, kegyeletünket lerójuk. A gyászoló család, helyi hagyományokhoz híven, úgynevezett halotti torra (bérleti díj ellenében) igénybe vett a művelődési házban egy helyiséget. A gyásznép fáradtan, megtörtén, csendben beszélgetett, vigaszt adott a családi együttlét, s lassan, fokozatosan a búcsúzás percei is követték egymást. Megdöbbenve vettük észre, hogy az intézmény egyik alkalmazottja asztalunk körül, mellettünk söp- röget, egy másik pedig hangos robajjal rakosgatja egymásba a székeket. Azon nyomban megértettük: a „jelzés” nekünk szól, a helyiségből távozni kell! Ki-ki tette a dolgát, gyermekeink az asztalokról a poharakat, üvegeket tették ládákba, dobozokba, és cipelték ki a teremből. A megmaradt pogácsát egy asztalterítőbe öntve, batyuként ösz- szefogva vittük magunkkal. Többen karra dobott kabátokkal, személyes tárgyaikkal vonultunk ki, átadva a helyet a kinn várakozó, körülbelül tízfős csoportnak. Álltunk az udvar közepén, az Isten szabad ege alatt, várva azt a négy családtagot, akik közben a sírkoszorúkat kifizetni mentek el. Látványunk a menekültekéhez vált hasonlatossá. Ekkor egy illetékes személy felajánlotta, hogy a könyvtárba bemehetünk. Férjem csak annyit tudott mondani: „Felháborító”. Amikor a hiányzók is megérkeztek, a legközelebb lakó rokonhoz mentünk el, hiszen még maradt egymással megbeszélni, elintézni valónk. Egy ilyen nap után nem volt lelkierőm azon meditálni, mit vétettünk. Később jöttem rá, hogy nem csak egy helyiségből áll a művelődési ház, ott vannak a bármely célnak megfelelő üres klubszobák. Gyors helyzetfelismeréssel, hajszálnyi empátiával és nem utolsósorban egy kis emberséggel e fájó találkozás nem így ért volna véget. Az esetről tájékoztattam a jegyző asszonyt, aki mélységes sajnálatát fejezte ki és elnézést kért. Köszönöm együtt érző, megértő szavait, de a bocsánatkérést nem tőle vártam... A gyászoló hozzátartozók nevében: __________szabó ISTVÁNNÁ, zaowarékas Ké pzeletbeli utazás Thaiföldem Hetenként tart programokat a szolnoki pedagógus-nyugdíjas- klub, szervez kulturális, ismeret- terjesztő, közérdekű, egészség- ügyi előadásokat és vetélkedőket, s ezen kívül is még számos érdekes találkozót, beszélgetést meghívott előadókkal. A felsoroltak közül az utóbbi időszak legkiemelkedőbb eseménye volt az az előadás, amelyet a vezetőség egyik tagja, Almási Józsefné tartott thaiföldi utazásáról. Élmény- szerű úti beszámolójából megismerkedtünk Thaiföld érdekes világával, különleges szokásaival, gazdag vendéglátásával. Az előadó sok fotóval, színes képekkel vezette végig a hallgatóságot egy nagyon élvezetes képzeletbeli utazáson. Ám Almási Józsefné nemcsak utazási élményeit osztotta meg a szépszámú klubtagsággal, hanem megismertetett bennünket Buddha születésének legendájával, életével és a buddhizmus érdekes hitvilágával is. Csodálattal hallgattuk őt a keleti vallás titokzatos szokásairól. Az élménybeszámoló végén egy eredeti köszönéssel, „Óm mani padmé szúrni mantra” üdvözléssel köszönt el a hallgatóságtól. Köszönjük a nagyon szép, képzeletbeli thaiföldi utazást! FERENCZ TIBORNÉ KLUBVEZETŐ Elismerés a szaktekintélytől A kép a pagodák előtt őrt álló, hat méter magas jaksza démonok egyikét ábrázolja. A mitikus istenek, akik kezdetben a vallás ellenségei voltak, Buddha tanait hallva áttértek a buddhizmusra Öröm volt számomra, hogy március 20-án jelen lehettem a helyi óvodában rendezett bemutató foglalkozásokon és annak előkészületein. A jánoshidai óvoda munkáját bemutató napon a környező és távolabbi települések intézményeiből is érkeztek óvónők, hogy megismerkedjenek nevelési-oktatási módszereinkkel. Nagy megtiszteltetést jelentett mindannyiunknak, hogy a program megalkotója, Porkolábné dr. Balogh Katalin, a neves pedagógus is eljött hozzánk. A meghívottak különböző foglalkozásokat tekinthettek meg, mindegyiket mozgásos tevékenységekkel kombinálva, mivel ez a program lényege. A nap eseményeiről videofelvételek is készültek, amelyekkel az országos őszi konferenciára készülünk. Porkolábné Kati néni úgy nyilatkozott, hogy a nálunk látottak teljes egészében megvalósítják az általa kidolgozott elképzeléseket, A neves pedagógus az óvónők és tanítónők körében ezért óvodánkat kinevezte bázisóvodának. Köszönjük az óvónőknek Szolnokról, Szajolból, Tiszaburáról, Nagyivánból, Alattyánból,Jász- iványból, Jászalsószentgyörgyről és a helyi iskolából a tanító néniknek, hogy elfáradtak hozzánk, s köszönjük Porkolábné dr. Balogh Katalinnak, hogy megtisztelt bennünket személyes érdeklődésével, s azzal tüntette ki intézményünket, hogy bázisóvodának jelölte ki. Köszönjük a szülőknek, hogy segítettek nekünk ezen a napon, hogy minden zökkenőmentesen történjék. DARÓKNÉ SZABÓ MÓNIKA, JÁNOSHIDA Műsoros délután Műsoros találkozót rendeztek a jászjákóhalmi mozgáskorlátozottak, hogy hölgy társaikat a nemzetközi nőnap alkalmából köszönthessék. A férfiak nevében a csoportvezető üdvözölte a nőket, majd Bocsa Ferenc előadóművész kedveskedett egy csokorra való dallal. A műsor után a férfiak átadták ajándékaikat, majd mindannyian terített asztalhoz ültek. A klub változatlanul minden hónap utolsó szerdáján tartja találkozóit a művelődési ház könyvtárában, legközelebb tehát április 28-án várják a sorstársakat. _______QERÓCS JÓZSEF, JÁSZJÁKÓHALMA Él őzene kicsiknek Két éve állt össze Fegyverneken egy gyermekek szórakoztatására alakult formáció, a „Lipityó- ka”. Akinek óvodás vagy kisiskolás gyermeke van, már találkozhatott velük - és nem csak Fegyverneken, hiszen sok óvodában, iskolában szerepeltek már, nagyszerű élménnyel gazdagítva a gyerekeket. Változatos, pergő műsorukkal felszabadult jókedvet varázsolnak maguk köré. Leginkább farsang, gyermeknap, Mikulás, karácsony, évnyitó és évzáró adnak alkalmat az együttesnek a fellépésre, de az is előfordul, hogy minden ok nélkül, csupán a jó buli kedvéért is előveszik hangszereiket, s megpróbálják táncba vinni az apróságokat. Mivel a gyerekek muzikális lények, nem sokáig kéretik magukat. Tapssal, ujjongással köszönik meg az előadást a „zenés bácsik” legnagyobb örömére. Az együttes tagjai — Nagy János és Sípos Dezső — azon dolgoznak, hogy megkedveltessék az élőzenét a kis apróságokkal. A mai világban ez egyáltalán nem könnyű vállalkozás, de hogy nem is lehetetlen, azt bizonyítja a sok felkérés, és az, hogy minden fellépés siker. -bA levelekből válogatunk. A kiválasztott írások — a levélíró előzetes hozzájárulása nélkül, mondanivalójának tiszteletben tartásával — szerkesztett, rövidített formában jelennek meg. Az itt olvasható vélemények nem feltétlenül azonosak a szerkesztőség álláspontjával. Névtelen vagy címhiányos írások közlését mellőzzük. Szerkesztőségünk fenntartja a jogot, hogy a meg nem rendelt cikkeket is olvasói levélként kezelje. Az oldalt szerkeszti: Kácsor Katalin e mail: kacsork@ujneplap.hu JÁTSZMAVESZTESÉG NÉLKÜL LETTEK ELSŐK. A kunhegyesi Kossuth Lajos Általános Iskolában és Alternatív Szakiskolában újraéledt egy hagyomány. Tamasiné Ács Judit felkészítő tanár irányításával, többéves munka eredményeként, a közelmúltban Kazincbarcikán megrendezett mini-röplabdatornán az iskola csapata elnyerte a vándorkupát. A tavalyi diákolimpiái bajnokot, a Hortobágy együttesét megelőzve, rangos mezőnyben, játszmaveszteség nélkül lettek elsők. A kossuthosok közül került ki a legjobb me- zőnyjátékos is, Tamasi István hatodikos tanuló személyében. _____________________________■ Fo ci nélkül a város Nyolcvan — sikerekben gazdag, mozgalmas — év után Abony- ban becsukódott a labdarúgópálya kapuja. Kik hibáztak? Pénz még csak akadna a városi önkormányzatnál egy amatőr csapatra, de a tizenhárom tagú elnökség és a játosok elfogytak, más egyesületben sportolnak. Biztos vagyok abban, hogy valamikor ők sem így gondolták. Nagyon sajnálom, hogy mint régi sportembernek, aki közel negyven éven át szívügyemnek tekintettem városunk labdarúgását, ezt meg kellett élnem. Remélem, nem végleges ez a helyzet. 1971-ben is hasonló volt a szituáció, egy teljesen szétesett szakosztályt vettem át Gönczöl Gézával és Túróczi Sándorral, a szertárban sem cipő, sem labda, de még egy törülköző sem volt. Éveken át koldultunk, hogy életben maradjunk, elhivatottságot éreztünk a sport és a focikedvelők iránt. Tizenhat évig játszottunk a járási bajnokságban mostoha körülmények között, de fel sem merült bennünk, hogy megszűnhet a csapat. A szegénységet nehezen, de mindig átvészeltük. Huszonegy éven át vezettem a szakosztály munkáját, 1992-ben végleg visszavonultam, megváltam tisztségemtől, magam mögött hagyva egy fiatal vezetőséget, egy nagyszerű felnőtt-, ifjúsági, serdülő- és utánpótlás-garnitúrát. Az elmúlt tíz évben ezen csapatok mellett jól képzett, fizetett edzők dolgoztak, az utánpótlás-nevelés mégis elkeserítő volt. Szolnokról jártak át ifjúsági játékosok focizni! Ez a tény megalapozta a jelenlegi helyzetet. Úgy vélem, sokan hibáztak, hogy ilyen szomorú sorsra jutott városunk legnépszerűbb sportága. (Ha valakit e megállapítással megbántanék, elnézést kérek érte.) A „focisuli” utánpótlás-nevelése (havi 500 forintért) legfeljebb 6-8 év múlva érik be. Az én időmben ez az oktatás ingyenes volt a gyerekek számára. Bízom benne, hogy 2002 júliusáig lesznek olyan sportszerető emberek, akik felkarolják városunk labdarúgását. Sok elkeseredett ember szólít meg, hogy mi lesz most, ez volt az egyetlen szórakozásuk, mérkőzések előtt, közben és főleg utána egy- egy sör mellett elbeszélgettek. Most a büfé is becsukott, sivár lett minden, hiába van egy szépen gondozott focipálya, öltözőkomplexum, fedett lelátó, vezetőség — csapat nincs. Hol van már az az idő, amikor a fociműhelyből 22 olyan serdülő játékos került ki, akik, mint Pest megyei válogatottak, Európa számos országában játszottak s öregbítették Abony hírnevét. Ha öt évvel fiatalabb volnék, segítenék! TÓTH ERNŐ NY. TESTNEVELŐ TANÁR ABONY
