Új Néplap, 2002. április (13. évfolyam, 76-100. szám)

2002-04-04 / 78. szám

4. OLDAL A SZERKESZTŐS É G POSTÁJÁBÓL 2002. ÁPRILIS 4., CSÜTÖRTÖK Jelenléte biztonságot ad A közelmúltban olvashattuk a lapban, hogy Szandasző- lősnek körzeti megbízottja lesz, irodáját az iskola szomszédságában alakítják ki. A helyiség felújítását kö­vetően megkezdődhet a munka. Jó hír ez az itt lakó embereknek! Szandaszőlősnek a múltban is volt körzeti megbízottja, mely az iskolával szemben lévő irodahe­lyiségben működött, azonban körülbelül egy évtizede meg­szüntették. Addig a nyugalom uralkodott az amúgy is csendes településrészen. Jelenleg a lakosság jelentős ré­sze szerény jövedelemből él, de vannak jó anyagiakkal rendelke­zők is, valamint megélhetési gon­dokkal küszködök. Sok a munka- nélküli, aminek velejárója a sze­génység, s ez érezteti is hatását. Szükség van a körzeti megbízott munkájára, mert egyre több a lo­pás, a gonoszság, a durvaság. Sajnos, még olyanok is akadnak, akik nem szorulnának rá arra, hogy elvegyék a másét, mégis, ami kezük ügyébe kerül, azt eltu­lajdonítják. Épp a közelmúltban történt, hogy egy ház tatarozásá­nál a munkafolyamathoz szüksé­ges magas létrát — zárt kerítésen belülről, a ház teraszáról! — el­lopták. Történt olyan eset is, hogy a kitisztított szőnyeget emelte el valaki a kerítésről... A Szandaszőlős lakott területé­vel határos Tisza-part erdős ré­szében minden télen gyakori a fű­részgép hangja. A fákat illetékte­lenek vágják (és viszik), jól álcáz­va magukat, mert igyekeznek azonos időben „mesterkedni” a hivatalosan engedélyezett fakiter­meléssel. Ember legyen a talpán, aki vitaképes lehet velük, s bátor­sága is lenne hozzá. Ehhez hiva­talos egyén fellépése szükséges. A külső perifériákon sok a ki­csapott kutya; kóborolnak, riada­lomban tartják a járókelőket és a békés házőrzőket, zavarva az ott lakók nyugalmát. Az állatokhoz való viszonyban különösen sok a gonoszság. Ennek esett áldoza­tul az a kutyus is, amelyiket fegy­verrel súlyosan megcsonkítottak, s amiről az újságban is olvashat­tunk nemrégiben. A jámbor állat csak kisétált az ajtón a gyönyörű napsütésben, s mi lett a vége! Szánalom volt látni! Remélhető, hogy a körzeti megbízott puszta jelenléte is ele­gendő lesz az emberek (és álla­tok) emberségesebb egymáshoz való viszonyulásához. _________________BAHAMYI JÚLIA, SZOLNOK Ta pintatlan „üzenet” A századik évében elhunyt szere­tett nagynénénket március első napján temettük Zagyvarékason. E szomorú eseményre nagy szá­mú rokonság az ország közeleb­bi-távolabbi helyeiről iá „hazaér­kezett ”, hogy a végtisztességet megadva, kegyeletünket lerójuk. A gyászoló család, helyi hagyo­mányokhoz híven, úgynevezett halotti torra (bérleti díj ellené­ben) igénybe vett a művelődési házban egy helyiséget. A gyásznép fáradtan, megtör­tén, csendben beszélgetett, vi­gaszt adott a családi együttlét, s lassan, fokozatosan a búcsúzás percei is követték egymást. Meg­döbbenve vettük észre, hogy az intézmény egyik alkalmazottja asztalunk körül, mellettünk söp- röget, egy másik pedig hangos robajjal rakosgatja egymásba a székeket. Azon nyomban megértettük: a „jelzés” nekünk szól, a helyiség­ből távozni kell! Ki-ki tette a dolgát, gyermeke­ink az asztalokról a poharakat, üvegeket tették ládákba, dobo­zokba, és cipelték ki a teremből. A megmaradt pogácsát egy asz­talterítőbe öntve, batyuként ösz- szefogva vittük magunkkal. Töb­ben karra dobott kabátokkal, sze­mélyes tárgyaikkal vonultunk ki, átadva a helyet a kinn várakozó, körülbelül tízfős csoportnak. Álltunk az udvar közepén, az Isten szabad ege alatt, várva azt a négy családtagot, akik közben a sírkoszorúkat kifizetni mentek el. Látványunk a menekülteké­hez vált hasonlatossá. Ekkor egy illetékes személy felajánlotta, hogy a könyvtárba bemehetünk. Férjem csak annyit tudott mondani: „Felháborító”. Amikor a hiányzók is megérkeztek, a leg­közelebb lakó rokonhoz men­tünk el, hiszen még maradt egy­mással megbeszélni, elintézni valónk. Egy ilyen nap után nem volt lelkierőm azon meditálni, mit vétettünk. Később jöttem rá, hogy nem csak egy helyiségből áll a művelődési ház, ott vannak a bármely célnak megfelelő üres klubszobák. Gyors helyzetfelis­meréssel, hajszálnyi empátiával és nem utolsósorban egy kis em­berséggel e fájó találkozás nem így ért volna véget. Az esetről tájékoztattam a jegyző asszonyt, aki mélységes sajnálatát fejezte ki és elnézést kért. Köszönöm együtt érző, megértő szavait, de a bocsánat­kérést nem tőle vártam... A gyászoló hozzátartozók ne­vében: __________szabó ISTVÁNNÁ, zaowarékas Ké pzeletbeli utazás Thaiföldem Hetenként tart programokat a szolnoki pedagógus-nyugdíjas- klub, szervez kulturális, ismeret- terjesztő, közérdekű, egészség- ügyi előadásokat és vetélkedőket, s ezen kívül is még számos érde­kes találkozót, beszélgetést meg­hívott előadókkal. A felsoroltak közül az utóbbi időszak legki­emelkedőbb eseménye volt az az előadás, amelyet a vezetőség egyik tagja, Almási Józsefné tar­tott thaiföldi utazásáról. Élmény- szerű úti beszámolójából megis­merkedtünk Thaiföld érdekes vi­lágával, különleges szokásaival, gazdag vendéglátásával. Az elő­adó sok fotóval, színes képekkel vezette végig a hallgatóságot egy nagyon élvezetes képzeletbeli utazáson. Ám Almási Józsefné nemcsak utazási élményeit osztotta meg a szépszámú klubtagsággal, hanem megismertetett bennünket Budd­ha születésének legendájával, éle­tével és a buddhizmus érdekes hitvilágával is. Csodálattal hallgat­tuk őt a keleti vallás titokzatos szokásairól. Az élménybeszámo­ló végén egy eredeti köszönéssel, „Óm mani padmé szúrni mantra” üdvözléssel köszönt el a hallgató­ságtól. Köszönjük a nagyon szép, kép­zeletbeli thaiföldi utazást! FERENCZ TIBORNÉ KLUBVEZETŐ Elismerés a szaktekintélytől A kép a pagodák előtt őrt álló, hat méter magas jaksza démonok egyikét ábrázolja. A mitikus istenek, akik kezdetben a vallás ellenségei voltak, Buddha tanait hallva áttértek a buddhizmusra Öröm volt számomra, hogy március 20-án je­len lehettem a helyi óvodában rendezett be­mutató foglalkozáso­kon és annak előkészü­letein. A jánoshidai óvoda munkáját bemu­tató napon a környező és távolabbi települések intézményeiből is ér­keztek óvónők, hogy megismerkedjenek ne­velési-oktatási módsze­reinkkel. Nagy megtisztelte­tést jelentett mindan­nyiunknak, hogy a program megalkotója, Porkolábné dr. Balogh Katalin, a neves peda­gógus is eljött hozzánk. A meghívottak külön­böző foglalkozásokat tekinthettek meg, mind­egyiket mozgásos tevékenységek­kel kombinálva, mivel ez a prog­ram lényege. A nap eseményeiről videofelvételek is készültek, ame­lyekkel az országos őszi konfe­renciára készülünk. Porkolábné Kati néni úgy nyi­latkozott, hogy a nálunk látottak teljes egészében megvalósítják az általa kidolgozott elképzeléseket, A neves pedagógus az óvónők és tanítónők körében ezért óvodánkat kinevezte bázis­óvodának. Köszönjük az óvónőknek Szol­nokról, Szajolból, Tiszaburáról, Nagyivánból, Alattyánból,Jász- iványból, Jászalsószentgyörgyről és a helyi iskolából a tanító nénik­nek, hogy elfáradtak hozzánk, s köszönjük Porkolábné dr. Balogh Katalinnak, hogy megtisztelt ben­nünket személyes érdeklődésé­vel, s azzal tüntette ki intézmé­nyünket, hogy bázisóvodának je­lölte ki. Köszönjük a szülőknek, hogy segítettek nekünk ezen a napon, hogy minden zökkenőmentesen történjék. DARÓKNÉ SZABÓ MÓNIKA, JÁNOSHIDA Műsoros délután Műsoros találkozót rendeztek a jászjákóhalmi mozgáskorláto­zottak, hogy hölgy társaikat a nemzetközi nőnap alkalmából köszönthessék. A férfiak nevé­ben a csoportvezető üdvözölte a nőket, majd Bocsa Ferenc elő­adóművész kedveskedett egy csokorra való dallal. A műsor után a férfiak átadták ajándékai­kat, majd mindannyian terített asztalhoz ültek. A klub változatlanul minden hónap utolsó szerdáján tartja ta­lálkozóit a művelődési ház könyvtárában, legközelebb te­hát április 28-án várják a sorstár­sakat. _______QERÓCS JÓZSEF, JÁSZJÁKÓHALMA Él őzene kicsiknek Két éve állt össze Fegyverneken egy gyermekek szórakoztatásá­ra alakult formáció, a „Lipityó- ka”. Akinek óvodás vagy kisis­kolás gyermeke van, már talál­kozhatott velük - és nem csak Fegyverneken, hiszen sok óvo­dában, iskolában szerepeltek már, nagyszerű élménnyel gaz­dagítva a gyerekeket. Változatos, pergő műsorukkal felszabadult jókedvet varázsolnak maguk kö­ré. Leginkább farsang, gyermek­nap, Mikulás, karácsony, évnyi­tó és évzáró adnak alkalmat az együttesnek a fellépésre, de az is előfordul, hogy minden ok nél­kül, csupán a jó buli kedvéért is előveszik hangszereiket, s meg­próbálják táncba vinni az apró­ságokat. Mivel a gyerekek muzi­kális lények, nem sokáig kéretik magukat. Tapssal, ujjongással köszönik meg az előadást a „ze­nés bácsik” legnagyobb örömé­re. Az együttes tagjai — Nagy Já­nos és Sípos Dezső — azon dol­goznak, hogy megkedveltessék az élőzenét a kis apróságokkal. A mai világban ez egyáltalán nem könnyű vállalkozás, de hogy nem is lehetetlen, azt bizo­nyítja a sok felkérés, és az, hogy minden fellépés siker. -b­A levelekből válogatunk. A ki­választott írások — a levélíró előzetes hozzájárulása nélkül, mondanivalójának tiszteletben tartásával — szerkesztett, rövi­dített formában jelennek meg. Az itt olvasható vélemények nem feltétlenül azonosak a szerkesztőség álláspontjával. Névtelen vagy címhiányos írá­sok közlését mellőzzük. Szerkesztőségünk fenntartja a jogot, hogy a meg nem rendelt cikkeket is olvasói levélként ke­zelje. Az oldalt szerkeszti: Kácsor Katalin e mail: kacsork@ujneplap.hu JÁTSZMAVESZTESÉG NÉLKÜL LETTEK ELSŐK. A kunhegyesi Kossuth Lajos Általános Iskolában és Alternatív Szakiskolában újraéledt egy hagyomány. Tamasiné Ács Judit felkészítő tanár irányításával, többéves munka eredményeként, a közelmúltban Kazincbarcikán megrendezett mini-röplabdatornán az iskola csapata elnyerte a vándorkupát. A tavalyi diákolimpiái bajnokot, a Hortobágy együttesét megelőz­ve, rangos mezőnyben, játszmaveszteség nélkül lettek elsők. A kossuthosok közül került ki a legjobb me- zőnyjátékos is, Tamasi István hatodikos tanuló személyében. _____________________________■ Fo ci nélkül a város Nyolcvan — sikerekben gazdag, mozgalmas — év után Abony- ban becsukódott a labdarúgópá­lya kapuja. Kik hibáztak? Pénz még csak akadna a vá­rosi önkormányzatnál egy ama­tőr csapatra, de a tizenhárom ta­gú elnökség és a játosok elfogy­tak, más egyesületben sportol­nak. Biztos vagyok abban, hogy valamikor ők sem így gondol­ták. Nagyon sajnálom, hogy mint régi sportembernek, aki közel negyven éven át szívügyemnek tekintettem városunk labdarúgá­sát, ezt meg kellett élnem. Re­mélem, nem végleges ez a hely­zet. 1971-ben is hasonló volt a szituáció, egy teljesen szétesett szakosztályt vettem át Gönczöl Gézával és Túróczi Sándorral, a szertárban sem cipő, sem labda, de még egy törülköző sem volt. Éveken át koldultunk, hogy élet­ben maradjunk, elhivatottságot éreztünk a sport és a focikedve­lők iránt. Tizenhat évig játszot­tunk a járási bajnokságban mos­toha körülmények között, de fel sem merült bennünk, hogy megszűnhet a csapat. A sze­génységet nehezen, de mindig átvészeltük. Huszonegy éven át vezettem a szakosztály munká­ját, 1992-ben végleg visszavo­nultam, megváltam tisztségem­től, magam mögött hagyva egy fiatal vezetőséget, egy nagysze­rű felnőtt-, ifjúsági, serdülő- és utánpótlás-garnitúrát. Az elmúlt tíz évben ezen csapatok mellett jól képzett, fizetett edzők dol­goztak, az utánpótlás-nevelés mégis elkeserítő volt. Szolnokról jártak át ifjúsági játékosok fociz­ni! Ez a tény megalapozta a je­lenlegi helyzetet. Úgy vélem, so­kan hibáztak, hogy ilyen szomo­rú sorsra jutott városunk legnép­szerűbb sportága. (Ha valakit e megállapítással megbántanék, elnézést kérek érte.) A „focisuli” utánpótlás-nevelése (havi 500 forintért) legfeljebb 6-8 év múl­va érik be. Az én időmben ez az oktatás ingyenes volt a gyerekek számára. Bízom benne, hogy 2002 júli­usáig lesznek olyan sportszere­tő emberek, akik felkarolják vá­rosunk labdarúgását. Sok elke­seredett ember szólít meg, hogy mi lesz most, ez volt az egyetlen szórakozásuk, mérkőzések előtt, közben és főleg utána egy- egy sör mellett elbeszélgettek. Most a büfé is becsukott, si­vár lett minden, hiába van egy szépen gondozott focipálya, öl­tözőkomplexum, fedett lelátó, vezetőség — csapat nincs. Hol van már az az idő, ami­kor a fociműhelyből 22 olyan serdülő játékos került ki, akik, mint Pest megyei válogatottak, Európa számos országában ját­szottak s öregbítették Abony hírnevét. Ha öt évvel fiatalabb volnék, segítenék! TÓTH ERNŐ NY. TESTNEVELŐ TANÁR ABONY

Next

/
Thumbnails
Contents