Új Néplap, 2002. március (13. évfolyam, 51-75. szám)
2002-03-09 / 58. szám
4. OLDAL MEGYEI TŰKOR 2002. Március 9., szombat A kisemberek segítettek... Nem is olyan régen írás jelent meg arról lapunkban, hogy él egy család — pontosabban fogalmazva édesanya és fia — Szolnokon a Széchenyi-lakótelepen, ahol még a fűtést is kikapcsolták, mert képtelenek fizetni a kis járandóságukból. A növésben lévő srác még csak-csak ehet, de a negyvenegynéhány esztendős Piroska reggelije sokszor egy pohár víz meg egy szelet kenyér. Ebédjük sincsen, azt munkanapokon egy alapítvány ad a két elesettnek. Pedig nem lumpenek, nem isznak, nem kártyáznak. A középiskolás fiú már sikeres nyelvvizsgát tett, sőt, nemzetközi szintű számítógépes vizsgával is rendelkezik. Olvasóink közül nem kevesen segítettek. Telefonszámot, lakáscímet kértek és jó érzéssel nyugtáztuk, nem veszett ki az emberek közötti segítségnyújtás, a mások támogatása. Vajon kit mi késztetett arra, hogy egy padlót fogott családnak meghallja a jajszavát. A Jászságból egy - neve elhallgatását kérő - úr:- Olvastuk az írást. Egy betéti társaságunk van. Ahogyan ma a legtöbb, hozzánk hasonló, éhen nem halunk, túlságosan meg nem haladunk, arról gondoskodik az adó... Valamikor én is kerestem havi 1 ezer 200 forintot, ami akkor sem volt sok. Ha már az állam, a hivatal nem tud segíteni, legalább én járuljak egy kis szerény összeggel a megélhetésükhöz. Mert szüárd meggyőződésem, hogy ha egy szívbeteg, leszázalékolt édesanya idejut, arról nem csak ő tehet. Zagyvarékasról is érkezett segítség.- Nem dúskálunk a javakban, pénzünk szűkös, de viszünk nekik ennivalót, mert hízót vágtunk. Kolbászt, húsfélét. Ha a kert beindul, gyümölcsöt is. És igaz, a legény csak 2003-ban érettségizik, már nézem az alapítványokat, hogy melyik tudna segíteni rajtuk, az okos fiatalemberen. Mert neki valahogy nem szabadna megállni a középiskolánál. Törökszentmiklóson is olvasták a cikket.- A városban titkárnő vagyok, a párom minimálbérért dolgozik. Két gyereket nevelünk, a havi bevétel nyolcvanezer, szóval messze állunk a gazdagoktól. Az én fiam is hasonló korú, tudom, mennyit esznek ezek a srácok. Csomagot küldtem, húst meg még fogok ezután is, mert szerencsére van a hűtőben. \ Petőfi szellemében Szandaszőlősről egy vállalkozó mást ajánlott fel.- Több a bajom mint a sikerem, de annyi még belefér, hogy egész évben fizetem a fűtés, melegvíz díjukat. Mert ezek nélkül nem lehet élni, alapvető szükségletek, és képtelenség az ilyesmit tétlenül nézni. Időnként segítek a hasonló embereken, pedig nekem a vállalkozásom messze van attól is, hogy idegenbe, más országba menjek nyaralni. A hűtőbe is jutott az adományokból. Képünk illusztráció A takarítónők sem maradtak ki. — Nem szégyen az, ez is munka, most így keresem a kenyerem. Pénzt még száz forintot se bírok küldeni, de egy kis befőttet, ennivalót igen. Ráadásul nekünk is van egy egyetemista fiunk, tudom, mibe, mennyibe kerülnek a fiatalemberek. Csak a kosztjuk a sok. Én most ebben tudok segíteni. Aztán segített egy kisújszállási nyugdíjas özvegyasszony. Akad néhány tyúkja, húsvét- ra egyet levág, húsleves lesz belőle csigatésztával és pörkölt, hadd lakjanak jól a locsolko- dós ünnepen, hiszen személyesen viszi el nekik a lakásukra. Többen vacsorázni vitték el őket, illetve ajánlották, rendszeresen segítik a családot ennivalóval. Lesz olyan támogató, aki alapítványon keresztül nyújt majd pénzbeli támogatást. Beszéltünk az édesanyával, Piroskával is.- Meghatott, hogy mennyi jelentkező volt, és még ezekben a napokban is akadnak érdeklődők. Nem kevesen felkerestek, eljöttek a lakásunkra, hogy tényleg az-e a helyzet, amit az írás bemutatott. Igen, az. Küszködik a sírással, amikor sorolja. — A legnagyobb öröm, hogy az Alfa-Nova ingyen visszaszerelte a radiátorokat, sőt egy ismeretlen ember a fűtési, melegvíz díjat is fizeti év végéig. Nagyon köszönjük a fiam nevében. Mint azt a színes tévét is, amit kaptunk. Amikor a szerelő megtudta, mi vagyunk azok, akikről a cikk szól, a szerelési költség egynegyedét kérte. Sőt, az ajándékozó család fizeti a tévédíjat is. Sok ennivalót kapI tunk, volt, aki vacsorára hí- I vott, meg pénzt is kaptunk. Nem egy jótevőnk ígérte, folyamatosan támogat bennünket azzal, ami a kamrában, mélyhűtőben található, vagy a kertben megterem. Nem is tudom, hogy köszönhetném ezt meg mindenkinek, a család- gondozótól kezdve a takarító néniig, kisvállalkozóktól a kisnyugdíjasokig, akik a kevésből is szorítottak nekünk — miközben, ahogyan sorolja, valahogy egyre sűrűbben kell a szeméhez nyúlnia. Mi is köszönjük, hogy az írás nem kevés olvasóban nyitott szívekre, fülekre, szemekre talált, és ők a maguk módján úgy segítettek, ahogyan bírtak. Ugyanakkor még valami mindenképpen az összegzéshez tartozik. Sajnos a jelentős cégek, az átlagnál jóval tehetősebb emberek, azok, akiknek a mai állapotok már Kánaánnak számítanak, a fülük botját sem mozdították. Magyarul: mélyen hallgattak. Mint hasonló esetben korábban, most is ... D. SZABÓ MIKLÓS FOTÓ: CSI Kultúra Közel négy évtizedes múltra tekint vissza a szolnoki Építészeti Faipari és Környezetgazdálkodási Szakközép- és Szakiskola Petőfi Sándorról elnevezett megyei vers- és prózamondó versenye. Szabó István nevelési igazgató- helyettes, a verseny szervezője lapunk érdeklődésére elmondta, hogy az első rendezvényeket még a ’60-as, ’70-es években hirdette meg iskolája. Az intézmény akkor még Petőfi Sándor nevét viselte. Egyrészt ez, másrészt a fiatalok magyar kultúrára való éhsége adta az ötletet, hogy minden év márciusában egy tető alá invitálják a megye szakmunkásainak irodalomkedvelő táborát. A rendszer- változást, valamint az intézmény szerkezetváltását követően a szakközépiskolások is bekapcsolódtak a versenybe, melyen kötelező és szabadon választott művek előadásait zsűriztették. Annak ellenére, hogy az építészeti iskola ma már nem Petőfi nevét viseli, a hagyományt továbbra is komolyan ápolja. Nem csupán a vers- és prózamondó versenyt rendezi meg továbbra is, hanem rendszeresen részt vesz a Petőfi tanintézmények közötti évenként megtartott találkozókon. Idén a lánglelkű költő Imádságom című verse volt a mindenki számára kötelező előadás. A szakiskolások között a Dudás Ferencné által felkészített Mezei MeUnda, a jászberényi Klapka György Szakközép- és Szakmunkásképző diákja végzett az első helyen, míg a szakközépiskolások mezőnyében a házigazdák tanulója, Schneider Ádárn (felkészítő: Szekeres Ferencné) monológját ítélték a legjobbnak. ________ilg. Já tékmúzeum létesül? Szolnok Több intézmény és civil szervezet összefogásával játékmúzeum létesítését tervezik a megyeszékhelyen. Az elképzelések megvalósítása a napokban egy felhívással vette kezdetét, melyet a gyűjtemény összeállítása érdekében tettek közzé a kezdeményezők. A szándék nem új keletű, már egy éve felmerült a gyűjtemény kialakításának lehetősége - tájékoztatta lapunkat a szolnoki Napsugár Gyermekház vezetője. Mátyás Sándortól azt is megtudtuk: a népi játékoknak hagyományai vannak ezen a vidéken. Felelevenítésükben immár közel két évtizede Báli István szerzett elévülhetetlen érdemeket. A megyei ön- kormányzat külügyi szakreferense - aki egyike a játékmúzeum megálmodóinak - jelenleg egy több mint 300 féle népi játékot tartalmazó kézikönyv összeállításán is dolgozik. A megvalósításához több intézmény és civil szervezet is felajánlotta támogatását. A tervek szerint az új létesítmény egyben játszóházként és a népi játékok elkészítésének fortélyait bemutató műhelyként működik majd. Ám ehhez természetesen először >’ ‘ ■ '0 magát a gyűjteményt kell létrehozni, amely a látnivalók alapjául szolgál. Ennek érdekében felhívást tett közzé a gyermekház, amelyet a közeljövőben a térség valamennyi településére eljuttatnak. A kiáltvány a még fellelhető régi játékok, figurák, illetve ezek dokumentációinak felkutatását kéri mindazoktól, akiknek lehetőségük van segítséget nyújtani az elképzelés kivitelezéséhez. Amennyiben a gyűjtőmunka sikerrel jár, a játékmúzeum várhatóan még ez év szeptember 1-én, Szolnok Napja alkalmából megnyitja kapuit az érdeklődők előtt. bugAny TEGNAP A NŐNAPON a szolnoki szocialisták a város több pontján is piros szegfűvel köszöntötték a hölgyeket. A Hild téren dr. Füle István beszélgetett az érdeklődőkkel. ___________(poutikai hirdetés) -79361 ■ pődni , hiszen mást sem hallani nap mint nap, mint hogy eldurvult a kampány hangneme, nem az általuk nyújtott megoldások bemutatásával, hanem egymás kemény, sőt, időnként már-már alpári hangú bírálatával foglalkoznak a politikusok. Csakhogy amíg ez a retorikai szinten kiteljesedő durvaság az „országos” szintű politikában érhető tetten, addig vidéken sokkal halkabb a választási kampány. Immár kevesebb mint egy hónap van hátra az országgyűlési válaszol pártok egyelőre tások első fordulójáig, tartalékolják erejüket L’isÄfÄw a pártok választási plakátjait, a képviselőjelölteket reklámozó falragaszokat. Bár néhány párt vezető politikusai már el-ellátogattak vidékre is, ám a felkeresett településeken rendszerint nem tartottak szó szerint vett fórumokat, szabadtéri rendezvényeket, vagy csak nagyon felszínesek voltak ezek a programok. Bár az is igaz, hogy a „lakossági” fórumokon is leginkább az adott párttal szimpatizálók és a párt tagjai jelennek meg, és nagyon kevés azon választók száma, akik akkurátusán végighallgatják a különböző pártok szónokait. Mondom, csendes itt, „vidéken” idáig a kampány. A pártok mintha az utolsó pillanatra - vagy inkább a két forduló közötti napokra? - tartalékolnák az erejüket. Még akkor is, ha a kampányprogramokat böngészgetve már érezhető, hogy a jövő héttől talán jobban begyújtják a rakétákat a kampánystábok is, és esetleg több pártplakát is kikerül az utcákra. A jelöltek szórólapjaival ugyan ellátták a levélszekrényeket a pártok, ebben a választók nem szenvedhettek hiányt, ami a semminél mégis csak több, ám mindez még nagyon kevés egy igazi választási hangulat eléréséhez. Nem arról van persze szó, hogy a durvaságot, az anyázós stílust kellene a kampány részévé tenni vidéken is. Sokkal inkább arról, hogy a programokat lehetne színesíteni, a sok beszéd helyett egy kicsit jobban bevonni a választókat a kegyeikért folyó versengésbe. A kampány azonban most még álmosan, kissé unalmasan zajlik a magyar vidéken, pedig a kampánycsend még arrébb van. Az első forduló azonban valószínűleg hirtelen ébresztőt fog fújni a szépeket álmodó szendergésből... Megújul az alkotóház A tiszavárkonyi Népművészeti Alkotóház évtizedek óta fogadja az év nagy részében a népművészeket és a munkájuk iránt érdeklődőket. Most a ház megújulás előtt áll. Erről és az idei programról beszélgettünk Hegedűs Józseffel, a Népművészeti Egyesület megyei szervezetének titkárával, aki maga is fafaragó népművész, és Kenyeres Sándomé elnökkel. Körülbelül egy éve az egyesület tulajdonába került a telek és a rajta álló ház is. Ennek azért van jelentősége, mert így nagyobb eséllyel nyújt be pályázatokat az egyesület. Tavaly decemberben egymilliót kapott a minisztériumtól, s ezt a milliót beruházásra, a ház felújítására költik. A millió | legalább egy másikat „fiadzik”, hiszen a tagok egyhetes társadalmi munkájával újul meg a ház. Az egyesületnek 125 tagja van, nem is csak a megyéből, de Budapestről, Makóról, Fótról, Zsám- békról is, és közülük 30-40-en jelezték, hogy részt vesznek a felújításban, amely várhatóan április közepén lesz. Újrakárpitozzák a bútorokat, ágyakat, székeket készítenek, 70 négyzetméteren parketta, gyalogjárda, kerítés, kapu és a szabadtéri ebédlő szüleük újjá a munkájuk nyomán. A népi stílusban újjászülető alkotóházban május közepén kezdődik a szezon. Diákok egynapos, majd nyáron hetes turnusokban tartanak foglalkozásokat. Nyáron francia-magyar ifjúsági tábornak is helyet adnak. Ősszel folytatódik a fiatalok vendégjárása. Az alkotóházat július első hetében az egyesület tagjai veszik birtokba. Idén is nyújtanak be pályázatot a minisztériumhoz, ezúttal kovácsműhelyüket szeretnék valóban élő, dolgozó műhellyé alakítani. Ehhez mintegy másfél millióra lenne szükség. A pályázatról az év közepén várható a döntés. Az egyesület számára az elmúlt év eredményesnek bizonyult. Tagjai itthon több népművészeti rendezvényen szerepeltek, de külföldre szintén elvitték a magyar népművészet jó hírét. MEDGYESSY ORSZÁGJÁRÓ KÖRÚTJA Szolnok, 2002. március 11. / 0k (Széchenyi István Gimnázium sportcsarnoka, Széchenyi-lakótelep) MAGYAR SZOCIALISTA PÁRT (politikai hirdetés) 4 A pártok egyelőre tartalékolják erejüket
