Új Néplap, 2002. március (13. évfolyam, 51-75. szám)

2002-03-09 / 58. szám

4. OLDAL MEGYEI TŰKOR 2002. Március 9., szombat A kisemberek segítettek... Nem is olyan régen írás jelent meg arról lapunkban, hogy él egy család — ponto­sabban fogalmazva édesanya és fia — Szolnokon a Széchenyi-lakótelepen, ahol még a fűtést is kikapcsolták, mert képtelenek fizetni a kis járandóságukból. A nö­vésben lévő srác még csak-csak ehet, de a negyvenegynéhány esztendős Piroska reggelije sokszor egy pohár víz meg egy szelet kenyér. Ebédjük sincsen, azt mun­kanapokon egy alapítvány ad a két elesettnek. Pedig nem lumpenek, nem isznak, nem kártyáznak. A középiskolás fiú már sikeres nyelvvizsgát tett, sőt, nemzetkö­zi szintű számítógépes vizsgával is rendelkezik. Olvasóink közül nem kevesen segítettek. Te­lefonszámot, lakáscímet kértek és jó érzéssel nyugtáztuk, nem veszett ki az emberek kö­zötti segítségnyújtás, a mások támogatása. Vajon kit mi késztetett arra, hogy egy padlót fogott családnak meghallja a jajszavát. A Jászságból egy - neve elhallgatását kérő - úr:- Olvastuk az írást. Egy betéti társaságunk van. Ahogyan ma a legtöbb, hozzánk hason­ló, éhen nem halunk, túlságo­san meg nem haladunk, arról gondoskodik az adó... Valami­kor én is kerestem havi 1 ezer 200 forintot, ami akkor sem volt sok. Ha már az állam, a hi­vatal nem tud segíteni, leg­alább én járuljak egy kis sze­rény összeggel a megélheté­sükhöz. Mert szüárd meggyő­ződésem, hogy ha egy szívbe­teg, leszázalékolt édesanya ide­jut, arról nem csak ő tehet. Zagyvarékasról is érkezett segítség.- Nem dúskálunk a javak­ban, pénzünk szűkös, de vi­szünk nekik ennivalót, mert hí­zót vágtunk. Kolbászt, húsfé­lét. Ha a kert beindul, gyümöl­csöt is. És igaz, a legény csak 2003-ban érettségizik, már né­zem az alapítványokat, hogy melyik tudna segíteni rajtuk, az okos fiatalemberen. Mert neki valahogy nem szabadna megállni a középiskolánál. Törökszentmiklóson is olvasták a cikket.- A városban titkárnő vagyok, a párom minimálbérért dolgozik. Két gyereket neve­lünk, a havi bevétel nyolcvanezer, szóval messze állunk a gazdagoktól. Az én fiam is hasonló korú, tudom, mennyit esznek ezek a srácok. Csomagot küldtem, húst meg még fo­gok ezután is, mert szerencsére van a hűtő­ben. \ Petőfi szellemében Szandaszőlősről egy vállalkozó mást aján­lott fel.- Több a bajom mint a sikerem, de annyi még belefér, hogy egész évben fizetem a fű­tés, melegvíz díjukat. Mert ezek nélkül nem lehet élni, alapvető szükségletek, és képtelen­ség az ilyesmit tétlenül nézni. Időnként segí­tek a hasonló embereken, pedig nekem a vál­lalkozásom messze van attól is, hogy idegen­be, más országba menjek nyaralni. A hűtőbe is jutott az adományokból. Képünk illusztráció A takarítónők sem maradtak ki. — Nem szégyen az, ez is munka, most így keresem a kenyerem. Pénzt még száz forintot se bírok küldeni, de egy kis befőttet, enniva­lót igen. Ráadásul nekünk is van egy egyete­mista fiunk, tudom, mibe, mennyibe kerül­nek a fiatalemberek. Csak a kosztjuk a sok. Én most ebben tudok segíteni. Aztán segített egy kisújszállási nyugdíjas özvegyasszony. Akad néhány tyúkja, húsvét- ra egyet levág, húsleves lesz belőle csigatész­tával és pörkölt, hadd lakjanak jól a locsolko- dós ünnepen, hiszen személyesen viszi el ne­kik a lakásukra. Többen vacsorázni vitték el őket, illetve ajánlották, rendszeresen segítik a családot ennivalóval. Lesz olyan támogató, aki alapítványon keresztül nyújt majd pénz­beli támogatást. Beszéltünk az édesanyával, Piroskával is.- Meghatott, hogy mennyi jelentkező volt, és még ezekben a napokban is akadnak ér­deklődők. Nem kevesen felkerestek, eljöttek a lakásunkra, hogy tényleg az-e a helyzet, amit az írás bemutatott. Igen, az. Küszködik a sírással, amikor sorolja. — A legnagyobb öröm, hogy az Alfa-Nova ingyen visszaszerelte a radiátorokat, sőt egy ismeretlen ember a fűtési, melegvíz díjat is fi­zeti év végéig. Nagyon köszönjük a fiam ne­vében. Mint azt a színes tévét is, amit kap­tunk. Amikor a szerelő meg­tudta, mi vagyunk azok, akik­ről a cikk szól, a szerelési költ­ség egynegyedét kérte. Sőt, az ajándékozó család fizeti a té­védíjat is. Sok ennivalót kap­I tunk, volt, aki vacsorára hí- I vott, meg pénzt is kaptunk. Nem egy jótevőnk ígérte, fo­lyamatosan támogat bennün­ket azzal, ami a kamrában, mélyhűtőben található, vagy a kertben megterem. Nem is tu­dom, hogy köszönhetném ezt meg mindenkinek, a család- gondozótól kezdve a takarító néniig, kisvállalkozóktól a kis­nyugdíjasokig, akik a kevésből is szorítottak nekünk — mi­közben, ahogyan sorolja, vala­hogy egyre sűrűbben kell a szeméhez nyúlnia. Mi is köszönjük, hogy az írás nem kevés olvasóban nyi­tott szívekre, fülekre, szemekre talált, és ők a maguk módján úgy segítettek, ahogyan bír­tak. Ugyanakkor még valami mindenképpen az összegzéshez tartozik. Sajnos a jelentős cé­gek, az átlagnál jóval tehetősebb emberek, azok, akiknek a mai állapotok már Kánaán­nak számítanak, a fülük botját sem mozdítot­ták. Magyarul: mélyen hallgattak. Mint ha­sonló esetben korábban, most is ... D. SZABÓ MIKLÓS FOTÓ: CSI Kultúra Közel négy évtizedes múltra tekint vissza a szolnoki Épí­tészeti Faipari és Környezet­gazdálkodási Szakközép- és Szakiskola Petőfi Sándorról elnevezett megyei vers- és prózamondó versenye. Szabó István nevelési igazgató- helyettes, a verseny szervezője lapunk érdeklődésére elmondta, hogy az első rendezvényeket még a ’60-as, ’70-es években hir­dette meg iskolája. Az intézmény akkor még Petőfi Sándor nevét vi­selte. Egyrészt ez, másrészt a fiata­lok magyar kultúrára való éhsége adta az ötletet, hogy minden év márciusában egy tető alá invitálják a megye szakmunkásainak iroda­lomkedvelő táborát. A rendszer- változást, valamint az intézmény szerkezetváltását követően a szak­középiskolások is bekapcsolódtak a versenybe, melyen kötelező és szabadon választott művek elő­adásait zsűriztették. Annak ellené­re, hogy az építészeti iskola ma már nem Petőfi nevét viseli, a ha­gyományt továbbra is komolyan ápolja. Nem csupán a vers- és pró­zamondó versenyt rendezi meg továbbra is, hanem rendszeresen részt vesz a Petőfi tanintézmé­nyek közötti évenként megtartott találkozókon. Idén a lánglelkű köl­tő Imádságom című verse volt a mindenki számára kötelező elő­adás. A szakiskolások között a Du­dás Ferencné által felkészített Me­zei MeUnda, a jászberényi Klapka György Szakközép- és Szakmun­kásképző diákja végzett az első helyen, míg a szakközépiskolások mezőnyében a házigazdák tanu­lója, Schneider Ádárn (felkészítő: Szekeres Ferencné) monológját ítélték a legjobbnak. ________ilg. Já tékmúzeum létesül? Szolnok Több intézmény és civil szervezet összefogásával já­tékmúzeum létesítését ter­vezik a megyeszékhelyen. Az elképzelések megvalósí­tása a napokban egy felhí­vással vette kezdetét, melyet a gyűjtemény összeállítása érdekében tettek közzé a kezdeményezők. A szándék nem új keletű, már egy éve felmerült a gyűjtemény kialakításának lehetősége - tájé­koztatta lapunkat a szolnoki Nap­sugár Gyermekház vezetője. Má­tyás Sándortól azt is megtudtuk: a népi játékoknak hagyományai vannak ezen a vidéken. Feleleve­nítésükben immár közel két évti­zede Báli István szerzett elévül­hetetlen érdemeket. A megyei ön- kormányzat külügyi szakreferen­se - aki egyike a játékmúzeum megálmodóinak - jelenleg egy több mint 300 féle népi játékot tartalmazó kézikönyv összeállítá­sán is dolgozik. A megvalósításához több in­tézmény és civil szervezet is fel­ajánlotta támogatását. A tervek szerint az új létesítmény egyben játszóházként és a népi játékok elkészítésének fortélyait bemuta­tó műhelyként működik majd. Ám ehhez természetesen először >’ ‘ ■ '0 magát a gyűjteményt kell létre­hozni, amely a látnivalók alapjául szolgál. Ennek érdekében felhí­vást tett közzé a gyermekház, amelyet a közeljövőben a térség valamennyi településére eljuttat­nak. A kiáltvány a még fellelhető ré­gi játékok, figurák, illetve ezek dokumentációinak felkutatását kéri mindazoktól, akiknek lehe­tőségük van segítséget nyújtani az elképzelés kivitelezéséhez. Amennyiben a gyűjtőmunka si­kerrel jár, a játékmúzeum várha­tóan még ez év szeptember 1-én, Szolnok Napja alkalmából meg­nyitja kapuit az érdeklődők előtt. bugAny TEGNAP A NŐNAPON a szolnoki szocialisták a város több pontján is piros szegfűvel köszöntötték a hölgyeket. A Hild téren dr. Füle István beszélgetett az érdeklődőkkel. ___________(poutikai hirdetés) -79361 ■ pődni , hiszen mást sem hallani nap mint nap, mint hogy eldur­vult a kampány hangneme, nem az általuk nyújtott megoldások bemutatásával, hanem egymás kemény, sőt, időnként már-már alpári hangú bírálatával foglalkoznak a politikusok. Csakhogy amíg ez a retorikai szinten kiteljesedő durvaság az „országos” szintű politikában érhető tetten, addig vidéken sokkal halkabb a választási kampány. Immár kevesebb mint egy hónap van hátra az országgyűlési válasz­ol pártok egyelőre tások első fordulójáig, tartalékolják erejüket L’isÄfÄw a pártok választási pla­kátjait, a képviselőjelölteket reklámozó falragaszokat. Bár né­hány párt vezető politikusai már el-ellátogattak vidékre is, ám a felkeresett településeken rendszerint nem tartottak szó szerint vett fórumokat, szabadtéri rendezvényeket, vagy csak nagyon felszínesek voltak ezek a programok. Bár az is igaz, hogy a „la­kossági” fórumokon is leginkább az adott párttal szimpatizálók és a párt tagjai jelennek meg, és nagyon kevés azon választók száma, akik akkurátusán végighallgatják a különböző pártok szónokait. Mondom, csendes itt, „vidéken” idáig a kampány. A pártok mintha az utolsó pillanatra - vagy inkább a két forduló közötti napokra? - tartalékolnák az erejüket. Még akkor is, ha a kam­pányprogramokat böngészgetve már érezhető, hogy a jövő hét­től talán jobban begyújtják a rakétákat a kampánystábok is, és esetleg több pártplakát is kikerül az utcákra. A jelöltek szórólap­jaival ugyan ellátták a levélszekrényeket a pártok, ebben a vá­lasztók nem szenvedhettek hiányt, ami a semminél mégis csak több, ám mindez még nagyon kevés egy igazi választási hangu­lat eléréséhez. Nem arról van persze szó, hogy a durvaságot, az anyázós stílust kellene a kampány részévé tenni vidéken is. Sok­kal inkább arról, hogy a programokat lehetne színesíteni, a sok beszéd helyett egy kicsit jobban bevonni a választókat a kegyei­kért folyó versengésbe. A kampány azonban most még álmosan, kissé unalmasan zaj­lik a magyar vidéken, pedig a kampánycsend még arrébb van. Az első forduló azonban valószínűleg hirtelen ébresztőt fog fújni a szépeket álmodó szendergésből... Megújul az alkotóház A tiszavárkonyi Népművé­szeti Alkotóház évtizedek óta fogadja az év nagy részé­ben a népművészeket és a munkájuk iránt érdeklődő­ket. Most a ház megújulás előtt áll. Erről és az idei programról beszélgettünk Hegedűs Józseffel, a Népmű­vészeti Egyesület megyei szervezetének titkárával, aki maga is fafaragó népmű­vész, és Kenyeres Sándomé elnökkel. Körülbelül egy éve az egyesület tulajdonába került a telek és a raj­ta álló ház is. Ennek azért van je­lentősége, mert így nagyobb esél­lyel nyújt be pályázatokat az egyesület. Tavaly decemberben egymilliót kapott a minisztérium­tól, s ezt a milliót beruházásra, a ház felújítására költik. A millió | legalább egy másikat „fiadzik”, hiszen a tagok egyhetes társadal­mi munkájával újul meg a ház. Az egyesületnek 125 tagja van, nem is csak a megyéből, de Bu­dapestről, Makóról, Fótról, Zsám- békról is, és közülük 30-40-en je­lezték, hogy részt vesznek a fel­újításban, amely várhatóan ápri­lis közepén lesz. Újrakárpitozzák a bútorokat, ágyakat, székeket készítenek, 70 négyzetméteren parketta, gyalogjárda, kerítés, ka­pu és a szabadtéri ebédlő szüle­ük újjá a munkájuk nyomán. A népi stílusban újjászülető al­kotóházban május közepén kez­dődik a szezon. Diákok egyna­pos, majd nyáron hetes turnu­sokban tartanak foglalkozásokat. Nyáron francia-magyar ifjúsági tábornak is helyet adnak. Ősszel folytatódik a fiatalok vendégjárá­sa. Az alkotóházat július első he­tében az egyesület tagjai veszik birtokba. Idén is nyújtanak be pályázatot a minisztériumhoz, ezúttal kovácsműhelyüket sze­retnék valóban élő, dolgozó mű­hellyé alakítani. Ehhez mintegy másfél millióra lenne szükség. A pályázatról az év közepén várha­tó a döntés. Az egyesület számára az el­múlt év eredményesnek bizo­nyult. Tagjai itthon több népmű­vészeti rendezvényen szerepel­tek, de külföldre szintén elvitték a magyar népművészet jó hírét. MEDGYESSY ORSZÁGJÁRÓ KÖRÚTJA Szolnok, 2002. március 11. / 0k (Széchenyi István Gimnázium sportcsarnoka, Széchenyi-lakótelep) MAGYAR SZOCIALISTA PÁRT (politikai hirdetés) 4 A pártok egyelőre tartalékolják erejüket

Next

/
Thumbnails
Contents