Új Néplap, 2002. február (13. évfolyam, 27-50. szám)
2002-02-23 / 46. szám
4. OLDAL TÜKÖR 2002. FebruAr 23., szombat F BHH MEGY Színészélet — álarc nélkül Amikor legördül a függöny, Shakespeare hősei, az operettek bonvivánjai és primadonnái, a vígjátékok komikusai hirtelen visszaváltoznak hétköznapi emberekké. Hétköznapivá, de egyáltalán nem hétköznapi élettel. A színház zárt világában élők mindennapjai ugyanis jórészt másként alakulnak, mint az „egyszerű halandóké”. Mertz Tibor hosszú szünet után tért vissza a szolnoki Szigligeti Színházba, immár családjával együtt. Felesége, Bodor Johanna a színház koreográfusaként dolgozik, ikergyermekeik pedig második osztályba járnak.- Őszintén szólva tíz évvel ezelőtt még jóval nagyobb élet volt a színházban, a színészbüfében, mint most. Akkoriban előadások után még maradtunk beszélgetni, gyakorlatilag a színházról szólt az életünk. Mostanra ez megváltozott, esténként nagyon korán kiürül az épület. Valószínűleg annak köszönhető ez, hogy nagyon sok vendégművész játszik a különböző darabokban, s ők általában sietnek haza Budapestre. Talán azzal, hogy Vass Lajos színházigazgató most újra társulatot épít, változik majd a helyzet, s megint mozgalmasabb lesz az élet a büfében.- Ön szintén Budapestről költözött le a családjával Szolnokra. Hogy érzik most magukat?- Egészen pontosan Pilisszentivánról. Csodálatos helyen laktunk, erdő, vízpart, csend, nyugalom... Idilli környezet egy olyan család számára, amelynek tagjai megtehetik, hogy délután hazamennek, s onnantól csak egymásnak élnek. Mi azonban naponta beautóztunk a fővárosba, odakötött bennünket a munkánk. S hiába volt napközben néhány óra szabadidőnk, ahhoz kevés volt, hogy az esti próba vagy előadás előtt hazamenjünk. Itt, Szolnokon például hiába dolgozom többet, mégis több időt tudok a gyerekeimmel tölteni, egyszerűen azért, mert a szomszéd utcában lakunk. Az ikrek egyébként nagyon gyorsan beilleszkedtek, bár számukra már Szolnok is nagyvárosnak számít Pilisszenüván után. Szeretek, szeretünk itt élni, szerintem jó dolog vidéki színházban játszani.- Más színházakban - akár Budapesten, akár vidéken - is érezhető, hogy már nincs olyan társulati élet, mint korábban?- Budapesten mindenképpen személytelenebb az egész, talán egy-két társulat kivételével. A vidéki színházakban általában nem fordítanak kellő gondot arra, hogy az ott dolgozó művészek valóban otthon érezhessék magukat, pedig ez rettentően fontos lenne. Szerencsére itt nem így van. Persze ezért nekünk is kell tenni. Gyakran előfordul például, hogy azok a színészek, akik sok időt töltenek a városban, esténként feljönnek hozzánk. Azt hiszem, fontos, hogy valóban tudjunk egymással kommunikálni, szükség van rá, hogy a próbákon kívül is jó viszonyban legyünk egymással. Lugosi Claudia talán még a többi „kétlaki” színésznél is nehezebb helyzetben van. Színpadi alakításai mellett egy sokkal nehezebb szerepben, anyaként is meg kell felelnie. — Nem könnyű összeegyeztetni, hogy a kislányommal is elég időt töltsék, meg a színházban is. Polla óvodás, rettentően hiányzik neki az édesanyja, s természetesen nekem is ő. Ha akad néhány szabad napom, sietek fel hozzá Budapestre, de sajnos ezt - főként a próbaidőszakban — nem mindig tudom megtenni. A Zagyva-parü színészlakás személytelen falai közé nem túl vidító hazamenni. Ezért nemrégiben úgy döntöttem, saját ízlésemnek megfelelően kicserélem a bútorzatot. így már azért más. De a színészek élete valóban vándorélet, ráadásul folyamatos bizonytalanságban. Én például hét éve vagyok Szolnokon, mégsem tudom, hogy a következő évadomat is itt tölthetem-e. Szeretnék a kislányomhoz közelebb kerülni, s közben az itteni lehetőségek is csábítanak. Molnár László szintén évek óta játszik már a Szigligeti Színházban, jól emlékszik még rá, hogy: - Korábban talán több volt a fiatal, a kórus, a tánckar tagjaival együtt gyakorlatilag a színházban éltünk. Mostanra valahogy elfogytunk. Többségében kénytelenek vagyunk áldozatot hozni, választanunk kell a szakma és a harmonikus magánélet között. Persze nagyon nehéz elfogadni egy színész életformáját, nekem a legutóbbi kapcsolatom például arra ment rá, hogy távol voltunk egymástól. Előadás után utaztam 150 kilométert, hazaértem éjjel egykor, s másnap reggel jöhettem vissza próbára. Kevesen tolerálják ezt hosszú távon. Arra sincs bevált recept, hogy „civil” vagy szakmabeli társ viseli-e könnyebben mindezt. Ezt szokták mondani, hogy ha nem színész az ember párja, akkor legalább otthon nem minden a színházról szól. Viszont ha nem szakmabeli, akkor nagyon türelmesnek kell lennie... ____ _______ SZILVÁSI Mo lnár László, Lugosi Claudia és Mertz Tibor (balról jobbra), a Szigligeti Színház társulatának tagjai fotó: cs. i. Hetek óta rebesgették, a „mi Sándorunk”, Friderikusz valami nagy dobásra készül, új műsorral a „csigatévé” csatornáján. Ezúttal azonban nem ő maga lép a képernyő porondjára, hanem olyasvalakit kér fel, aki sikereket aratott már egy másik televízióban. Hétfőn aztán be is mutatkozott az új beszél- getőshow, és jött (Liptay) Claudia, aki az RTL Klubból érkezett, s előtte már a Csííz- ben, illetve a Találkozásokban tette-vette magát. Átcsábították, egyik pletykaműsorból egy másikba, a versenytárshoz. Ahol azt várták tőle, hogy pimasz, provokatív és pikáns kérdéseivel keltsen fölöttébb izgalmakat, természetesen csiklandós témákban. Amilyen a miért is adja fejét valaki arra, hogy meztelenül fotózzák és úgy mutogassák. Ezzel indult a Claudia-show. Sajnos, nem a legfényesebben. Merthogy a csaknem egyórás „pletyi” se pimasz nem volt, se provokatív, sem pedig pikáns, egyszerűen sót- lanná sikeredett, unalmasra, kimerült jól isTv-notesz És jött Claudia mert közhelyekben. A színésznőből lett műsorvezető, áld először dolgozott úgy, hogy nem megírt szöveget kellett mondania, tele volt feszültséggel, görcsösen kérdezett, s láthatóan küszködött azzal is, vajon meddig is mehet el a meghívott csinos hölgyekkel való „cicizésben”, hol is a határa a csintalankodásnak. így aztán azok is, akik megszólaltak, többnyire agyonismételt válaszokkal szolgáltak, semmi újat, meglepően érdekeset nem hoztak, pláne titkokat nem árultak el. Olyasmiket hallhattunk, amiket máshol, máskor már többször is közzétettek. Hisz bérletük van a képernyőre! Akár Bálint Antóniának is, aki újra előadta aktfotózás miatt elvesztett királynői koronájának történetét, vagy akár Gregor Bernadettnek (már megint ő), aki újfent belemondta a kamerába, hogy szépségében semmi szerepe sincs a formázó plasztikának!), avagy a veterán szépségnek, Zalatnay Saroltának, aki ugyancsak elismételte, miért is adta ki testét - anyagi megfontolásból - a nagy nyilvánosságnak. Hallhattuk Xantus Barbarát, aki az aktfotózás természetességét bizonygatta, s közben mutattak felvételeket is az illetőkről, mintha a Playboyt lapozgattuk volna. Hogy Claudia sem hozott újat, az annak is betudható, hogy maga a téma, a meztelenség is lerágott csont már, hányszor találkozhattunk vele a képernyőn! Ha valaki nem akar végképp a malackodás szintjére süly- lyedni, aligha szolgálhat újdonsággal. Attól meg Isten ments. Nos, a Mónika-show után itt a Claudia-mulatság. Egyik olyan, mint a másik, azaz nem történt más, mint szaporodott eggyel a bulvárízű pletykaműsorok száma. VALKÓ MIHÁLY Nézőpont JÁRVÁS ZSUZSA Merjünk szólni! Életveszélyes állapotban kórházban és kómában fekszik egy öt hónapos csecsemő. A szülei először rejtélyes betegségre hivatkoztak. Az orvosok véleménye szerint azonban a kisgyermek sérülései bántalmazásból származnak. A nyomozás eddigi adatai alapján nagy valószínűséggel az anyja(!) verte összevissza a védekezésre képtelen kisbabát. Hogy miért és A közöny szülte gyermekhalál rettenetes hogyan tehet valaki ilyet, azt minden bizonnyal most sem mi fogjuk megfejteni. De valamit azért mi is tehetünk. Merjünk látni, és ha kell, szólni. Hisz valamennyiünk környezetében akad (hat) olyan depresz- sziós kismama, aki nem látja el megfelelően gyermekét. Megeshet, hogy nemcsak mesét és cirógatást nem kap a kicsi, hanem a délutáni etetés is elmarad, mert az anyuka olcsó vermutot kortyolgat sorstársaival éppen. Az is előfordulhat, hogy a negyedik különmunkából hazaérő apuka ingerültségét folyton bömbölő csemetéjén próbálja levezetni, mégpedig ütlegelés formájában. Vagy valamelyik szülő tehetetlen dühében a védtelen apróságot csépeli, mintha legalább ő tehetne róla, hogy már hatodik hónapja nincs munka, hogy idegesítően csöpög a csap, s hogy pont a kedvenc sorozat alatt fáj a füle. Mindannyian láthatunk riadt tekintetű, csenevész csecsemőket, kék-zöld foltosán tipegő nagyobbacskákat, akik állítólag folyton elesnek, a nevelőapa fura kedvteléseitől rettegő gyereklányokat, osztálytársai által tesü-lelki terrorban tartott kamaszokat. Merjünk szólni a szülőknek, pedagógusoknak. Ha kell, a gyermekvédőknek, vagy akár a rendőrségnek. Hogy kellemetlen? Valóban az. A közöny szülte gyermekhalál pedig rettenetes. Főleg ha életünk végéig mardos a bűntudat bennünket, hogy lehetett volna, tudtunk volna segíteni.... Törvénybe rögzített j ogbizonytalanság Nemszeretem ügy a kisebbségi ügy, és ez a jogszabályok színvonalán is látszik — állította a megyénk önkormányzati vezetőinek rendezett tanácskozáson a kisebbségi jogok országgyűlési biztosa. Kaltenbach Jenő szerint elsősorban a kisebbségi önkormányzatok finanszírozása és feladata körül teljes a jogbizonytalanság. A kisebbségi törvény nem tartozik a jól sikerült jogszabályok közé, hiszen számos félreértésre adhat okot - vélte az ombudsman. Az országgyűlési biztosi hivatal már többször kezdeményezte a törvény módosítását, ám mindeddig az nem került a parlament elé. Pedig - Kaltenbach Jenő szavai szerint - súlyos jogbizonytalanság alakult ki a kisebbségi önkormányzatok finanszírozása körül. A jogszabály ugyan a települési önkormányzatoknak előírja működési feltételek biztosítását a kisebbségi ön- kormányzatok számára, ám az sok esetben a személyes kapcsolatoktól függ. így van település, mely erején túl támogatja a kisebbségi önkormányzatot, más pedig egyszerűen azzal hárítja el, hogy nincs rá költségvetési fedezet. A jogalkotók ugyanakkor elkövették azt a hibát, hogy úgy hoztak létre a kisebbségi önkormányzatokat, hogy azok pontos közfeladatát nem fogalmazták meg. Arra, hogy az az oktatás és kultúra területén keresendő, csak következtetni lehet. A kultúra és oktatás igazgatási feladatai ugyanis a településeknél maradtak, a kisebbségi önkormányzatok csupán néhány kérdésbe kaptak beleszólási lehetőséget. A kisebbségi oktatás pedig a cigányoknál csődöt mondott. A roma gyerekek számára indított felzárkóztató osztályok ugyanis az elkülönítés törvényesítését jelentik - jelentette ki Kaltenbach Jenő. Megyénkben egy kivételével jól együtt működött a kisebbségi és a települési önkormányzat - mondta a közigazgatási hivatal vezetője. Dr. Tóta Áronná emlékeztetett rá, hogy ebben a ciklusban csupán egy kisebbségi ön- kormányzat, a tiszaderzsi szűnt meg. A települési önkormányzatok működését úgy értékelte, hogy az alapvetően törvényes volt. A hibák többsége a nagyszámú jogszabályváltozásból adódott. T.J. n - • I • J .* Magyar Szocialista Párt Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Szervezete Tisztelt Választópolgárok! ■MSZP Képviselőjelöltjeink eleget tettek a jogszabályi követelményeknek, a párt egyéni jelöltjeit, megyei és országos listáját nyilvántartásba vették az illetékes választási bizottságok. Köszönjük eddigi támogatásukat. Jelöltjeink, aktivistáink folytatják az állampolgárok személyes megkeresését, hogy minél szélesebb körben megismertessék programunkat, és megismerjük az Önök véleményét, javaslatait. Magyarország jövője az Önök kezében van. Továbbra is köszönettel fogadjuk ajánlószelvényüket, és várjuk Önöket a rendezvényeinken, ahol személyesen találkozhatnak jelöltjeinkkel, politikusainkkal. Dr. Szekeres Imre Velünk az ország Dr. Füle István AZ IKR RT. BÁBOLNA szolnoki Piroskai úti területi központja vevőtalálkozót rendezett a héten partnereinek. Az év eleji hagyományos rendezvényen elsősorban a térség legeredményesebben, magas szakmai színvonalon tevékenykedő gazdaságai, vállalkozásai, első számú vezetői vettek részt, akik informá- lására, véleményére a cég kiemelt figyelmet fordít, m__________________________________________fotó: cs. i.
