Új Néplap, 2002. február (13. évfolyam, 27-50. szám)

2002-02-16 / 40. szám

4. OLDAL MEGYEI TÜKÖR 2002. Február 16., szombat Szobrász, a millennium után A művész és a készülő Kossuth-szobor Györfi Sándor, Karcagon élő szobrász­művész számára sok munkát hozott a hosszú millenniumi év. Erről és mai ter­veiről kérdeztük. Sok munkával járt a millenniumi év, sok energiát kívánt. Igaz, egyes munkákra már évek óta készültem. Három olyan munká­mat szeretném kiemelni, amelyeknek kun vonatkozásai vannak. Egyik a nagykun mil­lenniumi emlékmű Karcagon, amely Rut­hen kun király és IV. Béla találkozását örö­kíti meg. Ezért a köztársasági elnök levélben gratulált, és a tolerancia emlékművének ne­vezte. A másik munkám a pusztaszeri emlék­parkba készült, és IV. (Kun) Lászlót ábrá­zolja. A harmadik pedig Kisújszállásra ké­szült Illéssy Sándorról, az utolsó nagykun kapitányról. Mivel engem is megtiszteltek ezzel a tiszteletbeli címmel, furcsa érzés volt nagykun kapitányi ruhában jelen lennem egy nagykun kapitány általam készített szobrának avatásán. — Nem csupán ezek a szobrok kerültek ki a keze alól.- Készítettem két Szent István-szobrot, egyet Szolnokra, egyet pedig Szajolba. És a felsorolásba beletartozik a karcagi Angyalos kút rekonstrukciója is. Ezt fotó alapján kel­lett újra elkészíteni. Nem kötődött igazán a millenniumhoz, régi terve volt a városnak, de most teremtődtek meg a feltételek a felál­lítására.- Most van egy kis idő a pihenésre?- A tempó nem olyan gyors, mint az el­múlt időszakban, de most is van megbízá­som. A Kossuth-évben Gyöngyösre készítek egy Kossuth-szobrot, a korábban már fölállí­tott ’48-as emlékmű kiegészítésére.- Ha van rá ideje, dolgozik megbízás nél­kül, saját kedvére is?- Igen, most kisplasztikákat készítek, van néhány tervem, ezeket szeretném meg­valósítani. És készülök az éremművészek nemzetközi szervezetének, a FIDEM-nek a párizsi kiállítására. Ez nyáron lesz, szeret­nék részt venni rajta, ha sikerül addig elké­szítenem az anyagot. BISTEY A. Nézőpont SZILVÁSI ZSUZSA Megköszöni? Egyre többször hallani orvoshiány miatt bezárt kórházi osztályokról vagy a szabályosnál jóval több ügyeletet vállaló doktorokról, akik távozó kollégáikat próbálják pótolni. Bizony nem fize­tik meg a magyar egészségügyben dolgozók munkáját, nem lehet tehát csodálkozni azon, hogy aki csak teheti, külföldön vállal munkát. A skandináv orszá­gokba tömegével érkeznek magyar szakemberek, hogy itthoni keresetük többszöröséért, a hazainál sokkal jobb körülmények között dolgozzanak. Az Kpdvpskpm egészségügyi miniszter hogyan műtsem meg? ugyan ígéretet tett arra’ nogyan mmsem meg? hogy hamarosan jelen. tős mértékben nő az or­vosok fizetése, addig azonban, míg a béremelés fedezete valóban meg nem érkezik a kórházak számlájára, mindez csak ígéret ma­rad. Hosszú évek, évtizedek óta érezzük, hogy az orvosok szaktu­dása nem tükröződik vissza a bérszalagokon. Talán ezért is ala­kult ki nálunk a hálapénz intézménye. Ez a „keresetkiegészítés” a legtöbb országban ismeretlen, Magyarországon viszont bevált gyakorlat, annak ellenére, hogy megalázó annak, aki adja, de ál­talában annak is, aki kapja. Persze orvosa válogatja. Hallani olyan szülészről, aki azzal adja vissza a kibélelt borítékot a kis­mamának, hogy „Önöknek most nagyobb szükségük van erre a pénzre”, de sajnos az ellenkezője is előfordul. Kérdezte már meg műtétre előkészített betegtől az operáló orvos, hogy „Kedves­kém, hogyan műtsem meg? Megköszöni, vagy nem köszöni?” Egyszer majd, ha valóban megfelelően fizetik az orvosokat, ta­lán nálunk is ismeretlen fogalommá válik a paraszolvencia. S a műtétre várónak nem kell attól rettegnie, vajon kellőképpen meg- köszönte-e orvosának... Gergő keze reszketett, ami­kor megkötötte a gumiszala­got a felkarján. A vénája már alig látszott, de gyakorlott mozdulattal megtalálta a fecskendő tűjével. Fél perc múlva elmúlt a remegés, megnyugodott, angyali mo­soly áradt szét az arcán. Bol­dog volt, pedig pontosan tud­ta, már nem élhet sokáig. A boldogság ára: halál Közben ráakadt arra, akit kere­sett, egy rikító dzsekis férfi intett neki az utca túloldaláról.- Várj meg, mindjárt jövök. - Azzal átszaladt hozzá, két zacs­kót kicseréltek egymással, s máris visszasétált. - Gyere fel, beszél­gessünk. Otthon elővette az általam csak filmeken látott kellékeket, az ön­gyújtót, a gumiszalagot, a fecs­kendőt, na és persze a fehér poros zacskót. Beadta magának a felfor­ralt kábítószert, majd pár percnyi csönd után megszólalt. Hat évvel ezelőtt egy házibuli­ban szemüveges, vékony fiatal- ember jött oda hozzám, s megkí­nált egy marihuánás cigarettá­val. Gergő csak társat keresett ahhoz, hogy ne egyedül kelljen elszívnia első füves cigijét. Végül meggyújtotta a vékony rudat, na­gyot szippantott bele. Itt kezdődött az akkor még egyetemista srác halKésőbbajó ismerősök- én pedig megszolgáltam a bevételt” ként sokat találkoztunk, „...az egyik díler összecsődítette a homokos ismerőseit, akik neki fizettek, de a főiskola után elveszítettem nyomát. Pár hónapja Szolnokon akadtunk össze. Ide költözött, csa­ládi örökségből élt, s bérelt egy la­kást. Reszketve kért kölcsön egy ezrest, azt mondta, beteg. Elkísér­tem hazáig, ahol nagy nehezen ki­bökte, hogy drogos.- Emlékszel az első cigire? - kérdezte halkan, miközben sze­me jobbra-balra járt, láthatóan ke­resett valakit. - Na, az annyira jó volt, hogy minden buliban elszív­tam egyet, onnantól pedig nincs megállás.- Te, ennél nincs jobb a vilá­gon.- Azért nézel ki ilyen ször­nyen!?- Igazad van, én a mostról be­szélek. Nincs holnap és tegnap, csak a ma van. Pontosan tisztában vagyok vele, hamarosan meghalha­tok, de innen már nincs visszaút. Sőt, mást mondok, az első füves ci­gi után halálra ítéltem magam! Értetlenkedő tekintetemet látva fényképeket vett elő, amik külön­féle bulikon és koncerteken ké­szültek.- Látod ezeket a képeket? Ren­geteg embert ismertem meg, sok barátom és barátnőm van. Mindet a bulikban ismertem meg, csupa imádnivaló gyerek. Szóval, tőlük kaptam az első cigit. Az annyira fantasztikus élmény, nem érthe­ted meg!- Mit? Hogy tönkretetted maga­dat pár haverért?!- Nem, nem erre gondolok. A drogos számára csak hülye duma az élet nehézségeiről szóló pszi­chológusi elemzés. Egyszer meg­ízlelsz egy olyan földöntúli bol­dogságot és örömöt, amit képtelen leszel elfelejteni. Korábban elég volt egy jó meccs, egy éjszaka egy csinos lánnyal, vagy jól sike­rült vizsga az egyetemen. De ezek után csak az újabb cigi, meg a ke­ményebb drog segít. Nincs megál­lás, ez fog éltetni.- Meg sem próbáltál leszokni?- De, háromszor sikerült is. De ez nem jelent tökéletes tisztasá­got. Elég egyetlen stressz, máris visszafordulsz. Először akkor nyúltam megint kokain után, mi­kor majdnem belém szállt egy ka­mion az autópályán. Megijedtem. Másodszor a barátnőm halála után, harmadjára pedig mikor ki­rúgtak az egyetemről.- Mi lesz most veled?- Nem tudom, talán megha­lok. Te újságíró vagy, azért mesé­lem el, hogy írd meg. Ha túlélem azt, ha meghalok, akkor pedig azt.- Miért írjam meg?- Hogy mások ne csinálják. Álom, gyönyör a nap pár perce, de utána szenvedsz, mint egy se­besült kutya. Arról nem is beszé­lek, micsoda áldozatokkal jár a pénz előteremtése.- Tényleg, mennyibe kerül egy ilyen tasak?- Hadd ne csináljak reklámot. Elég sokba. Nekem már kétszáz­ezer sem mindig elég egy hónap­ban.- Honnan teremted elő?- Innen-onnan. Megalázko­dom, mindent megteszek a díler- nek pár grammért.- Mi az a minden? Gergő szégyenlősen lesütötte a szemét. Könnycsepp gördült ki a szeméből, de összeszedte magát, megtörölte az arcát, s folytatta.- Például lefeküdtem több pasi­val. Most ne vess meg, ha az életed múlik rajta, te is megtennéd! A leg­durvább az volt, amikor az egyik díler összecsődítette a homokos is­merőseit, akik neki fizettek, én pe­dig „megszolgáltam” a bevételt. Igazi hímkurva lettem, cserébe megkaptam egyheti adagot.- Ezt most is csinálod?- Nem, azaz más formában. Most egy öregasszony pénzel, né­ha lefekszem vele, mit ne mond­jak, talán rosszabb mint a pasik. De fizet rendesen, úgyhogy anya­gi gond nincsen.- Munkát nem kerestél?- De, dolgoztam itt Szolnokon az egyik cégnél, a könyveléssel foglalkoztam. Egyszer rám nyitott a tulaj a raktárban, amint éppen belőttem magam. Nem pánikolt, csak behívott az irodájába és kö­zölte, ha nem csinálok meg min­den feladatot, akkor följelent. Reggel héttől este tízig kulimun­kát végeztem, budit takarítottam, még az ő kertjét is én gyomláltam, persze nagyon kevés pénzért. Vé­gül elzavart, mert már annyira nem bírtam meglenni drog nél­kül, hogy dolgozni sem tudtam.- Meddig bírhatod még?- Fogalmam sincs, de már na­gyon nehéz. Hamarosan elköltö­zöm, talált nekem az egyik have­rom munkát a Dunántúlon. Ne kérdezd meg, milyet! A környe­zetváltozás szokott segíteni, talán most is így lesz. De most kérlek menj el, mert mindjárt jön az öregasszony. Majd hívlak. Sosem beszéltünk többet. El­költözött valahova a Balaton mel­lé, egy közös ismerősünk mesélte, hogy nemrégiben meghalt. Az ön- kormányzat temettette el, nem volt már pénze. A fényképen látott barátok persze eltűntek, elfelejtet­ték Gergőt. Mindössze huszonki­lenc évet élt, mert többre tartott pár percnyi örömöt az életénél. PÓKÁSZ ENDRE TV-notesz Szerda este. A „kvízprofesszor”, Vágó játékát nézem. (Ha csak te­hetem, mindig megnézem, értel­mes szórakozás annyi televíziós bugyutaság mellett.) Közben tele­fonom megcsörren: a Legyen Ön is milliomos! szerkesztőségéből keressük; hét és nyolc között tar­tózkodjék otthon, ön meg van ne­vezve játékostámogatónak. Szóval, kérdezhetnek - villant át az agyamon - telefonon, ha kel­letik. Jaj, mi lesz ebből, ha netán úgy járok, mint múltkoriban az a magyar szakos tanárnő, akinek fo­galma sem volt, hogy Lope de Vega mi fán terem, hogy spanyol a világhírű drámaíró, azaz én is fel- sülök, avagy leégek, egyre megy. Ha válaszolni nem tudok. Mindezt azért hozom most ide - „belees­vén” a személyeskedés bűnébe is -, mert a játék, amelynek támoga­tója lehettem volna - szerencsém­re nem kellettem -, majd április 3- án lesz látható. Ezúttal a felvétele készült el. Amit tehát aznap este is néztem, valójában az is már hetek­kel ezelőtt felvétetett. Ám csodák csodája, a technika az elmúltat is jelenné képes varázsolni. Külön­ben, komoly játék ez. Mégis, talán épp ezért oly népszerű a jelentke­zők körében. Komolysága miatt is. (Persze a nyereség sem mellékes.) De számunkra, nézők számára is az! Merthogy mi is játszhatunk a képernyő előtt (újabban forintokat is nyerhetünk). Azzal a jó érzéssel, hogy ennek az időtöltésnek intel­lektuális hozadéka van, tartalma és értelme. A kérdések a mi agyun­kat is megmozgatják, a mi emléke­zetünket, ismereteinket is felfrissí­tik, és jólesik a gondolkodás. Mert olyan emberi, felemelő, még ha olykor szorongató is. Ha pedig tudjuk a választ, az boldogító. Lám, én is tudtam, nyugtázhatjuk. Ha nem, akkor pedig megismer­hetjük. így mindenképp gazda­godhatunk. Nagy szellemi közös játék ez a Legyen Ön is milliomos! Pláne úgy, hogy jó kezekben van, Vágó István mesteri módon „igaz­gatja”, hol apró, finom ravaszko­dással fűszerezi — ez is dolga —, hol bujkáló humorral édesíti, te­relgeti játékosainak gondolatait. Élvezet, ahogy társalog velük. Nos, április 3-án újra szolnoki já­tékos, Gál Zoltán mutatkozik majd be, merthogy mostanában többen is próbálkoztak a város­ból, kisebb-nagyobb sikerrel. Leg­utóbb például Kanizsa Gábor, aki rokonszenvesen magabiztos volt mindaddig, amíg ki nem fogott rajta a görög hitvilág. Kifogta, a kérdést. De ugyan ki vetné a sze­mére, hogy nem tudta, kit is emelt a máglyáról, földi halandót, az Olimposz magasába istennek ma­ga Zeusz. Bevallom, ha engem kérdeznek, telefonon akár, bizony megbuktam volna. De hát tudhat- e mindent az ember! A pakliban ez is benne van, meg a szerencse is, azért játék. Azzal együtt, hogy pénzre is megy. VALKÓ MIHÁLY EBBEN AZ ÉVBEN ismét lehet igényelni műtrágyát kamatmentes áruhitelre a szolnoki Tiszamen- ti Vegyiművektől. A konstrukcióról pénteken, Jászárokszálláson a megyei falugazdászoknak Deák Gábor, az rt. vezérigazgatója tartott tájékoztatót. A kedvezményes műtrágya áruhitelről érdeklődni lehet a falugazdászoknál, vagy a Tiszamenti Vegyiművek ügyfélszolgálatánál. Telefon: 56/422-177, 56/422-174. *77225*

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents