Új Néplap, 2002. február (13. évfolyam, 27-50. szám)
2002-02-14 / 38. szám
4. OLDAL A SZERKESZT ŐSÉG POSTÁJÁBÓL 2002. Február 14., csütörtök |' Színházi csoda Sorstársaink minden bizonnyal sokáig a rendkívüli napok között tartják majd számon január 29-ét. Ennek a napnak a különlegessége pedig abban van, hogy Vass Lajos, a Szolnoki Szigligeti Színház igazgatója figyelmességének köszönhetően tizennyolc, hozzánk közel álló embernek is alkalma volt végignézni a Marica grófnő című előadást a gyönyörű színházban. A Göncz Árpádné fővédnöksége alatt álló Zöld Utat Alapítvány kilenc kerekes székes mozgássérültnek és ugyanennyi kísérőnek ajánlhatta fel a kitűnő szórakozást jelentő színházi produkció megtekintését, köztük egy Kunhegyesen élőnek, míg a többiek a Tiszaszenümrei Szociális Otthon, illetve a karcagi Gólyafészek Otthon lakói. Az előadás feledhetetlen nagy élményt jelentett a résztvevőknek. ________________ ___________________ ______ VARGA SÁNDORNÉ, KURATÓRIUMI TAO Ha rminckilenc év szolgálat A sors kegyes volt hozzám, mert megadta, hogy az évszázados hagyományokat ápoló jeles iskola, a túri alma mater diákja lehettem az ötvenes években. A latin palotában kiváló tanáraink voltak, akik emberségre, helytállásra, önfegyelemre, munkára és hazaszeretetre neveltek minket. A tőlük kapott útravaló végigkísért eddigi életemben, amiért örökké hálás vagyok. Az akkori diákélet katonás szigorát el kellett viselni, s a tanulmányi követelmények sem voltak könnyűek. Különösképpen nem egy olyan diáknak, aki az isten háta mögötti tanyavilágból érkezett, mint én is, a pusztapói iskolából. Könyvtáros lettem. Harminckilenc esztendőn keresztül szolgáltam a könyvbarátokat Kun- szentmártonban, a nyugdíjazásomig. Végtelenül örülök, hogy küldetésemet mintegy lezárandó a megyei közgyűlés a kultúra ünnepe alkalmából elismerésre méltónak találta. Őszinte szívvel köszönöm meg a figyelmet, hogy a jeles ünnepi esemény közvetlen résztvevője lehettem. SZATMÁRI JÓZSEF NYUGALMAZOTT KÖNYVTÁRIGAZGATÓ, KUNSZENTMÁRTON Átszabhatja a költségvetést Precedens értékű ítéletet hozhat az Magyar Kosárlabdázók Országos Szövetsége. A Szolnoki Olaj kosárlabdacsapatát akár meg is büntetheti, mert a közönség egy csoportja a Mól Szolnok-Falco KC bajnoki találkozón a „Táncolj, köcsög!” rigmust kiabálta. De mi is az a köcsög? Nem vagyok egyetlen hagyományőrző egyesületnek sem tagja, ezért megkérdeztem néprajzkutatókat, akik szerint a köcsög egy agyagedény, amelyben elődeink élelmiszert, vizet, lekvárt és egyebeket tároltak. Akkor, mi a baj? Lehet, hogy a kifejezésnek egy sajátosan felfogható tartalma kapott értelmezést? Mi van akkor, ha a nézők „Táncolj, agyagedény!”-t kiabálnak a meccsen? Akkor is félbeszakad a mérkőzés? Mi történik, ha azt énekli a közönség: „Egy, kettő, három, négy trallalalía szabónégy.” Az a játék is félbemarad, mert a trallalalía mögött valami „csúnya” sejthető? Ha valóban precedens értékű ítélet születik, azt hiszem, sok csapatnak újra kell gondolnia a költségvetését... ______________MÉSZÁROS LÁSZLÓ, SZOLNOK Tö bb gyümölcs és tejtermék Az óvodák költségvetése igen- ványon keresztül kaptunk. Az csak szűkre szabott, ezért is örü- összeget egészségesebb és gazdalünk minden olyan kezdeménye- gabb étrend összeállítására szánzésnek, amely a kisgyermekek tűk. A különféle gyümölcsök és óvodai ellátását segíti. Nagyra ér- tejtermékek bő választékban ke- tékeljük azt a támogatást, ame- rültek az apróságok asztalára, lyet a közelmúltban a térség or- nagy sándorné intézményvezető, szággyűlési képviselőjétől alapít- kunhegyes váró* óvooai intézményi A levelekből válogatunk. A kiválasztott írások — a levélíró előzetes hozzájárulása nélkül, mondanivalójának tiszteletben tartásával — szerkesztett, rövidített formában jelennek meg. Az itt olvasható vélemények nem feltétlenül azonosak a szerkesztőség álláspontjával. Névtelen vagy címhiányos írások közlését mellőzzük. Szerkesztőségünk fenntartja a jogot, hogy a meg nem rendelt cikkeket is olvasói levélként kezelje. Az oldalt szerkeszti: Kácsor Katalin Sokat fogyaszt a parkoló autóm Szolnok egyik legforgalmasabb parkolójában, fényes nappal, ismeretlen tettesek feltörték az autómat, és abból személyes holmikat tulajdonítottak el. Őrizetlen autóban nem szabad az utastérben csomagot hagyni - kezdte mondandóját a rendőrség munkatársa a helyszíneléskor. Igaza van. Majd két utazótáskával megyek bevásárolni, hogy a mo- tyómat látva a biztonsági őr már a bejáratnál lecsapjon rám, azt gondolván, csakis tisztességtelen szándékkal jöhetek két ekkora cuccal. Pakolhattam volna a táskákat a csomagtartóba is. Csakhogy a nappal feltört autókat megfigyeléses módszerrel választják ki a tolvajok. Árgus szemekkel figyelnek, csak távozásomra várnak, s hiába dugdosom a javaimat autóm bármely zugába. Ezen a ponton le is zárhatnám a témát, ha nem egy fizetőparkolóban történik az eset. Mert miért is fizetünk? A parkolót az általunk lerótt adókból építik, karbantartják. A havat, sarat, latyakot nem nagyon takarítják, az autókat nem őrzik. Egyelőre a drága jegykiadó automaták fenntartását fizetjük meg, a maradék meg eltűnik a legmélyebb bugyrokban... Számításaim szerint egy ötven kocsiállásos parkoló naponta százezer forintot termelhet. Ebből a pénzből félre lehetne tenni egy-egy térfigyelő rendszerre, kamerákra, amelyeken át figyelemmel kísérhetők a bűnözők ténykedései (és nemcsak a gépkocsi- feltörőké). A befolyt parkolópénzek ilyenfajta, hasznos, befektetése természetesen nem eredeti elgondolás, vannak városok, ahol már sikeresen alkalmazzák a módszert. Üdvözölnénk, ha nálunk is eltűnődnének a városatyák az ötleten. Valamit valamiért! Őrzött helyen hagyva a gépkocsimat, bizony szívesebben fizetnék a parkolásért. ______________________BAOI CSABA, SZOLNOK Ne gyven év után A ballagási fényképekre azt írták: „Találkozunk 1966-ban.” Nem találkoztak. Eltelt negyven év, és két osztálytársuknak köszönhetően most végre létrejött az osztálytalálkozó. Tanáraik közül heten engedték el kezüket. Sírjukra virágot vittek, emlékükre egy-egy szál gyertya égett az ünnepi osztályfőnöki óra alatt. Két pedagógusukat otthonukban látogatták meg, mert nem tudták vállalni a személyes részvételt egészségügyi okok miatt. Őket virágcsokorral köszöntötték az egykori diákok. Miután újra összeismerkedtek az osztálytársak, felkért osztályfőnökük - aki nagyobb megtiszteltetésben nem is részesíthette volna őket, hiszen verset mondott tanítványainak - köszöntője után, igencsak keresve a szavakat, beszélgettek az eltelt évtizedek sorformáló eseményeiről. A találkozó - most már a családtagok részvételével - a kunszentmártoni Kőrös étteremben ért véget, kitűnő hangulatban. ■ Az élet a legdrágább iskola A fiatalember — korát tekintve inkább közelít a húszhoz, mint a harminchoz — azt mondja, voltak pillanatai, amikor mélyen elgondolkodott élete értelmén, s csak kislánya iránti mérhetetlen szeretete és felesége ragaszkodása tartotta benne a lelket. Az a bűne, hogy szeretett volna egy otthont a családjának.- Áprilisban lesz két éve, hogy megalkudtam egy portára, majd meg is vettük - kezdi a történetet. Úgy gondoltuk, jó lesz hobbinak, hiszen építkezésre pénz nélkül nem gondolhattunk. Apósom biztatására - aki szakmáját tekintve kőműves - mégis belevágtunk, mert azt ígérte, segít. De amikor barátainkkal lebontottuk a telken álló vityillót s megvettünk néhány dolgot a leendő házhoz, apósom már nem emlékezett ígéretére. Ott álltunk pénz és segítség nélkül. Ebben a helyzetben éppen kapóra jött a hirdetés, amelyben egy építőipari betéti társaság kamatmentes hitelt ajánlott. Elmentünk a megadott címre, ahol egy sokkal jobb megoldásról beszéltek nekünk. És mi lenne az? - kérdeztem. - Adjátok nekem a meglévő pénzeteket, én megveszem a szocpoljogot egy családtól, és abból a pénzből felépítem a házatokat. — És ez legális? - kérdeztem. — Persze, hiszen én is ilyen házban lakom. Nem ti lesztek az elsők - válaszolta határozottan. - És mibe fog ez nekem kerülni? Csak a szocpolba? - Ide adsz 400 ezret, én elviszlek a családhoz. Megkötjük a szerződést, és lakhatási engedéllyel nyár végén be is költözhettek. — Es mikor lesz a nevemen a ház? - Tíz év múlva, de a záradékban, mint tulajdonosok, be lesztek írva. Nyugodj meg, ügyvéd által lesz minden. Ha letelik a tíz év, automatikusan átíródik a nevetekre. Feleségemmel egész este erről beszéltünk. Segítséget nem várhatunk senkitől, pénzünk is kevés van, de lehetne egy házunk! Másnap visszamentünk és megegyeztünk. — Meddig akarjátok az építést? - kérdezte. - Ha lehet, teljes készenlétig. — Akkor igénybe kell vennetek hitelt. Kétmillió és esetleg még egy kicsi - hadarta, s nyoma sem volt már a higgadt tárgyalási stílusnak. - Tudjátok fizetni a kölcsönt havi 15 ezrével? Rábólintottunk, kaptunk egy átutalási csekket és egy kétoldalas szerződést.- Látjátok, csak ennyi! A házatok kész lesz 2 és fél hónap múlva, nektek csak törlesztenetek kell! Májusban el is kezdte az alapot ásni, mi pedig a törlesztőrészletek fizetését. Júniusra kész lett az alap, lábazat, a falak, gerendák. Ä ház ma is úgy áll. Augusztus táján kezdtem érteni, mi is történik körülöttem. Ha számlát vagy hivatalos papírt kértem, lerázott, magyarázkodott. Az elmúlt hónapok során telefonon többször megfenyegetett, ha nem hagyom őt békén. A telkem és a készülő házam két hónapja a szocpolos nevén van. Most aztán se házam, se telkem, meg másfél millió forintom is benne van. Nagy igazság, hogy az élet a legdrágább iskola. Megfizettem az árát. S az ügynek még koránt sincs vége. ___________________j5 Er őt magunkból, de egymás által meríthetünk Amikor úgy két-két és fél évvel ezelőtt félretettem a kötőtűket és elmentem a városi nyugdíjasklub meghívására a tiszaligeti találkozóra, álmomban sem gondoltam volna, hogy kilencven ismeretlen ismerőssel gazdagodom. Sőt, ma már ez a szám száztizenkettőre emelkedett. Igen, mert klubunknak jelenleg ennyi tagja van. S azért mondom, hogy ismeretlen ismerősök, mert ez idő alatt még nem tudtam megtanulni mindenkinek a nevét sem! De ez sem gond, mert a vezetőség összetart minket, egy kellemes laza kapcsolatban. A klub az a hely, ahol jó lenni. Egy-egy klubnapon ötven-hatvan ember találkozik a Városi Művelődési és Zenei Központban. Általában tíz-tizenkét pártoló tagunk is van, akik a teljes részvételi díj mellett velünk tartanak kiruccanásainkon. Természetesen mindenki érdeklődésének megfelelően vesz részt a programokban. Az első évben én is csak figyeltem, és éppen ezért ki is maradtam jó pár dologból. Azután beletanultam, és sikerült a férjemet is becsábítani a klubba. A foglalkozásainkra eljárók száma azért annyi, amennyi, mert mindig van néhány betegünk. Betegtársainkat kis ajándék kíséretében meglátogatjuk. Mivel a tagság létszáma állandóan nő, szükség volt egy új működési szabályzatra, amit közösen megbeszéltünk és elfogadtunk. De nemcsak szabályzat van, hanem egész évre előre programunk is, ami jól segíti a működésünket. Ha csak azokat a dolgokat sorolnám fel, amiben személyesen részt vettem, már az is komoly listát tenne ki, de ez nem tükrözné a klub munkáját. Van teremben tartott és termen kívüli foglakozásunk. A nekünk tartott előadásokban szó volt többek között egészségmegőrzésről, időskori higiéniáról, pszichológiáról, különös tekintettel problémamegoldó készségünkre. Ismereteket szereztünk a daganatos betegségekről, valamint arról, hogy hogyan juthatunk segítséghez, ha egészségügyi vagy szociális gondunk van. Készséggel vettünk részt egy szociális felmérésben is. Felügyeltünk kiállítást, ismerkedtünk a foltvarrással. Vetélkedőket rendeztünk. Volt egy remek előadás városunk történelméről. Az aradi vértanúkról koszorúzással egybekötve emlékeztünk meg. Jó kapcsolatot tartunk az Utazók Klubjával. Voltunk moziban, kiállításon, a szolnoki köztemetőben nyugvó eleink sírjánál. Szép sétákat tettünk, amikor új köztéri szobrainkat kerestük fel, jártunk a művésztelepen. Csuda volt látni a japán táncművészeket! A szépkorúak szavalóversenyén a klubunk is részt vett. A Szigligeti Színházban rendezett balettgálát harmincán láttuk. A Szolnoki Szimfonikusokhoz szóló öt bérletünk sorsolással jár körbe-körbe. Színházba ötvenkettőnknek van bérlete, nagyon kedvező délutáni előadásra. De az Erkelbe is járunk, negyvenketten. Egy fotókiállításon klubtársunk képeiben is gyönyörködhettünk. Vonatozgattunk Szegedre, Vácra, Tö- rökszentmiklósra, Mezőtúrra, Zagyvaré- kasra, buszoztunk a nagykörűi cseresznyevirágzásra, a rákóczifalvi aratóversenyre, a martfűi pótszilveszterre. Szalonnát sütni a Nefag fogadott minket, Abonyban erdei körülmények között ebédeltünk. A Tiszaligetben az idősek tornáján háromnapos strandparti várt bennünket, akárcsak a holt-tiszai evezőspályán, ahol versenyeztünk. Nyíregyháza, Sóstó, Nagykálló és Nyírbátor kétnapos kirándulás alatt tárta fel szépségeit, és akinek kicsit többre is telt, az elmehetett a csapattal három napra Kárpátaljára a Vereckei-hágóhoz. De Sopronba és Burgenlandba is tehettek négynapos kirándulást az érdeklődők. Végül a karácsonyi ünnepi vacsoráról és ajándékosztásról sem feledkezhetem meg. A tagok hozzák a desszertet, valamint a táncos kedvüket, mert zene is van. „Mibúi” telik, kérdezhetné valaki, mert ugye, a tagdíj erre nem elég. Vannak pályázatok, amelyek megnyerhetők, vannak képviselők, akik 10-20 ezer forinttal segítenek minket, s amit nem tud megtámogatni a klub, azt a résztvevő fizeti. A beszámoló közel sem teljes. Hogy a programokban igen jó elfoglaltság részt venni, tanúsíthatom. Érezni, hogy szeretek és szeretnek, igazi öröm. Sokáig így legyen! Látható, hogy aki ide jár, annak nincs ideje magányoskodni, szomorkodni, vagy netán kötögetni. ____________________________TÓTH BÁjJNTNÉ, EZOLNOK
