Új Néplap, 2002. február (13. évfolyam, 27-50. szám)

2002-02-11 / 35. szám

4. OLDAL TÜKÖR 2002. Február 11., hétfő MEGYEI int Jobb sorsra érdemes a reptér A hangárak még valahogy bírják... ...de a többi épületet már alaposan kikezdte az idő fotó: aeronews (Folytatás az 1. oldalról) Jószerével csak a betonpálya és a hozzá tartozó gurulóútrendszer, no meg a sok bombabiztos szovjet hangár maradt ép­ségben. Kunmadaras határában még a háború alatt megépült egy keskeny, füves leszál­lómező, ami azonban gyorsan tönkre­ment. 1950 októberében - szovjet utasí­tásra - határozat született a magyar nép­hadsereg, s ezen belül a légierő intenzív fejlesztéséről. A program fontos eleme volt, hogy a háborús készülődés jegyé­ben, rövid időn belül korszerű, MiG-15- ös vadászgépeket állítsanak üzembe. Az új - akkor még szigorúan titkosan kezelt - típus azonban már megfelelő méretű beton futópályát igényelt. Ezért haladéktalanul hozzáláttak a magyaror­szági katonai repülőterek kiépítéséhez és modernizálásához. Kunmadarason az eredeti, 20/200 fokos irányt követve épült meg a 2500 méter hosszú és 80 méter szé­les futópálya, valamint a vele párhuza­mos gurulóúti Erről egyszerre négy va­dászrepülőgép tárolására alkalmas, ugyancsak betonozott „kutyanyelvek” ágaztak le. A kiszolgáló- és lakóépületek száma rövidesen már egy kisebb falu nagyságát tette ki. Ennyi idő távlatából ma már azt is tud­juk, amiről a történészek fél évszázadig tapintatosan hallgattak. A repülőterek be­tonozásához és az épületek felépítéséhez ugyanis rengeteg munkáskézre volt szük­ség, hiszen a ma már megszokott, korsze­rű gépláncok ekkor még nem álltak rendelke­zésre. így aztán a hadsereg építőszázadaiba besorozott, „megbízhatatlan” kiskatonák mellett politika internáltak és köztörvényes rabok keverték a betont és a maltert Kunma­darason is. A futópályát azért kellett ennyire szélesre építeni, hogy a vadászgépek kettes vagy akár hármas kötelékben is fel tudjanak szállni. Még korunk legnagyobb utasszállítói számá­ra is elegendő a 60 méteres szélesség (mind­két ferihegyi pálya ilyen méretű), viszont a nagyobb biztonság érdekében a nagyobb pol­gári repülőterek pályáinak hosszúsága már megközelíti, vagy meg is haladja a 4000 mé­tert. A MiG-15-ös program végrehajtásakor olyan döntés született, hogy a felállítandó új vadászrepülő ezredet Kunmadarasra fogják telepíteni. 1951 júniusában szovjet tanács­adók irányításával, eredetileg 17 magyar piló­ta átképzését kezdték meg, de közülük hár­mat közben áthelyeztek, illetve leszereltek. Ezt követően rövidesen megszervezték az első magyar harci egységeket is, melyek 1952 tavaszától adtak MiG—15-ös géppel készültsé­gi szolgálatot. A szolnoki Killián György Re­pülő Hajózó Tiszti Iskola átképző ezrede, át- települése után, 1956-ig működött Kunmada­rason. A forradalom után Kunmadaras, a többi magyarországi repülőtérrel együtt, szovjet el­lenőrzés alá került. A megszállók kezdettől fogva tisztában voltak a repülőtér stratégiai je­lentőségével és az objektum kitűnő adottsá­gaival, ezért hosszú távra rendezkedtek be, és itt alakították ki egyik legnagyobb magyaror­szági légibázisukat. A későbbiek során, a pálya túlsó oldalán új gurulóutat és repülőgép-állóhelyeket, vala­mint szabványos, félköríves tetejű, megerősí­tett vasbeton hangárokat építettek. A repülő­tér kibővítése lehetővé tette, hogy az itt állo­másozó alakulat háborús viszonyok között, bármikor fogadni tudjon még egy ugyanolyan méretű harci egységet, illetve nagyobb szállí­tó és bombázó gépeket. A rendszerváltozásig egy egész kisváros alakult ki a repülőtéren. Az ideiglenesen itt tartózkodó, mintegy nyolcezer szovjet állam­polgár számára legénységi szállásokat, 570 la­kásos lakótelepet, továbbá óvodát, iskolát, üz­leteket, önálló szennyvízrendszert, hőköz­pontot és más kiegészítő létesítményeket épí­tettek. Később, a 735 hektáros terület átvéte­lekor, a magyar szakemberek több mint 300 felépítményt számoltak össze. Az 1980-as évek második felében a szovjetek felújították a futópályát is, melynek betonja ma is kifo­gástalan minőségű. Amikor a szovjet egységek kivonultak, minden mozdíthatót magukkal vittek. Itt hagytak viszont a talajban egy olyan mértékű kerozinszennyezést, ami már nemcsak a he­lyi ivóvízkészletet, hanem az alig nyolc kilo­méterre található, berekfürdői gyógyvízbázist is komolyan veszélyeztette. A földbe jutott üzemanyag összesen 150 hektáron volt kimutatható. A vizsgálat során kiderült, hogy a Nagykunság legnagyobb ivó­víz- és gyógyvízkészletére több millió liter ke­rozint engedtek ki. A kár értéke meghaladta a hatmilliárd forintot. Emellett a repülőtéren felhalmozódott mintegy százezer köbméter, nehézfémekből, ismeretlen eredetű vegysze­rekből és más tűzveszélyes anyagok sajátos keverékéből álló hulladéktömeg is. 1992-ben, a helyreállítás első ütemében az úszó szén- hidrogént távolították el, és 30 ezer köbméter talajvizet tisztítottak meg a kerozintól. Ezzel mintegy 70 százalékkal csökkent a szennye- zettségi szint. A magyar kormány 1993. január 7-én, 3007. számmal hozott titkos határozatot a szovjet csapatok által hátrahagyott re­pülőterek hasznosításáról, amelyben meghatározták a Kincstári Vagyonkeze­lő Szervezet és a szakminisztériumok hatáskörét és feladatait. Ebben azonban, különös módon a kunmadarasi sem központi, sem regionális körzeti repülő­térként nem szerepelt. A frankfurti és müncheni repülőtér több száz hektáros méreteivel vetekedő, fél méter vastag, ki­fogástalan állapotú betonpályával ren­delkező objektumot a közlekedési tárca érdekes módon a nem fejlesztendő, fü­ves repülőterek közé sorolta. Mint utóbb kiderült, az általuk meg­rendelt amerikai tanulmány finoman szólva nem a tényeknek megfelelően tárta fel a kunmadarasi repülőtér eré­nyeit. így aztán az elmúlt években hiába hangzott el számtalan parlamenti inter­pelláció arról, hogy a térség gazdasági felemelkedésében mennyire fontos sze­repe lenne a repülőtér polgári hasznosí­tásának. Az érintett önkormányzatok - Kunmadaras, Tiszafüred, Kunhegyes és Karcag - hangja az elmúlt egy évtized során valamiért nem hallatszott el a fő­városig, annak ellenére, hogy például a jelenlegi polgári kormány pénzügymi­nisztere, Varga Mihály is erről a kör­nyékről származik. Pedig az itt élők üd­vözölnék a repülőtér hasznosítási ter­vét, hiszen a beruházás hatására felérté­kelődne a régió, és új munkahelyek léte­sülnének. Kunmadaras alkalmas lehetne a nagy mé­retű, 100 tonnánál nehezebb utas- és áruszál­lító gépek fogadására is. A repülőtér jól meg­közelíthető a 4-es számú fő közlekedési útról Kenderesnél letérve Kunhegyesen át, illetve a 34-es úton Tiszafüred felől. A közvetlen vas­úti összeköttetést a Tiszafüred-Karcag vasút­vonal és repülőtéri iparvágány biztosítja. A lehangoló látványt nyújtó, kihalt légibá­zis még jelenlegi formájában is óriási értéket képvisel. Csak az objektum őrzése évente 36 millió forintba kerül, ám eközben az állami vagyon tovább pusztul, és még jobban leérté­kelődik. Pedig az üzemeltetést most is ellátó, kunmadarasi, illetve a már említett többi ön- kormányzat biztosan jobb gazdája lenne a re­pülőtérnek. A józan ész azt diktálná, hogy a repülőté­ren elsősorban nemzetközi teheráru-fogadó, - elosztó, -raktározó bázis, illetve logisztikai központ jöjjön létre. Emellett bőven maradna hely ipari parkoknak is. További hasznosítási lehetőséget jelenthetne hazai és nemzetközi repülőbemutatók és -kiállítások szervezése. Mindez kedvező helyzetet teremtene a fej­lesztésektől eddig elzárt alföldi térség felzár­kóztatásához. 2001. január 30-án döntött a kormány ar­ról, hogy az ÁPV Rt. zárt körű privatizációs pályázat útján értékesíthet 11 magyarországi repülőteret. Mivel kincstári vagyonról van szó, az értékesítést az államháztartási törvény szerint kell lebonyolítani, a leendő befekte­tőktől pedig azt várják, hogy a megvásárolt te­rületen megfelelő fejlesztéseket hajtson vég­re. Kunmadarason még senki nem tudta meg­mondani, mi lesz a fél évszázados repülőtér sorsa. FÖLDESI LÁSZLÓ Csúcsdöntő fatolvajok Bűnügy A fatolvajokról évről évre minden télen lehet hallani, az utóbbi időben talán egyre többet. Az erdészeti szak­emberek mindenesetre úgy látják, a mostani téli sze­zonban károkozásaikkal re­kordot döntöttek a fatolva­jok. A közelmúltban Kunszentmár- ton közelében egy ártéri erdőben értek tetten illegális fakitermelő­ket. Ők nem csupán „hétközna­pi” fatolvajok lehettek, mert meg­felelő szervezettséggel vágtak ki 42 mázsa fát. Láncfűrésszel dol­goztak, a „főnök” segítségnek embereket fogadott fel, a szállí­táshoz pedig vontatót használt. A helyi rendőrkapitányság lopás miatt indított büntetőeljárást elle­ne, a két segítő állítólag nem tu­dott a fakivágás jogtalanságáról, így ők mentesültek a felelősségre vonás alól. A kunszenti esetet még érde­kesebbé tette az a körülmény, hogy a kérdéses ártéri erdő ter­mészetvédelem alatt álló, a szar­vasi székhelyű Körös-Maros Nemzeti Park fennhatósága alá eső területen található. A nemze­ti park három megyét - Békést, Csongrádot és Jász-Nagykun- Szolnokot - érint. Megyénk meg­lehetősen nagy területtel képvi­selteti magát. Ez esetben tehát joggal merülhet fel a kérdés, hogy a lopáson kívül természet- károsítást is elkövettek-e a tolva­jok.- Bár a lopással kétségtelenül kárt okoztak, természetkárosítás miatt azonban nem tettünk felje­lentést - mondta lapunknak a nemzeti park erdészeti és birtok­ügyi osztályvezetője, Parczen Ba­lázs. Mint megtudtuk, ennek meglehetősen sajátos okai vol­tak.- Ez esetben szerencsénk volt, mert a tettesek akarva-akaratla- nul olyan fákat vágtak ki, ame­lyek természetvédelmi szem­pontból nem számítanak értékes­nek - tette hozzá. A nemzeti park célja egyébként is az, hogy a lo­pással is érintett amerikai kőrist mint igen agresszívan terjedő faj­tát fel kívánják cserélni olyan ős­honos fajtákkal, mint például a kocsányos tölggyel vagy a fehér nyárral. Az is szempont, hogy ebben az időszakban nem fész­keltek madarak a fákon, így a ter­mészetkárosításnak ez a módja sem valósult meg. Az erdészeti szakembertől azt is megtudhattuk, hogy a közel­múltban történt eset egyáltalán nem számít különlegességnek te­rületükön. A falopás egyre in­kább jelenséggé válik erdeink- ben. Tapasztalataik szerint az idei télen extra méreteket öltött az illegális fakitermelés a nemze­ti park területén is. Ebben talán szerepet játszott az igen hideg tél és a gázáremelés is. Mivel a lavá­gott és eltulajdonított fák nem ipari fák, ezért feltehetően tüze­lés céljából vágják ki azokat. Et­től függetlenül mégis két csoport­ba oszthatók a tolvajok. Parczen Balázs szerint vannak, akik a na­pi megélhetésükért küzdenek. Ezek az emberek biciklivel tolo­gatják haza a nagy nehezen kivá­gott, legfeljebb 50 kiló körüli mennyiségű fát. A másik kategó­riába azok tartoznak, akik az ille­gális fakitermelést szervezetten és nagyüzemi módszerekkel kö­vetik el. Az ő céljuk feltehetően a nagyobb mennyiségű lopott fa továbbértékesítése. Ez utóbbiak ellen igyekeznek a legkeményeb­ben fellépni, ám ez a legtöbb esetben sajnos megoldhatatlan feladatnak látszik. Egyelőre sok­kal kevesebb az az ügy, amely kapcsán az elkövetőket sikerül felderíteni. így az idei tél során körülbelül 150 mázsa fát sikerült visszaszerezni. Sokkal nagyobb azonban az a mennyiség, amely­nek csak a hiányát tudták regiszt­rálni, a tolvajoknak viszont sem sikerült a nyomukra bukkanni. Becslések szerint milliós nagy­ságrendű anyagi kárt okozva mintegy 500-1000 mázsa fát lop­tak el ebben a szezonban a nem­zeti park területéről. HOY Félidőnél tart a beruházás Kórház-rekonstrukció Már két éve tart a karcagi Kátai Gábor Kórház re­konstrukciója. A kétmilliár­dos beruházásról dr. Zsem- beli József orvos-igazgatót kérdeztük.- A rekonstrukció időben még nem érte el a felét. Eddig elsősor­ban az infrastruktúra korszerűsö­dött. Új kazánokat kaptunk, új szükségáramforrás van, teljesen felújítottuk a lifteket, új lift léte­sült a bőrgyógyászati osztályt is magába foglaló épületszárnyban. Új hőközpontok épültek, elké­szült a mosoda, és két hónap múlva megépül az új konyha. Idén 454 millió forint van a mun­kákra.- Úgy tudom, nagyon modem konyhát kapnak.- Igen, megfelel majd a leg­újabb EU-szabványoknak is. A kapacitása ki fogja elégíteni a kórházi betegek diétás igényeit, a dolgozók igényeit, és szabad ka­pacitása is lesz.- Korábban szó volt arról, hogy a pszichiátriai osztályon ki­cserélik a nyílászárókat is.- Igen, a nyílászárókat felújít­juk. Hamarosan megkezdődik a sürgősségi betegellátó osztály építése, illetve a műtők felújítása. Reményeink szerint a jelenleg két szinten működő műtők közül az egyik szintet meg fogjuk tudni idén csinálni. Ez azt jelenti, hogy ha nehezebb körülmények kö­zött is, de a betegeket el fogjuk tudni látni, és a szakmai ellátás nem fog csorbát szenvedni.- Az osztályok működése za­vartalan lesz a jövőben is?- Minden szakmát és szakel­látást meg kívánunk tartani ott, ahol a szakemberek rendelkezés­re állnak. Az ugyan előfordulhat, hogy bizonyos szakmákat terüle­tileg összevonunk. Ez történt a szemészeti és fül-orr-gégészeti osztály esetében. Ilyen összevo­násokra az építkezés ideje alatt kényszerülünk, de az is lehet, hogy a nem nagyon kihasznált osztályokon ez végleges lesz. Bár a tervek úgy szólnak, hogy jobb körülmények között minden osz­tály működhessen. Másik válto­zás, hogy 20 ággyal bővült a II. belgyógyászat. Igyekszünk meg­erősíteni a krónikus ellátást, mert erre óriási igény van, illetve a já­róbeteg-ellátást, mert az kórházi ágyat tud kiváltani.- Mi lesz a régi gép-műszer parkkal?- Több pályázatunk eredmé­nyes volt. Épp a minap dőlt el, hová kerül az önkormányzat által pályázaton nyert teljes átvilágító és felvételi röntgenmunkahely, és reális esély van arra, hogy az in­tézmény CT-t kapjon. Azt gon­doljuk, hogy a szalónák erősödé­sével reálisan tudunk pályázni arra, hogy a rekonstrukció folyta­tódjék a kimaradó diagnosztikus egységek — laboratórium, rönt­gen, patológia - és a szakrende­lés esetében. Bízunk abban, hogy az intézmény műszerparkja is megújul. Addig mind a dolgozók, mind a betegek részéről nagyon sok türelemre, jóindulatra és hát bizonyos esetekben kényelmet­lenség vállalásra is szükség lesz. Azt gondolom, hogy ha a kórház így kibírt 34 évet, akkor a további 30 év reményében ezt a 2-3 évet érdemes rááldozni. de

Next

/
Thumbnails
Contents