Új Néplap, 2002. január (13. évfolyam, 1-26. szám)
2002-01-10 / 8. szám
4. OLDAL A S Z ERKESZTÖS É G POSTÁJÁBÓL 2002. Január 10., csütörtök ; 11HI December végéhez közeledve a Kisújszállási Idősek Klubjában kedves kis ünnepségre várták a klubtagokat, hozzátartozókat és a meghívott vendégeket. A felcsendülő ismerős dallamok sejtetni engedték, karácsonyi hangulat vár itt minket, aki ide betér. Vendégeinkkel — Tapasztó Szabolcs igazgató úrral, Palágyi Gábor polgármester úrral és Szabó Lajos képviselő úrral, akik örömmel fogadták meghívásunkat és ellátogattak hozzánk - közvetlen és barátságos beszélgetés alakult ki. A klubtagok versekkel, novellák felolvasásával szórakozatták a jelenlévőket. A citerás, Pethe Mihály kívánság szerint zenélt, kinek mi volt a nótája és óhaja. A klubkarácsony fénypontját jelentette, hogy Tapasztó igazgató úr saját kezűleg készítette el a gondozási központban azt a birkapörköltet, amit készre főzve hoztak át nekünk a klubba. Köszönet a fáradságos készülődésért, a kellemes órákért, a kedves ajándékokért. A KLUBTAGOK Barátságos beszélgetés SZÁZKÉT ESZTENDŐ. Január barmadikán töltötte be 102. életévét Schiller Gizi néni, a nagyiváni Szent József Otthon lakója. A nevezetes születésnap alkalmából az intézmény dolgozói és lakói bensőséges ünnepség keretében köszöntötték a ma is kiváló szellemi és testi egészségnek örvendő nyugdíjas tanárnőt. (amatőr fotó) Ok nem ismerik a frissen sült bejgli illatát A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Gyermekotthon Befogadó Otthonának lakói meghatóan szép és örömteli találkozás részesei voltak a szeretet ünnepe előtt néhány nappal. Vendégeink voltak a Szolnok Városi Nyugdíjasklub tagjainak képviselői, akik elhatározták, akciót kezdeményeznek, hogy az adományozóktól összegyűjtött ruhafélékkel és játékokkal gazdagabb és boldogabb karácsonyuk legyen az intézet kis lakóinak. Gyermekeink háláját is közvetítve köszönjük a klub tagjainak, hogy a szeretet ünnepét úgy érezték teljesnek, ha nekünk örömet szereznek. DR. MARSI JÁNOSNÉ AZ OTTHON VEZETŐJE A levelekből válogatunk. A kiválasztott írások — a levélíró előzetes hozzájárulása nélkül, mondanivalójának tiszteletben tartásával — szerkesztett, rövidített formában jelennek meg. Az itt olvasható vélemények nem feltétlenül azonosak a szerkesztőség álláspontjával. Névtelen vagy címhiányos írások közlését mellőzzük. Szerkesztőségünk fenntartja a jogot, hogy a meg nem rendelt cikkeket is olvasói levélként kezelje. Az oldalt szerkeszti: Kácsor Katalin Megvolt az utolsó előadás a Nemzetiben. Azon az estén sokan szaporázták lépteiket az öreg mozi felé, ki nosztalgiából, ki a soha többé meg nem ismétlődő utolsó, ünnepélyes-szomorú alkalomból. A közönség inkább a negyven felettiekből verődött össze, de akadtak huszonévesek is. Én sem tudtam megállni, hogy utoljára ne üljek be gyermekkorom és fiatalságom színhelyére, s bizony, megkönnyeztem Valkó tanár úr „mozisirató” szavait. Engem is hasonló gondolatok foglalkoztattak azóta, hogy felröppent a hír, bezárják a város legöregebb filmszínházát. Végigpörgettem kedves filmemlékeimet. Az első, még óvodáskoromból, az Aranykulcsocska (Pinocchio) című szovjet mesefilm volt. Aztán 6-7 évesen elvitt édesanyám (aki ma a 86 évével a város első mozilátogatói közé tartozik) a Ri- goletto operafilmre. Zenéje már akkor is nagyon tetszett, de rémálmaimban gyakran láttam, amint meggyilkolják a zsákba bújtatott Gildát. Mozisirató Itt láttam először a Körhintát. Törőcsik Mari bájos, őszinte naiváját nem lehet elfelejteni, mint ahogy Soós Imrét sem, aki nagyon szuggesztív volt minden filmjében. Aztán jöttek a felejthetetlen Latabár-filmek, mint az utolsó vetítésen is (Fel a fejjel!). Iskolásán nagy élményt jelentett az első Homoki Nagy István-film, a Gyöngyvirágtól lombhullásig, majd a többi természetfilmje is, de főleg a Cimborák. A csúcsot azonban a gimnáziumi évek filmélményei jelentették. Valkó Mihály tanár úr szárnyai alatt filmesztétikát is tanultunk a Filmmúzeum sorozat előadásain és az azt követő beszélgetéseken, amely alkalmakra híres magyar filmrendezőket is meghívott szervező tanárunk. Külföldi filmek közül örökre megmarad bennem a Patyomkin páncélos, a Ködös utak Jean Gabin főszereplésével, az Aranypolgár Orson Wellesszel, a 12 dühös ember Henry Fondával, a Vittorio de Sica rendezte Biciklitolvajok, a Federico Fellini fémjelezte Országúton s Visconti filmje, a Rocco és fivérei; a meghatóan szép szovjet filmek: a Szállnak a darvak, a Ballada a katonáról, az Emberi sors. De ne felejtsem ki a Sorompók lezárulnak című filmet és az Andrzej Wajda rendezte Hamu és gyémántot sem. Ez utóbbiból érettségi dolgozok is születtek (jómagámnak is). Maradandóan szép film volt a Tavaszi zápor, az Emberek a havason, a Valahol Európában, a Talpalatnyi föld, a Simon Menyhért születése, a Budapesti tavasz, a Bakaruhában és a Hannibál tanár úr. Felnőttként is elmentem minden színvonalas vagy nagy hírt vert film premierjére, legutóbb a Sacra Coronára. Akkor még nem gondoltam, hogy ez lesz az utolsó önkéntes mozilátogatásom. Nem hittem volna, hogy ez megtörténhet egyszer. így szíven döfni egy „öreg cselédet” a 80 éves jubileumán! JUHÁSZNÉ SÁROS MÁRTA, SZOLNOK Egy napba sűrítve háromféle program Nyílt nappal egybekötött diák- és egészségnapot rendezett a közelmúltban a szolnoki Gépipari, Közlekedési Szakközép- és Szakiskola Jendrassik Tagintézménye, amelynek programjába jól illeszkedett a megyei rendőr-főkapitányság beavatkozó alosztálya, a közlekedésiek, illetve a tűzoltóság bemutatkozása, valamint a Mól Szolnok KK csapatának látogatása is. A nyílt napon az általános felvételi tájékoztató után tanórákon vehettek részt az iskolában folyó oktatás iránt érdeklődő nyolcadik osztályosok, míg ezzel párhuzamosan a középiskolás diákok a diáknaphoz kötődően különféle sportversenyeken mérték össze ügyességüket. Az egészségnap rendezvénysorozatán ételkóstolóval egybekötött előadást hallgathatott az, aki ezt választotta, de kívánság szerint volt vérnyomásmérés és légzésfunkció-vizsgálat is, szórólapon pedig a dohányzás ártalmairól kaptak tájékoztatást. Kozák Edina és Kollár Anita 11. osztályos drogellenes kortárssegítők „Amiről komolyan kell beszélni” címmel szituációs játékkal egybekötött beszélgetést szerveztek az érdeklődőknek. Elmondhatjuk, hogy egy jól sikerült napot tudhat maga mögött az intézmény, s reméljük, hogy az iskola iránt érdeklődő nyolcadikosok is jól érezték magukat nálunk. HALÁSZNÉ GERENYI MÁRIA Képünk a légzésvizsgálaton készült (AMATŐR FOTÓ) Áremelkedésről szó sem eshet A gázfogyasztás új számítási metódusáról nekem is van véleményem, mint ahogyan a lap december 27-ei számának olvasói rovatában megszólaló levélírónak is — amivel egyébként maximálisan egyetértek. A módszert felháborítónak tartom. Pontosabban fogalmazva: utálom, ha valaki vagy valakik semmibe veszik az embert. Ezt tették azok, akik a szorzószámot kitalálták. Az utóbbi évek furfangos számítási ötletei - ha adnának ilyenre - minden bizonnyal kiérdemelnék a matematikai Nobel-díjat. Jóllehet ez a díj már akkor járt volna, amikor feltalálták a fűtőértéken alapuló számlázást, ezt ugyanis még a Tudományos Akadémia segítségével sem lehet ellenőrizni. A találmányok sorába tartozik továbbá a téli-nyári számítás is, no meg a rendelkezésre állási díj. Vajon lehet-e még valami újabbat kitalálni mindezek után úgy, hogy az áremelés mint olyan egyáltalán szóba kerülne? Merthogy erről van szó, csak igen burkolt formában, kikerülve azt a tortúrát, vitatkozást, egyezkedést, ami az elmúlt években kísérte a hivatalosan bejelentett százalékos áremelkedéseket. Megjegyzem, a tisztesség elve alapján a fűtőértéket éppen fordítva illenék alkalmazni, mivel nyáron kevesebb hőmennyiség kell ahhoz, hogy egy liter víz felforrjon. Csak hát, ha ez így lenne, sérülnének az „érdekek”, kevesebb lenne a profit, a szétosztható. A dolog ezért fordítva működik: télen, amikor a lakosság gázigénye szükségszerűen nagyobb, a jó mi-J nőségű gázba belekeverik az ér - téktelenebbet is. Mi ezért a rossz/ minőségért ugyanannyit fizetünk, mint a jóért, ráadásul azonos hőmérséklet eléréséhez több gázra van szükségünk. A fogyasztó kiszolgáltatott helyzetben van, amit a fifikás rendeletek szentesítenek. Választási lehetőségünk nincs, legfeljebb ha nem fogadjuk el az amúgy is irreálisan magas árat, nem kapunk szolgáltatást. Úgy gondolom, érdekeink védelmében csak magunkra számíthatunk, valamit tehát tenni kell. Tudom, hogy a kutyaugatás nem hallik az égig, de ha sok kutya ugat, talán meghallják ott, odafönt iS... PAPP GÁBOR, TÖRÖKSZENTMIKLÓS A sziklafal sem állhatta utunkat Az Arany János Tehetséggondozó ként tartja számon azt a hétvégét, Ház igazgatóját, aki az intézmény Program előkészítős csoportja a amikor megismerték Horváth Er- tevékenységének bemutatása legérdekesebb programok egyike- nőt, a szolnoki Erdei Művelődési után lebilincselő stílusban érdekfeszítő, diaképes előadást tartott nekünk az élővilágról. Másnap már a hajnal ébren talált bennünket, hogy induljunk a Visegrádi-hegység környékének meghódítására. Dömösre érkezve megnéztük az egyik magyarországi Mária-jelenés helyszínét, majd pedig a Rám-szakadékon próbáltuk keresztülverekedni magunkat az akadályoktól izgalmas terepen. A természet felett győzedelmeskedve végül sikerült átgázolnunk a szeszélyesen kanyargó Malom-patakon, átmászni a meredek sziklafalon, s minden nehézséget leküzdve meghódítanunk a szakadékot. Innen — mintegy pihentetésképpen — Vi- segrádra utaztunk, hogy megnézzük a királyi palotát és megismerkedjünk múltjával, jelentőségével. Hazaérkezvén még betértünk a kézművesházba, ahol Deák Péter népművész-tanár segítségével kipróbáltuk a nemezelést, a gyertyaöntést, a gyöngyfűzést. TÓTH KATALIN A VÁROSI KOLLÉGIUM DIÁKJA KARÁCSONY ELSŐ NAPJÁN. A feldíszített fenyőfa árnyékában pompázó virágcsokor szelíden azt jelezte, a Horváth család számára ez a karácsony más, mint az eddigiek: a családi összejövetel nem csupán a szeretet ünnepének szólt, hanem annak az együtt töltött fél évszázadnak is, amit karácsony első napján ünnepelt a szolnoki Hor- váth Ferenc és felesége, Garics Katalin. _ (amatőr fotói * i i
