Új Néplap, 2002. január (13. évfolyam, 1-26. szám)
2002-01-31 / 26. szám
4. OLDAL A S Z E Döntésre várva „Mi lesz velünk?” - kérdezhetnék nap nap után a szolnoki gazdasági főiskola hallatói és tanárai; fenyegeti-e létüket, jövőjüket veszély, jogos-e félelmük, aggodalmuk, indokolt-e bizonytalan közérzetük? Vajon miért nincs még ma sem kinevezett igazgatója e rendkívül dinamikusan fejlődő felsőoktatási intézménynek? S egyáltalán: kell-e a megyének, a városnak a főiskola, több ezer, igen értékes hallgatójával, százötven tanárával, vagy nem? Kell-e Félárvák és A vidéken élő nagymama arra az elhatározásra jutott, hogy magához veszi unokáit. Ma azt mondja, bár ne tette volna, mert „miatta” több ezer forinttal lett kevesebb a gyerekek megélhetésére fordítható összeg. A három kislány félárva lett, édesanyjuk pár éve hunyt el. A gyerekek az apjukra maradtak. A apa kapta az árvaellátást, munkanélküli lévén a jövedelempótló támogatást, és folyósítottak neki minden olyan támogatást a gyerekek után, ami csak adható. Ezek együttesen olyan összeget tettek tó, amely rendezett körülmények között a gyerekek megélhetését biztosította volna. Az apa egészségi állapota rohamosan romlott, már nem tudta a gyermekeket ellátni, ezért az anyai nagymama vette a kislányokat gondozásba. A dolog hivatalos formát öltött, ekkor azonban kiderült, az áldozatkész mamáaz oktatásügynek Szolnok? Hogy mindennapi életünkben számos, megoldásra érett probléma van, arra utal az intézmény jelenlegi helyzete is. De utal arra is, hogy a fontos kérdésekben — érthetetlen módon - híján vagyunk az információknak — szemben a kevésbé fajsúlyos ügyekkel, amelyekről viszont - feleslegesen terhelve a közvéleményt — szinte mindent tudni lehet, elterelve a figyelmet a megoldásra váró kérdésekről... pb. Bálint Sándor, »zom ok szegények nak már nem jár a gyermekek viszonylagos anyagi biztonságát jelentő juttatások mindegyike, mert az ő nyugdíjával együtt az egy főre eső jövedelem elérte a támogatásoknál figyelembe vehető határt. A nagymama „érkezésével” a gyerekeket jelentős anyagi veszteség érte. Amíg az alkoholista apa volt hivatalosan a gondviselő, a család jövedelme csaknem a duplája volt a mostaninak. Csalódás ez a nagymamának, hiszen döntését úgy hozta meg, hogy számított arra a pénzre, amit az apa kapott a gyermekek után. Nehéz felfogni — s ezzel gyötri magát -, hogy unokáit nehezebb helyzetbe hozta azzal, hogy vállalta nevelésüket, mint ha hagyta volna őket apjuknál... A nagymama azt a tanácsot kapta a kiesett jövedelmüket pótolandó, hogy kérjen gyermektartásdíjat az apától. A jövedelempótló támogatásból?! vel illetni, a nyomozók, akik emberfeletti munkát végeztek. Másnap megtörtént a csoda, jöttek értem, hogy menjek a hivatalba, mert sok minden előkerült. A következő napon a nyomozó úr jött, most a rendőrségi épületbe kellett mennem. De nem is mentem, kocsival vittek oda is, vissza is. Ismét hoztak egy adag ruhaneműt és egyebet. Amikor mindezt, sírással küszködve, megköszöntem, a válasz annyi volt: a kötelességünket teljesítettük, örülünk, hogy segíthettünk. Sok ilyen rendőrre lenne szükségünk, akkor talán kevesebb elkeseredett ember lenne a faluban, és rájönnének a tolvajok, nem érdemes betörni, lopni, mert kiderül. t. i„ tiszabura A levelekből válogatunk. A kiválasztott írások - a levélíró előzetes hozzájárulása nélkül, mondanivalójának tiszteletben tartásával - szerkesztett, rövidített formában jelennek meg. Az itt olvasható vélemények nem feltétlenül azonosak a szerkesztőség álláspontjával. Névtelen vagy címhiányos írások közlését mellőzzük. Szerkesztőségünk fenntartja a jogot, hogy a meg nem rendelt cikkeket is olvasói levélként kezelje. AZ OLDALT SZERKESZTI: KÁCSOR KATALIN RKESZTÖS É G POSTÁJÁBÓ 2002. Január 31., csütörtök cfflIHH Áthelyezés és legalizálás Sajnálatunkat fejezzük ki, hogy a cikk íróját félretájékoztatták az önkormányzat vezetői — olvasható abban a levélben, amelyet a lap január 22-ei számában Százéves piac — volt? címmel megjelent írásunkhoz küldött a Nagyrévi Református Egyházközségtől Fiilöp János gondnok és Palsák Edit Éva lelkipásztor. — Nem egy személy ellenzi az illegális, törvénytelen árusítást a templom előtti téren — írják —, hanem egyházközségünk kérte az elárusítás legalizálását egy másik helyre. Kijelölt piactér a megnevezett helyen nincs, nem is volt. Mindent engedély nélkül árusítottak ott a piacosok. A hely a templom előtti kis terület, amit egyházközségünk tart rendben, építtetett oda járdát, takarítja hótól stb. Az autós közlekedők mellett az egyházközség érezte leginkább egyes árusok engedély nélküli tótelepedésének áldatlan hatását. Az önkormányzat - noha rendelkezik saját, üres, közművesített telekkel a közelben — hagyta a helyzet elmérgesedését, sőt hallgatólagosan engedélyezte az egyébként régóta tiltott helyen a „piac” működését. Az árusok számára itt nincs sem illemhely, sem árusítóasztal, sem fedett hely, ahol meghúzhatnák magukat az esőben, hóban. Ennélfogva már hosszú ideje a templombejárót, a templom falát és a kertet használják WC-nek, a templomkerítést elárusítóhelynek, szó szerint zsibvásárnak. Az első ilyen esetről azonnal tájékoztattuk az önkormányzat illetékeseit, és javaslatot is tettünk piactérre, ahol kulturált körülmények között vásárolhatnak a helyi lakosok és működhetnek az árusok. Mi tehát nem a piaci lehetőség megszüntetését kértük, hanem az áthelyezést. Ha az újságcikk szerint az önkormányzat az áthelyezés és legalizálás helyett most javaslatainkat figyelmen kívül hagyva megszünteti a nagyrévi kispénzű emberek vásárlási lehetőségét, óriásit hibázik. A baj csak az, hogy ezt a hibát az egyházközségre próbálja fogni, a nyilvánosság felhasználásával. Verselő diákok A magyar kultúra napja tiszteletére versszerető felső tagozatos általános iskolásoknak hirdetett előadói versenyt a szolnoki Hild Viktor Városi Könyvtár. A Kölcsey Ferenc nevét viselő kulturális rendezvényen az 5-6. osztályosok körében első helyezett lett Máté István (Herman Ottó Általános Iskola), második Kézér Eszter (Széchenyi körúti), harmadik Czinder Edina (Herman). A 7-8. évfolyamon Seszták Gergő lett az első (Eötvös József Általános Iskola), második Bíró Dalma, harmadik Ágoston Lilla (mindketten a Mátyás Király Általános Iskola tanulói). _________________ ■ Ha rmincöt évig nem látták egymást NÉGY GENERÁCIÓ EGY MUNKAHELYEN. A felvételt Török Ferenc küldte, s mint írja, az még 1920- ból való. A Szolnoki Cukorgyár munkásai között az egyik - mellényén óralánccal - a dédnagyapja, aki a gyár alapításától a nyugdíjig mint főgépész dolgozott. Őt követte a nagyapa, aki negyedszázadot töltött el az üzemben, majd levélírónk édesapja vette át a helyét, aki 41 évig kereste ott a kenyerét. Két testvér is innen ment nyugdíjba. A tradíció, 31 év után, olvasónk távozásával szűnt meg, amikor kényszerűség- ből meg kellett válnia a nagy múltú gyártól.____________________________ ■ Ha megfogta, hadd vigye! Panaszával, kérdésével szerkesztőségünkhöz forduló szolnoki háziasszony mondja: - Állandó vásárlója vagyok az egyik nagy forgalmú szolnoki élelmiszerüzletnek, így tudom, hogy rendszeresen vannak különféle akcióik, olykor igen jelentős árkülönbözettel az eredetihez képest. Legutóbb a sajtot adták olcsóbban, több száz forint kedvezménnyel. Az akcióstábla értelemszerűen utalt mind a gyárilag csomagolt, mind pedig a kisebb darabokra szeletelt termékre, hiszen mindkét fajta oda volt készítve. Egy egész sajtot megvettem. A pénztárnál azonban meglepetés ért, mert eredeti árat számoltak. Már más alkalommal is előfordult, hogy észrevettem, együtt tárolnak a polcon akciós és nem akciós termékeket. A turpisság sajnos csak a pénztárnál derül tó, ahol nem szívesen vitatkozik az ember a többi vásárló előtt. Az viszont nagyon érdekelne, hogy a vásárlónak ilyen esetben - amikor még bizonyítható is, hogy „összekeverednek” az áruk —, melyik árat kell(ene) megfizetnie. * * * A háziasszony, minden valószínűség szerint, nincs egyedül a problémával, legfeljebb mások könnyebben túlteszik magukat a furcsaságon. De jó, ha tudják, az akciós, illetve árengedményes termékeket elkülönítve kell bemutatni és elhelyezni az üzletben, s kívánatos az árengedmény okát tudatni a vevővel. A pénztáros csak olyan összeget üthet be, ami a polcon vagy a terméken szerepel. Szabálytalan ugyan, de előfordulhat a gyakorlatban, hogy a pénztárgépben még nem vagy már nem az akciós ár szerepel. A vonalkódos leolvasás azt az eredményt hozza, amit a gépben tárolnak. Az árengedményes termék vásárlása esetén ne mulasszák el ellenőrizni a blokkon feltüntetett árat, s ha az nem akciós, azonnal reklamálni kell! Manapság nem jellemző a sok gyerek. Egyébként is a gyermek- nevelés a világ legnehezebb dolga, még akkor is, ha az anyagi háttér megvan hozzá. Minél iskolázottabb valaki, minél átgondoltabban tervezhető az életútja, karrierje, annál kevesebb gyermek nevelésére vállalkozik. Egyre fogy azon családok száma, akik több gyermeket nevelnek, sőt, akik nagycsaládban nőttek fel, azokból sem lesznek feltétlenül nagycsaládosok. Ismerek egy olyan családot, ahol tizenkét gyermek született, de a szülők sem az anyagi, sem az egészségi állapotuk miatt nem tudták felnevelni őket, ezért egy kivételével — ő otthon maradt — egymástól távol, különféle nevelésben, nevelőszülőknél nőttek fel. Ez a tény életminőségükben nem okozott különbséget, mert mindannyian iskolázott emberek lettek, jó szakmával, tekintélyes beosztással köztiszteletben állnak. Minden tisztelet azoké, akik őket becsülettel felnevelték. A kényszerűségből egymástól távol élő testvérek harmincöt évig nem találkoztak egymással. A mai állami gondoskodás talán annyiból jobb, hogy nem szakítja szét a testvéreket, és megadja az alapot a családi élethez. Most, egy örökösödési ügy miatt, ösz- szetalálkoztak. A meghatottságtól keresték a szavakat, ölelték egymást és próbálták megtervezni közös jövőjüket, hogy közelebb kerülhessenek egymáshoz. A édes szülőkkel felnőtt legkisebb olyan családfát állított össze a szétesett családról, amit én hirtelenjében nem is tudnék a sajátoméról csinálni. Ezért külön tisztelem. Ma már csak tízen vannak, de eldöntötték, hamarosan fehér asztal mellett újra együtt lesznek, hogy megismerjék egymás életét, s pótolandó az elvesztett évtizedeket a testvéri kapcsolatban, minél több örömet szerezzenek egymásnak. ____ M. F.-NÍ, SZOLNOK A látvány önmagáért beszél Az elmúlt hetekben több telefonáló is Szolnok tisztaságáról beszélt, egy indulatos női hang kérte, nézzük meg az Ady Endre út—Ságvári körút térségében lévő irodaházak, üzletek környékét, mert taszító a látvány a dugig tömött konténerektől, a szétszóródott hulladéktól. A kérésnek eleget tettünk. Ez a felvétel nem ott készült, mert mindegy volt, hol fényképezünk, ugyanis akármerre mentünk, hasonló látvány fogadott bennünket. A legtöbb konténer környéke - különösen ahol intézmények, vendéglátóegységek, üzletek is vannak — olyan állapotban volt, mintha a városban nem is lenne szervezett szemétszállítás. Pedig a köztisztasági cég hetente háromszor üríti a konténereket. Hol lehet a hiba, hogy mégis úszunk a szemétben? Mindenekelőtt ott, hogy a cégek, intézmények, üzletek, vendéglátóhelyek nem gondoskodnak elegendő tárolóedényről, kevesebbet rendelnek, vásárolnak, mint amennyire szükség volna. A másik probléma, hogy a gyűjtőedények nem zárt helyen vannak, azok „illetéktelenek” számára is hozzáférhetőek. A guberálók szinte egész nap turkálnak, s nehezen képzelhető, hogy törődnének környékének tisztán tartásával. A szétszóródott szemét össze- takarítása megoldhatatlan feladatnak tűnik. Habár a köztisztasági cég alkalmazottjának nem dolga, hogy felszedje a földről szemetet, mégis megteszi - az ingatlantulajdonos helyett, aki nem akar tudomást venni arról, hogy van egy kötelessége. Miért kell megvárni, hogy a probléma köz- írásoknak, szabályoknak érvényt egészségügyi kérdéssé váljék? A kell szerezni - akár büntetés árán város tisztasága közügy. Áz elő- is! _____ ■ Ar rogánsán, Van egy üzletlánc, amely azt hirdeti, náluk minden olcsó, és valóban, azt is adja, amit ígér. E kis üzletek személyzete is olyan, hogy jó velük találkozni. Figyelmesek, készségesek. Tudok olyan boltról, ahová tepsi süteménnyel érkezett a vevő, hogy megköszönje a sok kedvességet. Az ilyen üzlet biztosan talpon marad akkor is, ha a konkurencia a szomszédba költözne. Nemrég egy új üzlet nyílt a városközpontban. Rengeteg embernek esett útba, és vélhetően rengetegen szét is néztek benne. Néhányszor én is megfordultam ott. Első alkalommal az tűnt fel, hogy a személyzet igencsak tájékozatlan a készletet illetően. Á következőben azt vettem észre, hogy szemtelenül az árak ordítóan magasak. Máskor épp a zárás percében érkeztem, de kitessékeltek. így jártam az utolsó próbálkozásom során is: a nyitvatartási idő után 3 perccel érkeztem, nagyon kerestem valamit. Benn sokan voltak, gyerek is, mindenki kabátban állt (mintha vevők lettek volna). Amint nyitottam az ajtót, rám förmedt egy férfi, hogy „zárva vagyunk”. A küszöbön hintázva rántottam vissza az ajtót. Néhány lépést tettem meg az úton, amikor a gyerekhang utolért: „Akkor is zárva vagyunk!” Á kereskedő sikerének záloga a vevőkörben van. Hogy egy üzlet meddig marad talpon, az kizárólag rajtuk múlik. Ez az üzlet nem sokáig bírta. Két hónap elég volt, hogy végleg lehúzza a rolót... KOROKRA! KATALIN A vevőt meg kell becsülni Amikor a városból Tiszabu- rára költöztem, azt mondták, napirenden lesznek a lopások. Igazuk volt. Sajnos, már a házakba is betörnek. De azért itt is annak becsületes emberek a romák között is, nekik köszönhetem én is a nagy szerencsétlenség mellett a szerencsémet. Elképzelheük, mit éreztem, am kor a házam feldúlva, tófosztv találtam. Rohantam a hivatalb, ahol hívták az abádszalóki renc őrséget. Megkezdődött a nyomc zás, de én egy percig sem gondo tam, hogy bármi is előkerül. An; nyi segítőkész ember soha nei vett körül, mint akkor. A szón szédaim, akiket nem lehet jelzi Kirabolták a házamat
