Új Néplap, 2001. december (12. évfolyam, 280-303. szám)

2001-12-24 / 299. szám

2001. December 24., hétfő MEG Y E TJÜK Ö R 5. OLDAL Koccintás a 102. születésnapon 1899. december 23-án a Besenyi családban egy ikerpár, Hona és Irén látta meg a napvilágot. Irénke csak néhány hónapot élt, testvére viszont tegnap ünnepelte 102. szü­letésnapját. A város legidősebb la­kóját szombaton köszöntötte a vá­ros alpolgármestere. JÁSZBERÉNY Ilonka néni állítja: azért kellett eny- nyi évet megélnie, mert a jó Isten rendelkezése szerint ikertestvére helyett is ki kell töltenie az időt. Eb­ben valóban lehet valami, hiszen rendkívül jó szellemi és fizikai álla­potban érte meg 102. születésnapját özv. Kis Istvánná. Szombaton délelőtt dr. Stanitz Károly alpolgármester köszöntötte a város legidősebb lakóját. (A polgár- mester betegsége miatt nem tudott részt venni az eseményen.) Ilonka néni férjével 1932-ben ismerkedett meg Jászberényben egy Margit-szigeti délutáni korzó­zás alkalmával. Egy fiuk született 1935-ben, aki három leány (Éva, Tünde és Andrea) unokával ajándékozta meg a házaspárt. A 102 éves néni­nek négy dédunokája (Dániel, Noémi, Levente, Ilonka néni pezsgővel ünnepelte 102. születésnapját. Klára) született eddig. Kis Istvánná parasztasz- szonyként állandó munkával töltötte életét. Jó néhány évig Jászberény és Jászjákóhalma közöt­ti tanyájukon éltek, majd beköltöztek a városba, s az akkor, 1948-ban, 8 ezer forintért vásárolt házban él a mai napig is. BANKA CSABA „A haza fényre derül” A kórus ajándéka Tiszafüred Az évek múlásával a leg­szebb ünnepi hagyomá­nyok egyikévé vált, hogy a Zrínyi Ilona Általános Isko­la egyesített kórusa nem csak megyei, országos dí­jakkal ajándékozza meg a várost, hanem karácsonyi hangversennyel is. Pénte­ken este a római katolikus templom adott otthont a rangos zenei eseménynek. Isten házának legméltóbb kará­csonyi tiszteletét adták meg itt a gyerekek, ami most is felejthe­tetlen élményt adott a templo­mot zsúfolásig megtöltő nagy- közönségnek. A Deák Róza kar­nagy által dirigált, közel százfős iskolai kórusválogatott a legjavát adva tehetségének, emlékezetes énekszólókkal, a többszólamú- ság templomian tiszta harmóni­ájával, igényes zenei kísérettel, s nem utolsósorban az ünnephez kiválóan alkalmazkodó reperto­árral tette teljessé az ünnepi vá­rakozást. Jutalmuk érte a perce­kig zúgó vastaps volt, amit so­kadszor érdemelt ki az énekszó­val is ajándékozni tudó iskolai kórus. Csúszik az átadás A kedvezőtlen időjárás miatt csak később, jövő tavasszal ad­ják át a homoki központi orvosi rendelőt. Az épületet átalakít­ják, kibővítik, hogy ne kelljen a Tiszaföldvárhoz tartozó telepü­lésrész lakóinak a messze lévő városi rendelőbe járniuk. (Folytatás az 1. oldalról) A Jászkun Volán a környező tele­pülésekről különjáratú buszokat indít a megyeszékhelyre. Szilveszter napján este 19 órá­tól kezdődik a színpadon a műsor — Garai Alexandra és Dömsödi Gábor vezetésével —, amit két óri­ás kivetítőn is követhetnek az ér­deklődők. A másnap hajnal kettő óráig tartó programban fellép töb­bek között a Tisza Táncegyüttes, a Szigligeti Színház társulata, a „Jó estét Szolnok” dallal Bozsik Patrik és az eddás Alapi István, továbbá Varga Miklós, az Origó együttes és a Mól Szolnok férfi kosarasainak ad hoc nótakara is. Az est fényét fantasztikus lé- zershow emeli, majd Szalay Fe­renc polgármester köszöntőjét, il­letve a Himnusz hangjait követő­en 15 perces tűzijáték világítja meg az égboltot. Ez után kétórás nosztalgia diszkóval búcsúztat­hatják az óévet és ünnepelhetik az új esztendőt a Kossuth térre lá­togatók. A szervezők a rendezvény kör­nyékén lakók türelmét és megér­tését kérik. * * * A Szféra-Tisza Kft. ötéves. Szom­baton délután a szolnoki Risto- rante da Michele olasz étterem­ben partnereikkel, meghívott vendégeikkel emlékeztek az eltelt évekre. _____________________ÜL*! A kétezer éves talány A karácsony egyik meghatá­rozó jelképének a betlehemi csillagot tartják. A jászol fe­lett világító égi tünemény le­het akár mesebelinek tűnő elem is, ám természettudo­mányos szempontok alapján is megmagyarázható. Újlaki Csaba, a TIT szolnoki csil­lagvizsgálójának vezetője el­mondta, nagyon megoszlik a tör­ténészek és csillagászok vélemé­nye a betlehemi csillagról. A he­lyes időrend áttekintése azonban segíthet megoldani a talányt. Az ismert történet szerint a három királyok akkor indultak útnak, amikor az égi fény feltűnése tud- tukra adta, megszületett a meg­váltó. A furcsa jelenség az adott évben háromszor, májusban, szeptemberben és decemberben is megjelent. Azt kell tehát tisz­tázni, melyik esztendőről van szó, hogy a csillagászok elkezd­hessenek keresgélni. Az egyik le­hetséges támpont Augustus csá­szár Kr.e. 8-ban kiadott népszám­lálási rendelete, amelynek végre­hajtását megközelítően egy esz­tendővel később, azaz Kr.e. 7-ben kezdték el, s az összeírok egyes feltételezések szerint találkoztak a három királyokkal. Szintén segíthet a rejtély meg­oldásában, hogy a család még mintegy két évet maradt Egyip­tomban, egészen Heródes halálá­ig. Ennek időpontját azért tudhat­juk meglehetős biztonsággal, mi­vel nagyjából ugyanabban az idő­ben, Kr.e. 4-ben teljes holdfogyat­kozást jegyeztek fel a térségben. Ha elfogadjuk e gondolatmenetet, akkor a Krisztus előtti hetedik év környékén történt égi jelensége­ket kell alaposabban szemügyre venni. A csillagászok elméletileg szá­mos lehetőség közül választhat­nak. Az egyik az, hogy a betlehe­mi csillag egy üstökös volt. Ennek azonban ellentmond, hogy az üs­tökösök ilyen hosszú időn át, hó­napokon keresztül nem látsza­nak. Egy szupernóva, azaz óriáscsil­lag felrobbanása okozhatott volna nagy fényű jelenséget, ám ebben az időszakban ilyet sehol sem ta­pasztaltak, csak jóval korábban, és sokkal rövidebb ideig. A mete­orokat is kizárták, mivel azok a történetben leírtakkal ellentétben csak villanásnyi ideig láthatók. S ekkor kerültek előtérbe a bolygó­együttállások. Először mindenki a Vénuszra, azaz az esthajnalcsil­lagra gondolt, ám az nem emelke­dik túlságosan a horizont fölé, bár az adott évben volt egy rövid ideig tartó együttállása a Jupiter­rel. A mai számítógépekkel már jól modellezhetők a több mint két­ezer évvel ezelőtti események, így hamar előtérbe került két kü­lönös naprendszerbeli társunk, a Jupiter és a Szaturnusz. A két óri­ásbolygó abban az esztendőben három alkalommal is együttállás­ban volt. Először májusban, ami­kor nyugat felől látszottak, majd szeptemberben keleten, decem­berben pedig igen nagy magas­ságban, szinte az égbolt csúcsán fénylettek. Ez egy nagyon ritka, nyolcszáz évente .bekövetkező hármas együttállás, amely talán a Vénusznál is élesebb fénnyel ra­gyogott. Ez tehát a betlehemi csil­lag egyik lehetséges elmélete. Ám mint Újlaki Csaba hangsúlyozta, kétségbevonhatatlan időpont­meghatározás híján a fenti kon­cepció sem tekinthető bizonyos- ságnak. _____ molnár g. attila Szo lnok 2002-ben ünnepeljük a Szol­noki Művésztelep megalapí­tásának 100. évfordulóját. Az előkészületek már javá­ban folynak, ezekről kér­deztük a városházán Szügyi Csongort a humán közszol­gáltatások főosztályának vezetőjét. A művésztelep létrehozására és működtetésére 1901-ben megala­kították a Szolnoki Művészeti Egyesületet, amely 1950-ig mű­ködött. Most, a telep újjáalakítá­sakor ismét létrehozzák a nagy múltú egyesületet. Készülő alap­szabályába átveszik mindazt, ami a száz évvel ezelőtti alapsza­bályból átvehető. Várhatóan a jö­vő év elején, januárban vagy feb­ruárban megalakul az egyesület. Mint ismeretes, elkészült az új pavilon, benne négy műteremla­kással, kollektív műteremmel és galériával, ahol rendszeresen lát­hatók és vásárolhatók is lesznek a telepen dolgozó művészek al­kotásai. A tervek szerint az első művészek áprilisban érkeznek meg, akiknek a Magyar Alkotó- művészeti Közalapítvány Műte­remlakás Bizottsága, együttmű­ködve a Szolnoki Művészeti Egyesülettel és az önkormány­zattal, meghatározott időre, gya­korlatilag egy-két évre adja ki a műteremlakásokat nyílt pályázat alapján. A centenáriumi megemlékezé­sek februárban kezdődnek, ami­kor megrendezik a művésztelep történetét bemutató kiállítást a telep galériájában és kollektív műtermében, fotók, dokumentu­mok és neves művészek néhány képének bemutatásával. Április­ban pedig ugyanott Fényes Adolf műveiből nyitnak kiállítást. A Damjanich múzeum tervei­ben is szerepelnek kiállítások az év folyamán, így lesz egy plein air-kiállítás, egy másik a két világ­háború közötti képzőművészet alkotásaiból ad ízelítőt. Budapes­ten is több tárlaton mutatkozik be a Szolnoki Művésztelep. A telepet 1902 június 29-én nyitották meg. Ennek századik évfordulója tiszteletére a mű­vésztelep szellemi megalapítójá­nak, August von Pettenkofen osztrák festőnek a műveiből ren­deznek kiállítást, ugyancsak az ottani galériában. A grazi múze­umból 20-25 grafika, egy bécsi múzeumból várhatóan több fest­mény érkezik, és hazai múzeu­mokból is várnak alkotásokat. Az évforduló megünneplését kultu­rális rendezvényekkel, kerti ün­nepséggel is színesítik. A tervek szerint a Múzeum Ba­ráti Kör magyar és német nyelvű emléktáblát helyez el azon a há­zon, amelyben Szolnok legrégeb­bi műterme volt, és ahol Petten­kofen, Müller Adolf és Zombory Lajos is dolgozott. KARÁCSONY A MOZIBAN. Ingyenes filmvetítéssel egybekötött fenyőünnepet rendeztek tegnap a szolnoki Tallinn filmszínházban a rászoruló gyermekeknek. A jótékony akció házigazdái a Movie Center Kft. munkatársai és Csépány Sándor, a városrész önkor- mányzati képviselője voltak. ___________________fotó, buoányj. Ah ogyan szaladnak, rohannak az évek, évtizedek, és lesz mind dere­sebb az ember halántéka, annál szebbnek, jobbnak, csodásabbnak tűnik a gyermekkor világa. Amikor a nyarak még igazi nyarak voltak, a te­lek pedig méteres havakat szitáltak az utcákra, földekre, portákra. Sütő­lapáttal kellett, lehetett lapátolni az égi áldást, hiszen akkoriban még nem folytak egybe, össze az évszak­ok. Vajon az 1910-es és 1920-as évek­ben milyen karácsonyokat tartottak az akkori magyar családok? Kovács Károlyné Gráczer Erzsébet 84 éves. Kunhegyesen laktak.- Nagy volt arrafelé a szegénység, fő­leg ahol kilenc gyerek kérte a kosztot. Örültünk, ha előtte vághattunk egy jóko­ra süldőt, kis hízót. Sokszor az ünnepi asztalra máié, görhe jutott. Ahogy csepe­redtek a pulyák és munkába álltak, sütöt­tünk kenyeret, mákos, diós hajtottat. Ajándékra nem nagyon tellett, de mégse hiányoltuk, mert valahogy akkor több volt a szeretet, nagyobb a család össze­tartása. Egyszer édesapám borért küldött vi­zeskannával engem meg a bátyám. Ha jól emlékszem, 20 fillérért adták literét. Azok a régi havas karácsonyok Visszafelé jövet én bizony meghúztam, lement egy kannafedővel. Hogy híja ne legyen, vizet töltöttem hozzá. Az öreg észrevette, de furcsa az íze ennek a bor­nak; a testvérem meg beárult. Összeszi­dott édesapám, sőt még két taslit is kap­tam, mert milyen gyerek az, aki becsapja tulajdon apját.- Hány éves lehetett Erzsi néni?- Éppen elhagytam az iskolát, tizen­három. Tarai Dánielné Eszter nyolcvanéves és életének első tizenkét éve Törökszent- miklóshoz fűződik.- Engem is szegény családba pottyan- tott a gólya, és boldog volt az a kará­csony, ha előtte hízót vághattunk. Kará­csonyra arrafelé mindig kalács sült a ke­mencében. Szaloncukorra nem futotta, a cukrot főztük, utána elvagdostuk. Se­lyempapírba raktuk, a végét ollóval be­vagdostuk és cérnával akasztottuk a fára. Aztán szalagóriást is aggattunk a gallyak­ra. Nekünk akkoriban nem tellett aján­dékra, de volt egy távoli nagynénénk Püspökladányban. Ha ő jött, mindenki­nek hozott ajándékot. Mészáros Jánosáé Marika néni már el­jutott a 94-ig. Ő tiszaburai emlékeket so­rol: — Én 1907-es vagyok és 1911-12-re már emlékszem. A szüléink jómódúnak szá­mítottak, így ka­rácsonyfa, sza­loncukor is akadt a fára. A cukrot Pesten vették. Ajándék akkor­tájt nem annyira divatozott. Nem hiány­zott a töltött káposzta, de a halat én nem ettem meg. Irtóztam tőle. Noha a szüle­im úgy kerültek egybe, hogy az egyik re­formátus, a másik katolikus volt, ez nem jelentett családi villongást. Egyik feleke­zet zsoltárát is elénekeltük, majd a mási­két is. Sokszor késő este az ágyból, ami­kor égtek a fa gyertyái. Azt is betartottuk, hogy a fát általában vízkeresztkor, január 6-án szedtük le. Gyetvai Lászlóné Erzsiké néni tiszasü­lyi:- Ez sose volt gazdag falu, régen se. Nekem is sok testvérém született, így nem dúskáltunk a javakban. Emlékszem, anyukám papírba, olykor ezüst papírba csomagolt diót tűzött a fára. Úgy, hogy kihegyezett gyufát szúrt a végére, azt pe­dig cérnával kötötte fel. Volt, amikor ezüstösre, arany színű­re festettük a diót. Szalon­cukor he­lyett égetett került az ágakra. De bizony arra is emlék­szem, hogy karácsonyfa helyett csak egy sóhajtás került az asztalra. Kilencen vol­tunk testvérek és előfordult, szenteste zsíros kenyeret kaptunk. Jóízűen meget­tük, mert szalonna már nem volt, az kel­lett annak, aki kapált, kaszált, kubikolt. Most egy műkarácsonyfával ünnepelek, ünnepelünk. Jó az a mi korunkbelinek, hiszen idézi a hangulatot. Kocsis Istvánná Margit kisújszállási. Ami az életkorát illeti, jövőre „kéthetes” lesz. „Akitől nincs messze az élet határa Nem előre szeret nézni, hanem hátra"- Noha öten voltunk testvérek, afféle se szegénynek, se gazdagnak, közép­szintűnek számítottunk. Édesanyám na­gyon tudta fogni a ritka fillért és spórolt. Legtöbbször egy kis hízó is lett, így fino­mabb falat is jutott az asztalra. Ha beko­pogott hozzánk egy nálunk is szegé­nyebb és kellemes ünnepeket kívánt, vagy kántált, édesapám így szólt:- Adjál neki valamit anyjuk, ne éhez­zen! Nézd, mekkora hó van odakinn, ezért üljön le, amíg megmelegszik. Valahogy én úgy látom ezt a mostani karácsonyt, hogy az évtizedekkel koráb­biakhoz hasonlítva ajándékban jóval gazdagabb, szeretetben meg sokkal sze­gényebb, sivárabb. Mintha azt hinnénk, pénzzel lehet pótolni a szeretetet, az időt, azt, hogy nem érünk rá a másikkal foglalkozni. Erre azt mondom, így is le­het, de nem szabad, mert az egyik a szívből jön, a másik a pénztárca függvé­nye. Ilyenek voltak a karácsonyok hatvan­nyolcvan éve. Általában nagy hóval, nagy szegénységben, nagy-nagy szeretet­tel. Hogy a mostaniak milyenek, gyaní­tom, arról mindenkinek megvan a saját véleménye. D. SZABÓ MIKLÓS A Százéves lesz a Művésztelep

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents