Új Néplap, 2001. december (12. évfolyam, 280-303. szám)
2001-12-13 / 290. szám
4. OLDAL A SZERKESZTŐS É G POSTÁJÁBÓL 2001. December 13., csütörtök Új szobor a városnak Amikor a nyugdíjasszervezetek a kohói Petőfi—Szend- rey-szobor létrehozásán fáradoztak, sokan megjegyezték: Szolnokon is lehetne több szobor, hisz a hasonló nagyságú városokban mintha nagyobb kultusza lenne a köztéri szobroknak. Gróf Szapáry Gyuláról, szűkebb hazánk első országgyűlési képviselőjéről, akiről Szolnokon utcát is elneveztek, keveset tud az átlagember. Simon Ferenc szobrászművész gyönyörűen formába öntötte a gróf alakját. Több érv szól amellett, hogy érdemes lenne a az alkotást a róla elnevezett utcában elhelyezni. Terveink szerint a szobor avatását majdan a Szolnoki Művésztelep fennállásának századik évfordulójára lehetne időzíteni. Az elképzelés megvalósításához szükséges pénz előteremtésében számítunk a városban működő bankokra is, hiszen a gróf munkássága a bankszakmához fűződik. Reményünket erősíti, hogy az utcában jelenleg öt pénzintézet is működik. A Szapáry úton lakóknak, a társadalmi szervezeteknek, de a város lakóinak is nagy bátorítást jelent az a levél, amelyet a korábbi pénzügyminiszter, Járni Zsigmondi, a Magyar Nemzeti Bank elnöke december 3-án küldött címünkre: „Nemes és szép kezdeményezésükhöz gratulálok, és nagyon sok sikert kívánok tervük megvalósításához. Kívánom Önöknek, hogy sok örömük, boldogságuk legyen városukban, annak fejlesztésében, szépítésében, s mindehhez kívánok nagyon jó egészséget.” A szobor sorsát eldöntendő a képzőművészet barátait, a téma iránt érdeklődő városlakókat, a civil szervezetek képviselőit ma 17 órakor várjuk a Társadalmi Egyesületek Szövetsége (TESZ) Szapáry u. 19. szám alatt található székházában, ahol többek között Simon Ferenc szobrászművész is vendégünk lesz. DÉNES PÁL, SZOLNOK A Dunától keletre Olvastam a november 28-ai lapban a fonyódi eszmecseréről, ami az M7-es környezeti hatás- vizsgálatát taglalta. Az íráshoz tartozó térkép címe: Útfejlesztési javaslat. A nyomvonalakról folyt a vita - olvasható a térkép alatt. Ahová gyorsforgalmi út vezet, oda mennek a befektetők, következésképp: javul a foglalkoztatottság. Az Alsó-Jászság központjának nevezett Jászapáti már ipari parkkal is rendelkezik, de üzemtelepítő befektetők hiányoznak a közlekedési viszonyok miatt. Az Alsó-Jászságot minden megelőzi a fejlesztésben - sőt az egész Jászságot is. Persze, tudom, hogy a fonyódi vita az M7-es továbbépítéséről szólt és nem a keleti országrész bajairól. De egyre türelmetlenebbek vagyunk, mert csak várunk és várunk, és nincs döntés odafent arról, hogy végre mi is kiléphetünk az elmaradottságból. SZABARI PÁL, JÁSZAPÁTI Ahol elmaradt a rendszerváltás Mérlegre állítva a gazdaság és a morál helyzetét, látnunk kell, hogy amíg az első gyarapszik, tökéletesedik — még ha a teljesítményben, a szociális viszonyokban, az életfeltételek rendezettségében vannak is jelentős eltérések — utóbbi rohamosan romlik, az utolsó az emberi értékek rangsorában. A jó erkölcsbe és jogrendbe ütköző bűnök végeláthatatlan sorának vagyunk tanúi. A gazdasági és politikai erők törvényt, morált sértő vétkeiért nagy árat fizetünk. A technikai-gazdasági gyarapodás visszafogása az etikátlan magatartások visszaszorítására természetesen nem járható út, mert ez alapvető feltétele az életminőség javulásának. Másfajta megközelítéssel kell megtalálni a módját a morális kérdések kezelésének. A nyilvánosságra került esetek figyelmeztetnek arra, hogy a probléma megoldása sürgető. A rendszerváltás fölforgatta, átformálta az értékeket, ezért a jog és erkölcs is új rendet követel. Humánum nélküli demokrácia ugyanis nem képzelhető el. Az anyagiak hajszolása az erkölcsi gátlásokat feloldotta, a tettek megítéltetésében és a következményekben nincs visszatartó erő; kicsi a kockázat, nincs mitől tartani, az esetleges retorzió nincs arányban a haszonnal. Ezért az értékrendeknek mihamarabb a helyükre kell kerülniük, mert úgy gondolom, a gyarapodás lehetséges útja csak a humánus értékekhez igazodva, azzal összhangban jelölhető ki. ______________DR. BÁUHT SÁR POR, SZOLNOK A kislányok ma már nagymamák Negyven évvel ezelőtt érettségizett a karcagi Gábor Áron Gimnázium IV/c leányosztálya. Az egykori diákok osztálytalálkozót szerveztek régi középiskolájukban. lányok igen elevenek voltak, néha problémát okoztak, különösen ha híre ment a tanáriban egy-egy báli kimaradásnak. - Katona tanár úr igyekezett erős kézben tartani diákjait, amire már csak azért is szükség volt, mert az akIzabellára és Hitter Piroska tanárnőre is. Ma már'mindannyian nyugdíjasok — miként osztályfőnökük is -, néhányan azonban még dolgoznak. A szélrózsa minden irányába vetette őket á sors. A huA lányok - ma már többségük nagymama - 1957-ben Katona Mihály osztályfőnökkel kezdték a gimnáziumi éveket, aki akkor először lett osztályfőnöke egy osztálynak. Sok év távlatából visszatekintve megszépülnek az emlékek - mondta az egykori osztályfőnök -, tény, hogy a kiskort diákok között a legszebb leányok hírében álló osztály tagjai után megfordultak a fiúk. A diákok Katona tanár úrnál emelt óraszámban tanulták a matematikát, szerették Horváth Sárika történelemóráit és szívesen emlékeznek Csávás tanár úrra, B. Major Laci bácsira, Farkas szonöt lányból - hárman sajnos már nem élnek, és többen megözvegyültek - hatan lettek pedagógusok, egy építészmérnök és jogász is van köztük, heten pénzügyi területen dolgoztak, de szülésznő, orvos írnok, diatetikus és altatónővér is akad. A közigazgatás kettős mércéje Az úgynevezett „kis-Thököly” úton lakók szeptember 18-án — a világot rengető események után egy héttel — keresték meg a szolnoki önkormányzatot az őket foglalkoztató problémáikkal. A sérelmezett anomáliák ugyan jóval kisebb léptékűek, mint a fönt említett történés, azonban ennek a kis közösségnek legalább olyan fontos. A világkereskedelmi központ lerombolásával összefüggésben azóta már szerteágazó, határozott lépések történtek nem úgy, mint ügyükben — állítja Hasznos Sándor, aki a dolgok állását a következőkben foglalta össze:- Többször érdeklődtem a hivatal városüzemeltetési főosztályán, a polgármesteri és alpolgármesteri titkárságon, tudakozódtam november 14-én egy lakossági fórumon a késlekedő válasz okairól a jelen lévő polgármestertől és alpolgármestertől, s ők ígérték: utánanéznek a dolognak. Azóta is „néma csend”. Az 1957. évi IV. törvény 15. § (1) bekezdése 30 napos határidőt ír elő a válaszadásra a kérelem előterjesztésétől számítva. „A közfeladatot ellátó szervek azonban minden konzekvencia nélkül késlekedhetnek az ügyintézésben” - állapítja meg az Alkotmánybíróság a 72/1995(XII. 15.) számú határozatában. Ezenkívül megjegyzi még, hogy: „A jogbiztonság és a jogállamiság alkotmányos követelménye sérül ezért ama törvényhozói mulasztás miatt, mely az egyébként tételesen előírt határidők - a közigazgatási szerv mulasztásából eredő — be nem tartása ellen nem nyújt hatékony jogvédelmi eszközt az ügyfél számára.” Nincs aktuális jogi háttere tehát annak, hogy az egyszerű polgár a válaszadási mulasztást sérelmezze. A hivatal vígan (vagy cinikusan) késlekedik, mivel bár nem etikus, de jogszerű a tétlenkedés. Nem túl szerencsés ez a mentalitás, ami bebizonyosodott már a „na és akkor mi van”-szerű politizálással, közéleti magatartással kapcsolatban is. A politikai retorikában már szinte „terminus technicus” a polgár és annak jogai, kötelességei, tulajdonságai. A polgár attribútumai közé kell tartozniuk a felelősség-- érzetnek, a tenniakarásnak saját és polgártársai sorsát, környezete állapotát, lakóhelye körülményeit illetően. Ideje lenne már méltányolni ezeket a jogokat a közigazgatás alacsonyabb szintjein, az önkormányzati hivatalokban is. Szükségszerű lenne felszámolni azt a gyakorlatot, amely alapján a hivatalnak jogai, a polgárnak csak kötelességei vannak. A konkrét ügynél maradva: az önkormányzatnak joga van nem intézkedni, az állampolgárnak kötelessége adott estben meghatározott időn belül cselekedni, fizetni stb. Az önkormányzat büntetés terhe mellett kötelezi például a polgárt a tulajdonában lévő ingatlan rendben tartására, ugyanakkor a város kezelésében lévő területekkel nem teszi ő is ugyanezt (pl. vígan virágzik a parlagfű). Vígan „virágzik” hát a kettős mérce rossz elve is, negatív hatást gyakorolva a még csak alakuló polgári létformára. _________ ■ A közfeladatot ellátó szervek minden konzekvencia nélkül késlekedhetnek az ügyintézésben Önfeledt órák A szolnoki Hetényi Géza kórházban már több évtizedes szép hagyomány, hogy ilyentájt találkozóra hívják a nyugdíjasokat. Az idei mégis más volt, mint a többi, mert először fordult elő, hogy nemcsak a nyugdíjas szak- szervezeti tagokat, hanem a kórház valamennyi nyugdíjasát meghívták — és a meghívó mellé egy borítékban még ajándékot is mellékeltek. A zsúfolásig megtelt ebédlőben öröm volt látni az önfeledten beszélgető egykori munka- ! társakat. A táskákból sorra elő- j kerültek az unokákról készült fényképek. A jó hangulathoz I hozzájárult az igényesen összeállított menüsor is, amit a kony- j hai dolgozók és lelkes segítőik | udvarias szívélyességgel szolgáltak fel. Nyugdíjas társaim nevében köszönet a kórház vezetőinek, az EDDSZ munkatársainak, a konyhai dolgozóknak és mindenkinek, akik a találkozóért fáradoztak, hogy örömteli órákat szereztek nekünk. NÉMETH MIHÁLYNÉ, SZOLNOK, NYUGDÍJAS GYERMEKÁPOLÓNŐ Jól csengő szavak, alig csengő forintok A nyugdíj-kiegészítés idén is két címen történik. Emelés másfél, a kamat 0,2 százalék. A megosztás jól hangzik, és a kormány jó- lelkűségét tükrözi. De mindez csak arra jó, hogy mint a korábbi évben is, a decemberi nyugdíjnál körülbelül 100 forintot megtakarítsanak, és a következő évben szebben nézzen ki az emelés mértéke. Szeretném, ha a 2002. évi nyugdíjamat novemberben egy összegben folyósítanák, azonos kamatfeltételekkel. Ez a 0,2 százalékos kamat ugyanis valójában évi 36 százalék kamatjövedelmet jelent 30 napos lekötésű kamatszámítással (közel másfél havi nyugdíj) - ami a jelenlegi 8-9 százalékos betétkamatok ismeretében nem semmi. s. béla, szolnok A levelekből válogatunk. A kiválasztott írások — a levélíró előzetes hozzájárulása nélkül, mondanivalójának tiszteletben tartásával — szerkesztett, rövidített formában jelennek meg. Az itt olvasható vélemények nem feltétlenül azonosak a szerkesztőség álláspontjával. Névtelen vagy címhiányos írások közlését mellőzzük. Szerkesztőségünk fenntartja a jogot, hogy a meg nem rendelt cikkeket is olvasói levélként kezelje. Az oldalt szerkeszti: Kácsor Katalin Tiszteletre méltó emberek között Vendégségbe mindig boldogan megyek, hiszen többnyire a családtagok, a rokonság vagy a barátok invitálnak. Ez utóbbi történt legutóbb, amikor a tiszagyendai mozgássérültek hívtak meg bennünket — köztük a megyei egyesület titkárát, a térség országgyűlési képviselőjét, valamint Tiszagyen- da polgármesterét — egy finom ebédre. pénzből, sok önzetlen támogatásból ez alkalomra még tombolára is jutott. A találkozón lehetőség nyílt kötetlen, baráti eszmecserére és a mozgássérülteket foglalkoztató gondok megbeszélésére is. Ez a kis falu sokat szépült az utóbbi időben, az itt élők szeretik lakóhelyüket. Szeretik annak ellenére, hogy munkalehetőség még az egészségeseknek sem, de különösen a sérült embereknek egyáltalán nincs, és gyógykezelésre is messzire kell utazniuk. (A bajokat sorolhatnám.) Ezért is tiszteletre méltó a faluban élő sérültek törekvése, melyet őszinte szívvel ajánlunk a környező falvakban élő sorstársaknak. LADÁNYI ISTVÁNNÉ, TÖRÖKSZENTMIKLÓS, A MEOSZ HELYI Simon Jánosné, a megyei egyesület titkára és a helyi csoport vezetője köszönti a meghívottakat CSOPORTVEZETŐJE VIRÁGOK ÉS AJÁNDÉKOK jelezték, családi ünnep van a tiszafüredi Erdei családban. Nagy Julianna és Erdei György ugyanis éppen ötven éve esküdött hűséget egymásnak. A fél évszázada tett fogadalmukat most az anyakönyvvezető előtt is megerősítették. A jubiláló házaspárt három gyermeke és hét uno- kája köszöntötte. _______________________________________________________iamatőr fotói i szólt, aki támogatásukról biztosította az alig néhány éve működő l lelkes kis közösséget. A kevés A vendégeket elsőként Bugyi Fe rencné csoportvezető üdvözölte majd a megyei egyesület titkár;