Új Néplap, 2001. november (12. évfolyam, 255-279. szám)

2001-11-10 / 262. szám

4. OLDAL MEGYEI TŰKOR 2001. November 10., szombat Nehéz társat találni Egy délután a szolnoki főiskolai kollégiumban Szolnok A kollégiumi életnek meg­vannak a maga szépségei és sajátosságai — állítják azok a fiatalok, akik már kipró­bálták. Az állítással lehet vi­tatkozni vagy egyetérteni, mindenestre a diákszállók­ban eltöltött évek többnyire szép emlékeket ébresztenek az érintettekben. A Szolnoki Főiskolának több kol­légiuma is van a megyeszékhe­lyen, ezek egyike a Student tíz­emeletes épülete, amelynek szá­mos lakója van. Hétköznap dél­után azonban nagyon csendes. Szinte pisszenést sem lehetett hallani a folyosókon, amikor az első emeleten egy nyitott ajtóra lettem figyelmes. A kétszemélyes kollégiumi szoba egyik lakója, Hajni villámgyorsan összébb rá­molt az asztalon. Végtére is egy lányszoba ne mutasson rendetle­nül. — Én Hódmezővásárhelyen la­kom, elsős vagyok a főiskolán - mondta, miközben igyekezett el­tüntetni az asztalról a nem éppen oda való holmikat. - Nem tu­dom, ki hogy van vele, de én sze­retek kollégiumban lakni.- Jobb itt, mint mondjuk ott­hon, vagy albérletben?- Az albérletnél biztosan jobb. Ezen a szinten például nagyon jó társaság került össze, rengeteget vagyunk együtt. Tegnap is éjjel egy óráig tárgyaltuk a közgáz­vizsgánkat. Az oldott hangulat persze néha azt is jelenti, hogy ta­nulni nem mindig egyszerű eb­ben a közegben. Zárthelyi dolgo­zatok előtt megesik, hogy kime­gyünk valamelyik albérletben la­kó társunkhoz, mert tanulni ott mégiscsak jobban lehet.- A lakótársad? — Nagyon jó fej, ki lehet vele jönni. A harmadik emelet ugyan­olyan csendes volt, mint az épü­let más részei. Az egyik szobában azonban nagy élet zajlott. A Gyöngyösön lakó Edina és a ka­zincbarcikai Gabi éppen takarí­tottak. — Hogy mi a véleményünk a kollégiumi életről? — gondolko­dik el a kérdésen Edina, miköz­ben laza mozdulatokkal leoldotta a karnisról a sötétítőfüggönyt. - Az elsőn elég zajosak, ami néha zavar minket. Azon is lehetne vál­toztatni, hogy a tíz emeletnek csak egy tévészobája legyen. Amúgy itt jól megférünk egymás­sal.- A közösségi élet?- Én igazából nem vagyok tár­sasági ember. A kollégiumi élet­ben persze éppen az a jó, hogy mindenki megtalálhatja a saját baráti körét. Az ország többi kol­légiumához képest ez kimondot­tan nyugis hely.- Sokat vagytok a koliban? Gabi megvonta a vállát. Amikor a kollégiumi életről kér­dezem őket, először arra voltak kíváncsiak, mit mondtak eddig a többiek.- A lányok szobájában bizto­san nagyobb volt a rend, de azért ez is egy univerzális helyiség — kezdte Sanyi. - A konyhát példá­ul egy rezsó helyettesíti a sarok­ban. A falak dekorációjával mi nem sokat törődtünk, nálunk a falak természetes színükben pompáznak. Az albérletnél jobban érzik magukat a „házban” a lányok FOTÓ: CSABAI- Reggel elmegyünk az iskolá­ba, este hazajövünk, vacsorá­zunk, utána meg jókat beszélge­tünk. Hát, nem túl sok időt töl­tünk itt.- Ennek a szintnek sajátos hangulata van — veszi vissza a szót Edina. — Zömmel az évfo­lyamtársaink laknak itt, akikkel jól ismerjük egymást, és gyakran összejövünk beszélgetni. Közö­sen viszont nem nagyon szok­tunk eljárni kikapcsolódni, pedig némelyik moziban még kedvez­ményeket is adnak a diákoknak.-Mi a helyzet a fiúkkal?- Jó kérdés, nem tudom. Ne­kem mostanában kimaradtak az életemből. Valahogy ezen a főis­kolán, így a koliban is, sokkal ke­vesebb szerelem szövődött, mint más iskolákban. Talán a város is oka ennek, szerintem Szolnokon nehéz a fiataloknak ismerkedni, társat találni. Amikor este hét után végigmegy az ember a sötét utcákon, úgy érzi, mintha kijárási tilalom lenne. Elköszönök a lányoktól, majd felmegyek a következő emeletre, ahol Sanyit, Janit és Csabit elmé­lyült tanulásukban zavarom meg.- Hagyjátok tanulni egymást?- Hogyne! Ha valaki tanulni akar, előtte alaposan kivitatkoz- za magát valakivel, aminek álta­lában sértődés lesz a vége, ezt követően pedig biztosan nem szólunk a másikhoz. Persze másnap már . nincs harag. De a vizsgaidőszakban, a sok tanulás idején nagyon hasznosak ezek a ' trükkök.- Jobb a kollégiumban, mint mondjuk albérletben volna?- Én Nagykátáról mindennap vonattal járok be Szolnokra - szólalt meg Csabi. - Az alapján viszont, amit itt tapasztalok, sze­rintem izgalmas az itteni élet. Bár ha nem számítana a pénz és ta­nulni is szeretnék, azt hiszem, az albérletet választanám.- Én viszont imádok itt lakni - vetette ellene Sanyi. - Jó ez a nyüzsgés, ami itt van, csak ha hétvégente Szolnokon maradok, amikor mindenki hazamegy, hir­telen nagyon üres lesz az épület. Olyankor teljesen más arcát mu­tatja a koli. De hát éppen a sok­színűsége miatt szeretünk itt él­ni. MOLNÁR 0. ATTILA Akik a családok pártján állnak ______ Karcag A Családsegítő és Gondozá­si Központon belül hat éve működik a családsegítő szolgálat. Az ügyfelekkel egy védőnő, egy szociális asszisztens és júliustól egy közhasznú roma közösség- fejlesztő aktivista foglalkozik. Az ügyfelek munkanapokon a Püspökladányi úton kereshetik fel problémáikkal a szakembe­reket. A munkatársak közreműköd­nek a család minden tagjának szociális és mentálhigiénés ellá­tásában, a kialakult családi problémák? megoldásában. A krízishelyzetek kezelésében is igyekeznek segítséget nyújtani, ha úgy látják, a rászorulóknak természetbeni juttatásokat is ki­járnak. Ehhez az intézmény folyama­tosan gyűjt használt ruhákat és háztartási felszereléseket. A lak­hatási gondok megoldásához is segítséget kaphat itt az ügyfél, de ha éppen a gyesét, a nyugdí­ját kell intézni, akkor is bizalom­mal fordulhat a szakemberek­hez. Hogy mennyi mindenre ki­terjed a figyelmük, jól példázza a felsorolás: a náluk igényelhető energiatámogatásba a villany- és a gázszámla kiegészítése éppúgy beletartozik, mint mondjuk az energiatakarékos izzók kiosztá­sa. Különféle alapítványoktól is kapnak segítséget. Az esetnapló tanúsága alap­ján január óta a szolgálat mun­katársait 794 család, összesen 3168 személy kereste meg ilyen­olyan problémájával. A többség nem csak egy alkalommal járt a szolgálatnál, a számok az esetek többségében folyamatos kap­csolatot takarnak. Életviteli ta­nácsadásra például 79 alkalom­mal került sor, lakhatási segítsé­get 28 alkalommal kértek, ügy­intézésben 199 ügyfélnek segí­tettek, rajtuk keresztül 139-en kaptak ruhasegélyt és 433-an anyagi támogatást. 92 családot gondoznak a szakemberek, egészségügyi problémával 86- an keresték meg a szolgálatot. A roma közösségfejlesztő ak­tivista a munkaügyi központ anyagi támogatásával dolgozik itt. Az ő feladata például a roma családok helyzetének megisme­rése, bevonásuk az őket érintő problémák megoldásába. Közre­működik a cigány közösségi élet kialakításában. de Nézőpont Elmagányosodunk Magunkra csukjuk kis magánvilágunk ajtaját Hajnali három óra volt, amikor összenéztünk ba­rátommal. Akkor vettük észre, hogy immár hete­dik órája beszélgetünk, s még mindig menynyi minden lenne, amiről jó volna szót váltani. Döb­benten vettük észre, hogyan tört belőlünk fel­színre a ki tudja mióta visszafojtott beszélhet­nék. Senki mással meg nem osztható gondolata­inkat, gondjainkat öntöttük egymásra. Jó évtizede még minden szombat estém vendégeskedéssel telt. Vagy hozzánk jöttek nyolcan-tízen, vagy éppen minket kebelezett be egy népes társaság valahol. Aztán egyre ritkultak az ilyen talál­kozások, s mára eltűntek az életemből a jóízű beszélgetésekkel együtt az akkori jó is­merősök is. Sokáig ma­gamat okoltam ezért. Attól féltem én változ­tam meg hátrányomra, de lassan kiderült, a hi­ba nem az én készülékemben van. Felgyorsult köröttünk az élet, tapossuk a megélhetés, az érvényesülés mókuskerekét, s ebben a véget nem érő hajszában lassan senkinek nem jut ideje a másikra. S ha még csak a barátokra nem jutna idő! A férj türelmetlenül in­ti le a munkahelyi gondjairól „fecsegő” asszonyát, az anyát nem ér­dekli, mit mondott lányának a padszomszéd, s melyik csitrit kísér­te haza öcsi az iskolából. Tulajdonképpen azzal sem tudunk mit kezdeni, amikor az irodai asztalszomszéd leteszi a tollat, és mesél­ni kezdene arról, előző este mivel „rántotta ki a cipőjéből” az ott kotnyeleskedő anyós; a főnök is legszívesebben már előre beülne a két óra múlva esedékes következő értekezletre, csak ne kelljen vé­gighallgatnia helyettese magánsirámait... Képletesen is, valóságosan is — bezárkózunk. Magunkra csuk­juk kis magánvilágunk ajtaját, hogy - amennyire lehet - kívül re- kesszük a zajokat: a nagyvilág és a politika békétlenségeit, a talpon maradás gondjait. S lassan észre sem vesszük, hogy egyúttal kizár­juk onnan a barátokat, a munkatársakat. Gyakran a családot is. Miközben látszólag ott vagyunk az élet sűrűjében, egyre jobban elmagányosodunk. Akár a fenyő a tölgyerdő közepén, amely a ma­dárcsőrből kipottyant magból fogant. Az informatikában bíznak ÖRMÉNYES Jelenleg is tart a település közigazgatási, illetve szán­tóterületeinek digitális fel- térképezése. Az adatok szá­mítógépes rendszerbe vite­lét követően új távlatok nyílhatnak a helyi gazdál­kodók előtt. Mint azt Török Csaba polgármes­ter elmondta, agrárinformatikai rendszer kiépítését tervezik a községben. Ehhez a település tel­jes földterületét feltérképezik, és azt számítógépes adattárban rög­zítik. Az agrárinformatikai háló a gazdálkodóknak adhat támpontot többek között a növénytermesz­tésben, növényvédelemben. Az európai uniós előírásokat követő program - melyre Örményes pá­lyázatok útján kíván támogatást elnyerni — a falugazdász felügye­letével zajlik. A település egyéb­ként számos kísérletet tett már ar­ra, hogy a gazdálkodás terén a legideálisabb megoldást találja meg a főleg mezőgazdaságból élő helyi lakosság számára. A község vezetése várja azt is, hogy az Országgyűlés utat nyis­son annak az agrártörvénycso­magnak, amely a családi gazda­ságokat segíti. Török Csaba re­méli, hogy a parlamenti képvise­lők december 7-ig megszavazzák az említett törvényt, hiszen e na­pon látogat a községbe Vonza András földművelésügyi és vi­dékfejlesztési miniszter, akitől a gazdák első kézből hallhatják a rendeleti j ogszabályokat. im. g.i Szeptember 13-án az egyik budapesti kórház ügyeletére szállítottak a mentők egy vérző kezű, megvert, ittas, hajléktalan férfit. Amikor az orvos megvizsgálta, döbben­ten tapasztalta: az egyik uj­ját levágták. A hajléktalan, ötvenesztendős Magyar János tíz éve még elektro­műszerészként dolgozott Szolno­kon. Inni kezdett, elvesztette a munkahelyét, a családját is. Nem­sokára az utcán találta magát. Koldulni kezdett. * Magadba szívod tejszagú csecse­mőd illatát, s a tavaszi záportól frisset árasztó kerted zöldjét, felesé­ged balzsamos kezével hajadba túr. Hűs szellővel kergetőző nap melege jár át. Angyalokkal merít- kezel a tóban. A szárnyas tündérek a partra repítenek, s a pipaccsal, szarkalábbal, gyermekláncfűvel körbehintett rétre fektetnek. Egyik­nek ölébe hajtod fejed. Gondtalan vagy, nyugodt, elmosolyogsz... •k- Kelj fel! Nem hallod, te büdös dög, ébredj! Az angyalok rémülve tűnnek el a semmibe, a tóból és a rétből ful- lasztó mocsár válik. Elborít a sűrű láptenger, nincs levegőd. Hirtelen riadsz, a torkodhoz nyúlsz. Valaki szorítja. A megcsonkított koldus — Rohadj meg, te tetűbarlang! Mit keresel te itt, ez a mi plac- cunk! Na, hadarjad, mi a neved? — Mi van...? Mit akartok, kik vagytok? — Ne pofázz, itt csak mi kér­dezhetünk! - csap fájdalmasan arcodba egy ököl. * A tegnapi cefrétől eltompult, zsi­bongó agyadba azonnal bevillan­nak■ az előbbinél élesebb kontú­rokkal előtörő képek: a hajnali hi­deg, a kemény aszfalttól feltört saj­gó derék, a gyomorszorító éhség. Igen, ez én vagyok, ez vagyok én. * *- Kérdeztem valamit, te moslék! Mi a neved? — Magyar. Magyar János... — Mennyit szoktál összekol­dulni a flaszteren, te görény? — Hajléktalan vagyok, nem kol­dus. — K... anyád, te még pimasz- kodni mersz...? * Hátadban éles fájdalom tudatosít­ja, nem csak ütnek, most már rúg­nak is. Könnybe lábadt szemedbe idegen nyál kerül. Fájsz és félsz. * — Ezentúl nekünk dolgozol, ha még élni akarsz! Naponta leadod a tutit, ugyanitt, este tízkor. Ott van szemben egy óra, ganéj, men­nyit mutat?- Ááááá, a karom! 22 óra 18 perc. Csak ne bántsatok!- Látod, ez az első napod itt, és máris késésben vagy, Na ide a ló­vét, szemét gazember!- Nincs nálam egy fillér sem, elittam az este, meg vettem ke­nyeret a maradékból. .- Elittad a pénzünket, te vén marha. * A záporozó ütésektől és rúgások­tól összegömbölyödsz, de ez sem véd meg az ütlegelések kínjaitól. Rángatnak, ruháidat szaggatják, kifordítják zsebeidet. Magad alá vizelsz. Az életedért könyörögsz, de ők egyelőre mást akarnak. Töb­bet. *- Holnap is jövünk, s ha nem le­szel .itt, még a föld alól is kiásunk. Ha bárkinek beköpsz minket, ki­nyírunk. Az összes lóvét leadod, amit egész nap kunyeráltál, és ez így lesz nap, mint nap. Mi fogunk megvédeni, kapsz tőlünk kaját, ruhát, még piát is. Kiemelünk a sárból, meg a szarból! Ember le­szel, Magyar János. Érted? Végre ember leszel!- De én nem akarok...!- Mit nem akarsz, rohadék?! Ha nem állsz be a sorba, megjá­rod! Mi egy nagy család vagyunk, egymásért dolgozunk. * Nyelveden érzed már a vér ízét, csak nem tudod, kívülről, vagy be­lülről szivárog... Pedig csak át akartad aludni az éjszakát, hogy reggel újra csak megpróbáld a visszatérést a családodhoz. Hátha sikerül... Régen látott lányod alak­ja most a komor sötétségben is fé­nyesen ragyog, eltakarja a bakan­csos lábakat. Ernyedt izommal is erőt merítesz a sziluettből. *- Hagyjatok békén, tűnjetek el, szólok a...- Tudod kinek, a k... anyád! Fogd le! Ne rángatózz, jobban fáj! Nyújtsd ki a kezét! Térdelj már rá, haver! Úgy! Add a kést! Melyik ujjadat nem sajnálod, te gennylá­da? Fogd be a pofád! Tömd be a száját, ne ordítson...! Nesze, te rothadás!!! * Az ájulásból hajnalban ébredsz, rettentő kínnal kézben, fejben. Avítt ruhád a rövid esőtől, véred­től, vizeletedtől, verejtékedtől ned­ves. Ordítanál, de arra sincs erőd, hisz' az éjjeli megpróbáltatások végleg kimerítettek. Lüktető keze­det az arcodba temeted. Hiányzó ujjad helyén párás szemmel is lát­hatod a vérvörös, életet adó tűz­bolygót. Megcsonkítottak... * Részlet a kórházi jegyzőkönyv­ből: „A beteg elmondása szerint az utcán ketten lefogták, a harma­dik pedig levágta a jobb kezének gyűrűs ujját... A mentők szerint egy arra járó, kutyáját sétáltató ember talált rá a fájdalmában üvöltő férfire, az eb pórázával szorította el a vérző végtagot... A megmaradt ujjcsonkot az Orszá­gos Baleseti és Sürgősségi Intézet­ben kéztőből amputáltuk...” Magyar János félelmében Min­denszentek előtt visszamenekült Szolnokra. A napokban viszont­látta a Kossuth téren azt a három tagbaszakadt, bőrfejű férfit, akik azon az estén megcsonkították. A koldusmaffia - állítja a rend­őr-főkapitányság illetékese — a megyében eddig még nem halla­tott magáról. * Egy százasért a versét is el szokta mondani a járókelőknek: „Me­gyek az úton, könnyes a szemem./ Jönnek velem szembe, s megfog­nák a kezem./Inkább lejtőt kere­sek, hol démonok várnak rám./Ez rémiszt, hisz ez a halál..” * , A hajléktalan, kolduló Magyar Já­nos igaz - vagy csak általa igaz­nak hitt — történetét feldolgozta: MÉSZÁROS GÉZA

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents