Új Néplap, 2001. november (12. évfolyam, 255-279. szám)
2001-11-24 / 274. szám
N 2001. November 24., szombat SZOLNOK FESZTIVÁL 11. OLDAL J A ZZ Dobszó I. Szolnok Jazz Fesztivál 2001. november 28-30. november 28. 17 óra: Dzsesszdobtörténeti kiállítás a ceglédi Dobmúzeum anyagából, közreműködik Major Balázs és Kármán Sándor. 18 óra: Trio Twilight-koncert A Vendég: Micheller Myrtill november 29. 14 óra: I. Szolnok Dzsesszgitárverseny 20 óra: „Trió zsűri" jazz (Pege Aladár— bőgő, Babos Gyula — gitár, László Attila — gitár) november 30. 18 óra: Révész Róbert dzsesszfotó-kiállítása Közreműködik: Révész Róbert — kaval, Burány Béla — szaxofon 19 óra: Theodora Enache—Johnny Raducanu Duó (Románia) 20.15 óra: Martin Taylor in Concert (Nagy-Britannia) 22 óra: Dresch Mihály Kvartett (Magyarország) Szolnok a dzsessz fellegvára is lehet Ahogy a versenyzők látják „A dzsesszből csak szűkösen lehet megélni” A meghívásos dzsesszgitár- versenyre tíz tehetséges fiatalt hívtak meg a zsűri tagjai. Feltehetően ők azok, akiknek nevét, mestereik nyomdokába lépve, egyre szélesebb rétegek ismerhetik meg a jövőben. De valóban így van ez? Milyen lehetőségek állnak egy fiatal, pályájának elején álló dzsesszmuzsikus előtt? A délelőtt fél tíz korainak számított Kovács Gergely számára. A 24 éves, fővárosban élő gitárost ugyanis telefonunk ébresztette. Kezdetben ugyan szabadkozott, nem biztos, hogy így most, fél- álomban jó interjúalany lenne, ám a hozzá intézett röpke kérdések épp olyanok voltak, amelyekre még az álmából felvert dzsesszmuzsikus is különösebb gondolkodás nélkül tudott válaszolni. Kovács Gergely elárulta, ő eredetileg, 9 éves kora óta klariné- tozni tanult, csak az utóbbi hat évben tért át a gitárra.- Milyen jövő előtt áll ma egy fiatal magyar dzsesszmuzsikus?- Idehaza sajnos nem túl fényes. Ebből csak szűkösen lehet megélni, ez az élvonalbeli zenészekre is igaz. Ők is anyagi gondokkal küszködnek, nehezen tudják eltartani családjukat. Külföldön anyagi szempontból nagyobb lehetőségek vannak. Kereslet ugyan Magyarországon is van a dzsessz iránt, de mint ismeretes, a dzsessz rétegzene. Mivel ez az ország kicsi, így ez a réteg sem túl nagy. Kovács Gergely mindenesetre örül, hogy felléphet Szolnokon. Vidéken még nem volt alkalma játszani. Úgy véli, ez a dzsesszgitárverseny lehetőséget ad arra, hogy szélesebb körű ismertségre tegyen szert. Éppen ezért egyértelműen jónak ítéli a szolnokiak kezdeményezését.- Mivel ez a verseny meghívásos alapon zajlik, ezért nagyon megtisztelve érzem magam, hogy részt vehetek a rendezvényen - mondta lapunknak Botos József, aki - mint megtudtuk - ezúttal csupán egy kirándulást tesz a dzsessz műfaja felé. A 20 esztendős versenyző eredetileg klasszikus zenét tanult, a dzsesszgitározással körülbelül 4 éve foglalkozik, de nyomban hozzátette: a dzsessz azért sokkal többet jelent számára, mint hobbi. A versenyt megméretésnek tekinti, amely segítségével megtudhatja, milyen szinten áll a zenésztársak között. Botos József számára, feltehetően társaitól eltérően, mást tartogat a jövő. Ő ugyanis nem a dzsesszből, hanem a klasszikus zenéből kíván megélni. Egyelőre azonban tanul, még gimnáziumba jár, idén fog érettségizni. Azután - legalábbis a tervek szerint - irány Ausztria, ahol tovább folytatja komolyzenei tanulmányait. ■ November 28-tól 30-ig első alkalommal rendezik meg a Szolnok Jazz Fesztivált. A rendezvény szervezése és lebonyolítása a Városi Művelődési és Zenei Központ Kht.-hoz (VMZK) kötődik. A dzsesszprogram, amelynek az egyediségét a meghívásos jellegű dzsesszgitárverseny jelenti, nemcsak a versenyzőknek, a sztárzenészekből álló zsűrinek jelent kihívást, hanem a szervező számára is egy olyan kísérletet jelent, ami hagyományt teremthet, a szolnoki, ezáltal a hazai dzsesszéletnek egyik fontos tényezőjévé válhat. A Szolnok Jazz Fesztivál a dzsessz fellegvárává is emelheti a várost. Miként született meg a rendezvény alapöüe- te? - többek között erről kérdeztük a VMZK ügyvezető igazgatóját, Farkasházi Istvánt.- Az elmúlt három évben széles körben végzett, főleg a fiatalok körét érintő népszerű zenei, kulturális közvélemény-kutatásnak eredményei fordították a kht. figyelmét a hazai és nemzetközi szempontból is kiemelkedő értékeket nyújtó és alkotó dzsesszfeszti- vál felé. Világossá vált, hogy az utóbbi időben egyre növekszik az igény a modern dzsesszzene iránt. Véleményem szerint a dzsessz műfaj méltatlanul nem kap rangot és tekintélyt a hazai zenei életben. Úgy tűnik, a dzsesszzene nem igazán kedvez a hagyományainknak, holott ez az egyik olyan zenei műfaj, ami kiváló zenészeink közvetítésével igen jól eladható határainkon túl. Jelenleg az a helyzet, hogy a magyar dzsesszmuzsikusok erkölcsi és anyagi elismertsége lényegesen kedvezőbb külföldön, mint itthon.- Milyen okai lehetnek ennek a jelenségnek?- Úgy látom, hogy mint sok más értéket, a rendszerváltás maga alá temette a dzsessz műfaját is, ami ezzel Csipkerózsika-álomba szenderült. Mindent a piaci körülmények Farkasházi István ügyvezető igazgató fotó: csabai istván határoztak meg. Méltatlanul kevés hely és mód van arra, hogy a dzsesszzenében az új utakat kereső, a régi utakat követő és azokat tovább fejlesztő fiatal tehetségek bemutathassák tehetségüket akár a széles nyilvánosság előtt is. — Most azonban a fesztivál lehetőséget ad arra, hogy végre megváltozzon a helyzet...- A VMZK egyik legfontosabb törekvése, hogy a sikeres pályázatokon nyert forrásokat a saját forrásokhoz társítva olyan anyagi erő birtokába jusson, ami lehetővé teszi a dzsesszzene iránt elkötelezett, korábban már részben bizonyított, részben bizonyítani akaró fiatal tehetségek kulturált, gazdasági és pénzügyi szempontból is megalapozott menedzselését, életpályájukon való elindításukat vagy továbbhaladásuk támogatását. A Szolnok Jazz Fesztivál megrendezésével fontos lépést kívánunk tenni a város és térsége zenei életének megerősítésére, repertoárjának bővítésére. További célunk, hogy a fesztivállal egy olyan arculatot teremtsünk meg, ami semmivel sem téveszthető össze. A fesztivál egyediségét a meghívásos dzsesszgitárverseny jelenti. Azt szeretnénk, ha évente egyszer Szolnokra költözne a dzsessz. A fiatalok nagy tudású hazai és világviszonylatban is elismert zenészek, sztárok játékát élvezhessék. Nagyon fontos, hogy megismerhessék az élő zene által képviselt értékrendet. Az is célunk, hogy az egyre bővülő tartalommal, a dzsesszgitár és a társművészetek bekapcsolásával a szolnoki dzsesszfórum megtarthatja rangját, a hazai és külföldi sztárok jelenlétével, nemzetközi érdeklődést is kiváltó programokkal a dzsessz fellegvárrá alakítsuk Szolnokot, kiszolgálva ezzel az igényes szórakozásra vágyó emberek ízlésvilágát. A kht. kultúrpolitikai céljai ugyanakkor szervesen illeszkednek a város önkormányzatának, köztestületeinek és közhasznú szervezeteinek azzal a szándékával, ami a város kulturális életének felvirágoztatásán túl határozott és markáns célokat fogalmaz meg a kulturális-zenei turizmus területén. A fesztivál alkalom arra is, hogy a város bemutassa, milyen gyakorlati tettekkel igyekszik szolgálni a megyeszékhely fel- emelkedését, vonzerejének, megtartó képességének emelését:- Mit hozhat a konyhára a fesztivál a gitárverseny résztvevői számára? — A versenyen a zsűri tagjai által meghívott fiatal zenészek vesznek részt. Egyrészt szeretnénk, ha a verseny egyfajta tehetségkutató funkciót is be- töltene, ugyanakkor el kívánjuk érni, hogy az itt szerzett „babérok”, a győztesnek ítélt versenyző számára magán a meghívás tényén túl, jelentsenek rangot, címet. A győztes egyik jutalma egyébként az lesz, hogy vele felvételt készít a Magyar Rádió. Ez pedig jelentős lépést jelenthet az ismertség megszerzése felé.- A háromtagú zsűrit a hazai dzsesszélet kiemelkedő személyiségei alkotják. Miként sikerült megnyerni a közismert művészeket, Pege Aladárt, Babos Gyulát és László Attilát?- A trió tagjaival rendezvényszervezőként vagy hallgatóként több évtizedes kapcsolatom van. Semmiféle győzködésre nem volt szükség. Mindannyian szó nélkül, azonnal a segítségünkre siettek. Egyéniségükből fakad a szakmai tisztesség, a munkájuk iránti elhivatottság. Ők is úgy látják, hogy ez egy olyan lehetőség, amit mindenképpen meg kell ragadni annak érdekében, hogy a dzsessz műfaját kimozdítsuk a jelenlegi, meglehetősen méltatlan helyzetéből. hoy Dresch Mihály Kvartett Dresch Dudás Mihály zenei tanulmányait a Bartók Béla Zene- művészeti Szakközépi skola Jazz Tanszakán folytatta. Önálló zenei arculatának kialakítását a fekete, „szabad zenét” játszó szaxofonosok és a magyar népzene együttes hatása segítette. Nagy hatással volt rá Szabados György művészete, akinek munkássága a magyar népzene és a kortárs improvizációs muzsika területén fejlődött nemzetközi szintre. Dresch zenei tudatosulásának kezdeteitől fogva tagja Szabados nagyobb (MAKUZ) és kisebb zenekarainak (kvartett és kvintett formáció). Első saját zenekarát 1984-ben alapította, azzal a céllal, hogy a dzsesszzene improvizációs lelkűidével és technikájával, magyar népzenei alapokról kiindulva alakítsa ki saját, egyéni stílusát. Kvartettjének tagjai: Kovács Ferenc - hegedű, trombita, Benkő Róbert - nagybőgő, Geröly Tamás - ütőhangszerek, Dresch Mihály - szaxofon, klarinét, cimbalom. Kvartettjével számos koncerten és fesztiválon szerepelt sikerrel, és több saját lemezt is adtak ki. Munkásságáért 1993-ban Magyar Művészetért Díjjal tüntették ki. 1999- ben átalakítja együttesét. Az új kvartett tagjai: Kovács Ferenc - hegedű, Szandai Mátyás tesz eleget, „Mozdulatlan uta- - nagybőgő, Baló István - ütő- zás” című CD-jüket is először hangszerek, Dresch Dudás Mi- Angliában adták ki. A Szolnok hály - szaxofon. Új zenekarával Jazz Fesztiválon ezzel az új egyre több külföldi felkérésnek kvartettel lépnek fel. Dresch Mihály FOTÓ: RÉVÉSZ RÓBERT A dzsessz „születési hiba” A dzsesszgitárverseny zsűrije három olyan művészből áll, akik neve még a dzsessz műfajban kevésbé járatos emberek számára is ismerősen cseng. A hazai dzsesszélet kiemelkedő személyiségei, Pege Aladár, Babos Gyula és László Attila azonban nemcsak „ítélkezik” a versenyen részt vevő fiatal dzsessztehetségek felett, hanem maguk is adnak koncertet a szolnoki közönség legnagyobb örömére. Pege Aladár számára Szolnok bevallottan sokat jelent. A művész gyakori vendég a megyeszékhelyen, mint mondta, szívesen jár ide.- Mindig nagyon szívesen jöttem Szolnokra, mindig meg is hívtak, tehát ez a szeretet kölcsönös. Nagyon lényegesnek tartom, hogy ez a fesztivál Szolnokhoz fűződik. Azért is, mert én nagyon szeretem Szolnokot. Ez nagyon fontos és lényeges város. Ezer százalék, hogy jó lesz itt most is, az is természetes dolog, hogy a Szolnok Jazz Fesztiválon is részt veszek. Babos Gyulával és László Attilával nagyon régóta ismerjük egymást, mindketten játszottak már az én zenekaromban, szívesen dolgozunk együtt. Tulajdonképpen ők azok, akik a gitárosokat tanítják, ők ismerik a terepet.- Miként értékeli a hazai dzsessz helyzetét, ön szerint milyen jelentősége van a szolnoki kezdeményezésnek?- Minden nagyon számít, ami ezzel összefüggésben van, mert a dzsessz egy rétegzene, nem mindenkihez szól, éppen azért, mert nagyon keveset lehet hallani. A szerkesztők, meg a rendezők nemigen akarnak ezzel foglalkozni. Borzasztó ritkán vannak koncertek.- Milyen jövő előtt állnak a mai magyar dzsessztehetségek?- Nehéz jövőjük van nagyon.- Pedig rengeteg tehetséges fiatal lehet...- Rengeteg tehetséges nincsen, nem is volt és soha sem lesz. Tehetség mindig volt és lesz.- Mégis, mi az oka a kilátástalan helyzetnek? — Azért, mert nincs koncert! Az semmi, hogy egy évben csinálnak két koncertet. Évente 4-5 koncertet kellene csinálni. A szervezők nem vállalják fel, azt mondják, ez nem kell a közönség nek. A kö zönségnek pedig nagyon kell. Ez ennyire egyszerű.- Milyen útja lehet az érvényesülésnek?- Az érvényesülés útja az, hogy a legnagyobb nevekkel kell játszaniuk a fiataloknak. Az érvényesülésnek mindig is ez volt az útja és ez így lesz, míg ember él a Földön. Egy nagy név elviszi a fiatalt játszani, az által fogják megismerni. Az a legrosszabb útja, ha valaki önálló zenekart csinál. Mert akkor senki nem ismer senkit. Feltehetően el fognak kallódni.- A verseny résztvevői között akad olyan fiatal, aki elsősorban komolyzenei karrierre készül, ám kitérőt tesz a dzsessz irányába. Mennyire jellemző, hogy a dzsesszmuzsikusok komolyzenei alapokra építenek?- Ez attól függ, hogy milyen hangszerről van szó. Egy zongoristának elengedhetetlenül szükséges, hogy klasszikus alappal rendelkezzen. A gitárosokra ez kevésbé jellemző, de előfordul.- Művész úr! Ön miként határozná meg, mi a dzsessz?- Ezt nem lehet megfogalmazni. A dzsessz, az sok minden. Egy klasszikus darabot a saját tehetségéhez képest mindenki el tud játszani és mindenki meg tudja tanulni, ha beiratkozik egy zeneiskolába. A közepesen tehetséges közepesen, a nagyon tehetségesek pedig nagyon jól el tudja játszani. A dzsessznél nem így van. Ehhez kell egy születési adottság. Az improvizációt ugyan lehet fejleszteni, de megtanítani nem. Az a kérdés, van- e improvizációs vénája vagy nincs. Tud-e teremteni adott dolgokra valamit. Ezt megtanulni nem nagyon lehet. Akinek viszont ez megvan, az a hangszertudással együtt fejlődik. Egy zeneiskolában nagyon sok növendék van. Lehet, hogy van egy pár kimagasló tehetség, akikből vagy lesz valami, vagy nem. Ez nagyon sok mindenen múlik. A dzsessz az egy egészen más dolog. Az egy születési hiba... HGY Sztárvendég Nagy-Britanniából A virtuozitásáról híres gitárosra, Martin Taylorra a figyelem először a '70-es évek végén irányult, a legendás hegedűssel, Stephane Grappellivel való együttműködésének köszönhetően. Zenélni egyébként - a dzsesszbőgős édesapjának, Buck Taylornak köszönhetően - már négyéves korában elkezdett. Tizenkét esztendősen már egy helyi zenekarban játszik. Bár alapvető ösztönzést a cigány gitárostól, Django Reinhardttól kapott, egyéni gitárstílusát mégis a zongorista Art Tatum hatására fejlesztette ki. Első albumát 1978-ban, Taylor Made címen adta ki. Ezt még több mint húsz(!) további követte Stephane Grappelli társaságában, akivel számos turnén vett részt Európán kívül az Egyesült Államokban is. Grappellivel való együttműködése mellett mindig súlyt fektetett saját szólókarrierjének kialakítására is. Sarabanda című albuma, melyet 1987-ben Los Angelesben vett fel, széles kritikai visszhangot kapott, köszönhetően az illusztrációs muzsikustársaknak is, John Patitucci nagybőgősnek és Paulinho Da Costa ütősnek. 1990-től kezdve egyre inkább szólókarrierjére koncentrál, melyet számos lemezfelvétel és koncert, valamint szakmai elismerések követnek. 1993- as, első szólóalbuma, az Artistry például hat hétig vezette az Egyesült Királyság d'zsesszlemezeinek listáját. A közelmúltban Washingtonba hívták, hogy - George Benson, Kenny Burrell és Larry Coryell társaságában - részt vegyen az All Star Guitar Concerten. Dzsesszzenei lemezei mellett szívesen vesz részt klasszikus gitárzenei felvételek készítésén a Yes együttes gitárosa, Stewe Howe és a klasszikus gitárművész, Carlos Bonell társaságában, ugyanúgy, mint rockfelvételeken pl. Eric Clapton, Peter Frampton és Albert Lee társaságában Bill Wyman Rhythm Kings albumán. Martin Taylor számos elismerést és kitüntetést mondhat magáénak. Ezek sorában csak a legfrissebbek: idén elnyerte szűkebb hazájában, Skóciában a University of Paisley tiszteletbeli doktori címét. A Sony Jazz gondozásában 1999. októberében megjelent első albumán olyan világhírű művészekkel játszik együtt, mint Randy -Brecker, Eddie Gomez és AI Foster. Ezzel kapcsolatban az Acoustic Guitar Magazine azt állítja róla, hogy ő „generációja- akusztikus gitárosa”. Babos Gyula w Pege Aladár
