Új Néplap, 2001. november (12. évfolyam, 255-279. szám)
2001-11-14 / 265. szám
2001. November 14., szerda OTTHONUNK 7. OLDAL Fénypótló terek és színek Aki régi, belvárosi lakást választ lakóhelyéül, számolnia kell azzal, hogy a természetes fényviszonyok nem mindig a legtökéletesebbek. Vendéglátónk is ilyen helyre költözött, ám előzőleg mindent megtett azért, hogy a fényhiányt pótolja. Az átalakítást követően „mai ízű”, fényjárta, színes otthona lett, amely ugyanakkor megőrizte a ház néhány régi elemét. A patinás ház körfolyosójáról a lakásba lépve meglepő kontraszt fogadja a látogatót. A kinti szürkeséget dinamikus, szinte világító, vidám színek váltják föl, s a „klasszikus” beosztás - különálló előszoba, hall, konyha, étkező stb. - helyett is számos modem belsőépítészeti megoldással szembesülünk.- Mi késztette effajta változtatásra? - tudakolom vendéglátónktól.- Amikor megvettem ezt a rendkívül lelakott, az elmúlt évtizedek alatt apró terekre szabdalt, több mint száz négyzetméteres, meglehetősen sötét lakást, már az első pillanatban láttam, hogy kitűnőek az adottságai - mondja Attila.- Építész lévén, gondolom, egykettőre megszülettek a tervek.- Az előző lakásom átalakításakor is kísérleteztem a rendhagyó, merészebb felfogás megvalósításával, amiben Ligetvári István építész barátom működött közre. Olyan jól sikerült, hogy ezúttal - folyamatos konzultációk mellett - szinte teljesen rábíztam a tervezést, mert mint kiderült, nem csupán a korunk, hanem az ízlésünk is közel azonos.- Milyen fontosabb szempontokat adott az építésznek?- A hangsúlyt a világos, kellemesen nagy, lehetőleg átlátható terekre helyeztem, hogy legyen „Az egybenyitás mellett döntöttünk, melynek eredménye lett a remek méretű nappali... ’ A hatalmas, dupla szárnyú, régi ajtóval a nappali tere is bekapcsolható az étkező-konyha-elő- szoba hármasába nappali, háló, külön dolgozó, tágas fürdő, kényelmes konyha-étkező, s az előszoba se tűnjön el teljesen.- Hogyan sikerült ezt megvalósítani? - kérdezem Ligetvári Istvánt.- Az eredetileg a szeparált előszoba, hall, konyha tájékán kellett elsősorban „rendet” teremteni - magyarázza István. - A falmozgatások mellett, amellyel az előbbieket egy térbe vontuk, a bejárati ajtót is visszatelepídolgozónak is helyet kellett találni. Az az ötletem támadt, hogy a fölöslegesen nagy belmagasságú konyha és a vele egyterű előszoba fölött egy szellős vonalú, fémszerkezet által tartott galérián legyen a dolgozó, hiszen a konyha nagyméretű ablakát megfelezve még természetes fényhez is jut. Attila elfogadta ezt a javaslatot, s a további részleteket teljesen a fantáziámra bízta.- Az eredményt látva úgy tűnik, ötletparádém csábította a feladat. A következetesen megtartott régi ajtók, ablakok, izgalmasan szép részletei az átlátható tereknek. Merészen bánt a színekkel, formákkal, anyagokkal, a méretre készük bútorokkal és a burkolatokkal egyaránt. Külön említést érdemel a világítás, hiszen észre sem venni a természetes fény hiányát.- A színeket közösen választottuk ki, s ebben különösen a feleségem jó érzékére hagyatkoztunk. Attila kívánsága szerint vidám, élénk, de mégsem bántóan harsogó, meleg árnyalatokat válogattunk össze, amelyek némüeg pótolják a mindig hiányzó napfényt, s egymással is harmonizálnak. Kivétel a fürdőszoba, amely egynemű- en világos maradt, hogy jobban érvényesüljön a beépített bükkfa bútor. A vüágítás- nál pedig arra törekedtem, hogy a központi fény mellett soksok, elsősorban a képek fölött elhelyezett helyi fényforrás teremtsen jó hangulatot. A beépített bútorok „...vidám, élénk, mégsem bántóan harsogó, meleg árnyalatokat válogattunk...' tervezésekor nemcsak a praktikum, hanem a lakás polgári hangulatához illő, visszafogott mutatósság is szempont volt.- A lakás talán legizgalmasabb része az egyterű konya-előszoba magasságából lecsippentett, s pókhálóra emlékeztető fémszerkezeten nyugvó galéria. A dekoratív térelemnek is beillő tartószerkezet lezárásai szellemesek, különösen a galériára vezető lépcsősornál.- Gondolom, a konyhabútort lezáró, s a tartóoszlopokat, valamint a lépcsőt takaró falfülkére céloz - pontosít István. - Egyszerű gipszkartonból készült, amelynek hangulatát a megvilágított, meleg színek és a groteszk faszobor adja. Végül is modern hangvételű otthon kerekedett a régi, polgári ház lakásából. Olyan, amelyben én magam is nagyon szívesen ellaknék. _____________■ A szobaszerű, képekkel díszített fürdő visszafogott, szinte puritán megjelenésű tettük „ősi” helyére, hogy ne a konyhába, hanem ahogy illik, az előszobába nyíljék. A mostani nappali elődje pedig két csőszoba volt egy-egy ablakkal. Az első tervvariáció szerint az egyikben a nappali, a másikban a dolgozó kapott volna helyet. Ám külön-kü- lön olyan sötétnek, barátságtalannak és be- rendezhetetlennek tűntek, hogy az egybenyitás mellett döntöttünk, melynek eredménye lett a remek méretű nappali. Ezekután a nómiája, a kemény és sima ülőfelületen azonnal megtaláljuk a legkedvezőbb testhelyzetet. A szék oldalnézete, a lábak kialakítása tovább erősíti ezt az „emberszabású” karaktert, a széklábak finoman íveltek, s nem merevek, inkább dinamizmust idéznek fel: van valami élőlény jellege a kialakításnak, talán erre utal a Kabóca elnevezés is. Az egységes, organikus formálás eredményeképp ez a szék felismerhetően karakteres lett, tehát a puszta használhatóságon túli értékkel is bír, ami nem hátrány az erős konkurenciában. Sokaknak tetszik a szék, amelyet szakmai díjak is jeleznek: az osztrák „Best furniture of Austria 1999” díját a Kabóca székcsalád nyerte el. Miért szép a Kabóca székcsalád? Vajon hányféle széket lehet kapni? Talán nem túlzás, ha azt válaszoljuk: ezerfélét. A nagy bútorbemutatókon minden tervező előrukkol egy székkel, de a pályakezdő belsőépítészek is névjegyként teszik le széküket az asztal mellé, mint ezt Szikszai László is tette a Kabóca nevű bútoregyüttessel. Első pillantásra szembetűnik: ezt a széket emberi használatra tervezték, ami kissé furcsa megállapításnak tűnhet. Azonban figyelembe véve korunk „minimal art” irányzatát, amely a derékszögű, merev ülőkéjű széket hozta divatba, amiben leginkább egy gépember érezhetné jól magát, nos Szikszai László széke láthatóan az emberi test kontúrjait, vonalait és formáit követi. Olyan érzésünk támad, hogy ez a szék az emberi test meghosszabbítása, kiegészítése. Szakmailag fogalmazva a forma antropomorfizáló, azaz emberre vonatkoztató. Nézzük a szék háttámláját, szinte látjuk, hogyan simul bele a hátunk; a támla két irányban is meghajlított, s így finoman követi a test kontúrjait. Szép ez a forma, hasonlóan az ülőfelület kialakításához, ahol az autókban megszokott kényelmes, comb-alátámasztásos vonalvezetést követi a hajlított, merev, rétegelt lemez. Kipróbálva szenzációs a szék ergoKözös nevezőn Ha nem tudnám, hogy az ikerház újjászületésében, berendezésében jelentős szerepet vállalt a merész, modern bútorokat készítő Ligeti Ferenc építész, azt hinném, rossz helyen járunk. A délies hangulatú kertben a nyolcvanas évek jellegzetességeit magán viselő épület áll, s amikor belépünk, régi bútorokkal, polgári ízléssel berendezett lakás fogad.- Egyetlen perc alatt eldöntöttük, hogy megvesszük az újságban meghirdetett közeli ikerházat - meséli a történetet a ház asszonya. - Amikor aztán először nézhettem körül a házban, nagyon elkeseredtem: lelakott épület fogadott, ahol mindent rossz állapotban találtunk.- Nem lehetett nagyon biztató. De hogyan esett választásuk Ligeti Ferencre, akinek tervezői világa igencsak távol áll a hagyományos lakberendezéstől?- Korábban a fiúnk lakásába ő tervezett modem bútorokat, és az előző otthonunk ajtóit is ő készítette. Az ajtókat, ablakokat most is tőle akartuk megrendelni, ehelyett azonban az egész ház átépítését rábíztuk. Falakat bontottunk, az egyes helyiségek funkcióját is megcseréltük, jóformán semmi nem maradt a helyén. Bár nem hittem benne, az új változat nem is emlékeztet az eredeti épületbelsőre.- Nyilván pontosan tudta, milyen lesz a konyha vagy a fürdő. Hogyan indult a bútortervezés?- A nappali ülőgarnitúrájának a fája, a cseresznye volt a kiindulópont, és ez a meleg, barátságos fa jelenik meg mindenhol a lakásban. A bútorok úgy születtek, hogy én elmondtam, mit szeretnék, Ligeti Ferenc pedig rajzolt valami hasonlót. Mindig finomodott, míg csak olyan nem lett, Kellemes, hangulatos konyharészlet amilyenre vágytam, és amit ő is jónak talált, így egy kicsit én is benne vagyok ezekben a bútorokban.- Mi késztette arra, hogy az öntől eddig megszokott markáns, mai bútorok után gyökeresen mást tervezzen? - kérdem Ligeti Ferencet.- A megrendelőim mediterrán hangulatú lakásban kívántak lakni, és ebbe az én kubusokból összeállított bútoraim nem illettek bele. Ezért kezdtem kalandozni egy részleteiben gazdag bútorvilágban, amelyet végül megvalósítottunk.- Nem esett nehezére ez a hirtelen váltás?- Egyáltalán nem, sőt jól éreztem magam. Fiatalkoromban el nem tudtam képzelni, hogy a lakásomban akár egyetlen régi bútort is megtűrjek. Azt meg különösen nem, hogy régi hangulatú és részletgazdagságú darabokat tervezzek és gyártsak. De az ember idővel változik, és változik az ízlése is. Már egyáltalán nem tartom kizártnak, hogy bútoraim jellege a jövőben inkább a klasszikusabb formák felé közeledjen, és lágyabb, melegebb, részletgaz- dagabb darabokat tervezzek. ■ Élhető, élvezhető A ház, ami a küllemét illeti, ma még meglehetősen kopottas, semmitmondó. Még mondjuk, mert ahogy meghívónk, Edit asszony lefesti a majdani képét, határozottan vonzónak ígérkezik. Angol típusú, egyébként négylakásos sorház barátságos arculata bontakozik ki szavaiból, eltérő színű bejárati ajtókkal, garázsredőnyökkel a homlokzaton. Az itt lakó család négytagú, a kislány még piciny, a fiú nagyobbacska. Vízhányóné - az imént említett Edit - lakberendező, azon kevesek egyike, akiknek a tanfolyam, a sok tanulmány nem a hiányzó készséget volt hivatott pótolni, éppen ellenkezőleg, föllobbantotta, virágba szökkentette a vele született tehetséget. A némüeg fellengzős kifejezés itt nem puszta szókép, a virág ugyanis mindenféle formában kivételes fontosságú Edit tervezői fantáziájában. Említettük a szintek kivételes szerepét a sorházlakásban. Amelyet lehet szidni, lehet dicsérni. Mert hát annyi bizonyos, sehol nem különül el tökéletesebben az együtt lakók más-más tevékenysége, életvitele. Itt háborítatlanul lehet szeparálódni, pihenni, ha úgy tetszik. Igaz, lépcsőt kell járni érte. Az alapszint valójában átjáró a kertbe - amely hamarosan télikerttel gazdagodik -, előszoba is egyben a szükséges mellékhelyiségekkel, továbbá a lépcső indítója, amelyről külön is szólnunk kell. Mert noha húszévesnél aligha öregebb e ház, olyan kellemesen régimódi falépcsőzet invitálja az embert fölfelé, széles, kényelmes fokaival, fehérre mázolva, de barátságosan megkopva, amely előlegezi a lakás befogadó hangulatát. A lépcső első pihenőjéből jobbra-balra egy-egy tágas helyiLámpa- és gyertyafény, pamlag és kanapé jól megférnek ség nyílik, a nappali és a konyha. Utóbbi nem egyszerű étkezőt, hanem komfortábilis ebédlőt foglal magába. A nappaliban hívogató ülőhelyek, sok barátságos textília, párna, faliképek, hangulatos állólámpák, virág, zöld növény, gyertyafény... Egy szinttel feljebb, a nappali, illetve az ebédlő felett, a gardróbfülkékkel teljes háló, és a pici leány szobája helyezkedik el. A kovácsoltvas vázú hitvesi ágy nem meglepő, hiszen divatos és különben is már érzékeltünk vas- bútor iránti vonzódást másutt is a lakásban. A kislány szobájában játékos, apró mintás falak közt fehér bútorok. Csupán a növendék íróasztal karszékkel kényszerít ránk csipetnyi komolyságot. A beépített mosdójú, fehér fürdőszoba pedig stílszerű kiegészítője mindkét hálószobának. Még egy szinttel feljebb, egészséges kontrasztként, más színvilág, a zöld és kék dominál. A fiú terrénuma ez. Amely hamarosan jól kihasználható terasszal bővül, kertre nézővel, persze.
