Új Néplap, 2001. november (12. évfolyam, 255-279. szám)

2001-11-14 / 265. szám

2001. November 14., szerda OTTHONUNK 7. OLDAL Fénypótló terek és színek Aki régi, belvárosi lakást vá­laszt lakóhelyéül, számolnia kell azzal, hogy a természe­tes fényviszonyok nem min­dig a legtökéletesebbek. Ven­déglátónk is ilyen helyre köl­tözött, ám előzőleg mindent megtett azért, hogy a fény­hiányt pótolja. Az átalakítást követően „mai ízű”, fényjár­ta, színes otthona lett, amely ugyanakkor megőrizte a ház néhány régi elemét. A patinás ház körfolyosójáról a lakásba lépve meglepő kontraszt fogadja a látogatót. A kinti szürkeséget dinami­kus, szinte világító, vidám színek váltják föl, s a „klasszikus” beosztás - kü­lönálló előszoba, hall, kony­ha, étkező stb. - helyett is számos modem belsőépíté­szeti megoldással szem­besülünk.- Mi késztette effajta vál­toztatásra? - tudakolom ven­déglátónktól.- Amikor megvettem ezt a rendkívül lelakott, az elmúlt évtizedek alatt apró terekre szabdalt, több mint száz négyzetméteres, meglehető­sen sötét lakást, már az első pillanatban láttam, hogy ki­tűnőek az adottságai - mond­ja Attila.- Építész lévén, gondolom, egykettőre megszülettek a tervek.- Az előző lakásom átalakí­tásakor is kísérleteztem a rendhagyó, merészebb felfogás megvalósításával, amiben Ligetvá­ri István építész barátom műkö­dött közre. Olyan jól sikerült, hogy ezúttal - folyamatos konzul­tációk mellett - szinte teljesen rá­bíztam a tervezést, mert mint ki­derült, nem csupán a korunk, ha­nem az ízlésünk is közel azonos.- Milyen fontosabb szemponto­kat adott az építésznek?- A hangsúlyt a világos, kelle­mesen nagy, lehetőleg átlátható terekre helyeztem, hogy legyen „Az egybenyitás mellett döntöttünk, melynek eredménye lett a remek méretű nappali... ’ A hatalmas, dupla szárnyú, régi ajtóval a nappali tere is bekapcsolható az étkező-konyha-elő- szoba hármasába nappali, háló, külön dolgozó, tágas fürdő, kényelmes konyha-étkező, s az előszoba se tűnjön el teljesen.- Hogyan sikerült ezt megvalósítani? - kérdezem Ligetvári Istvánt.- Az eredetileg a szeparált előszoba, hall, konyha tájékán kellett elsősorban „rendet” teremteni - magyarázza István. - A falmoz­gatások mellett, amellyel az előbbieket egy térbe vontuk, a bejárati ajtót is visszatelepí­dolgozónak is helyet kellett találni. Az az ötletem támadt, hogy a fölöslegesen nagy bel­magasságú konyha és a vele egyterű előszoba fölött egy szellős vonalú, fémszerkezet által tartott galérián legyen a dolgozó, hiszen a konyha nagyméretű ablakát megfe­lezve még természetes fény­hez is jut. Attila elfogadta ezt a javaslatot, s a további rész­leteket teljesen a fantáziámra bízta.- Az eredményt látva úgy tűnik, ötletparádém csábítot­ta a feladat. A következetesen megtartott régi ajtók, abla­kok, izgalmasan szép részle­tei az átlátható tereknek. Me­részen bánt a színekkel, for­mákkal, anyagokkal, a mé­retre készük bútorokkal és a burkolatokkal egyaránt. Kü­lön említést érdemel a világí­tás, hiszen észre sem venni a természetes fény hiányát.- A színeket közösen vá­lasztottuk ki, s ebben külö­nösen a feleségem jó érzéké­re hagyatkoztunk. Attila kí­vánsága szerint vidám, élénk, de mégsem bántóan harsogó, meleg árnyalatokat válogattunk össze, amelyek némüeg pótolják a mindig hi­ányzó napfényt, s egymással is harmonizálnak. Kivétel a fürdőszoba, amely egynemű- en világos maradt, hogy job­ban érvényesüljön a beépí­tett bükkfa bútor. A vüágítás- nál pedig arra törekedtem, hogy a központi fény mellett sok­sok, elsősorban a képek fölött elhe­lyezett helyi fényforrás teremtsen jó hangulatot. A beépített bútorok „...vidám, élénk, mégsem bántóan harsogó, meleg árnyalatokat válogattunk...' tervezésekor nemcsak a prakti­kum, hanem a lakás polgári hangu­latához illő, visszafogott mutatós­ság is szempont volt.- A lakás talán legizgalmasabb része az egyterű konya-előszoba magasságából lecsippentett, s pók­hálóra emlékeztető fémszerkezeten nyugvó galéria. A dekoratív tér­elemnek is beillő tartószerkezet le­zárásai szellemesek, különösen a galériára vezető lépcsősornál.- Gondolom, a konyhabútort lezáró, s a tartóoszlopokat, valamint a lépcsőt takaró falfülkére céloz - pontosít István. - Egysze­rű gipszkartonból készült, amelynek hangu­latát a megvilágított, meleg színek és a gro­teszk faszobor adja. Végül is modern hang­vételű otthon kerekedett a régi, polgári ház lakásából. Olyan, amelyben én magam is nagyon szívesen ellaknék. _____________■ A szobaszerű, képekkel díszített fürdő visszafogott, szinte puritán megjelenésű tettük „ősi” helyére, hogy ne a konyhába, hanem ahogy illik, az előszobába nyíljék. A mostani nappali elődje pedig két csőszoba volt egy-egy ablakkal. Az első tervvariáció szerint az egyikben a nappali, a másikban a dolgozó kapott volna helyet. Ám külön-kü- lön olyan sötétnek, barátságtalannak és be- rendezhetetlennek tűntek, hogy az egybe­nyitás mellett döntöttünk, melynek eredmé­nye lett a remek méretű nappali. Ezekután a nómiája, a ke­mény és sima ülőfelületen azonnal megtaláljuk a legkedve­zőbb test­helyzetet. A szék oldalnézete, a lábak kialakítása tovább erősíti ezt az „embersza­bású” karaktert, a széklábak fino­man íveltek, s nem merevek, in­kább dinamizmust idéznek fel: van valami élőlény jellege a kiala­kításnak, talán erre utal a Kabóca elnevezés is. Az egységes, organi­kus formálás eredményeképp ez a szék felismerhe­tően karakteres lett, tehát a puszta hasz­nálhatóságon túli ér­tékkel is bír, ami nem hátrány az erős kon­kurenciában. Sokaknak tetszik a szék, amelyet szakmai díjak is jeleznek: az osztrák „Best furniture of Austria 1999” díját a Kabóca székcsalád nyerte el. Miért szép a Kabóca székcsalád? Vajon hányféle széket lehet kapni? Talán nem túlzás, ha azt válaszoljuk: ezerfélét. A nagy bútorbemutatókon minden tervező előrukkol egy székkel, de a pályakezdő belsőépíté­szek is névjegyként teszik le széküket az asztal mellé, mint ezt Szikszai László is tette a Kabóca nevű bútoregyüttessel. Első pillantásra szembetűnik: ezt a széket emberi használatra ter­vezték, ami kissé furcsa megálla­pításnak tűnhet. Azonban figye­lembe véve korunk „minimal art” irányzatát, amely a derékszögű, merev ülőkéjű széket hozta divat­ba, amiben leginkább egy gépem­ber érezhetné jól magát, nos Szikszai László széke láthatóan az emberi test kontúrjait, vonalait és formáit követi. Olyan érzésünk támad, hogy ez a szék az emberi test meghosszabbítása, kiegészí­tése. Szakmailag fogalmazva a forma antropomorfizáló, azaz emberre vonatkoztató. Nézzük a szék háttámláját, szinte látjuk, hogyan simul bele a hátunk; a támla két irányban is meghajlított, s így fino­man követi a test kontúrjait. Szép ez a forma, hasonlóan az ülőfelület kialakításá­hoz, ahol az autókban megszokott kényelmes, comb-alátámasztásos vo­nalveze­tést követi a hajlított, merev, ré­tegelt le­mez. Ki­próbálva szenzációs a szék ergo­Közös nevezőn Ha nem tudnám, hogy az ikerház újjászületésében, be­rendezésében jelentős szere­pet vállalt a merész, modern bútorokat készítő Ligeti Ferenc építész, azt hinném, rossz helyen járunk. A délies hangulatú kertben a nyolc­vanas évek jellegzetességeit magán viselő épület áll, s amikor belépünk, régi búto­rokkal, polgári ízléssel be­rendezett lakás fogad.- Egyetlen perc alatt eldöntöttük, hogy megvesszük az újságban meghirdetett közeli ikerházat - meséli a történetet a ház asszo­nya. - Amikor aztán először néz­hettem körül a házban, nagyon elkeseredtem: lelakott épület fo­gadott, ahol mindent rossz álla­potban találtunk.- Nem lehetett nagyon biztató. De hogyan esett választásuk Lige­ti Ferencre, akinek tervezői világa igencsak távol áll a hagyományos lakberendezéstől?- Korábban a fiúnk lakásába ő tervezett modem bútorokat, és az előző otthonunk ajtóit is ő ké­szítette. Az ajtókat, ablakokat most is tőle akartuk megrendel­ni, ehelyett azonban az egész ház átépítését rábíztuk. Falakat bontottunk, az egyes helyiségek funkcióját is megcseréltük, jófor­mán semmi nem maradt a he­lyén. Bár nem hittem benne, az új változat nem is emlékeztet az eredeti épületbelsőre.- Nyilván pontosan tudta, mi­lyen lesz a konyha vagy a fürdő. Hogyan indult a bútortervezés?- A nappali ülőgarnitúrájának a fája, a cseresznye volt a kiindu­lópont, és ez a meleg, barátságos fa jelenik meg mindenhol a la­kásban. A bútorok úgy születtek, hogy én elmondtam, mit szeret­nék, Ligeti Ferenc pedig rajzolt valami hasonlót. Mindig finomo­dott, míg csak olyan nem lett, Kellemes, hangulatos konyharészlet amilyenre vágytam, és amit ő is jónak talált, így egy kicsit én is benne vagyok ezekben a búto­rokban.- Mi késztette arra, hogy az ön­től eddig megszokott markáns, mai bútorok után gyökeresen mást tervezzen? - kérdem Ligeti Ferencet.- A megrendelőim mediterrán hangulatú lakásban kívántak lak­ni, és ebbe az én kubusokból összeállított bútoraim nem illet­tek bele. Ezért kezdtem kalan­dozni egy részleteiben gazdag bútorvilágban, amelyet végül megvalósítottunk.- Nem esett nehezére ez a hirte­len váltás?- Egyáltalán nem, sőt jól érez­tem magam. Fiatalkoromban el nem tudtam képzelni, hogy a la­kásomban akár egyetlen régi bú­tort is megtűrjek. Azt meg külö­nösen nem, hogy régi hangulatú és részletgazdagságú darabokat tervezzek és gyártsak. De az em­ber idővel változik, és változik az ízlése is. Már egyáltalán nem tar­tom kizártnak, hogy bútoraim jel­lege a jövőben inkább a klasszi­kusabb formák felé közeledjen, és lágyabb, melegebb, részletgaz- dagabb darabokat tervezzek. ■ Élhető, élvezhető A ház, ami a küllemét illeti, ma még meglehetősen kopot­tas, semmitmondó. Még mondjuk, mert ahogy meg­hívónk, Edit asszony lefesti a majdani képét, határozot­tan vonzónak ígérkezik. An­gol típusú, egyébként négy­lakásos sorház barátságos arculata bontakozik ki sza­vaiból, eltérő színű bejárati ajtókkal, garázsredőnyökkel a homlokzaton. Az itt lakó család négytagú, a kislány még piciny, a fiú nagyob­bacska. Vízhányóné - az imént említett Edit - lakberendező, azon kevesek egyike, akiknek a tanfolyam, a sok tanulmány nem a hiányzó készséget volt hi­vatott pótolni, éppen ellenkező­leg, föllobbantotta, virágba szök­kentette a vele született tehetsé­get. A némüeg fellengzős kifeje­zés itt nem puszta szókép, a vi­rág ugyanis mindenféle formá­ban kivételes fontosságú Edit ter­vezői fantáziájában. Említettük a szintek kivételes szerepét a sorházlakásban. Ame­lyet lehet szidni, lehet dicsérni. Mert hát annyi bizonyos, sehol nem különül el tökéletesebben az együtt lakók más-más tevé­kenysége, életvitele. Itt háborítat­lanul lehet szeparálódni, pihen­ni, ha úgy tetszik. Igaz, lépcsőt kell járni érte. Az alapszint valójában átjáró a kertbe - amely hamarosan téli­kerttel gazdagodik -, előszoba is egyben a szükséges mellékhelyi­ségekkel, továbbá a lépcső indí­tója, amelyről külön is szólnunk kell. Mert noha húszévesnél alig­ha öregebb e ház, olyan kelleme­sen régimódi falépcsőzet invitál­ja az embert fölfelé, széles, ké­nyelmes fokaival, fehérre mázol­va, de barátságosan megkopva, amely előlegezi a lakás befogadó hangulatát. A lépcső első pihenőjéből jobbra-balra egy-egy tágas helyi­Lámpa- és gyertyafény, pamlag és kanapé jól megférnek ség nyílik, a nappali és a konyha. Utóbbi nem egyszerű étkezőt, hanem komfortábilis ebédlőt fog­lal magába. A nappaliban hívoga­tó ülőhelyek, sok barátságos tex­tília, párna, faliképek, hangula­tos állólámpák, virág, zöld nö­vény, gyertyafény... Egy szinttel feljebb, a nappali, illetve az ebédlő felett, a gardrób­fülkékkel teljes háló, és a pici leány szobája helyezkedik el. A kovácsoltvas vázú hitvesi ágy nem meglepő, hiszen divatos és különben is már érzékeltünk vas- bútor iránti vonzódást másutt is a lakásban. A kislány szobájában játékos, apró mintás falak közt fehér bú­torok. Csupán a növendék író­asztal karszékkel kényszerít ránk csipetnyi komolyságot. A beépí­tett mosdójú, fehér fürdőszoba pedig stílszerű kiegészítője mindkét hálószobának. Még egy szinttel feljebb, egészséges kontrasztként, más színvilág, a zöld és kék dominál. A fiú terrénuma ez. Amely hama­rosan jól kihasználható terasszal bővül, kertre nézővel, persze.

Next

/
Thumbnails
Contents