Új Néplap, 2001. október (12. évfolyam, 229-254. szám)
2001-10-04 / 232. szám
4. OLDAL A S Z E R K E S Z T Ö S É G POST Á J Á B Ó L 2001. Október 4., csütörtök Abroncsba zárt, senyvedő fák A mátrixrendszer jól bevált Ugyan messze még a soron következő madarak és fák napja, azért soha nincs korán az embereknek kiszolgáltatott fák érdekében szólni. Hiszen a madarak legalább elmehetnek „melegebb éghajlatra”, szárnyuk alá véve a fél világot, szemben az idő eleven emlékeivel, a gyökerükkel a földbe, ágaikkal az égbe kapaszkodó fákkal, amik nem csupán megszólaltatják a szelet, de éltető oxigént is termelnek ziháló tüdőnknek, amelyek csodálni valóak, hogy bírják a harcot a civilizáció ártalmaival. Csak hát, mi még akkor sem segítünk rajtuk, ha minimális fáradság elég volna hozzá. Vessünk egy pillantást a szolnoki Baross út platánjaira! A száz évhez közelítő fatörzsek a hirdetőhengereket kínjukban már szétfeszítették, az abroncstól teljesen megszabadulni nem tudó törzsek talpazatán azonban az eleven szövetekbe ágyazódik az idegen anyag. Tudom, kevés a remény, hogy a közöny ilyen méretű megnyilvánulásaiért bűnhődjön valaki, pedig valami számon kérő szigor elkélne. Ha már nap mint nap Európát emlegetjük, és a vele járó magas elvárásokat, hát hozzuk fel példaként itt is azt a német férfit, akit fizetése felére büntettek, amiért saját kertjében tulajdonf!) fenyőfájáról le mert nyesni néhány alsó ágat, mert az akadályozta a fűnyírásban. A Baross úti fák ennél kevesebbel beérnék. Egy jóérzésű ember kétórás munkával megszabadíthatná a fákat a reklám- felületként haszontalanná vált bilincstől. Sokan szívesen áldoznának rá ennyi időt, köztük mi is, csak félő, hogy utólag bajunk lenne belőle! Lászlóné, Vörös Lászlóné, Mezőtúrról Tóth Sártdomé szerepelt nagy sikerrel. A díjkiosztó gálán békéscsabai, marosvásárhelyi művészekből álló zsűri értékelte a verselők produkcióját, akik között egy fiatal, harmincöt éves — ő igazán szép korú — az egyik nagymama helyett jött el. Az oklevél mellett Szolnokról ajándékba vitt könyvek, Szép versek, Petőfi-, Ady-, Dénes Zsófia-, József Attila-kötetek és Pogány Gábor Benő Petőfi—Szendrey Júlia emlékérméje volt a díj, ez utóbbi Nagy Amália és Szűcs Ibolya kol- tói versmondót jutalmazta, akik elérzékenyülten vették át az értékes elismerést. ne találni egy kíméletesebb megoldást, nem csodálkoznánk „ritkításon”, nem sajnálnánk az otthontalanná vált, riadt madarakat. Nem is értem, a városban hogyan tűrhetők még a magasfeszültségű vezetékek! A Városmajor úton például az egyik oldalon emiatt nem lehet járdát építeni. A nagyfeszültségű vezetéknek lakott területen kívül van a helye. Egyébként mintha a Sebestyén krt.-i hídtól nézve egész kis erdő nőtt ki a földből, derékig ér a gaz, sőt a gyalogjárda is alig látszik. A Zagyva bal partján a lakóépületek éjszaka belevesznek a sötétségbe, mert arrafelé már semmi nem világít. Mintha itt véget érne a város... _____________P. GYÖRGY, SZOLNOK Az egészségügy igen költséges ágazat, ezért folyamatosan megújuló, hatékony menedzselést igényel. A hetvenes évektől az egészségügyi költségek jelentősen megnövekedtek, ami az ágazatban dolgozó személyzet nagy számú gyarapodásával, az ingyenes ellátás nyomán az egészségügyi szolgáltatások iránti kereslet növekedésével, különösen pedig az 1990-es évektől az ágazatban használatos nyugati eszközök árának (inflációval megtoldott) óriási emelkedésével, s nem utolsósorban a bürokratikus szemlélettel magyarázható. Azt is meg kell említeni, hogy az orvosok nem mindig a költséghatékony kezeléseket választották. Az egészségügyi ellátás színvonalát természetesen a gazdaság egészének fejlettsége alapjaiban meghatározza. A gazdaságosságra irányuló állami törekvések eddig nem sok sikert hoztak, egyes döntések megalapozatlannak bizonyultak, mások erőtlenek. Momentán olyan állapotban van az ágazat, hogy a gyógyítónak nem szakmai, hanem gazdaságossági szempontok alapján kell meghoznia - olykor kevésbé hatékony - döntését a betegség kezelésének megindításáról. Az osztályok nélküli mátrixkórház néhány nyugati államban jól működő struktúra. Ennek mutációival több magyar kórházban történik kísérlet. A mátrixszerkezet alapja, hogy a működési egység minden szintjén a funkcionális és a tárgyi munkamegoszlás egyszerre történik. Nincsenek külön osztályok, nincs külön nőgyógyászat, sebészet, az egyes ambulanciákat is felváltva veszik igénybe a szakmák. Ezzel mind az infrastrukturális, mind a személyzeti kapacitás hatékonyabbá tehető. A mátrixrendszer kiválóan alkalmas a konzultánsi rendszer bevezetésére. Ennek lényege, hogy az orvosok egy része nem főállásban dolgozik, hanem egy-egy konkrét eset ellátását végzi a kórházban. Sajnos, ’89-90 óta a magyar egészségügyben nem történt meg a szemlélet- és a rendszerváltás. Ez csak magas politikai akarattal indulhatna meg, amely megteremtené ennek gazdasági, valamint törvényességi alapjait. DR. DOBOS ZOLTÁN, SZOLNOK Mint a mesében... Van egy hely Szolnokon, ahol olyan meglepetések értek már többször is, amelyek manapság csak a mesében vannak. A Baross úti takarékszövetkezetben — merthogy erről van szó — az oda betérő ügyfélnek mindig jut egy kedves mosoly, emberi szó, bármilyen sokan is vannak. Legutóbb, miközben várakoztam a pénztárra, az egyik ügyfél arról panaszkodott, mennyire fáj a feje, aznap ugyanis annyi dolga volt, hogy nem tudott még kávét inni. Mire rákerült a sor a pénztárnál, az egyik ügyintéző hölgy egy csésze forró kávéval kínálta meg. Olyan meglepő és jóleső volt ez a figyelmesség, mintha én kaptam volna. Köszönet a kollektívának em- berszeretetükért és kívánjuk, hogy munkájukban még sokáig leljék örömüket. __________ NAGY IMRÉNÉ, SZOLNOK A rangok, címek írásáról Egyre több személynév előtt látunk megkülönböztető előtagot, rangot, címet. Főképp a rendszerváltás óta van ez így, hiszen sokan szerezhetnek diplomát, a diploma után doktori fokozatot, s újra használatosak a grófi, bárói, a lovagrendi, illetve vitézi címek is. Említést kell tenni még azokról a megkülönböztető előtagokról is, amelyek korral vagy családi állapottal függenek össze, amelyeket szükségszerűen használ az ember, mint az ifjú, idős, özvegy. Több évtizedes tapasztalatom, hogy csak ritkán alkalmazzák ezek írásánál a magyar helyesírás ide vonatkozó szabályait, sok esetben pedig maguk az érintettek sem írják jól a nevük előtti járulékot. A helyesírási tanácsadó szótár szerint ezeket mindig nagybetűvel írjuk a mondat elején, a levelezésben, vagy az oszlopba helyezett névsorban. Akkor is ez a szabály, ha valaki ún. kisdoktor, vagy akadémiai nagydoktor, netán akadémikus. Tehát ezek között nem teszünk a közlésben különbséget. Mondat közepén ugyanezeket mind-mind kisbetűvel írjuk, pl.: gróf Fekete, özvegy Aranyné, dr. Nagy Ferenc, vitéz Kulcsár. Volt időszak (az ’50-es években), amikor minden rangot eltöröltek. Ma bárki szabadon használhatja a neve előtt az őt megillető címet, rangot. Legtöbbjük szívesen is teszi ezt, hiszen megküzdött, megszenvedett érte. Mi pedig azzal tisztelhetjük meg őket, ha a magyar helyesírás szabályai szerint, pontosan írjuk le nevüket. DR. VÉGSŐ ZOLTÁN, SZOLNOK A „Szabadság, szerelem, e kettő kell nekem” gondolat jegyében — kiskendi, koltói, máramarosszi- geti, misztótfalui, szinérváraljai, felsőbányái, magyarláposi, mezőtúri és szolnoki szereplőkkel - rendezte meg a Szépkorúak I. Nemzetközi Szavalóversenyét a nagybányai Teleki Blanka Nyugdíjasklub az egyetem nagytermében, ahová a Szolnok Városi Klubok és Nyugdíjasok Érdekvédelmi Kulturális Egyesületének képviselete több autóbusszal érkezett. A szuggesztív előadásban elhangzó, szabadon választott, esetenként kevésbé ismert Petőfi- verseket nagy tapssal jutalmazta a hálás erdélyi és magyarországi közönség. Szolnokról Hemrik DEÁK JÁNOSNÉ EGYESÜLETI ELNÖK Félmegoldások Milyen kár, hogy a szolnoki Zagyva-ártéren szervezett szemétgyűjtő akcióhoz nem csatlakoztak azok is, akik a nyáron a magasfeszültségű vezeték miatt lenyesték a fákat, bokrokat, mert mostanra úgy összeszáradtak az ott hagyott kupacok, hogy igazán nem lett volna nehéz megtisztítani ettől a „szeméttől” is a terepet. Emlékszem, annak idején valaki szóvá tette a természetcsonkítást, kaptunk is rá választ, de ki gondolta volna, hogy nyomait még hónapok múltán is nézni kell. Egyébként meggyőződésem, hogy a vezeték karbantartása a zöldterület rombolása nélkül is megoldható lenne, csak ki kelleORVOS-KÖZGAZDÁSZ A Körösben találkoztak a „korosak” Voltak, akik évtizedek óta nem látták egymást. Hogyan is kezdődhetett volna a beszélgetés, mini hogy: „Szervusz, te ki vagy?” A gyermekkori pajtások, játszótársak nehezen tudták leplezni meghatottságukat. Sok feledhetetlen percről, óráról eredt meg a beszélgetés kisebb csoportokban vagy éppen kettesben. A harminckilences őszA levelekből válogatunk. A kiválasztott írások — a levélíró előzetes hozzájárulása nélkül, mondanivalójának tiszteletben tartásával — szerkesztett, rövidített formában jelennek meg. Az itt olvasható vélemények nem feltétlenül azonosak a szerkesztőség álláspontjával. Névtelen vagy címhiányos írások közlését mellőzzük. Szerkesztőségünk fenntartja a jogot, hogy a meg nem rendelt cikkeket is olvasói levélként kezelje. Az oldalt szerkeszti: Kácsor Katalin JÁSZKUN TERMÉSZETVÉDELMI SZERVEZET A díjak között emlékérem A mátrixrendszerben dolgozó kórházakban a funkcionális és a tárgyi munkamegosztás egyszerre történik NEM TANKÖNYVBŐL TANULTAK. A szolnoki Herman Ottó Általános Iskola első osztályos kisdiákjainak jól kezdődött a tanév, hiszen közel egy hetet tölthettek a Kaán Károly úti erdei iskolában. A Nefag Rt. erdészetéből Horváth Ernő — a kicsik Ernő bácsija - érdekes történetekkel színezve mutatta be a természet világát. A játszva tanulás vidám perceit az olykor mostoha időjárás sem tudta elrontani. Ezt a nagyszerű élményt a kicsinyek nevében is köszönjük mindazoknak, akik lehetővé tették számunkra. RÉZMŰVESSÉ MIHALOVICS ILDIKÓ ÉS DUDÁS ISTVÁNNÉ PEDAGÓGUSOK Szívügye volt a városnak egészségügyi ellátását biztosítsa, rozás racionalizáltsága, a legmo- A rendelőintézet napi ezer beteg dernebb élelmezési módszer befogadására volt alkalmas. vezetése, a parkosítás és nem Mint mindenben, az egészségügy működésében is keresik a jobb megoldásokat, időnként a megyeszékhelyen működő ellátórendszer tervezett átalakításáról is hallani. Talán ezért is kerültek elő s nézegettem nosztalgiával az akkor még épülő MÁV-kórház 1966-ból való dokumentumait — ahol később éveket, évtizedeket töltöttem el magam is. A kórház tervezői a Zagyva mellé álmodták az épületet. 1963. március 15-én kezdődött az építkezés és 1967. július 9-én, a vasutasnapra készült el. A létesítmény a város szívügyévé vált, építésében nemcsak a vasutas-társadalom, hanem sok más üzem dolgozói és önkéntes szervezetek is részt vettek. A 300 ágyas kórház feladata az volt, hogy a fővárost tehermentesítve a tiszántúli vasutasok Korabeli felvétel az átadás előtt pár hónappal A tervezők és építők magas színvonalon oldották meg a modern kórház-rendelőintézeti egység új szervezeti követelményeit. Az ápolási részlegek, a kettő- és négyágyas kórtermek, a technikai ellátottság, a szociális és kulturális helyiségek, a szállítás és raktáutolsósorban a színvonalas orvosi munka kitűnő feltételeket biztosított a gyógyításhoz. A különféle új diagnosztikai és terápiás eljárások bevezetésével sok ezer beteg gyógyítására, egészségének megőrzésére nyílt lehetőség. ______DR. SZEBEWI JÓMÉT, »20UIOK A cs oportképen látható fiúk 1951-ben hagyták el az iskolapadot. Ötvenéves találkozójuk a kunszentmártoni Mátyás király úti iskolában kezdődött — és a Körös étteremben végződött. tálylétszámból huszonhármán jöttek el. Kilen- ciikre, akik már nem lehetnek ott, gyertyagyújtással emlékeztek, majd megkoszorúzták egykori osztályfőnökük, vitéz Paczolai Gábor síremléki" mz \iMJMy .... ét is. A találkozót Baldaszti József tanár úr vezényelte le, aki Gabi bácsit, az egykori osztályfőnököt „helyettesítette”. Tanáraik közül is, sajnos, már csak Józsi bácsi, Kató néni és Magdi néni tudott eljönni. Az osztály úgy határozott, hogy öt év múlva is- mét találkoznak._____ ___ ■
