Új Néplap, 2001. október (12. évfolyam, 229-254. szám)
2001-10-31 / 254. szám
4. OLDAL SZERKESZTOSEG POSTÁJÁBÓ L 2001. Október 31., szerda mm a I Mentettek Harminchat éven át két gyönyörű ezüstfenyő díszlett a kertemben. Ezen a nyáron egy szélroham meglazította az egyiknek a gyökerét, és nekidöntötte a másiknak. A megsérült fa veszélyessé vált, bármennyire sajnálKét alpinista munka közben: a hatalmas fa felső harmada biztonságosan földet ért tam, döntenem kellett arról, hogy ki kell vetetni. De hogyan? Ki tudja úgy eltávolítani, hogy ne okozzon kárt a kertemben, a közeli házban? Megtudtam, hogy a Készenléti Mentőkutyás Egység Szolnoki Egyesületének Alpin Csoportja nemcsak a katasztrófák helyszínén nyújt segítséget a mentésben, hanem ilyen esetekben - vagy akár templomtorony javításánál - is tudja, mi a megoldás. Hálásan köszönöm László Istvánnénak, az egyesület alelnökének és kollégáinak, hogy szakszerűen és biztonságosan elhárították a veszélyt, a fát olyan körültekintően vették ki, hogy környezete sértetlen maradt. DR. FEKÉSHÁZY SZABOLCSNÉ NYUGDÍJAS PEDAGÓGUS, TISZAVÁRKONY Büszkeségünk Információéhségünket kielégítendő áll egy technikai csúcsberendezésnek számító kijelzőtáb- la Szolnokon, a Kossuth és Jókai út sarkán, az egykori „Hatvanas”-sál szemben. Egyik funkciója az idő, másik a hőmérséklet mérése. De amióta megvan, szinte mindig mást mutat, mint a valóság. A műszer nem csak szeptember 11 -e óta, hanem már előtte is a New York-i időt mutatta, hőmérsékleti adatait pedig nagy valószínűséggel a mediterrán légkörből közli, mert legalább négy-öt fokkal mindig többet mutat, mint ami nálunk van. A közölt adatok arra figyelmeztetnek mindenkit, hogy globalizálódó világban élünk, és a Föld felmelegedése is visszafordíthatatlan. Ezt különben alátámasztja az is, hogy többször javították, de nem sok sikerrel. Egyszóval, így vált ez a remekmű a megyeszékhely egyik büszkeségévé. ________B. FERENC, SZOLNOK Ne m játék ez, kérem! Ismert személyiségek tűnnek fel egyre rendszeresebben a televízió képernyőjén, hogy játszanak valamelyik vetélkedőben, karitatív célra ajánlva nyereményüket. Komoly dolog ez, még ha játéknak látszik is, amit elárul az elkeseredett tekintet, ha kevesebbre sikeredik a nyeremény a reméltnél. A jó lélek már csak ilyen! Érthető a szomorúság, hiszen aki segíteni akar, az szeretne minél többet adni. A támogatottak között többnyire kórházak, éhező, beteg gyermekeket, hajléktalanokat támogató alapítványok vannak. Olyan ügyért állnak ki a játékosok, amely a jóléti társadalmakban a gazdagok karitatív támogatásával nagyszerűen működik. Ott ugyanis illik - és szokás is! - adományozni. A fentebb említett szereplőknek nincs miért restelkedniük. Akik viszont adhatnának és mégsem adnak, nyugodtan szégyenkezhetnének! Az országimázst nem az újgazdagok gondtalan élete fogja formálni, a szegénység élménye sokkal inkább. A rólunk alkotott kép ugyanis nem attól függ, hogy mi mit hiszünk magunkról, hanem attól, hogy mások milyennek látnak minket. Az idegen azt látja, hogy súlyosan beteg gyerekek gyógykezeltetésére nincs pénz nálunk, sok gyerek éhezik; szervezetek, alapítványok próbálnak segíteni, de pénz nélkül nehéz. Kétszázezer körül van azoknak a 18 év alattiaknak a száma, akik nem jutnak napi rendszerességgel ebédhez, húsz százalékuk a vacsorát is nélkülözi. Az alultápláltság miatt a testi és pszichés fejlődés zavarai mutatkoznak: ők a jövő nemzedéke. Tavaly - csak a gyermekmentő szolgálat — 3 ezer 800 gyerek étkeztetését oldotta meg, és ez csupán egy a sok közül. A 37 milliós éves forrásuk, amiből gazdálkodtak, nagyjából két-három jó kocsi ára! Es hány súlyosan beteg, de gyógyítható gyermek él közöttünk, akiken lehetne segíteni, ha volna elegendő pénz az életmentő műtétekre. Nagyon messze vagyunk még attól, hogy a rendszer gondoskodni tudjon a szegényekről, betegekről, elesettekről. De úgy tűnik, ugyanilyen messze vagyunk attól is, hogy az újgazdagok (néhány kivételes személyiségtől eltekintve) - legalább a lelkiismeretük megnyugtatására - szerepet vállaljanak ebben. _________BIHARI K., JÁSZBERÉNY Találkozó a hűség városában Az idén Sopronban rendezték meg az idősek világnapja X. országos és nemzetközi találkozóját. A hűség városában a Gyermek- és Ifjúsági Központ konferenciaterme adott otthont a kétnapos rendezvénynek. Több mint ezren vettek részt az országból, de Erdélyből, Szlovákiából is érkeztek nyugdíjascsoportok. A díszünnepségen a Szociális és Családügyi Minisztérium idősügyi tanácsa képviseletében dr. Iván László professzor, Győr- Moson-Sopron megye és a város vezetői, valamint Üszögi Bleyer Jenő, a Nyugdíjasok Országos Szövetsége (NYOSZ) elnöke köszöntötte a résztvevőket, köztük az Európai Nyugdíjasok Nemzetközi Szövetségének (EURAG) a képviselőit. A kétnapos gazdag program keretében az EURAG német, cseh, észt, litván, szlovák, svájci küldöttei és a NYOSZ vezetősége tapasztalatcserét tartottak a nyugdíjasszervezetek működéséről. A minisztérium szakértő képviselői tájékoztatót tartottak a nyugdíjemelésről, az üdülési lehetőségekről és a gyógyszertámogatásról. A gálaműsorban ötvenhét klub, dalkör szerepelt, többek között szavalat, próza, népdalcsokor, táncparódia, citera- és tárogatószóló szórakoztatták a közönséget. A nyugdíjasok munkáiból rendezett kiállítás anyaga között a hímzések, gyöngyfűzések, fafaragások mellett ott volt a homoki Kádas János fémtemploma és Eiffel-tornya is. Képünkön (alul) középen: a berlini székhelyű EURAG elnök asszonya, mellette balról a helyettese, Üszögi Bleyer Jenő alelnök, mögöttük az EURAG-kiildöttek, illetve a nyugdíjasok szövetsége ügyvezető elnöksége. DEÁK JÁNOSNÉ, A NYOSZ ELLENŐRZŐ BIZOTTSÁGA ELNÖKE 1946. OKTOBER 16-AN TURKEVEN kötött házasságot a szolnoki Czeglédi Lajos és Erdei Regina. Házasságkötésük ötvenötödik évében - napra pontosan - négy gyermekük, tizenegy unokájuk és öt dédunokájuk jó egészségben köszöntötte az ünneplő házaspárt. (AMATŐR FOTÓI Intézményesített szülőtartás? Valami nincs rendben, ha már azon gondolkodik a legnagyobb kormányzópárt, hogyan, mivel lehetne kiegészíteni a kereső, illetve nyugdíjas szülők megélhetését! Igencsak elgondolkodtam a napokban közzétett elképzelésen, miszerint a személyi jövedelemadó egy százalékának mintájára befizetett adónkból a szülőknek vissza lehetne osztani. Innen a következő lépés lehetne, hogy nyugdíj helyett mi gondoskodjunk megfáradt szüléinkről... Eddig az egyházaknak és a civil szervezeteknek ajánlhattuk fel egy százalékunkat. Volt is rá aspiráns bőven, az embernek főAz elfogadható kereseteken és nyugdíjakon kellene tömi a fejeket... hetett a feje, kit segítsen meg a pár ezer forintjával, hiszen any- nyian szorulnak támogatásra: várja az iskola, az óvoda, kellene a beteg gyermeket segítő alapítványoknak, kellene az éhező gyermekeket támogató civil szervezetnek. Ami engem illet, az egyháznak adható részemet bennhagytam a nagykalapban, mert a kezdeti időkben igencsak felbosszantott, hogy úton-útfélen megállítottak vagy becsengettek a lakásomba, amit én kimondottan zaklatásnak vettem. A befizetett adóból a szülőknek visszajuttatható támogatás magyarázata egyébként egészen megható. Mint mondják, azért lenne jó, ha egy bizonyos összeg visszamenne a szülőnek vagy a házastárs szüleinek (tisztázatlan még, hogy nyugdíjasokra vagy aktív dolgozókra is vonatkozna-e), mert a generációk összetartozásának érzését erősítené, meg hogy a gyermekek vállalása, taníttatása ne csupán erkölcsi, hanem anyagi megtérülést is jelentsen, és hogy erősítse a tudásalapú társadalmat. Az én értelmezésemben itt arról van szó magyarán és sarkalatosra véve: vállaljon át a gyerek az államtól a nyakába szakadt középkorú állástalan és nyugdíjas, illetve a szégyenletes keresettel bíró szülők eltartásából egy szeletet. Később esetleg két szeletet is... Ne aggódjon a párt a generációs összetartozáson, tudják azt a gyerekek, mit kell tenniük, nem kell a hálát intézményesíteni. Mi. eddig is megköszöntük szüléinknek, hogy felneveltek bennünket és iskolába járattak, s amíg megtehetjük, ezután is segítjük őket, már csak azért is, mert többségük rászorul az anyagi támogatásra. Nem kell ebbe belekeverni az adóhivatalt, meg másokat sem. ANTAL ANGÉLA, SZOLNOK A levelekből válogatunk. A kiválasztott írások - a levélíró előzetes hozzájárulása nélkül, mondanivalójának tiszteletben tartásával — szerkesztett, rövidített formában jelennek meg. Az itt olvasható vélemények nem feltétlenül azonosak a szerkesztőség álláspontjával. Névtelen vagy címhiányos írások közlését mellőzzük. Szerkesztőségünk fenntartja a jogot, hogy a meg nem rendelt cikkeket is olvasói levélként kezelje. Az oldalt szerkeszti: Kácsor Katalin EGY JÓL SIKERÜLT OSZTÁLYTALÁLKOZÓRÓL adunk hírt: az 1950/51-es tanévben végzettek ötvenéves találkozója a rákóczifalvi általános iskolában immár hagyományteremtés szeretetből. Ugyanis annak idején, 1996-ban, első iskolánk 100 éves évfordulóján sokan találkoztunk elszármazottak és helybéliek. Akkor elhatároztuk, hogy a negyvenöt éves találkozót megszervezzük. Azóta viszont még minden évben összejöttünk. Az idei, az ötvenedik jó hangulatban és erős fogadalmak közepette ért véget: 2002 szeptemberének első szombatján ismét „kötelező” a részvétel! ____________ MÁTÉ JÁNOSNÉ SZEKERES JÚLjA, AKI A SZERVEZÉSI ÉS „NAPOST FELADATOT VÁLLALTA Megnyí lt a „kézművesek utcája” A szolnoki, Liget úti intézmény alapítványa - a szülők és a nevelők támogatásával - az óvodai élet egy kedves színfoltjaként Mi- hály-napi vásárt rendezett. A programkínálatot a „kézművesek utcája” felállításával is színesítették. Vass Áron fazekasmester, Király Katalin néphagyományt őrző pedagógus, Tóth Andrásáé szalmafonó gyermeket és szülőt egyaránt megismertetett a kismesterségek fortélyaival. Mint a kép is bizonyítja, a vásári kavalkádban minden kisgyermek megtalálta az igényének, érdeklődésének megfelelő szórakozást, aminek záróakkordja az elmaradhatatlan családi kötélhúzó verseny volt. Úgy vélem, a jó hangulat egyik kritériuma, hogy az óvoda családi eseménnyé varázsolta ezt a jeles napot. Hogy mi jelentett az ovisoknak nagyobb örömet, a tevékenykedés, a versengés, vagy a testvérrel, szülővel való közös munkál kodás, játék, nehéz volna eldön teni. De nem is biztos, hogy eb ben dönteni kellene... ______________________PR. SÜTŐ LÁSZLÓ SZÜLI
