Új Néplap, 2001. október (12. évfolyam, 229-254. szám)

2001-10-30 / 253. szám

A cél: közös projektek kidolgozása A francia és a magyar állam együttmű­ködésének történetében nagy jelentősé­gű eseményre, a francia—magyar part­nerség első fórumára és gazdasági kiál­lításra került sor a „Magyar kultúra éve Franciaországban” elnevezésű ese­ménysorozat keretében 2001. október 11-től 13-ig Budapesten, a Műcsarnok­ban. A kiállításon megyénk francia testvérmegyéivel, Dordogne-nyal és Pas-de-Calais-vel közös standon mutat­ta be gazdaságát, kulturális értékeit, idegenforgalmi látványosságait. A fórum, melynek központi témája a de­centralizált együttműködés volt, elsősorban a meglévő közigazgatási kapcsolatok meg­erősítését, valamint új együttműködések ki­alakítását tűzte ki célul. A fórumon bemutatkozó ötven francia te­rületi, helyi önkormányzaton kívül részt vett egy tucat francia transznacionális, to­vábbá több kereskedelmi vállalat, és az ipa­ri kamara is, ami a magyar regionális vidék- fejlesztési irodák számára gazdasági együtt­működés lehetőségét biztosította. A rendezvény célja volt többek között az is, hogy a magyar és francia testvérmegyék, települések közös standon mutassák be ré­gióikat, megyéjüket, városukat, termékei­ket, és különböző témájú kerekasztal-be- szélgetések keretében tárgyaljanak a továb­bi együttműködésről. Megyénk bemutatko­zása a kiállítás három napján sikeres volt. Számtalan cég képviselője kereste fel stan­dunkat, ahol 33 megyei cég mutatkozott be Tárgyalások a megyét bemutató standon. Balról jobbra: Roger Pruvost, Pas-de-Calais megye közgyűlésének tagja, Kékessy Dezső párizsi magyar nagykövet és Búsi Lajos, a megyei közgyűlés elnöke. kiállítóként, illetve kereste üzleti partnerét, főbb tevékenységi köreit ismertetve. A Dordogne megyei küldöttséggel a megyei önkormányzat, és a vízügyi ágazat képvise­lői vették fel a kapcsolatot. Egymást kölcsö­nösen tájékoztatták a Tisza és a Dordogne folyó helyzetéről, az árvízi és egyéb prob­lémákról, a megoldásban részt vevő szer­vezetek működéséről. Mindezt tették an­nak reményében, hogy ezeknek a megbe­széléseknek közös európai uniós projektek készítésében lesz a folytatása. A szakembe­rek a vendégeknek megmutatták a szolno­ki Tisza-part árvízvédelmi szempontoknak megfelelően újjáépített, magasított szaka­szát, a töltéseket, a Holt-Tiszát, a nagykö­rűi Tisza-szakaszt, valamint az ártéri gaz­dálkodás helyszíneit, melyek alapjául szol­gálhatnak egy közös uniós projektben való részvételnek. Ezek elnyerésére dr. Kékessy Dezső, a Magyar Köztársaság franciaorszá­gi rendkívüli és meghatalmazott nagyköve­te szerint akkor van esély, ha régiók pá­lyáznak^_____________________________H.V. Sok szakma, sok lehetőség A szolnoki Sípos Orbán Szakközép- és Szakiskola épületét nemrég újították föl. A diákok az újjávará­zsolt épületben lassan elfe­lejtik az építkezés nehéz he- teit-hónapjait. Néhányukat arról kérdeztük, hogy mi­lyen tervekkel jöttek az is­kolába, hogy érzik ott ma­gukat, és mire készülnek, ha véget érnek a diákévek. Túró Sándor öt éve jár az iskolá­ba, és a mezőgazdász szakma után most szerzi a második szak­máját. Asztalos lesz. Szeret ide járni, ahol szavai szerint „sok szakma, sok lehetőség” várja. Hétvégeken kertészkedik, hasz­nosítja az első szakmájában ta­nultakat. Azt tervezi, hogy vissza­megy a falujába, Tiszaburára. Amikor megjegyeztem, hogy ott nagy a munkanélküliség, moso­lyogva válaszolta, hogy jó szak­mával ott is lehet dolgozni, ő már tudja is, hogy hol kap munkát. Azt mondják rá, hogy örökmozgó típus, ezt maga sem vitatta: szere­ti a sportot, különösen a túrázás áll közel hozzá. A rákócziúj falui Papp Krisztina három éve jár az iskolába, varrni tanul. Szeretne leérettségizni, majd dolgozni, és később talán tovább tanulni, de még nem tud­ja, hogy hol. Az átépítés időszakáról azt mondja, ki lehetett bírni, bár a nagy zaj, a kopácsolás nem volt kellemes. Az iskola azonban úgy megszépült, hogy megérte a ne­hézségeket. A lányok közül többen is érett­ségizni akarnak, például a szolno­ki Pálinkás Tímea, a tiszasülyi Ba- gi Krisztina vagy Agócs Judit Rákó- cziújfaluból. 0 levelezőn szeretné megszerezni az érettségit, minél hamarabb dolgozni akar. Bagi Krisztina, ha tervei valóra válnak, valósággal gyűjteni fogja a szakmákat. Azt tervezi, hogy a varrónői szakképesítés után érett­ségizni fog, azután megszerzi a fodrász és a cukrász oklevelet is. Hogy miért? Több szakmával kön­nyebb elhelyezkedni, ő pedig biz­tosra akar menni. Még nem tudja, hogy visszamegy-e Tiszasülyre, lehet, hogy még Jászapátit is útba ejti az újabb szakmaszerzés so­rán. Kollégista, mint mondta, sze­reti a kollégiumi életet, jobbak a feltételek a tanulásra, jó az ellátás, és az sem mindegy, hogy nem kell naponta órákat buszozni. Mind egyetértettek abban, hogy az iskola sokféle lehetőséget kínál a szabadidő eltöltésére, szakkörök működnek, színjátszó csoport ala­kult, ahol kiélhetik a táncszenvedélyü­ket, szerepelnek az ünnepségeken, töb­ben részt vettek a „Roma ki mit tud?”- on. Van rajzszak­kör, lehet sportolni, mint Túró Sándor említette, a túrázáson kívül fociz­hat, atletizálhat, akinek ahhoz van kedve. A lányok egy része a varró­szakkörbe jár, és amikor megkér­deztem, hogy a tanulás után miért járnak még a szakkörbe is varrni, a legtermészetesebb módon vála­szolták, hogy azért, mert pluszt ad a tanultakhoz. Aki a lányok közül meg akar maradni a varrás mellett, magán- vállalkozóként képzeli el az éle­tét. Keveslik a fizetést, amit varro­dában kaphatnak. Bíznak önma­gukban, remélik, hogy elég ügye­sek lesznek, és önállóan jobban boldogulhatnak. Nem hiszik, hogy a konfekció eltűnteti a szak­májukat, biztosak benne, hogy a méretre varrott ruhák iránt min- dig lesz kereslet. ______________■ Há rom diploma munka mellett Hajdúné Gácsi Mária gyerek­korában megfogadta, hogy három diplomát fog szerezni, és meg is tartotta a fogadal­mát. Jelenleg a megyei ön- kormányzat pénzügyi irodá­jának a vezetője. Pályájáról, munkájáról kérdeztük. — Csépán töltöttem a gyermekkoromat, ott jártam általános isko­lába. A szüleim most is ott élnek. Édesapám, bár szeretett volna, nem tanulhatott, ez ve­zetett ahhoz az elhatá­rozásomhoz, hogy ha felnövök, én három diplomát szerzek. Kunszentmártonban jártam gimnáziumba. Nagyon jó tanáraim voltak, nem véletlen, hogy az osztályban majdnem mindenki egyetemen-főiskolán tanult tovább. Rögtön az érettsé­gi után, 18 évesen férjhez men­tem. Hajdúné Gácsi Mária- Ezek szerint a három diplo­mát munka mellett szerezte.- Eddig szinte megszakítás nélkül tanultam. Ehhez persze megfelelő családi háttér is kellett. Az első kereskedelmi és vendég­látó-ipari üzemgazdász diploma volt. Amikor gyesen voltam, el­végeztem a közgazdasá­gi egyetemet. Ez úgy volt lehetséges, hogy az első diploma alapján kedvez­ményeket kaptam, ezért csak három évet kellett végeznem. Végül poszt­graduális képzésben az ELTE jogi karán ’95-ben jogi szakokleveles köz­gazdadiplomát szereztem. Ez doktori címmel nem jár, a kép­zésben elsősorban a gazdasági életben szükséges joganyag sze­repel.- Megáll a három diplománál?- Megállók, azóta csak a köte­lező közigazgatási szakvizsgát tettem le két éve.- Milyen munkahelyeken dol­gozott, mielőtt a jelenlegi helyére került?- A Kunszentmárton és Vidé­ke ÁFÉSZ-nél kezdtem, majd a kunszentmártoni városgond­nokságra, onnan egy általános iskolai gondnokságra, majd Cserkeszőlőre mentem. Tisza- kürtön lakunk, ott a helyi képvi­selő-testületnek és a megyei közgyűlésnek is tagja voltam 1990-94 között. Megválasztottak a pénzügyi bizottság elnökének, így a kezdetektől ismerem a me­gyei önkormányzatnál folyó gaz­dálkodást. 1996-ban megkeres­tek, hogy legyek pénzügyi iroda­vezető-helyettes, majd irodave­zető lettem.- Tiszakürtről jár be dolgozni?- Naponta három órát uta­zom. Ez soknak tűnik, de meg­szoktam. A buszon jól lehet dol­gozni, vagy éppen beszélni az utasokkal. Sok érdekes, hasznos dolgot, véleményt hallhat az, aki rendszeresen beszélget az embe­rekkel.- Mivel foglalkozik a vezetése alatt működő iroda?- Röviden úgy határozhatnám meg, hogy döntés-előkészítő és -végrehajtó munkát végzünk. Fel­adatunk az önkormányzat teljes költségvetésének elkészítése, egyeztetése az intézményekkel, a közgyűlés elé terjesztése. Ez a legnagyobb rész a munkánkban. Egyéb munkaterületeink például a 12 milliárdos pénzügyi forga­lom pénzügyi és számviteli bo­nyolítása, de vannak munkaügyi és számfejtési feladataink, vala­mint mi tartjuk nyilván és kezel­jük az önkormányzat vagyonka- taszterét. Feladatkörünkbe tarto­zik az intézmények felügyeleti­költségvetési ellenőrzése. Mind­ezt tizenöt nő végzi, sőt a velünk szoros kapcsolatban lévő 25 in­tézmény gazdaságvezetője is mind nő. BJC. Hasznos ismeretek az Unióról Európai információs pont (HP) a megyei könyvtárban A Külügyminisztérium kezdeményezésére 1996- tól szervezték meg Ma­gyarországon az úgyneve­zett Európai Információs Pontokat (EIP). Az első a MTESZ keretében alakult meg a szolnoki Technika Házában. Most 2001. októ­ber 1-től a könyvtár lesz a Jász-Nagykun-Szolnok me­gyei EIP. A könyvtár már kezdettől foglal­kozott az Európai Unióra vonat­kozó információk gyűjtésével és továbbításával, az érdeklődők je­lentős része ugyanis onnan várta ilyen irányú igényeinek kielégíté­sét. A mintegy tízezer beiratkozott I olvasó, a napi hét-nyolcszáz láto­gató az Európai Unióról szóló in- | formációk terjesztése számára jó j lehetőségeket biztosított. Gondot okozott viszont, hogy a doku­mentumok egy része igen drága, a könyvtár számára önerőből el­érhetetlen, fontos kiadványok­hoz pedig azért nem jutott hoz­zá, mivel nem szerepelt a könyv­kiadók kínálati listáján. Ez a helyzet most változik, a minisz­térium megküldi a kiadványokat, illetve kétmillió forintot ígért az Európai Információs Pont kiala­kítására, bár a szerződést még nem kötötték meg. A Verseghy könyvtár rendel­kezik mindazokkal a feltételek­kel, amelyek szükségesek egy jól működő információs bázis kiala­kításához: megfelelő olvasószo­bával, konferenciateremmel, a látogatók számára hozzáférhető számítógépekkel, internethasz­nálattal, fölkészült szakembe­rekkel, valamint megfelelő kap­csolatokkal más, a megyén belül és kívül működő könyvárakkal. Az épület második emeletén el­különített állomány szolgálja a gyors tájékoztatást. Megyei könyvtárban információs pont egyébként a szolnokival együtt összesen csupán öt van az or­szágban. Elsősorban a középiskolások és a főiskolások körében merül föl az igény az Európai Informá­ciós Pont szolgáltatásai iránt, de a legkülönbözőbb korú és foglal­kozású olvasók is jelentkeznek, például vállalkozók, akiket az Unió gazdasági, pénzügyi, jogi normái érdekelnek. A könyvtár mellett a MTESZ is folytat infor­mációs tevékenységet, a vállalko­zóknak pedig a kereskedelmi és iparkamara is ad szakmai jellegű felvilágosítást. A Verseghy könyvtár informá­ciós munkája nem marad meg az épület falai között, hiszen a me­gye közművelődési könyvtárai­nak közvetítésével részt vesz az egész lakosság tájékoztatásában. E munka színvonalának további emelése érdekében a vidéki könyvtárak pályázhattak tájékoz­tató anyagok beszerzésére, és a megyében előzetes hírek szerint 18 pályázat készült, amelyek ko­ordinálásában részt vett a megyei könyvtár. Egy élet az oktatás szolgálatában Vincze Sándor a Jász-Nagy- kun-Szolnok Megyei Köz­oktatási Közalapítvány szakmai ügyintézője. Élet­útja azonban csak hosz- szabb idő után kanyarodott a hivatali munkához. Ko­rábban végigjárta a pedagó­gusmunka szinte minden állomását. Volt beosztott gimnáziumi tanár, iskolaigazgató, kollégiumigazga­tó, szakfelügyelő. 1973 óta a me­gyei tanács művelődési osztályán dolgozott, előbb osztályvezető­helyettesként, majd osztályveze­tőként. 1991. július 31-től nyugdí­jas, de ma is bejár egykori mun­kahelyére, a megyeházára. A szo­bája alig néhány ajtónyira van egykori irodájától. Tavaly júliusig egyedül dolgo­zott, ám a munka megszaporo­dott, mert örvendetesen megnö­vekedtek a közalapítvány anyagi lehetőségei, így most ketten inté­zik az ügyeket. A közalapítvány pályázatokat ír ki minden év elején. A beérke­zett pályázatokat szakértőknek adják ki a pedagógiai intézetbe, majd a bírálatok alapján döntésre terjesztik azokat a kuratórium elé. A döntés után a munka a szer­ződések megkötésével folytató­dik. Mióta ketten vannak, meg­oszthatják a feladatokat, Vincze Sándor inkább az elemzésekkel foglalkozhat. „Szeretem a számszerű adatok elemzését — mondta —, matema­tika-fizika szakos vagyok, de a matematika közelebb áll hoz­zám. A doktori disszertációmat is részben matematikai jellegű té­mából írtam, elemeztem a kisúj­szállási gimnázium eredményes­ségét a továbbtanulás szempont­jából az 1957—73 közötti idő­szakban, azaz amikor ott dolgoz­tam.,, A szerződések megkötésével korántsem fejeződik be a munka. Következik a szakmai és pénz­ügyi beszámolók értékelése, és folyamatosak az ellenőrzések. A közalapítvány öt évig jogosult a pályázatban foglaltak megvaló­sulását ellenőrizni. Jövőre a munkájuk viszonylag könnyebb lesz, hiszen a kétéves költségvetés miatt ismerik a ren­delkezésükre álló összeget, ha­Vincze Sándor marabb ki tudják írni az általános közoktatási pályázatokat. A szak­képzési támogatásokra fordítható pénz összegét még nem ismerik, az csak az év vége felé lesz isme­retes. Ezekben a napokban érkeznek hozzájuk az idei nyertes szak­képzési pályázatok benyújtóinak beszámolói, és utalják a pénze­ket, ugyanis ez évtől kezdve utó­lag fizetik ki a pályázaton elnyert összegeket. Közben az ellenőrzé­seket is végzik, és Vincze Sándor, korántsem mellékesen, kiad­ványt is szerkeszt, amelyben a közalapítvány ötéves működését örökítik meg.

Next

/
Thumbnails
Contents