Új Néplap, 2001. október (12. évfolyam, 229-254. szám)

2001-10-27 / 251. szám

2001. Szeptember 27., csütörtök OTTHONUNK 5. OLDAL Századfordulós villalakásban Az 1910-es években épült vil­lának anno egyetlen tulajdo­nosa volt. Az idő, pontosab­ban a történelem, tudjuk jól, nem tűrhette ezt az osztatlan állapotot, leválasztásokkal több lakásra szabdalta a tá­gas épületet. Szinte termé­szetes is, hogy az így kiala­kított otthonok térosztása esetlegesen alakult. Termé­szetesen felújítás híján az épület is elöregedett, és ma már csak nyomokban emlé­keztet régi szépségére. Eb­ben a környezetben újult meg a villa egyik ötvenhat négyzetméteres lakása.- Mégpedig gyökeresen - fo­galmaz a tulajdonos, Luzsi Tímea jelmez- és divatterve­ző. - Merthogy nemcsak az épület, a lakás is szörnyű álla­potban volt, gyakorlatilag csu­pán a nyílászárókat őriztük meg. Az ajtókeretek alsó har­madát is újra kellett csináltat­ni, olyan korhadtak voltak. Egyébként mindent kicserél­tünk, illetve újraalakítottunk és átrendeztünk.- Ha ilyen nagy munkát je­lentett a felújítás, egyáltalán miért vállalkozott rá, mi von­zotta ebben a lakásban?- A kertes környezet, de mindenekelőtt a télikert. A la­kásnak ugyanis volt egy nagy, ablakokkal megvilágított tere- a jelenlegi konyha helyén -, amelyet eredetileg télikertnek építhettek. Igaz, a helyiséget az előző tulaj­donos lomtárnak használta, ám a hirdetésé­ben, amelyben a lakást kínálta, ezt is meg­említette. Es ezzel, szinte látatlanban eldőlt a kérdés, mert én éppen ilyen, télikertes, nagyablakos lakást kerestem.- Igen ám, de ön sem télikertként használ­ja, tehát eredeti funkcióját most sem kapta vissza.- De csak azért, mert a lakás alapterülete nem nagy, és ezt a luxust nem engedhettem meg magamnak. A helyiség adottságát azon­ban igencsak kihasználtuk, és nem csupán azzal, hogy a konyhával értelmes funkciót kapott, hanem mert fényéből a nappaliba is juttatunk oly módon, hogy a közöttük lévő falra kétszárnyú ajtót, annak két szélére pe­dig egy-egy ablakot csináltattunk. A célom ezzel - miként minden további átalakítással is - az volt, hogy a kis alapterületű, egyszo­bás lakásban használható méretű és adottsá­gú helyiségek alakuljanak ki, és ehhez ren­deztük át, olykor kicsit szokatlan módon az alaprajzot.- A háló- és a fürdőszoba összenyitása valóban meglepő, ám a látvány korántsem kellemetlen.- Az ötlet a kivitelezést is végző építészé, Mauricio Floresé, ő találta ki, hogy a két he­lyiség közé térbe állított és szinte körbejár­ható fal kerüljön elválasztóként. így izgal­masabb lett ez a kis tér, s az addig sötét für­dőszoba is természetes fényhez juthatott. A két helyiség közvetlen kapcsolata persze nem alkalmazható mindenhol, de ebben a A helyiség hangulatát meghatározza az ablakok között a fogazott kerámiaburkolat Tároló volt, konyha lett belőle ...a helyiség adottságát azonban igencsak kihasználtak, és nem csupán azzal, hogy a konyhával értelmes funkciót kapott... kétszemélyes lakásban nem okoz problémát a nyitottabb megoldás. Az egyetlen komoly gondot az jelentette, hogy a fürdőszobából kikerült vécének sehol nem találtunk helyet, és egy ideig úgy nézett ki, az átalakításra vo­natkozó elképzeléseinket nem is tudjuk megvalósítani. Több hónapi bizonytalanság után vásárolhattam meg a lép­csőházi közös előtérből né­hány négyzetmétert, így kerül­hetett kijjebb a lakás bejárati aj­taja, és lett helye a mellékhelyi­ségnek is.- Míg a lakás megvételéről szinte pillanatok alatt döntött, a berendezkedés, legalábbis úgy tudom, hosszabb ideig húzódott.- Többször is nekifutottam, első alkalommal a szülői ház­ból átköltöztetett antik bútora­immal próbálkoztam. A lakás szép lett, de olyan, mint egy múzeum, ahol nem tudtam él­ni. Gyorsan visszapakoltam mindent a szüléimhez, és ezt követően sokáig szinte üres fa­lak között, csak a legalap­vetőbb bútorok társaságában laktam. Lassan alakult ki a most látható állapot, amely vé­gül is nagyon megfontolt és ala­posan átgondolt tervezés ered­ményeként jött létre.- Többnyire mai design-búto­rokat, az olasz B&B Italia világ­hírű tervezőinek már itthon is kapható munkáiból válogatott. Jellemzőik a tiszta és egyszerű, geometrikus formák, a funkcio­nális megoldások, a minőségi anyagválasztás és a tökéletes ki­vitelezés. De azért ebbe a letisz­tult hangulatú, modem világba is belecsempészett némi anti- kot, néhány szép régiséget, és ez az eklektikus összeállítás, gon­dolom, nem véletlen.- Szeretem, ha egy régi épü­let berendezéséhez modernet választanak, mert szerintem ez a kontraszt jót tesz mind­két világnak. Ám ezt csak a berendezkedés­re, a választott bútorokra érzem igaznak, ugyanakkor ami beépítésre kerül, ami az épület részévé válik, annak illik igazodnia az épület korához és hangulatához. Ezért ke­rült parketta a lakóterekbe, kerámiamozaik a fürdőszoba meg a konyha falára, és provance-ias kék-sárga, dombormintás csempe ez utóbbiak padlójára.- Divat- és jelmeztervezőként dolgozik, munkájában fontos szerep jut a látványnak, amely egy otthon kialakításában is döntő, de ebben az esetben talán mégis másképpen kell gondolkodni a színekről és formákról.- Egy színpadkép megtervezése és egy la­kás berendezése meglehetősen eltérő látás­módot igényel. Míg az előbbihez inkább harsányabb, nagy mintás és szinte rikító szí­neket, formákat kell keresni, s az összhatást úgy komponálni, mint egy festményt, ame­lyet a nézőtér utolsó sorából is jól lehet lát­ni, a lakás - és ebben a divattervezéshez ha­sonlít inkább - finomabb és árnyaltabb meg­oldásokat kíván. Ahogyan az én szememben az az elegáns nő, aki ugyanannak a színnek különböző változatait variálja, úgy a beren­dezésben is ezt érzem érvényesnek. A szí­nek például a lakásomban sem tobzódnak, a nappaliban és a hálóban a fehér, bézs és törtfehér, illetve a barna a jellemző, a fürdő­szobában és a konyhában a kék - minden más csak ezeknek a finom kiegészítője. Legyen állandó világosság! A nappali a szabadon hagyott gerendákkal Nem tart sokáig, míg elérem a város szélét, de mikor kiszál­lok a kocsiból és körülnézek, mintha hirtelen vidékre csöp­pentem volna. Olyan csend fo­gad, amilyen csak falun szo­kott lenni, s itt, az erdők, lágy dombok között áll a ház - úticélom helyszíne. Az erdők, lágy dombok között ál­ló, Turányi Gábor tervezte, egy­szintes épület kellemes arányai­val, geometrikus formáival és kü­lönösen szép anyagaival - a tég­lával kevert kőborítással, natúr fával - erős és időtlen benyomást kelt.- Mindennap öröm a hazajöve­tel - osztja meg velem gondolata­it a ház asszonya. - Bármerről jö­vök, erdőn át visz az út, az erdő­ből érkezem a házba. Több he­lyen laktam már, de ez az érzés semmihez sem hasonlítható, már útközben érzem, hogy magam mögött hagytam a váro­si őrületet, hogy lassan elengedhetem magam.- És amikor belép a házba, akkor egy rend­kívül átgondolt, logiku­san kialakított lakás fogadja.- Ez nagyon furcsa dolog, mert amikor épült, egyáltalán nem tartottam racionálisnak. Például a nappali szo­katlan belmagassága, bár szép látvány, első pillantásra talán nem ésszerű: ezt ki kell fűteni, a felső ablakok nehezen tisztíthatók, szó­val, vannak hátrányai. De most már, benne lakva, én is azt mon­dom, hogy ésszerű a ház, a belma­gasság is. Úgy érzem, egy nagy­méretű, komoly épületben lakom, és ehhez sokban hozzájárul ez az óriási tér, a levegősség és tágasság, az állandó világosság.- Tehát nem bánta meg, hogy hallgatott az építészre.- Nem, sőt, nagyon örülök, hogy így történt. Igaz, már amikor megismertem Turányi Gábort, tudtam, hogy őt bízom meg ezzel a munkával, de nem gondoltam, hogy ilyen mértékben fogok ha­gyatkozni rá. Nem ragaszkodtam semmiféle stílushoz vagy irányzat­hoz. Az előkészület úgy kezdő­dött, hogy építészeti újságokban megjelöltem azokat a házakat, amelyek tetszettek, de ezek min­denfajta stílust képviseltek. Az épí­tész ezekből tudta leszűrni, körül­belül mi az, amit szépnek találok.- Magyarországon szokatlan, hogy egy épület észak felé néz, mégis ragaszkodott hozzá.- Általában mindenki dél felé nyit, és ha lett volna egy tökéletes fekvésű telkünk, én sem ellen­zem. De akadtak olyan szempon­tok, melyeket akkor fontosabb­nak tartottam. Ma már, hogy ben­ne lakom egy észak felé nyíló ház­ban, ha lehetőségem lenne rá, ak­kor sem nyitnám dél felé. Ennek köszönhetőek ugyanis az óriási üvegfelületek, és főleg a fantaszti­kus klíma. Lehet, a fűtés költsége valamivel magasabb, viszont egészen kivételesen jó itt a köz­érzetem. ■ Átfestve és átrendezve A terekben is volt fantázia, és a megbízó is elég nyitott volt a merészebb megoldásokra. A tíz évvel ezelőtt épült családi ház sem külső megjelenésé­ben, sem pedig berendezésé­ben nem tért el az átlagtól, az akkori, eléggé jellegtelen di­vattól.- Ám az igaz­sághoz az is hozzátartozik, hogy akkori­ban ez a sza­bályos kocka­forma, illetve a barna-fehér­be öltöztetett belső teljesen megfelelőnek látszott, és csak az utóbbi néhány évben kezdtem úgy érezni, hogy nem elég me­leg, nem elég barátságos az otthonunk - mondja a házi­gazda. - A kül­ső még hagyján, az kevésbé za­vart, és azon módosítani külön­ben is csak nagyobb átépítéssel és anyagi ráfordítással lehetett vol­na, de belül már mindenképpen változtatni akartam. Amikor éppen idáig jutott elha­tározásában, akkor találkozott össze a lakberendezésben már gyakorlatot szerzett Weinber Ani­tával, akitől remek ötleteket ka­pott a lakás átalakításához. Ő volt például, aki - környezetének leg­nagyobb megrökönyödésére - kádként használható fadézsát állí­tott be kis tetőtéri lakásának nap­palijába. De ő volt az is, aki a zöld, a sárga és a terrakotta különböző árnyalataiból olyan mediterrán színvilágú lakást alakított ki, amellyel a kis méreteket, a lakás szűkösségét is feledtetni tudta. Ez a megbízatása először csak arra szólt, hogy kitalálja a lakóte­rek színeit, később azonban a te­rek újrarendezésére is kiterjedt. „A terekben is volt fantázia, és a megbízó is elég nyitott volt a me­részebb megoldásokra” - fogal­maz Anita, aki magas étkezőpul­tot tervezett a konyha és az étke­ző közé, ez utóbbi németes ízű, kárpitozott, sarokpados berende­zését kovácsoltvas bútorokra cse­rélte - ugyan­ilyenek kerül­tek a felnőtt­hálószobába. És talán mon­dani sem kell, hogy újrafes­tett, átfestett mindent, amit csak lehetett. Elsősorban a falakat. A földszinten, az „egymásba játszó”, átlát­ható terek­ben, a kony­ha, étkező és nappali falát három, egy­máshoz köze­li, de mégis­csak különböző sárgára, a háló­szobát pedig halványlilára. A bar­na konyhabútornál akár meg is akadhatott volna, hiszen a házi­asszony nem tudta modernebbre cserélni. Ha pedig ott marad bar­nán, fehéren, agyonüti azt a me­diterrán ízekre hangolt tervet, amit Anita - a tulajdonos teljes egyetértésével - a földszintre ki­talált. Ezért nem kis munkával, de ezt is befestették, provance- ias ízű sárga-kékre, sőt még a csempéket is átmázolták, de ke­ze nyomán kivilágosodtak az eredetileg barna gardróbszekré­nyek és a lépcsőfeljárót burkoló lambéria is. Ha nem is néhány ecsetvonás­tól, hanem több heti festőmunká­tól, de az egész lakás üdébb, ba­rátságosabb megjelenést kapott, és alaposan megváltozott. Könnyed fémbútorok az ebédlőszobában Ezernyi színben és formában Tengerészek bukkantak rá az első begóniára a 17. szá­zadban, a trópusi klímájú San Domingóban. Az értékes új­donságot a kormányzó, Michel Begon kapta ajándék­ba, s a növényt is róla nevez­ték el. A város elöljárója nem is gondolhatta, hogy száza­dok múltán az utókor hány­féle változatban, színben és formában élvezheti a begó­niákat. Kevés olyan növénycsalád léte­zik, amelynek ennyi faja, hibrid­je és változata szerez örömöt kör­nyezetünkben. Természetes kö­rülmények között Ausztrália ki­vételével valamennyi trópusi öve­zetben előfordul. Nálunk főként cserepes növényként, illetve egy­nyári virágként neveljük. ültetni őket egy mérettel nagyobb cserépbe, Florasca A vagy Bioland A virágföldbe. A mindig nyíló begónia (Begonia Semperflorens) hazájá­ban évelő, nálunk fagyérzékeny, így mindössze egy nyáron át él­vezhetjük laza bogernyőben nyí­ló, fehér, rózsaszínű és piros virá­gait. Május végén lehet elültetni a palántákat 15x15 vagy 20x20 cm távolságra, a kert napfényes vagy félárnyékos részére. A teraszon, lapos kőedényben is kedves szín­folt alakítható ki belőlük. A gumós begóniáknak (Begonia Tuberhybrida) alig akad vetélytársuk a virágos csere­pes- és a balkonnövények között. Tél végén, kora tavasszal jelen­nek meg a virágüzletekben a zö­mök növésű Elatior begóniák, amelyeknek rózsaszín, piros, sár­A Tenella Salmon különleges virágai Királybegóniának (Begonia Rex hibridek) nevezik a leveleik­kel díszítő, szobában kiválóan tartható csoportot (több száz van belőlük). Mintázatuk lenyűgöző, csokoládészínű foltok, ezüstös csíkok, bordó pettyek ékesítik a fényes vagy érdes, hullámos, gyakran szőrös felületű leveleket. A világos, de nem napos helyet kedvelik, mi több: a félárnyékot is jól viselik. Évente érdemes át­ga, lazac, fehér színű virágai szin­te világítanak a fényes, mélyzöld levelek között. A dúsan és hosszú ideig virágzó „bokrocska” rend­kívüli dísze a lakásnak. Az elnyí- lás után érdemes tovább gondoz­ni őket: ősszel - eltávolítva az el­halt leveleket - hűvös helyen pi­hentessük a következő tavaszig. Némelyik faj egy-két évig, mások jóval tovább eltarthatók.

Next

/
Thumbnails
Contents