Új Néplap, 2001. október (12. évfolyam, 229-254. szám)
2001-10-27 / 251. szám
2001. Szeptember 27., csütörtök OTTHONUNK 5. OLDAL Századfordulós villalakásban Az 1910-es években épült villának anno egyetlen tulajdonosa volt. Az idő, pontosabban a történelem, tudjuk jól, nem tűrhette ezt az osztatlan állapotot, leválasztásokkal több lakásra szabdalta a tágas épületet. Szinte természetes is, hogy az így kialakított otthonok térosztása esetlegesen alakult. Természetesen felújítás híján az épület is elöregedett, és ma már csak nyomokban emlékeztet régi szépségére. Ebben a környezetben újult meg a villa egyik ötvenhat négyzetméteres lakása.- Mégpedig gyökeresen - fogalmaz a tulajdonos, Luzsi Tímea jelmez- és divattervező. - Merthogy nemcsak az épület, a lakás is szörnyű állapotban volt, gyakorlatilag csupán a nyílászárókat őriztük meg. Az ajtókeretek alsó harmadát is újra kellett csináltatni, olyan korhadtak voltak. Egyébként mindent kicseréltünk, illetve újraalakítottunk és átrendeztünk.- Ha ilyen nagy munkát jelentett a felújítás, egyáltalán miért vállalkozott rá, mi vonzotta ebben a lakásban?- A kertes környezet, de mindenekelőtt a télikert. A lakásnak ugyanis volt egy nagy, ablakokkal megvilágított tere- a jelenlegi konyha helyén -, amelyet eredetileg télikertnek építhettek. Igaz, a helyiséget az előző tulajdonos lomtárnak használta, ám a hirdetésében, amelyben a lakást kínálta, ezt is megemlítette. Es ezzel, szinte látatlanban eldőlt a kérdés, mert én éppen ilyen, télikertes, nagyablakos lakást kerestem.- Igen ám, de ön sem télikertként használja, tehát eredeti funkcióját most sem kapta vissza.- De csak azért, mert a lakás alapterülete nem nagy, és ezt a luxust nem engedhettem meg magamnak. A helyiség adottságát azonban igencsak kihasználtuk, és nem csupán azzal, hogy a konyhával értelmes funkciót kapott, hanem mert fényéből a nappaliba is juttatunk oly módon, hogy a közöttük lévő falra kétszárnyú ajtót, annak két szélére pedig egy-egy ablakot csináltattunk. A célom ezzel - miként minden további átalakítással is - az volt, hogy a kis alapterületű, egyszobás lakásban használható méretű és adottságú helyiségek alakuljanak ki, és ehhez rendeztük át, olykor kicsit szokatlan módon az alaprajzot.- A háló- és a fürdőszoba összenyitása valóban meglepő, ám a látvány korántsem kellemetlen.- Az ötlet a kivitelezést is végző építészé, Mauricio Floresé, ő találta ki, hogy a két helyiség közé térbe állított és szinte körbejárható fal kerüljön elválasztóként. így izgalmasabb lett ez a kis tér, s az addig sötét fürdőszoba is természetes fényhez juthatott. A két helyiség közvetlen kapcsolata persze nem alkalmazható mindenhol, de ebben a A helyiség hangulatát meghatározza az ablakok között a fogazott kerámiaburkolat Tároló volt, konyha lett belőle ...a helyiség adottságát azonban igencsak kihasználtak, és nem csupán azzal, hogy a konyhával értelmes funkciót kapott... kétszemélyes lakásban nem okoz problémát a nyitottabb megoldás. Az egyetlen komoly gondot az jelentette, hogy a fürdőszobából kikerült vécének sehol nem találtunk helyet, és egy ideig úgy nézett ki, az átalakításra vonatkozó elképzeléseinket nem is tudjuk megvalósítani. Több hónapi bizonytalanság után vásárolhattam meg a lépcsőházi közös előtérből néhány négyzetmétert, így kerülhetett kijjebb a lakás bejárati ajtaja, és lett helye a mellékhelyiségnek is.- Míg a lakás megvételéről szinte pillanatok alatt döntött, a berendezkedés, legalábbis úgy tudom, hosszabb ideig húzódott.- Többször is nekifutottam, első alkalommal a szülői házból átköltöztetett antik bútoraimmal próbálkoztam. A lakás szép lett, de olyan, mint egy múzeum, ahol nem tudtam élni. Gyorsan visszapakoltam mindent a szüléimhez, és ezt követően sokáig szinte üres falak között, csak a legalapvetőbb bútorok társaságában laktam. Lassan alakult ki a most látható állapot, amely végül is nagyon megfontolt és alaposan átgondolt tervezés eredményeként jött létre.- Többnyire mai design-bútorokat, az olasz B&B Italia világhírű tervezőinek már itthon is kapható munkáiból válogatott. Jellemzőik a tiszta és egyszerű, geometrikus formák, a funkcionális megoldások, a minőségi anyagválasztás és a tökéletes kivitelezés. De azért ebbe a letisztult hangulatú, modem világba is belecsempészett némi anti- kot, néhány szép régiséget, és ez az eklektikus összeállítás, gondolom, nem véletlen.- Szeretem, ha egy régi épület berendezéséhez modernet választanak, mert szerintem ez a kontraszt jót tesz mindkét világnak. Ám ezt csak a berendezkedésre, a választott bútorokra érzem igaznak, ugyanakkor ami beépítésre kerül, ami az épület részévé válik, annak illik igazodnia az épület korához és hangulatához. Ezért került parketta a lakóterekbe, kerámiamozaik a fürdőszoba meg a konyha falára, és provance-ias kék-sárga, dombormintás csempe ez utóbbiak padlójára.- Divat- és jelmeztervezőként dolgozik, munkájában fontos szerep jut a látványnak, amely egy otthon kialakításában is döntő, de ebben az esetben talán mégis másképpen kell gondolkodni a színekről és formákról.- Egy színpadkép megtervezése és egy lakás berendezése meglehetősen eltérő látásmódot igényel. Míg az előbbihez inkább harsányabb, nagy mintás és szinte rikító színeket, formákat kell keresni, s az összhatást úgy komponálni, mint egy festményt, amelyet a nézőtér utolsó sorából is jól lehet látni, a lakás - és ebben a divattervezéshez hasonlít inkább - finomabb és árnyaltabb megoldásokat kíván. Ahogyan az én szememben az az elegáns nő, aki ugyanannak a színnek különböző változatait variálja, úgy a berendezésben is ezt érzem érvényesnek. A színek például a lakásomban sem tobzódnak, a nappaliban és a hálóban a fehér, bézs és törtfehér, illetve a barna a jellemző, a fürdőszobában és a konyhában a kék - minden más csak ezeknek a finom kiegészítője. Legyen állandó világosság! A nappali a szabadon hagyott gerendákkal Nem tart sokáig, míg elérem a város szélét, de mikor kiszállok a kocsiból és körülnézek, mintha hirtelen vidékre csöppentem volna. Olyan csend fogad, amilyen csak falun szokott lenni, s itt, az erdők, lágy dombok között áll a ház - úticélom helyszíne. Az erdők, lágy dombok között álló, Turányi Gábor tervezte, egyszintes épület kellemes arányaival, geometrikus formáival és különösen szép anyagaival - a téglával kevert kőborítással, natúr fával - erős és időtlen benyomást kelt.- Mindennap öröm a hazajövetel - osztja meg velem gondolatait a ház asszonya. - Bármerről jövök, erdőn át visz az út, az erdőből érkezem a házba. Több helyen laktam már, de ez az érzés semmihez sem hasonlítható, már útközben érzem, hogy magam mögött hagytam a városi őrületet, hogy lassan elengedhetem magam.- És amikor belép a házba, akkor egy rendkívül átgondolt, logikusan kialakított lakás fogadja.- Ez nagyon furcsa dolog, mert amikor épült, egyáltalán nem tartottam racionálisnak. Például a nappali szokatlan belmagassága, bár szép látvány, első pillantásra talán nem ésszerű: ezt ki kell fűteni, a felső ablakok nehezen tisztíthatók, szóval, vannak hátrányai. De most már, benne lakva, én is azt mondom, hogy ésszerű a ház, a belmagasság is. Úgy érzem, egy nagyméretű, komoly épületben lakom, és ehhez sokban hozzájárul ez az óriási tér, a levegősség és tágasság, az állandó világosság.- Tehát nem bánta meg, hogy hallgatott az építészre.- Nem, sőt, nagyon örülök, hogy így történt. Igaz, már amikor megismertem Turányi Gábort, tudtam, hogy őt bízom meg ezzel a munkával, de nem gondoltam, hogy ilyen mértékben fogok hagyatkozni rá. Nem ragaszkodtam semmiféle stílushoz vagy irányzathoz. Az előkészület úgy kezdődött, hogy építészeti újságokban megjelöltem azokat a házakat, amelyek tetszettek, de ezek mindenfajta stílust képviseltek. Az építész ezekből tudta leszűrni, körülbelül mi az, amit szépnek találok.- Magyarországon szokatlan, hogy egy épület észak felé néz, mégis ragaszkodott hozzá.- Általában mindenki dél felé nyit, és ha lett volna egy tökéletes fekvésű telkünk, én sem ellenzem. De akadtak olyan szempontok, melyeket akkor fontosabbnak tartottam. Ma már, hogy benne lakom egy észak felé nyíló házban, ha lehetőségem lenne rá, akkor sem nyitnám dél felé. Ennek köszönhetőek ugyanis az óriási üvegfelületek, és főleg a fantasztikus klíma. Lehet, a fűtés költsége valamivel magasabb, viszont egészen kivételesen jó itt a közérzetem. ■ Átfestve és átrendezve A terekben is volt fantázia, és a megbízó is elég nyitott volt a merészebb megoldásokra. A tíz évvel ezelőtt épült családi ház sem külső megjelenésében, sem pedig berendezésében nem tért el az átlagtól, az akkori, eléggé jellegtelen divattól.- Ám az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy akkoriban ez a szabályos kockaforma, illetve a barna-fehérbe öltöztetett belső teljesen megfelelőnek látszott, és csak az utóbbi néhány évben kezdtem úgy érezni, hogy nem elég meleg, nem elég barátságos az otthonunk - mondja a házigazda. - A külső még hagyján, az kevésbé zavart, és azon módosítani különben is csak nagyobb átépítéssel és anyagi ráfordítással lehetett volna, de belül már mindenképpen változtatni akartam. Amikor éppen idáig jutott elhatározásában, akkor találkozott össze a lakberendezésben már gyakorlatot szerzett Weinber Anitával, akitől remek ötleteket kapott a lakás átalakításához. Ő volt például, aki - környezetének legnagyobb megrökönyödésére - kádként használható fadézsát állított be kis tetőtéri lakásának nappalijába. De ő volt az is, aki a zöld, a sárga és a terrakotta különböző árnyalataiból olyan mediterrán színvilágú lakást alakított ki, amellyel a kis méreteket, a lakás szűkösségét is feledtetni tudta. Ez a megbízatása először csak arra szólt, hogy kitalálja a lakóterek színeit, később azonban a terek újrarendezésére is kiterjedt. „A terekben is volt fantázia, és a megbízó is elég nyitott volt a merészebb megoldásokra” - fogalmaz Anita, aki magas étkezőpultot tervezett a konyha és az étkező közé, ez utóbbi németes ízű, kárpitozott, sarokpados berendezését kovácsoltvas bútorokra cserélte - ugyanilyenek kerültek a felnőtthálószobába. És talán mondani sem kell, hogy újrafestett, átfestett mindent, amit csak lehetett. Elsősorban a falakat. A földszinten, az „egymásba játszó”, átlátható terekben, a konyha, étkező és nappali falát három, egymáshoz közeli, de mégiscsak különböző sárgára, a hálószobát pedig halványlilára. A barna konyhabútornál akár meg is akadhatott volna, hiszen a háziasszony nem tudta modernebbre cserélni. Ha pedig ott marad barnán, fehéren, agyonüti azt a mediterrán ízekre hangolt tervet, amit Anita - a tulajdonos teljes egyetértésével - a földszintre kitalált. Ezért nem kis munkával, de ezt is befestették, provance- ias ízű sárga-kékre, sőt még a csempéket is átmázolták, de keze nyomán kivilágosodtak az eredetileg barna gardróbszekrények és a lépcsőfeljárót burkoló lambéria is. Ha nem is néhány ecsetvonástól, hanem több heti festőmunkától, de az egész lakás üdébb, barátságosabb megjelenést kapott, és alaposan megváltozott. Könnyed fémbútorok az ebédlőszobában Ezernyi színben és formában Tengerészek bukkantak rá az első begóniára a 17. században, a trópusi klímájú San Domingóban. Az értékes újdonságot a kormányzó, Michel Begon kapta ajándékba, s a növényt is róla nevezték el. A város elöljárója nem is gondolhatta, hogy századok múltán az utókor hányféle változatban, színben és formában élvezheti a begóniákat. Kevés olyan növénycsalád létezik, amelynek ennyi faja, hibridje és változata szerez örömöt környezetünkben. Természetes körülmények között Ausztrália kivételével valamennyi trópusi övezetben előfordul. Nálunk főként cserepes növényként, illetve egynyári virágként neveljük. ültetni őket egy mérettel nagyobb cserépbe, Florasca A vagy Bioland A virágföldbe. A mindig nyíló begónia (Begonia Semperflorens) hazájában évelő, nálunk fagyérzékeny, így mindössze egy nyáron át élvezhetjük laza bogernyőben nyíló, fehér, rózsaszínű és piros virágait. Május végén lehet elültetni a palántákat 15x15 vagy 20x20 cm távolságra, a kert napfényes vagy félárnyékos részére. A teraszon, lapos kőedényben is kedves színfolt alakítható ki belőlük. A gumós begóniáknak (Begonia Tuberhybrida) alig akad vetélytársuk a virágos cserepes- és a balkonnövények között. Tél végén, kora tavasszal jelennek meg a virágüzletekben a zömök növésű Elatior begóniák, amelyeknek rózsaszín, piros, sárA Tenella Salmon különleges virágai Királybegóniának (Begonia Rex hibridek) nevezik a leveleikkel díszítő, szobában kiválóan tartható csoportot (több száz van belőlük). Mintázatuk lenyűgöző, csokoládészínű foltok, ezüstös csíkok, bordó pettyek ékesítik a fényes vagy érdes, hullámos, gyakran szőrös felületű leveleket. A világos, de nem napos helyet kedvelik, mi több: a félárnyékot is jól viselik. Évente érdemes átga, lazac, fehér színű virágai szinte világítanak a fényes, mélyzöld levelek között. A dúsan és hosszú ideig virágzó „bokrocska” rendkívüli dísze a lakásnak. Az elnyí- lás után érdemes tovább gondozni őket: ősszel - eltávolítva az elhalt leveleket - hűvös helyen pihentessük a következő tavaszig. Némelyik faj egy-két évig, mások jóval tovább eltarthatók.
