Új Néplap, 2001. október (12. évfolyam, 229-254. szám)
2001-10-20 / 246. szám
4. OLDAL MEGYE» TŰKOR 2001. Október 20., szombat Sok milliót visz a víz... Az önkormányzaton kéri számon árvízkárát a vállalkozás--------------------------------------------------------------------y Ekkora hatalmas áradatnak bizony nehéz ellenállni... Amikor Hatvani Lajos vezsenyi polgármester felnyitotta a borítékot, nem a manapság oly annyira „felkapott” lépfenefertőzés veszélye csapta meg, hanem egészen más. Szerencsére a gutaütés elkerülte, de így is percekig zsibbadtan ült székében, hiszen olyan irományt tartott a kezében, amilyet hosszú hivatali ideje alatt még egyet sem. A hivatalos iratban ugyanis az állt, hogy fizessen az önkormányzat 160 millió forintot egy bizonyos társaságnak, amelyik a Vezseny körüli földeken gazdálkodik. A 160 millió mellesleg a település kétéves költségvetése. — Fizetési meghagyás jött szeptember elején, ami tulajdonképpen fordított perindítás - kezd a történetbe Hatvani Lajos. — Mennyire is perelték önöket? — Százhatvanmillió-száznyolcezer forintra. Nem is bepereltek bennünket, csak beadtak egy keresetet a megyei bíróságra, amelyben próbálták igazolni, hogy három év nagy árvizeinek kára a kft.-t érintően összesen ennyi, és ők ezért az önkormányzatot hibáztatják. A bíróság ezt ellenjegyezte, és kibocsátotta. Ha elismerjük, és fizetünk, semmi gond, ha nem, akkor bizonyítanunk kell, hogy nem így van, azaz nem vagyunk okozói a káruknak. Mi persze vitatjuk a kárösszeget, főleg a közrehatásunkat. — Gondolom, ilyenben még nem volt részük. — Én bontom a postát, és amikor elolvastam az írást, először azt hittem, téves címzés. Forgattam egy ideig. Fél óra is eltelt, mire észhez tértem, hogy az a Diana Sylvester Kft., amelyiket mi itt majdhogynem dédelgetünk, mint az egyik legnagyobb gazdasági szervezetet a településen, és az a Járvás József, aki elég sűrűn bejár hozzám jóindulatáról biztosítani, és aki a legjobban kell hogy tudja, hogy az önkormányzat az árvízi védekezési teendőit igyekszik 100 százalékig ellátni, ilyen helyzetbe hoz minket. Szerintünk ugyanis ok és okozati összefüggés nincs a dolgok között, ezért is döbbentett meg különösen a levél. Ők viszont azt hiszik, mi vagyunk az okozói az árvíz alatt bekövetkezett káraiknak. Két lehetséges verzió van: vagy mi okoztuk az árvizet, vagy nem hajtottuk végre a szükséges védekezést. De ha belegondolunk, hogy 820 centi az engedélyezett gátmagasság nálunk, és a legkisebb árvíz is 847 centi volt az utóbbi három évben, a többi meg lényegesen magasabb, akkor nem értem, hogy miért mi vagyunk a hibásak. Ráadásul a vízügy rendre visszabontja a nyárigátakat 740-re, tehát már az a 820 sem igaz, mert már 740-nél átjön a víz. De ez is a mi „sarunk”, mert árvíz előtt még ebből is elbont a vízügy, és a víz is elvisz belőle egy métert. De hogy következőleg ne jöjjön be már egy 600 centis víz is, mi szoktuk visszarakni 740-re a gátat. Ez 700 ezer- 1 millió forint költséget jelent alkalmanként. Hozzáteszem, de nem azért, hogy visszalőjek: ez a kft. egyetlenegyszer sem kérdezte meg árvíz idején, hogy mit segíthet, pedig neltik van a legnagyobb érdekeltségük a réten...- ...és a területüket mindig elönti a víz...- ...korábban nyolcszázhúsz fölött öntötte el úgy 8-10 évenként. De 1998 őszén és 1999 tavaszán a vízügy leszedte 740-re, mondván, hogy régen annyira volt engedélyezve. De a lényeg az, hogy azt mondták, nagy víz várható, és a víz szabad levonulása és más veszélyeztetett települések érdekében le kell bontani a gátat, mert az árterület az árterület. Egyébként a kft. úgy 1000 hektáron gazdálkodik, és 550-60 hektárt mindig elönt a víz belőle. A Diana Sylvester Kft. 1993 óta gazdálkodik Vezseny térségében. A 900-1000 hektáros területet 80-90 tulajdonostól bérlik, akikkel földhaszonbérleti szerződést kötöttek. Ez tartalmazza a fizetési módokat is. Minden év október 30-án a kft. fizetni köteles, vagy pénzben vagy terményben - áll a szerződésben. Egy jó darabig fizetett is rendesen. Az utóbbi három évben azonban elvitte a terményt az árvíz legalább a fele területen. Vetni még vetettek, aratni már alig tudtak. A gazdaságnak jelentős gondokat okozott a gazdák kifizetése. Tavaly már fizetési könnyítést is kért a bérbeadóktól. Csakhogy nemcsak a fizetéssel van gond, hanem azzal is, hogy az elvetett terményre is áldoztak. Egy hektáron beleöltek a földbe több tízezer forintot, de a hasznát már nem tudták élvezni.- Az ember azért gazdálkodik, hogy haszna legyen belőle. Márpedig az utóbbi három évben hasznunk semmi nem volt, csak kiadás - hangsúlyozta Járvás József, a cég ügyvezetője, aki hozzátette, a pénzt eddig sem élték fel, hanem mindig visszaforgatták a termelésbe. Ennek példájaként említette az ügyvezető, hogy nemrégiben helyeztek üzembe egy sertéstelepet, szintén Vezsenyen. A telep 45 millió forintba került. Hogy valamiképpen pénzükhöz jussanak, fizetési meghagyással éltek a vezsenyi védelmi bizottságnál. Előbb azonban kísérletet tettek a vízügynél. Tárgyalni akartak. Áprilistól augusztusig vártak, de elutasították őket. Nem akartak ők bírósághoz fordulni, de kénytelenek valahogyan a pénzükhöz jutni.- Kérdem én, miért ne lenne jogos a követelésünk? Mondok egy példát. Ha egy nagy értékű építmény ég, és csak úgy tudják a tűzoltók megmenteni, hogy a mellette levő kisebb értékű ingatlant megrongálják, akkor annak tulajdonosát kártalanítják, nem? Miért ne hinnénk ezt mi is, miért ne reménykednénk ebben? - kérdezte Járvás József. - Most mit tegyünk? Vessünk vagy ne? Adjanak tanácsot hivatalos helyről, hogy elönti-e a területet a víz, vagy sem? Mert amíg ezt nem tudjuk, addig nem csinálunk a területen semmit. Elég volt! - jelentette ki az ügyvezető, aki azt is elmondta, éppen most követelnek rajtuk 4,3 millió forintot. Februárban ugyanis 300 hektáron sörárpát vetettek, amit márciusban elvitt a víz. Az átvevő a szerződésben foglaltaknak megfelelően kéri tőlük a pénzt. De miből fizessenek? Járvás József egyébként be is tartja a szavát. Jelenleg semmit nem tevékenykednek a földön, csak a kötelező állapotfenntartást végzik el, azaz gyommentesen tartják a szántóterületet. Ez is 15-17 ezer forintba kerül hektáronként... ARCHÍV FOTÓ: MÉSZÁROS JÁNOS- Mit gondol, miért önöknek címezték a fizetési meghagyást?- Nem tudom. De annál is inkább furcsállom, hogy a vízügyi igazgatóságnak címzett panaszos levél volt a fizetési meghagyáshoz mellékelve. Hogy hogyan kerül a csizma az asztalra, máig nem értem.- Beszélt azóta Járvás Józseffel?- Hogyne. Azt mondta, hogy neki valamit bizonyítania kell a tulajdonosoknak, a bérbeadóknak, hogy megtette a kellő lépéseket. Ezért is bízott meg egy ügyvédet, aki úgy látta, hogy mi vagyunk a felelősek. Mondtam neki, hogy ebből a kft.-nek nem lesz se anyagi, se erkölcsi haszna. Erre azt mondta, majd tovább keressük, hogy ki a hibás. Magam furcsállom az ilyen kijelentést, mert ettől még nincs észszerű alternatívája az ügynek. Ésszerű az volna, ha az egész Tisza-völgyben lévő hasonló gondokat a nemzeti földalap kéretén belül, akár csereingatlannal is megoldanák. Ez logikus volna, mert hiszen ennek a hatalmas víznek tér kell, és előbb-utóbb meg is csinálja magának. A másik tényező meg az, hogy az unióba való belépésünket követően egymillió hektárt a szántóterületből ki kell vonni. Ha pedig ezt kell tenni, akkor nyilván azokat kell kivonni, amelyek ár- és belvíz által a legveszélyeztetettebbek. Ha pár évet várunk vele, akkor ez be is következik, de a magyar kormánynak addig sem volna szabad amúgy sem túl erős vidékpolitikáját tovább rontania. Már most valami kártérítést kellene a földtulajdonosoknak adni, arra biztatva őket, hogy ha belépünk az unióba, akkor majd kivonjuk ezeket a földeket. De addig is kitartásra kellene biztatni őket - de nemcsak oxigénnel, hanem forinttal is. Mert ezeknek az embereknek valamit segített az a kis föld a megélhetésben, de a víz miatt ettől elestek.- Valahol tehál ön is megérti ezt a fizetési meghagyást?- Hogyne, hiszen itt élek, ismerem az emberek gondolkodását. Alapvetően nincs is mit válogatni a jövedelemszerzés módjaiban, hiszen még a földet se veszi meg az osztrák...- Akkor tehát mindenki mindent megtett, még a vízügy is, hiszen árvízkor mindenki a gáton volt...- így van. De ha valakin fogást próbál keresni, akkor szerintem inkább a vízügy volna az illetékes, mint az önkormányzat. Csakhogy az se megoldás, hiszen a 847, a 979 és az 1041 centis árvíz akkor is magasabb a 820-nál. És a vízügy azzal védekezhet, hogy nem öncélúan tette, amit tett, hanem a szabad átfolyás érdekében bontott gátat. Mi is kifogással éltünk, azzal, hogy rossz alanyt perelnek, hiszen tulajdonképpen a címzett a védelmi bizottság. Csakhogy az lényegében egyenlő az önkormányzattal. Na meg aztán hadd mondjam, a példa ragadós, mivel azóta már másik tulajdonos is fizetési meghagyással élt felénk 1,5 millió forinttal. A felperesek mindent megtesznek a pénzükért. Senki nem akar belenyugodni abba, hogy évek óta veszteséggel gazdálkodnak.- Önök mennyit fordítottak az utóbbi években árvíz elleni védekezésre?- Hozzávetőlegesen annyit, amennyit most a kft. követel rajtunk, körülbelül 160 millió forintot.- Polgármester úr, elképzelhetőnek tartja, hogy veszítenek?- Kizártnak tartom! Ha azonban mégis, akkor állami feladatként - mert az az árvízvédelem és annak fedezetének biztosítása — a kormánynak mögénk kellene állnia. A Felső-Tiszán is ezt tette az idén... __________________ TÓTH ANDRÁS Néz őpont Kis parcellák nagy haszna Régi igazság: felülről, a fővárosból másképp látszik az ország lakóinak földtulajdon-szerkezete, helyzete, mint akkor, ha az ember a falvakat, községeket rója. Mert az igaz, hogy a magántulajdonban lévő földterületek döntő többsége egy hektár alatti. Márpedig ennyire elaprózott parcellákkal aligha rúghatunk labdába a legfejlettebb országok családi és farmergazdaságaival szemben. Pedig őket kellene legyőzni jobb, olcsóbb áruval, kínálattal, ami ily módon roppant nehéz? Ugyanakkor az is világos, ha megszűnnek ezek a minibirtokok, a vidéknek felkopik, felkopna az álla. Hiszen ezen apró területek látják el ennivalóval a falvak, községek lakóinak jó részét. Persze ez nem a véletlen műve, hiszen nálunk évtizedek hozadé- ka, hogy a legrosszabbul fizetettek közé tartoztak a mezőgazdasági munkások. Igen ám, de a csapnivaló keresetet kisegítette a fél hold, egy hold háztáji. Az azon termett gabonával fel lehetett nevelni ötnat ntzot, a Daromnuavar nepes auomanyat. így ha forint nem is volt bőven, aligha éhezett a dolgozni szerető. Mára eltűntek, megritkultak a szövetkezetek, legfeljebb részvénytársaságokká alakultak, de maradtak a nadrágszíjparcellák. Nem jószántukból, hiszen rengeteg családot ezek éltemek. Az ok roppant prózai: a szégyenletes keresetek, nyugdíjak miatt. Hogy példát is említsek, mostanság megyénkben 30 ezer forint az átlagnyugdíj. Sok ezerrel kevesebb az országos középértéknél. De az átlagkeresetekkel sincs mit eldicsekedni. így akinek van egy pici „birtoka”, s az egészsége engedi, beveti, esetleg bérmunkában bevetteti, szántatja. Tudom, ez sem olcsó, de még mindig jobb mint éhesen a kirakatokat nézni. Nem vitatom, jobb, korszerűbb lenne az a birtokszerkezet, amely a fejlett világban kialakult. Kialakulhatott, mert a keresetéből, nyugdíjából bőven ehet az ottani ember húst is, zöldséget is, krumplit is, gyümölcsöt is. De itt, nálunk? Ahol az évtizedek óta egymást követő kormányok mindig elfelejtették odaadni a dolgozóknak az őket megillető munkabéreket... Persze ha a nyugdíjakat, béreket néhányszorosára emelnék, gyanítom, szívesen lemondana Pista bácsi is, Józsi bácsi is a tenyérnyi földjéről és az azzal járó munkáról. De addig legalább ez is pótol valamit a kisnyugdíjasok, kiskeresetűek esetében. Ami elgondolkodtató: ebbe a kategóriába nem néhány száz, hanem sok-sok tízezer, százezer ember, család tartozik. O-aJki IViiift Levél jött a lengyel nagykövettől „Van szerencsém nagy örömmel értesíteni arról, hogy Aleksander Kwasniewski köztársasági elnök a Lengyel Köztársasági Érdemrend Tiszti Keresztjét adományozza Önnek...” így kezdődik a levél, amelynek küldője Rafal Wisniewski nagykövet, címzettje pedig Báli István, a megyei önkormányzat vezető főtanácsosa, külügyi szakreferens.- Hogyan kezdődött a kapcsolata Lengyelországgal, a lengyelekkel?- A ’60-as, ’70-es években nagy divat volt a diáklevelezés. Én is elkezdtem oroszul levelezni egy lengyel lánynyal, aki azután 1972- ben a feleségem lett. így kezdődött a kapcsolat... Ő megtanult magyarul, én meg lengyelül.- Ez volt a kezdet, de milyen út vezetett a kitüntetéshez?- Kezdetben sok termelőszövetkezetet, üzemet segítettem, hogy kezdjenek, illetve fenntartsanak kapcsolatot lengyel partnerekkel. Az együttműködés egyre sokrétűbb lett. 1993-ban megrendezték az első lengyel-magyar üzleti fórumot Bielsko-Bialában. Akkor merült föl, hogy jó lenne a kapcsolatokat fenntartani, végül ez a szándék vezetett Szolnok és Bielsko-Biala testvérvárosi szerződéséhez. Később, 1995-ben megyénk a tamówi vajdasággal épített ki kapcsolatokat.- Ezek akkor igazán értékesek, ha nem maradnak meg a hivatalosság szintjén, hanem sok ember személyes élményévé válnak.- A hivatalos kapcsolatokat sikerült „aprópénzre váltani”. Kamarák, iskolák, kórusok, tánccsoportok működnek együtt, de a megye tíz településének is vannak lengyel kapcsolatai. Az idők során a személyes kontaktusok is elmélyültek, annyira, hogy most már családok is látogatják egymást.- Elismerve a kapcsolatok építésében végzett hatalmas munkáját, úgy gondolom, mindez köny- nyen megmaradhatott volna helyi szinten. Hogyan figyeltek föl a tevékenységére a kitüntetés adományozói?- Csak föltételezem, hogy hozzájárulhatott a 2000. évi árvízkor végzett munkám. Akkor ugyanis 90 lengyel tűzoltó dolgozott itt két hétig, tolmácsoltam nekik, és végig együtt dolgoztam velük a gáton. Erre akkor irányulhatott állami figyelem, amikor Kwasniewski elnök itt járt, és jöttek vele tévések is. A lengyel nagykövetség figyelemmel kíséri a testvérvárosi kapcsolatok alakulását, talán föltűnt nekik, hogy ebben a megyében mennyi kapcsolat alakult, így ismerhették meg a nevemet. A harmadik ok pedig talán a Bem nagyszebeni csatájáról készült Erdélyi panorámakörkép szolnoki kiállítása volt, amelynek a szervezésében szintén részt vettem. Ez a kiállítás nagy visszhangot keltett. A magas lengyel kitüntetést tegnap délelőtt a lengyel nagykövetségen Barbara Labuda asz- szony, a Lengyel Köztársaság Elnöki Hivatalának államtitkára adta át Báli Istvánnak. Ha megszűnnének a minibirtokok, a vidéknek felkopna az álla
