Új Néplap, 2001. október (12. évfolyam, 229-254. szám)
2001-10-18 / 244. szám
4. OLDAL SZERKESZTŐS É G POST Á J Á B Ó L A 2001. Október 18., csütörtök Zsömle Zsömle egy macska volt. A nyár közepén született, olyan vézna kis szőrcsomónak, hogy féltünk, felbukik a saját árnyékában. Aztán megerősödött, és egy hízelkedő kis teremtmény vált belőle. Szeretett játszani, ismerkedni a kakassal, szétlökdösni a száradó hagymákat, lustítani az őszi napsütésben. A szomszéd megharagudott ránk, mert az egyik utcabeli gyerekre rászóltunk, ne lóbálja már azt a szegény jószágot, mint egy rossz tomazsákot. Nem a szomszéd gyereke volt... Másnapra Zsömle erőtlenné váll. Akkor még bizakodtam, hogy a sérülés a hasán csak egy verekedés nyoma, és hamarosan meggyógyul. De nagyobb volt a baj. Időnként olyan görcs rándult át rajta, hogy kifordult a rongyokból, és a papírdobozba harapott kínjában. Első két mancsával foltos buksiját szabályosan megfogta, időnként karmolta fájdalmában. A végén már hangot adni sem tudott, csak némán, keservesen tátotta a száját és könyörgőn nézett rám. A kezem között pusztult el. Zsömle nem akart mást, csak szeretni és szeretve lenni. Azt hitte, ha ő mindenkit szeret, őt is szeretik. Nem tudhatta, hogy gonosz emberek naponta tucatszám gyilkolják társait. Miközben élettelen teste fölött térdeltem, azon töprengtem, mi lenne, ha minden indulat és harag nélkül átvinném és letenném a szomszéd elé, hogy ne az ablak mögül, a faágak közül leskelődjön, és megmutatnám, hogy lám, sikerült, szegény szenvedett. És örülhet, mert nemcsak a szerencsétlennek fájt, hanem nekem is, mert aznap volt a születésnapom... _____gazdi Ve télkedő Kisújszálláson az idén is megrendezték a 24 órás vetélkedőt. Ha még emlékeznek, tavaly beszámoltam róla, micsoda élményben volt részem, részünk. Igaz, akkor a négy csapatból az utolsók lettünk, most viszont az elsők. Nagyszerű együttes verbuválódott össze, két tanár és sok okos diák volt közöttünk. A feladatok sikeres megoldásában elengedhetetlen volt az ügyesség, a találékonyság, a kapcsolatok kiaknázása és nem utolsósorban a tudás. A díj ezúttal nem torta volt, 24 órán át hanem ajándékkosár, igaz, ezt nem lehetett igazságosan szétosztani, de azért azt hiszem, mindenki meg volt elégedve. Ami a legnagyobb öröm volt számunkra, hogy a Legyen ön is milliomos játék közönségének soraiba a győztes csapat meghívást kapott. Nagy tisztelet a szervezőknek, nem kis dolog volt megszerkeszteni és lebonyolítani 24 óra programját. Kívánunk nekik jó egészséget, hogy jövőre is meg tudják rendezni a nagyszabású vetélkedőt. KOVÁCS FERENCNÉ, KISÚJSZÁLLÁS A T. Házban jártunk Klubunkban igen tevékenyen élünk, sokfajta programot szervezünk. Gönczi Lajos aktív vezetőnk javasolta, hogy jó volna ellátogatni a Parlamentbe, ezért fel is vette a kapcsolatot dr. Füle István képviselővel, aki vállalta, hogy segít a belépők elintézésében. Csaknem negyvenen ültünk buszra, hogy megtegyük az utat, közben Abonyban tettünk egy kis kitérőt a helyi múzeumba. A Parlament előtt a képviselő úr fogadott, majd végigkísért bennünket az épületben. Csodálatunkat alig tudtuk leplezni, oly gyönyörű az épület, Európában aligha akad párja. Az ülésteremben néhány percig a parlament munkájából is ízelítőt kaptunk. Hazafelé — polgármesterünk, Papp István jóvoltából - a vec- sési halászcsárdánál egy kiadós ebédre is megálltunk. Köszönjük dr. Füle István országgyűlési képviselőnek és Papp István polgár- mester úrnak ezt a felejthetetlen napOt. KISS GÉZÁNÉ, TÓSZEG A levelekből válogatunk. A kiválasztott írások — a levélíró előzetes hozzájárulása nélkül, mondanivalójának tiszteletben tartásával — szerkesztett, rövidített formában jelennek meg. Az itt olvasható vélemények nem feltétlenül azonosak a szerkesztőség álláspontjával. Névtelen vagy címhiányos írások közlését mellőzzük. Szerkesztőségünk fenntartja a jogot, hogy a meg nem rendelt cikkeket is olvasói levélként kezelje. Az oldalt szerkeszti: Kácsor Katalin SZENT MIHÁLY NAPJÁN Szolnok egyik patinás iskolájában, a Vásárhelyi Pál Közgazdasági Szakközépiskolában jeles esemény történt: az ötven évvel ezelőtt végzett bakfisok és sihederek jöttek össze egy meleg hangulatú, bensőséges találkozásra. Szeretettel üdvözölték egykori tanáraikat, a dr. Száz házaspárt, kiknek érdemeik voltak abban, hogy a csapat helytállt az elmúlt fél évszázadban és bebizonyította, hogy az a szellemi tőke, amellyel az iskolából útnak indultak, mindegyikük számára jól hasznosult. A több mint negyven egykori diák elhatározta, hogy a jövőben gyakrabban jön össze és emlékezik a va- laha együtt töltött, szép évekre. _________ __ __________ ___ (amatőr fotói Eg y szabály betartásáról van szó Október 2-án az Éberség címmel megjelent jegyzet írója szóvá teszi, hogy otthon felejtett olvasójegyét pótolandó látogatójegy váltását kérte a könyvtár munkatársa ahhoz, hogy az olvasóterem szolgáltatását igénybe vehesse. Ez az újnak ható szabály - írják a könyvtárosok - már nem új keletű. A könyvtári szolgáltatások színvonalának biztosítása érdekében az intézmény megpróbál érvényt szerezni bizonyos szabályoknak, így például csak az érvényes olvasójeggyel rendelkezők számára nyújt szolgáltatásokat. Az olvasójegy - bár személyhez kötött - elsődlegesen nem a személyazonosság igazolására szolgál, hanem a különféle szolgáltatások igénybevételének feltételéül. Ugyanakkor az olvasójegy segítségével történik a szolgáltatások regisztrációja, azok statisztikai feldolgozása. Ezt a szokást az olvasók megértéssel fogadják, a kölcsönös érdekeltséget felismerve támogatják. A vagyonvédelemben az olvasójegynek nincs szerepe. A könyvtárba ritkán járók számára nem jelent gondot az olvasójegyet induláskor zsebre vágni, hiszen ők „készülnek”, a rendszeres látogatók pedig általában (sok más igazolvánnyal együtt) állandóan magukkal hordják. Abban az esetben, ha valaki mégis otthon felejtené olvasójegyét, lehetősége van ingyenes látogatójegyet váltani, s ezzel a lehetőséggel élnek is az olvasók, hiszen annak, aki olvasgatásra szánja az időt, nem okoz gondot néhány perces várakozás. Meghitt találkozó — meglepetéssel — A klubtagok fiatalon átélték a bombázásokat, részt vettek a romok eltakarításában, az ország újjáépítésében, felnevelték gyermekeiket, örülnek az unokáknak, dédunokáknak. Az évek elszálltak, nagy élettapasztalatot, bölcsességet, ősz hajszálakat hoztak - hangzott el azon a családias, hagyományokat követő találkozón, amelyet az idősek világnapja alkalmából az MSZOSZ Munkás Nyugdíjasklubjának tagjai rendeztek. Az eseményre meghívták Bencsik Mihály ön- kormányzati képviselőt és a Szolnok Városi Klubok és Nyugdíjasok Érdekvédelmi Kulturális Egyesülete elnökét, Deák Jánosáét is. A találkozón köszöntötték a nyolcvan év felettieket és a kerek évfordulós, hetven-, hatvanéveseket, meglepetésként pedig ajándékkal kedveskedtek nekik. Az ünnepeiteket az egyesület elnöke virággal köszöntötte. _____sÁNDORNÉ erdei jolán klubvezető, Szolnok Ragó Mihálynét köszönti Deák Jánosné egyesületi elnök Id ősek napja az Epreskertben Egész napos kikapcsolódás helyszíne volt a közelmúltban a kunszentmártoni Epreskert. Már kora reggel épültek a sátrak, hogy délben csaknem kétszáz vendég számára feltálalhassák az üstben rotyogó, gazdagon ízesített gulyáslevest. Az idősek napjára ellátogatott dr. Czuczi Mihály polgármester is, aki virággal kedveskedett az éppen névnapjukat ünneplő hölgyeknek. A polgármesterrel folytatott baráti beszélgetésből egy kisebbfajta fórum kerekedett. A jó hangulatról Bácsalmási Tomi és édesapja gondoskodott. Fellépett Tomi nagymamája, Erzsiké néni is, aki szép magyar nótákat énekelt. Az igazi dáridóhangulatban jót táncoltak, mulatoztak az emberek. A nap sikerét dicséri, hogy 120 liter gulyásleves fogyott el. A rendezők ígérik, jövőre még több meghívottat várnak - és szaporítják az üstök számát is. Együtt hálóztunk a békéscsabaiakkal Nagy készülődés közepette a Millenniumi Kézfogás keretében megismert békéscsabai József Attila Lakótelepi Nyugdíjasklub tagjainak meghívásával szüreti bált rendezett a közelmúltban a szolnoki Széchenyi- lakótelepért Szabadidő, Kulturális és Sportegyesület Nyugdíjasklubja. Az ötletesen feldíszített teremben a jó hangulatról Kis- pál Sándomé énekével, Szabó Kálmán pedig zenéjével gondoskodott. A vidámságban, sze- retetben együtt töltött órák sikereként a szolnoki klub meghívást kapott a békéscsabai kolbászfesztiválra, amelynek örömmel teszünk majd eleget. CSANYIGÁNÉ BERTA MARGIT, KLUBVEZETŐ Együtt, egymásért Az Együtt Egymásért Nőszövetség szervezésében az idősek világnapja alkalmából ebédre és egy színvonalas műsorra kaptunk meghívást. A jó hangulatú találkozó estébe hajló mulatozással zárult. Köszönjük a törődést Szarvas Gézánénak, a nőszövetség elnökének és kis brigádjának, akik fáradhatatlanul dolgoztak, hogy jól szórakozhassunk, pár órára a napi gondokból kikapcsolódhassunk. _______________K. Z.-NÉ, SZOLNOK A CSALÁD ÉS AZ ÓVODA kapcsolatának egyik kiemelkedő eseménye volt a szolnoki Jósika úti óvodában az a „fergeteges” őszi szüreti mulatság, amelynek a szülők is szereplői voltak. A sok szórakoztató program között arra is alkalom nyílott, hogy a gyerekek, a felnőttek és a Humán Intézet és Magángimnázium néptáncosai együtt lépjenek fel. A mulatság, töklámpások fényében, szalonnasütéssel zárult. ____________________________________________________________________(AMATŐR FOTÓ) Be jártuk a cívisváros látnivalóit A szolnoki Varga Katalin Gimnázium és a Városi Kollégium Arany János Tehetséggondozó Programjának 9. E osztályosai vagyunk. Az iskolai órákon túl számos program színesíti hétköznapjainkat. Ide tartoznak azok a kirándulások, amelyek egy-egy hétvégénket gazdagítják. Voltunk már Salgóbányán, a Medves hegységben gyönyörű környezetben fekvő kis településen, végigbarangoltuk a Petőfi-ös- vényt, eljutottunk a salgói vártól a szlovák és magyar határ által kettészelt somoskői várig, jártunk a Kis-Salgón, a Boszorkánykőnél, ellátogattunk a barnaszén- és ba- zaltkőbányászatáról ismert vidék szabadtéri kőtárához és kőbányájához. Legutóbb Debrecenbe, hazánk második legnagyobb városába utaztunk. Az esztétikusán kiépített utcák meglepően tiszták, gondozottak. A „kálvinista Rómában” egy kedves idegenvezető kalauzolt bennünket. A Petőfi-szo- bor és Fazekas Mihály emléktáblája után az 1912-ben épült, Zsol- nay-majolikával díszített megyeházát néztük meg, ahol a Fehér Ló Szálloda állt régebben. Nagy élmény volt felmenni a Péchy Mihály tervezte Nagytemplom tornyába. A Református Kollégium múzeumában láthattuk, milyen taneszközökkel tanult itt Csokonai, Kölcsey, Arany János, Móricz. A Nagyerdőben a Debreceni Tudományegyetem épületét és a botanikus kert különleges növényeit néztük meg. Megtudtuk azt is, hogy a kétmillió kötetes egyetemi könyvtár a budapesti Széchényi Könyvtár után a második legnagyobb nemzeti gyűjteményünk. TÓTH KATALIN
