Új Néplap, 2001. október (12. évfolyam, 229-254. szám)
2001-10-10 / 237. szám
8. OLDAL KÖR KÉP 2001. Október 10., szerda Folyamatos rendszerváltás SZEKSZÁRD „A rendszerváltás tíz éve a köztársasági elnök szemével” címmel tartntt előadást és fórumot Göncz Árpád, volt köztársasági elnök a minap a Magyar Vállalkozói Szalon szekszárdi csoportja rendezésében, a szekszárdi Hotel Korona étteremben. Göncz Árpádot előadását követően a rendszerváltással kapcsolatban kérdeztük. Megvalósult-e a rendszerváltás? Ezzel a kérdéssel összefüggésben kifejtette, hogy a rendszerváltás folyamatos, mint ahogy a kora középkortól kezdve ebben az országban minden társadalmi és gazdasági rendszerváltás folyamatos volt, és mindet befolyásolta a mindenkori környezet. Lehet persze korszakhatárokat felállítani, ám ez a folyamat soha nem zárul le — mondta. Példaként említette, hogy még most is magunkban hordozzuk a népmesékben, népköltészetben a régi pogány kor elemeit. Arra a kérdésre, hogy néhány év távlatából visszateldntve szerinte vajon mit kellett és lehetett volna másképpen tenni a rendszerváltás kezdeti éveiben, kiemelte az akkori kényszerpályák létezését. Mint mondta, rajtunk kívül álló tény volt például a szovjet piac összeomlása. Rámutatott: szintén tényként kell tudomásul venni, hogy a privatizációra szükség volt. Kétségtelen, hogy a magánosításnak számos hibája kiütközött a folyamat során, ám azt is fontosnak tartotta hangsúlyozni, hogy ilyen méretű, egy teljes, 98 százalékban állami tulajdonban levő nemzetgazdaság történelmi pillanatok alatti privatizálására korábban nem volt példa. Végeredményben pedig a hibák ellenére a magánosítás tette lehetségessé, hogy igen erőteljes gazdasági visszaesés után az ország gazdaságának szerkezete korszerű lett, amit a tőlünk keletre álló országok nem mondhatnak el magukról. RÉGIÓPRESS A kutyás ember más ember? Állatokat gondozni nagy felelősség Mikó Ödönné kedvenc négylábúi között. A nyugdíjas gimnáziumi tanárnő nemcsak a gyerekeket, a nyelveket szerette, de az állatokat is kedveli. fotó: m. j. Kis túlzással lassan eljutunk oda, hogy a megyeszékhely minden utcájának van, lesz egy- egy csellengő, gazdátlan kutyája. Akad köztük agresszív, de a legtöbb olyan, mint a kivert eb. Mint az az egyéves szuka, amelyiket először felakasztottak, majd össze vissza vertek. Hogy miért? Valószínű nagy bűne lehetett azzal, hogy a világra jött. Szolnok Állatot, állatokat tartani nagy emberi felelősség: kertes házban is, panelben, emeleten is. Mert addig nincsen baj, amíg kicsi, aranyos, játékos a kutya és eloldja a cipőfűzőt. Gondot az jelent, hogy az ebtartás egyfajta életmód, foglalatosság. Sétáltatni kell télen-nyáron, levinni, hogy kicsit futká- rozzon, szimatoljon, és bizony sok helyen erre nincs idő. Marad az utca. Berényiné Szabó Ilona mindennek jó ismerője.- Segítettünk, megmentettünk már vagy tizenkét kóbor ebet. Telefonálunk, gazdit keresünk. Nem egyedül teszem, van egy kis lelkes csapat.- Hol él a legtöbb kiveri állat?- Általában lelketlen gazdák a Tisza-partra viszik őket. Mert láb alatt vannak, felesleges, élő csengőknek tartják őket. Legutóbb két gyönyörű hathetes kutyakölyköt találtunk, ott hagyták őket. De sok udvarban látok láncra vert, sovány, éhező házőrzőt. Néha kenyeret dobok nekik a kerítésen át, van, amikor a gazda megharagszik. Mondják, a kutyás ember más ember. Nagyobb a felelőssége és az állatok közül talán a leghűségesebb az eb. Aki idomul a gazdájához és olyan lesz. Felveszi szokásait: ha agresszív azt, ha kedves, azt. B.-né Mária nénit sokan megszólják, mert kutyát tart a hatodikon.- Úgy neveltek Újszászon, kutyának, macskának kinn a helye. Ez így is volt, amíg ott éltem a szüleimmel, most azonban 71 éves létemre megszegtem a régi szabályt. Átdolgoztam az életem és a papírgyárból kerültem nyugdíjba. Itt lakom az Ady Endre úton. A párom tizenhat éve hirtelen meghalt. Azután nem sokkal, az egyetlen fiunk Győrbe nősült. Gazdag lányt vett el, aki nem szívesen jött az én proletárpanelomba. Született két tündéd unokám, s tavalyelőtt még szentestére nálam voltak, de erre pár nap múlva elhunyt a fiam. Azóta szünetelnek a vizitek. Én utazok Győrbe, ha látni akarom a kicsiket. Nincs senkim, akit gondoznék, akire figyelnék. Ezt a kutyát, Tücsköt a ház előtt láttam meg az idén tavasszal. Sántított, nyüszített, ha hozzányúltam. Félt. Felvittem, kigyógyítottam, az állatorvos is rendszeresen látja, oltja. Naponta kétszer sétáltatom, így legalább én is megmozgatom öreg ízületeimet, csontjaimat. És van, aki vár, jelez, ha megfordul a kulcs a zárban. Azt az örömet nehéz elmondani, ahogyan üdvözöl. Szóval nem vagyok egyedül, ráadásul Tücsök roppant tanulékony, sok mindent tud. Csak éppen nem beszél. Megvethet azéd, hogy lám-lám ez a bodor öregasszony kutyabolond lett az emeleten. Nem tehetek róla, nekem 2001-re ez jutott. Azért az unokákat is mindig várom, hiszen ők lennének az igaziak — töröl ki a szeméből egy láthatatlan könnyet. Sajnos, a megyeszékhelyen még ma sincs állatotthon, de még menhely sem. Ebben az ügyben talán dr. Weszeíy Ferenc állatorvos tett a legtöbbet. — Katasztrofális a városban az állathelyzet. Van, ahol szeretik, máshol ütik, vágják vagy utcára viszik őket. Az önkormányzat támogatja az állatmenhely létesítését. Mindig többet tett az átlagnál, de az is kevés. Először is pénz kellene és olyan lehetőség, hogy pályázni lehessen központi támogatásra állatvédelmi célból. Több minisztérium is ad valamüyen jogcímen erre, de az egész valahogyan nem áll össze. Mintha a sok bába között elveszne a gyerek. Azéd hadd lepjem meg, meri most valami elindult és pár hét múlva lesz a megyeszékhelyen állatmenhely.-Hol? — A besenyszögi úton. Többet majd akkor. Ez is több mint a semmi. Mert lehet kritizálni, lehet egyetérteni a leírtakkal, az ember, amióta megszelídítette a haszon- és háziállatokat, nagy felelősséget akasztott a nyakába, mert neki kell gondoskodni róluk. Legyen szó lóról, tehénről, malacról, csirkéről, kutyáról, cicáról. És ennek a gondoskodásnak, ami nem rövid, hanem hosszú folyamat, nagyon sokan nem felelnek meg. Pedig már megszületett az állatvédelmi törvény. De akárhogy csűröm-csavarom, ez az írás az embernek, az embereknek szól. Ha már mi vagyunk a gazdák és mi jutottunk el odáig, hogy olvasni is tudunk... D. SZABÓ MIKLÓS Debrecen Az uniós támogatások nagyságánál is fontosabb szerepe van a növekedésben az általános gazdasági környezetnek, annak, hogy van-e versenyszellem és átláthatóság — állítja Csaba László közgazdász-professzor, EU-szak- értő, a Debreceni Egyetem közgazdaság-tudományi karának tanára. — Csillapodni látszik az EU regionális politikája körül az utóbbi hónapokban kialakult vita, miszerint a ma támogatásra jogosult tagállamok és régiók attól tartanak, hogy az alacsonyabb egy főre jutó GDP-vel rendelkező, kelet-kö- zép-európai országok csatlakozásával ők kikerülnek a támogatásra jogosultak köréből. Mi a véleménye erről? — Erre a problémára még egyáltalán nincs meg a megoldás. Az egyik lehetőség az, hogy a tagállamokon szigorúbban számon kérik a közösségi regionális támogaA növekedés a legjobb ütőkártya Csaba László szerint ma még erős a magyar gazdaság automatikus felhajtóereje táspolitika alapelveit. A másik lehetőséget az jelentheti, hogy az EU ma már nem finanszíroz semmit teljes körűen, hanem a tagállamok kormányaival együtt csupán hozzájárul a beruházások finanszírozáshoz. Vagyis, ha a jövőben a kevesebb pénzt másféle módon költik el a tagállamokban, akkor fel lehet még néhány országot venni. Ettől még persze az említett probléma kétségtelenül fennmarad. A spanyolok azt szokták mondani: attól, hogy Lengyel- ország belép, Andalúzia nem lesz gazdagabb. Óriási vita ez, sok pénzről van szó, az uniós költség- vetés negyven százalékáról, aminek az elosztását tekintve nincs egyetértés a tagállamok között. Bármit mondanak a külügyminiszterek, egészen mást mondanak a pénzügyminiszterek. És eddig mindig ez utóbbiaknak volt igazuk. Hiába van Nizzában elfogadott „úti térképünk” és Göteborgban elfogadott határidőnk, ebből még nem következik az, hogy ezek a határidők valóban meg is valósulnak, és ezek a pénzek rendelkezésre is állnak. — Az EU szegényebb országai közül volt, aki tudott élni a felzárkóztatási támogatásokkal, például Írország vagy Portugália, míg Görögországban ösz- szességében nem a leghatékonyabban hasznosultak az uniós pénzek. Mi lehet ebből a tanulság számunkra? — Kívánom, hogy Budapesten csupa olyan út legyen, mint amit a görög térképek aszfalttal nem fedett útnak tüntetnek fel! Nem is annyira országok, sokkal inkább területek és projektek között vannak különbségek. Az elköltött közösségi pénzek megtérülése leginkább a közlekedésben, a terület- és városfejlesztési kérdésekben nem volt jó, vagyis nem ott és nem azt fejlesztettek, amit és ahol kellett volna. A tanulság az lehet, hogy nem az uniós támogatás nagysága a meghatározó, annál sokkal fontosabb az általános gazdasági környezet, az, hogy van-e verseny- szellem és átláthatóság. A feladatunk megteremteni annak a feltételeit, hogy az uniós támogatás, a kormányzati források, a regionális pénzek és a magántőke úgy-¥■ * rt ; L *** Lurópai össze tudjon állni, hogy annak mérhető gazdasági haszna legyen, de ne csak azok számára, akik az utat megépítik, hanem azoknak is, akik azt használják, vagy a környéken vállalkozást akarnak indítani.- Egy lassuló európai uniós konjunktúrában vajon érdeke-e az EU-nak, hogy nála gyorsabban növekvő országokat fogadjon be, illetve a gyors gazdasági növekedést felmutató tagjelölteknek jó-e egy lassabban növekvő és egyre lassuló közösséghez csatlakozni? — Azt mondják, az EU alapvető problémája az, hogy mi nem vagyunk elég fejlettek. Ezen pedig csak úgy lehet segítem, ha folyamatosan, tizenöt-húsz éven keresztül gyorsabban növekszünk, mint az Európai Unió. Ez az első időszakban könnyebb, később nehezebb lesz. Most még elég erős a gazdaság automatikus felhajtóereje, hiszen nem sokkal vagyunk az 1989-es szint fölött, vagyis 2-3 évnyi lendület még benne van a gazdaságban, bármit csinál is a gazdaságpolitika. Az Európai Uniónak főleg az az érdeke, hogy nálánál gyorsabban növekvő országokat vegyen be, ez ugyanis az egyetlen lehetőség arra, hogy a kibővíthetőséget a mai szkeptikus nyugat-európai politikai légkörben eladhassák. A növekedés követelmény, de nem adottság, egy lehetőség, amiért dolgozni kell. A növekedés a legjobb ütőkártya Magyarország kezében a csatlakozás érdekében, olyan ütőkártya, amelynek érvényességét az euroszkeptikusok is elismerik. RÉGIÓPRESS
