Új Néplap, 2001. szeptember (12. évfolyam, 204-228. szám)
2001-09-28 / 227. szám
2001. Szeptember 28., péntek Az új évad elé Kezdődik az évad. Az állandó társulattal rendelkező kőszínházunkban éppen a negyvenhetedik. Tehát hamarosan itt az ötvenedik. Reméljük, lesz majd okunk ünnepelni. Most azonban nézzük a tényeket. Lesz történelmi dráma, nagyoperett, zenés vígjá ték, orosz groteszk, és persze ez évben is lesz meglepetés. Iliéivé lenne, ha a Verebes nem nyilatkozza le már jó előre, hogy lesz egy újabb közös munka Szolnokon, az a bizonyos Lucifer-show, és persze hogy elhangoznak nevek, és a hír, igen, igaz... jön a Fride- rikusz is. Milyen évadot szeretnénk? Praktikus válasszal olyat, hogy a következőt minél könnyebb legyen bérletezni. Vagy ez lehet, hogy ez a válasz nem is olyan praktikus? Mert miről is van szó? A közönségről. A közönség kedvéről. A reflexről, amivel egy adott este X vagy Y, a Néző, magához veszi a bérletszelvényt, megvásárolt színházjegyet és elindul a színház felé. Erről a reflexről szól minden. Hogy ez el ne múljon. Hogy ne menjen el a kedve már a ruhásszekrény előtt, ne gondolja meg magát az előszobában vagy még az ajtó előtt, hanem induljon el és legyen az adott estén Színházlátogató. A moziba nézők járnak, a színházba látogatók - utalva ezzel is az élmény különösségére, másságára, kicsit emelkedettebb, ünnepibb, a napi életritmustól eltérő közösségi jellegére. Csak ez a reflex el ne múljon. Mert ez a reflex nem feltétlen. Ez bizony - múlhat is. Múlhat sok mindenen - nagyrészt rajtunk. Azon, hogyan dolgozunk. Múlhat a minőségen. A gondolaton. A gondolat minőségén. És persze a határokon. Hogy meddig feszíthetjük a közönség partneri türelmét. Közönség - egységesen - nem létezik. Ahogyan egységes ízlés sem. Van, akinek ez tetszik, van, akinek inkább az. Súlyos gondolatok kontra édes-bús melódiák? Nem. A jó évad nem hagy maga után hiányt. A jó évadban testvériesen fér meg a gyilkos tőr a primadonnalépcsővel. Színház nélkül nincs közönség és közönség nélkül mit ér a színház? Egymásra vagyunk utalva. Maradjon is így. A tartalmas és élvezetes évad reményében köszöntök minden Színházlátogatót. MíMHPHMMí Háy Gyula: Isten, császár, paraszt Isten, császár, paraszt. Fiatalon írta, még alig múlt harminc. Előtte nem írt semmit. Legalábbis színdarabot nem. Még Osváth ajánlotta, hogy írjon dialógusokat, mire Háy megkérdezte tőle: frissen elkészült regényét a Nyugat kiadná- e? De hol volt akkor már a Nyugat? A legfrissebb példányok is néhány hónaposak voltak már, ott porosodtak hitvány hadipapírra nyomva a szerkesztőség folyosóján, a Nyugat szerkesztőségében, ahol Osváthnak, a legendás főszerkesztőnek még csak egy külön íróasztal sem jutott, úgy tárgyalt a folyosón az írókkal, költőkkel. „írjon dialógusokat. A dialógusai igen reményteliek...” - hangzott a kitérő válasz. De akkor Háy még nem írt dialógusokat, hanem kiment Németországba és díszlettervezést tanult a híres drezdai Iparművészeti Akadémián. Egy lépés a színház felé. Esténként ott állt a takarásban, és magába szívta a Szíríházat. És néhány évvel később megírta élete első — és haláláig legjobb darab-/ ját. Az Isten, császár, paraszt erő, lendület, pimaszság. A kor- társ Brecht is megirigyelte vonna. Állítólag irigyelte is. Ősbemutató a weimari Németországba r/í egy Megegyezhetünk, Szentatyám... Andorai Péter és Mihályt/ Balázs évvel a nemzeti szocialista hatalomátvétel előtt, a darab arról beszel, hogyan veszi el a történelem az. egyes ember illúzióit. Egy darab, amely színével együtt megmutatja annak fonákát, a jelmez mögött a kicsinyes érzelmet, a pátosz nélküli történelmet, a nagy [eseményeket szülő kicsinyes, sokszor a véletlenek összjátéka ' során megérő „legendás” döntéseket. Egy darab a dezillúzióról. A nácik nem szerették. A kommunisták sem szerették. Évtizedekkel később, immár száműzetésben, így ír erről önéletrajzi könyvében: „Csak sokkal később gyulladt fény az agyamban: illúziók szét- rombolójának lenni nemcsak a nácik szemében volt bűn, hanem mindenkiében, aki politikai illúziókból él. A politikai illúziókat - minél gyermekdedebbek, annál kezelhetőbbek - a politikai baloldal nem kevésbé óvja, mint a politikai baloldal. Illúzió nélküli igazságra pedig nem akadt vevő a politikai piacon.” Az Isten, császár, paraszt szerencsére tehetségesebb mű, elbírja, hogy efféle téziseket állítsunk róla. Nem parabola, nem görbe tükör - csupán annyi történt, FOTÓK: SZ.Z. 7. OLDAL Miniportré Bodor Johanna koreográfus Táncolt a Honvéd Művészegyüttesben, a Győri Balettben, a Szegedi Balett magántáncosa. Az elmúlt hét évben Magyarország legjobb színházi rendezőivel dolgozott. 1998-ban amerikai munkáját a nagy tekintélyű Chicago Tribune elismerő cikkben méltatta. A tavalyi évben munkásságát Imre Zoltán-díjjal jutalmazták. Játszott filmfőszerepet. Ebben az évben teszi le balettmesteri vizsgáit a Táncművészeti Főiskolán.- Idén, az indulás évében, arra vállalkoztunk, hogy profi szintű táncosokkal segítjük a színház munkáját, de ami az önálló munkákat illeti, terméBodorJohanna FOTÓ: cs. i szetesen hosszabb távú terveink vannak. Román Sándor tánctársulatának sikerszériájával természetesen számolni kell, Román Sanyi egyébként jó barátom, és mindkettőnk számára nagyon fontos, hogy örömet okozzunk a közönségnek. Táncosaimat - pillanatnyilag heten vannak, és az ország legjelentősebb szakmai műhelyeiből jöttek - én választottam. Szolnok ális helyszín lehet az igény ;, elmélyült szakmai munkára. A táncos magatartása híresen ‘'ázatos és pontos. Alázat és Pv ítosság. Számomra ez a kiin- ~<pont. A többi: munka. ■ Az é 'ad bérletes előadasaj Gyula: isterii császár, paraszt Kálmán Imrt. Marica grófnő Nagy Ignác: Tisztújítás O’ Neill: Uta z^s az éjszakába Gogol: Háztűznéző Verebes István: Lucifer show '-v Nehéz öregkorunkban elviselni a fényt... Mihályfi Balázs és Létay Dóra hogy egy tehetséges, érzékeny szerencsés pillanatban ráérzett ember a messzi idegenben egy valami nála hatalmasabbra. ■ Muskétások Október 2 / A Marica grófnő a Csárdáskirály nő után Kálmán Imre világszert legtöbbször játszott operettje.JAz 1924-ben tartott premierjét ktfove- tően a legrangosabb szpÁnázak versengtek játszási jógáim. A „Marica-láz” néfp6ny hónappal a pesti bemutaífío után a szolnoki színházat irs elérte. A legjobbkor, mert ijíes volt a kassza, a színészek akkfor már hónapok óta nem kaptat/ fizetést, a társulat a csőd széléjfn állott. Az 1925. április 15-én t^tott bemutatóra és az azt követő/előadásokra viszont tódult a közönség. A karzati állóhelyen estből estére nemzeti színű zász- lobogtattak a diákok. Nyílt és yértelmű Trianon-ellenes tüntetés volt minden előadáson. A Szigligeti Színházban - az 1938-as előadásokat követően - csak 1956 őszén tűzhették műsorra a Marica grófnőt. Harsányi Zsolt Kolozsvárra, egyáltalán Erdélyre „kihegyezett” fordítása nyilvánvalóan sértette ama bizonyos internacionalizmus elvét. Nem volt szerencséjük a „kultúr- politikusoknak” a késleltetett be- Kolonits Klára Kálmán Imre halhatatlansága A Marica grófnő bemutatására készül a Szigligeti Színház társulata mutatóval. A Marica grófnő október 23-i előadása a forradalom melletti tüntetésbe csapott át Szolnokon. A Kolozsvár-dal után a Nemzeti dal következett... Ezután majd egy évtizedig elvárt szilencium alatt volt a Marica grófnő, miközben Kálmán más operettjeit többször is játszották, majd 1965-ben Lovas Edit rendezésében került színre Török Béla tiszttartó és a grófnő története. Nem csupán az érdekesség kedvéért említjük, hogy ennek az előadásnak már részese volt Ujlaky László táncoskomikusként a szolnokiak akkori üdvöskéje, Krasz- nói Klári oldalán. A népszerű színész az 1988-ban játszott Marica grófnőben is fellépett, ahogy a mostaniban is remek szerepet játszik. Még egy esemény kötődik az 1965-ös premierhez: Hollósi Frigyes - akinek rövidesen négy évtizedes színészi pályáját ünnepelhetjük - akkor aratta élete első színpadi sikerét. Most Popu- lescu Dragomir Móric herceg szerepében lép fel. Az ilyesmit mondják színész és szerep találkozásának. Az október 12-én bemutatandó Marica grófnőt - Ács János rendezésében - igen erős együttes viszi sikerre. A címszereplők - Kolonits Klára és Vásári Mónika - nemzetközi sikereket is elért énekesek, ahogy a daliás áltiszttartót játszó Harmath Albert is végigénekelte már Kálmán Imre és Lehár Ferenc operettjeiben a fél Európát. Az előadás másik bonvi- vánja - Pintér Tibor - is többször bizonyította már kitűnő adottságait. A Liza szerepét játszó Kertész Marcella a francia királylány szerepét játszotta nálunk, majd a tavalyi szezonban Miskolcon Puccini Bohéméletjének Musette-jét énekelte, a másik „húgocska” Lugosi Claudia pedig legutóbb a Viktória címszerepét énekelte a Szigligetiben. Partnerük, báró Liebemberg István, alias báró Zsupán Kálmán szerepében Vida Péter, a társulat egyik legsokoldalúbb művésze lesz. Gud- denstein Chlumetz Cecilia hercegnőt ezúttal is Sebestyén Éva alakítja, minden bizonnyal olyan nagy sikerrel, ahogyan az 1988- as bemutatón. Kudelka - „ziccerszerep” - Ujlaky László lesz, a 13 évvel ezelőtti Populescu Dragomir Móric. Czibulás Péter ezúttal Mihályt, az öreg huszárt jeleníti meg. Az előadás Acs János rendezésében kerül színpadra. Vásári Mónika Az oldal az intézmény és a kiadó együttműködése alapján jelenhetett meg. A költségeket az intézmény viseli.
