Új Néplap, 2001. augusztus (12. évfolyam, 178-203. szám)

2001-08-29 / 201. szám

2001. Augusztus 29., szerda 7. OLDAL A tisztaság „ragadós”! Egy okos mozgalom újraéledt Apátiban Tiszta udvar, rendes ház — olvasható Jászapátiban tucatnál is több roma család otthonának falán. A helyi ki­sebbségi önkormányzat idén már má­sodik alkalommal hirdette meg tiszta­sági versenyét a város Dankó és Ilona úti romatelepén. A kezdeményezés nem új, hiszen a rend­szerváltás előtt szerveztek már hasonló ak­ciókat a romák lakta városrészekben. A „hagyományt" tavaly elevenítették fel - magyarázza a kisebbségi önkormányzat el­nöke az egyik telep felé tartva. Farkas And­rás nem titkolja, cigányok a városban szét­szórtan is élnek, a tisztasági akciót mégis csak a két telepen hirdették meg. A belvá­rosban ugyanis a Virágos településért moz­galom keretében versenghetnek az ott la­kók - együtt cigány és nem cigány. A bírálóbizottság persze itt is pártatlan., A jegyző asszony vezetésével a kisebbségi ön- kormányzat képviselője, a vöröskereszt vá­rosi titkára és a védőnő vállalta a zsűri sze­repét. A csoporthoz csatlakozva fordulunk be a Dankó utcába. Farkas András boldo­gan mutatja az utat: nemrég aszfaltozták. Szeme azonban egyszer csak elkomorul. Az út kanyarulatában egy szénakupac éktelen­kedik. A közmunkások a napokban a telep csinosításán dolgoztak, a lekaszált füvet azonban nem vitték el. Az elnök azonnal a jegyző asszony után siet, aki megígéri, más­napra elszállítják a szénát. Mindeközben a bírálóbizottság már az első portát szemléli. A ház falán ott dísze­leg a Tiszta udvar, rendes ház felirat jelez­ve, tavaly a házigazda kiérdemelte az elis­merést. Most talán még szebb a családi ott­hon, hiszen már a kert sem csupasz, a ház előtt virágok nyílnak. A zsűritagok jegyze­telnek, elismerően bólogatnak, majd to­vább indulnak. Állítják, nem kell sokat időzni egy ház­ban, egy pillanat alatt meglehet állapítani, ki az, aki csak erre az egy alaklomra igye­kezett rendet rakni a portáján, és ki tart va­lóban tisztaságot maga körül. Míg a zsűri házról házra jár, Farkas And­rás a kisebbségi önkormányzat terveiről mesél. Szeretnék a lehető leghamarabb rendbe tenni a cigány sor mögötti ma még gazos, vizes területet. A roma vezető álmai­ban egy igazi játszótér szerepel, focipályá­val, hintákkal, mászókákkal. Márpedig - állítják a telepiek -, amit a kisebbségi ön- kormányzat elnöke a fejébe vesz, abból előbb-utóbb valóság lesz. Tudják, a roma vezető már a rendszerváltás előtt, mint ta­nácstag törődött a telepen élőkkel. Már ak­kor köztük volt, mikor a Dankó útra árnyé­kot vető vastag törzsű fákat ültették. Közben végez a zsűri. Némi tanácskozás után kiderül, akik tavaly táblát kaptak, azok most is megérdemlik, sőt újabb házakra is felkerülhet az elismerő felirat. Az új táblá­kat azonnal át is adják, az elismeréssel járó ötezer forintért azonban be kell majd menni a hivatalba - hiába, a formaságok. Farkas Kálmánná azonban már a táblát is nagy örömmel fogja a kezébe. Míg egy segítőkész szomszéd ajánlkozik, hogy azt gyorsan fel is szögezi, az asszony beljebb tessékel a házba. Bent mindenütt szőnye­gek és tisztaság. Az egyik szobában egy kisbaba alszik. Farkasné hat gyereket ne­velt fel. Családját, otthonukat azonban igyekezett mindig kifogástalanul tisztán tartani. Kérdésemre, hogy a díjjal járó pén­zek meg van-e már a helye, az asszony buzgón bólogat: a házra kölük. A zsűri elindul a város másik végére, az Ilona-telepre. Míg szemügyre vesznek minden portát, Farkas András ismét elkép­zeléseiről beszél. Reméli, nyer a PHARE- pályázaton, és akkor lesz pénz csatornázás­ra, az út felújítására. A bírálók most gyorsabban végeznek, néhány család otthonát itt is elismerésre méltónak találják. A kis csapat elégedetten indul vissza a hivatalba, hiszen a jó példa ragadós volt: míg tavaly nyolc, addig az idén már tíz ház falára kerülhetett fel a Tiszta udvar, rendes ház embléma. _______■ Hír hozó JÁSZSÁGI ROMANAP. Jász apátin szeptember 3-án ismét megrendezik a már hagyomá­nyossá vált Jászsági Romanapot. Délelőtt a focipályán mérhetik össze erejüket a különbözőbb településekről érkezett csapatok. Délután a kultúráé lesz a fősze­rep. A műemlékek és a helyi mú­zeum megtekintése után a ven­dégek hagyományőrző együtte­sek műsorának tapsolhatnak majd. A napot ezúttal is éjszaká­ba nyúló cigánybál zárja. A KÖZ HASZNÁRA. Immár több mint egy hónapja tart az a közhasznúmunka-program, amely elsősorban a Szolnok kül­ső területein, a Motor, a Tücsök, a Hangya és az Üteg úton élők foglalkoztatását és e térségek rendbetételét szolgálja. TÁBOROZÓ GÓLYÁK. A na­pokban ért véget a szolnoki He­gedűs T. András középiskola gó­lyatábora. Az iskola 30 elsőse egy hetet töltött el a Tiszaligeti táborban. A programokba, ame­lyek egymás - az iskolába szep­tembertől együtt járó cigány és nem cigány fiatalok - megisme­rését, kultúrájának elfogadását szolgálta, erdélyi diákok is be­kapcsolódtak. Szoyátai szak­munkásképző és gimnázium, valamint a Hegedűs között már korábban egy együttműködési megállapodás jött létre, mely a találkozókon túl közös európai uniós pályázatok alapjául is szolgál. HAGYOMÁNYŐRZŐK. Roma napot tartott az elmúlt hétvégén a Jászkiséri Cigány Önkormány­zat és a cigány gyermekek Kék­nefelejcs Klubja. A rendezvé­nyen — amelyre a térség ország- gyűlési képviselői is meghívást kaptak - a környező települé­sek hagyományőrző zenekarai, kulturális csoportjai is felléptek. Képek, könyvek örvényében Olvasótábor a Tisza-parton Jász-Nagykun-Szolnok több településéről, sőt még a me­gyehatáron túlról is érkez­tek gyerekek a Lungo Drom Oktatási és Továbbképzési Központ alapítványának ol­vasótáborába. A harminc ál­talános iskolás diák Szolno­kon neves művészek, köz­életi személyiségek segítsé­gével egy héten át ismerke­dett a cigány kultúrával, irodalommal, képzőművé­szettel. Az idén már tizedik alkalommal megrendezett tábor első napjától színes programok és meglepeté­sek várták a gyerekeket. így pél­dául irodájában fogadta és látta vendégül a lurkókat Farkas Flóri­án, az Országos Cigány Önkor­mányzat és a Lungo Drom elnö­ke. A gyerekeket meglátogatta Szécsi Magda Ferenczy Noémi-dí- jas képzőművész, író is. A mű­vésznő életéről mesélt, és együtt rajzolt a fiatalokkal. A diákok nem csak befejezhették a művész által elkezdett képeket, de a dedi­kálás után haza is vihették a kö­zös alkotást. A táborlakók az egy hét alatt hallhattak Kökény Kálmántól, a ceglédi rendőrkapitányság bűn- megelőzési előadójától a drogok, az alkohol hatásairól, bepillantást nyerhetek a roma történelembe és hagyományokba Bujdosó Já­nosáé tanárnő jóvoltából. De ven­dégeskedett a táborban Jónás Ju­dit színművész is. A játékos tanu­lás mellett jutott idő strandolásra, sőt egy budapesti kirándulásra is. A tábor utolsó napján pedig iro­dalmi akadályversenyen tehették próbára a gyerekek mindazokat az ismerteket, amire az egy hét alatt szert tettek. A gondtalanul eltöltött néhány nap ezúttal sem került egyetlen fillérjébe sem a harminc, szegény sorsú családból származó, ám jól tanuló gyerekek szüleinek. A Lungo Drom Oktatási és Tovább­képzési Központ alapítványa az elmúlt esztendőkhöz hasonlóan idén is pályázati támogatásból fe­dezte a tábor teljes költségét. Kiutasítva a nemzetiségek sorából A cigány és a magyar kultúra több mint ötszáz éve él egy­más mellett, ám a tankönyvekben a mai napig alig vagy egyáltalán nem esik szó a romák történetéről. így — szem­léletet is formáló tárgyi tudás híján — nem csoda, ha az előítéletek rögzülnek a többségi társadalomban. Ezeket kí­vánjuk oldani a cigányság történetét vázlatosan (a Verse­ghy Ferenc Megyei Könyvtár helyismereti gyűjteményének segítségével) ismertető sorozatunkban. A második világháborút követő években, 1960-ig a cigányokkal a településeken ugyan csak eltérő módon törődtek. 1960-ban napvi­lágot látott az MSZMP KB Politi­kai Bizottságának egy határozata, amely hosszú távra fogalmazott meg feladatokat a cigányügyben. Többek között szorgalmazták a cigányok állandó munkahelyhez és megfelelő lakáshoz juttatását, a cigánygyermekek beiskolázá­sát, a romák egészségi állapotá­nak és körülményeinek javítását, „az állampolgári jogok és köteles­ségek összhangjában azok gya­korlásához a politikai, gazdasági és kulturális feltételek biztosítá­sát. Mindezek mellett a határo­zatban hangsúlyosan szerepelt a cigányságot sújtó előítéletekkel szembeni határozott fellépés, a romák elkülönülésének meg­szüntetése. Ugyanakkor — furcsa mód — a határozat leszögezte: „a cigány­népességünk bizonyos néprajzi sajátossága ellenére sem alkot nemzetiségi csoportot”. Erre, a ci­gányság önálló nemzetiségként való elismerésre gyakorlatilag a kisebbségi önkormányzatok megalakulásáig, az 1990-es évek közepéig várni kellett. A MSZMP KB Politikai Bizott­sági határozatának nyomán ugyanakkor megyei intézkedési tervek is készültek. A putrik fel­számolásának, a romák szorgal­mazott foglalkoztatásának tagad­hatatlan, volt haszna, ám az in­tézkedések nem kívánt „mellék- J hatásokkal” is jártak. Ezek egyik tipikus példája le­het megyénkben Tiszabő. Az író­asztalok mögött ülők ugyanis pe­dagógiai optimizmussal hitték, a cigányság szocializációját fel- ! gyorsítják, ha az addig a település szélén élő romákat a nem cigá­nyok közé telepítik. Csakhogy a falusiak nem tudták elviselni a kényszerű szomszédságot, és túl­adtak portáikon, amit jobbára ci­gányok vásároltak meg. így a rendszerváltás idejére a faluban a kisebbség lett a többség, ami szá­mos szociális probléma forrása lett a napjainkra. __________________ _________1 Is kolapélda ______________________TH »KI JÓZS1F_____________________ Me gkezdődött a tanév. Több ezer gyermek elő­ször ül padba, vagy lép be egy középiskola ka­puján. Arra azonban egyelőre nincs pontos adat, hogy mennyi köztük a cigány származá­sú. A korábbi felmérések adatai viszont elgon­dolkodtatóak. Ma már szerencsére alig van olyan roma gyermek, aki ne járna óvodába. Hasonló a helyzet az általános iskola kez­detén is, ám a középiskolások között jóval kisebb arányban talá­lunk roma származásúakat, mint azt a népcsoport lélekszáma indokolná. Főiskolákra, egyetemekre felvettek között pedig még mindig alig-alig van cigány. Pedig napjainkra már-már közhelyé „nemesült”, hogy a ci­gányság társadalmi integrációjához az oktatáson át vezet az út. A felzárkózást segítendő az elmúlt esztendőkben különböző ösztön­díjakat, tanulmánytámogatási formákat alakítottak ki. Csak­hogy ezeknek a juttatásoknak a többségét a felsőoktatásban tanu­lók, jobb esetben középiskolások kaphatják meg. Idáig azonban a roma gyermekek jelentős része el sem jut. Elkallódik a tehetség már az általános iskolában. Elkallódik, mert már az eljutás az is­kolába gondot jelent. Nincs pénz ruhára, cipőre, tanszerre. De ha mindez még kerül is, akkor ott vannak a régi beidegződések. Ti- szabői tanárok történeteket mesélnek arról, hogy nem érkezett meg a gyerek az iskolába, mert idősebb testvérként vigyáznia kel­lett az öccseire, a húgaira. Tény, ezeket a gondokat országos programokkal nem lehet or­vosolni. Helyben, gyakran a tanároknak kell megoldást találni rá­juk. Ám a központi támogatás nem ártana e téren sem. Kell a segítő kéz Roma közösségfejlesztő program Karcagon Július elején a megye tizen­nyolc településén roma kö­zösségfejlesztők álltak munkába. Karcagon Veresné Ordas Gizella a Családsegí­tő és Gondozási Központ munkatársaként látott hoz­zá a megyei munkaügyi központban kidolgozott program megvalósításához.- Hogyan került ebbe a munka­körbe?- Válásom után megérintett a bajba jutott gyerekek, nők sorsa, így amikor hallottam a munka­ügyi központ tanfolyamáról, je­lentkeztem. Tenni szerettem vol­na valamit a roma társaimért.- Mivel teltek az első hetek?- Július 5-én kezdtem dolgoz­ni itt a családsegítőben. A mun­kaügyi központ kérésére elkészí­tettem a karcagi cigányság törté­neti áttekintését, felvettem a kap­csolatot a helyi civil szervezetek­kel, intézményekkel, iskolákkal. Igyekszem jó kapcsolatot kialakí­tani velük. Ennek első lépése lesz, hogy a Zádor úti iskola pe­dagógusait elkísérem az északi telepre, családlátogatásra.- Mikor kereshetik meg gond­jaikkal a romák, és miben tud ne­kik segíteni?- Hétfőtől csütörtökig fél 8-tól 16 óráig, pénteken 13.30-ig várom a segítségre szorulókat. A mun­kaügyi központtal közösen a be­iskoláztatásnál, az átképzéseknél igyekszem tanácsot adni. Vélemé­nyem szerint a cigányságnak a jelenlegi hátrányos helyzetéből csak az oktatás, a tanulás jelent­het kiutat. Ahhoz, hogy boldogul­janak, szakmát, képesítést kell szereznie a lehető legtöbbjüknek. Névjegy Név: Veresné Ordas Gizella Családi állapot: Elvált. Két lány gyermeke van, a nagyobbik középis­kolás, a kisebbik 7. osztályos Hobbi: olvasás Végzettsége: cipőgyártó szakmunkás- Elfogadták önt a cigányok?- Úgy gondolom, probléma­mentes a kapcsolatunk mind a te­lepen élőkkel, mind a kisebbségi önkormányzattal. Meg kell kö­szönnöm a családsegítő és gon­dozási központ és az önkor­mányzat támogatását is. Itt a Püs­pökladányi úton, a családsegítő­ben nemcsak helyet kaptam a munkámhoz, hanem rengeteg segítséget is a tapasztalt, felké- szült családsegítőktől. _________■ Pe reltek és tanítottak Nem volt munka nélkül az idei esztendő első felében sem a szolnoki Kisebbségi Jogvédő Egyesület. Igaz, nem csak várták, keresték is a tennivalókat. A Magyar- országon élő etnikai és nemzeti kisebbségek jogi védelmén kívül ugyanis képzéseket szerveztek, sőt egy tudományos folyóirat el­ső számát is megjelentették. A jogvédők az elmúlt évben 109 ügyet regisztráltak, ám mindösz- sze hét esetben tapasztaltak diszkriminációra utaló jeleket - derül ki az iroda vezetőjének, dr. Pálfi Miklósnak a napokban elké­szült jelentéséből. A megkülönböztetés jegyeit magában hordozó ügyek igen szé­les skálán mozogtak. Szolnokon például egy ízben azért kezdemé­nyeztek eljárást, mert két fiatal­embert cigány származásuk miatt nem engedtek be egy szórakozó­helyre. De felléptek a jog eszköze­ivel annak a hajléktalannak a vé­delmében is, akit megvertek, mert kéregetett. A jogvédő iroda az első hat hónapban nagy hangsúlyt fek­tetett az oktatásra. Érdekérvénye­sítési és a konfliktuskezelési tanfo­lyamot szerveztek a megyében működő cigány önkormányzatok és civil szervezetek vezetőinek. Folyamatosan működtettek egy jo­gi tanácsadó szolgálatot, ahol a rá­szorulóknak a családi pótlék, a gyes és más támogatások ügyinté­zésében, kisebbségi szervezetek­nek pedig a pályázatok elkészíté­sében segédkeztek. Bekapcsolód­tak a roma kárpótlásba is, ez idáig 73 igénylőt (65 szolnokit és 8 vidé­kit) regisztráltak. A svájci segély­akcióvá kapcsolatban azonban a jogvédő iroda fenntartását is meg- fogámazta dr. Páti Miklós: kétsé­gesnek tartja, hogy a kárpótlás el­éri a célját. Az egyesület megjelen­tette egy tudományos folyókat el­ső számát is. A Diáógus címmel kiadott lap a Közép-Európában élő kisebbségek kölcsönös megisme­rését szolgája. Az oldal az Országos Cigány Önkormányzat és a kiadó együttműködése alapján jelenhetett meg. A költségeket az önkormányzat viseli.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents